Ágas-bogas fák
lombja, hűs, őszi szélben
lassan földet ér.
(Domokos Kázmér)
A péntek az általunk kedvelt, a könnyen és helyben is megvalósítható programokkal telt: a soproni piac és az erdő. Két különböző dolog. Az egyik nyüzsgő, a másik az egyre egyszerűbbé válásával a nyugalom helye.
Délelőtt elmentünk a piacra vásárolni, és ha már ott voltunk, egy ottani bisztróban ebédelni is. Egyszerű helyen, egyszerű ételek, melyek közül a hekket választottuk. Ez Ausztriában nem túl ismert hal, de M. szereti, és eheti is kedvére Magyarországon. Én is szeretem, így egyértelmű volt a döntésünk.
Mikor egyszer a piacon savanyú káposztát vettem, és később az ebédünkhöz azt adtam, M.-ban beindult az emlékezés.
Elmondta, hogy az ő gyerekkorában a pincéjükben egy fahordóban is volt mindig, és oda lejártak néha csipegetni belőle.
Folytatta még tovább az emlékezéseit más dolgokra is kiterjesztve.
Szeretem az ilyen kis történeteket, melyek jelentéktelenségükkel együtt is adnak valamit arról, akinek megismerése már régen elkezdődött, de még nem fejeződött be. Az én további igyekezetem ellenére sem fog egyhamar véget érni a megismerést kívánó hosszú folyamat.
Sétáltunk is aznap délután a már csupaszodó fák között.
Az arany ősz már elmúlt, viszont nélküle is, a fák ágainak formáját már megmutató erdő szép volt. Egyre alakul a számomra fontos egyszerűség és az erős színek nélküliség, míg végül maradnak majd a csupasz ágak.
Az egyszerűvé válás folyamatát, és magát az egyszerűséget is szeretem.
Tetszik az a mondattöredék is, amit Varga Lóránt fogalmazott meg az El Camino - Kis Titkok Könyve című nagyszerű kötetében: "...a szépség fokozhatatlan egyszerűsége...."
Ez jelen volt az erdőben.
Pénteken számunkra egy újabb úton mentünk, nem a megszokotton.
A szavaknak van láttató erejük, de a fotók is tudják adni ezt. Használom is sokszor őket.
Most ezeket a képeket hoztam el a péntek délutáni sétánkról.
Szeretem a képeidet! Szépek, mint mindig! Köszönöm!
VálaszTörlésKedves Tipitá, köszönöm, hogy újra jöttél a blogomba. Köszönöm a dícséretet is. A képek úgy készültek, ahogy mindig. Észrevettem a körülvevő szépséget és kattingattam. Így sikerültek!
TörlésA walk among autumn trees is always an experience to be treasured. There is much to enjoy and for the keen observer, much to see. One learns without any effort at all and returns home with a clear head. I never fail to cherish the experience.
VálaszTörlésDavid, my head also clears during walks in the forest. Beauty surrounded me, and I just had to see it with my present attention. Because beauty is there even with the bare trees in the autumn forest. In the meantime pictures were taken, because I like to do that too. Double pleasure with the sight and with capturing it.
TörlésI look forward to the sight of the winter forest that I will see with the beautiful branched trees.
Thanks for coming. Éva
Beautiful pictures Eva! I am glad to know that you can walk and go out. Here I won’t go out it is wet and windy I will read this afternoon with a good cup of coffee ☕️ 😂!
VálaszTörlésDear Catherine, I can walk with a rollator. If I go on a longer trip, for example to the forest, I have to use it. Good help!
TörlésThe sun is shining here today after the cold night. The first night was below 0 degrees.
We will have another walk this weekend, when M. comes to my place.
You will have a great afternoon with a book and a delicious coffee. Enjoy both of them!
Hugs. Éva
Ilyen borongósan is szép volt az erdei sétátok. Itt most ragyog a nap, azt is szeretem, mikor a fák között átsüt, ősszel, a lehullott avaron játszik a fény/árnyék.
VálaszTörlésNálunk is a pincében volt a káposztás hordó, olyan dészaszerű, felül nehezékkel és valamiféle szerkezettel volt "lecsavarozva". Látom magam előtt, de nem sikerülne leírni ... Anyukám paprikát is tett el így, nagy adagot.
rhumel
Kedves E., jól leírtad a dézsát és a nehezéket rajta.Láttam már ilyet, és a tieteket is el tudom képzelni.
TörlésM. elmesélte, hogy fából volt a hozzátartozó nehezék is. Még ilyen részletekre is kitért, míg visszaemlékezett.
Finom savanyú káposztát sikerült vennem a piacon pénteken. Már elfogyott, de visszamegyek ugyanahhoz az eladóhoz legközelebb is.
Borongós volt valóban az a nap ( péntek), mikor a képek készültek. Napsütésben talán szebb lett volna a látvány, és a képek is azt tükrözték volna vissza. Én viszont szeretem az ilyen felhős időt. Mivel az eső nem esett, jó volt a sétára is.
Your pictures are gorgeous, Eva.
VálaszTörlésLinda, thank you very much.
TörlésDear Eva
VálaszTörlésGood weekend enjoy!😊
Hello Catherine, I wish the same to you!
TörlésMilyen hangulatteremtő is az emlékezés! Tetszett, ahogy M-ból is kihozta a gyerekkori emlékeket... Bensőséges hangulatot teremt.
VálaszTörlésOsztom veled az egyszerűségre törekvés vágyát... Néha kevesebbel többet láttathatunk.
Igen, emlékeztünk akkor ebéd közben. Többek között a nagymama által sütött kenyérről és a kemencében szárított szilváról is beszéltünk. Jó a piacunk, volt aszalt szilva is egyszer. M. vett is belőle, és kávéhoz sütemény helyett azt ettük.
TörlésIgen, az egyszerűségre vágyom minden téren én is. Legyen az szó, tárgy, vágy... Sajnos a szavakkal bővebben bánok, mint szeretném. A rövidséget szeretném, de valahogy mégis bő lére eresztem a néha csapongó gondolataimat. Több a közben a múlthoz képest a felmerülő emlék, az asszociációk bizonyos dolgokra, melyek leírást is követelnek részemről a jobb megérhetőség miatt. Legalábbis így hiszem, pedig nem is így van. Na, tessék, megint hosszú voltam.
Engedd el magad nyugodtan, kedves Éva, egyáltalán nem vagy "fecsegő"! Az egyszerűségre törekvésnek különben van egy hátulütője (amibe én is beleestem már párszor) : néha annyira fél az ember a szószátyárságtól, hogy nagyon is tömény rövidre fogja, és a végén már csak ő tudja egyedül, mit is akart mondani... Itt is az arany közép a jó!
TörlésKedves Rózsa, köszönöm a gondolataidat.
TörlésSzámomra az a "művészet", ha kevés szóval is ki tudom mondani ,vagy leírni azt, amit akarok. Tényleg nehéz, és nem is tudom megtenni. Pedig örök vágyam.
Sokszor a sok elkalandozás teszi érthetelenné a mondandómat, mert eltereli a figyelmet a lényegről, és az olvasó nem tudja követni azt a fonalat, amit szeretnék kihúzni számunkra a lényeg megtartásának kívánásával.
Ha ez beszélgetésben törénik, akkor könnyebb visszaterelődni a témához, de az írásban lévő bőbeszédűség, arra ösztönöz, hogy el se olvassuk a szöveget, mert fárasztó. Szerintem így van ez a blogokkal is.
Igazat adok abban neked, hogy ha tömény amit írunk, akkor csak az író tudja, hogy mit is akart. Az arany középúttal is egyetértek, ami minden másban is fontos. A szélsőségeket nem szeretem.
Na tessék, már megint bőbeszédű( írású) voltam. Mondtam én, hogy művészet visszafogottan is közlöni mondandóm lényegét.
Pedig, a sokszor a szavainkhoz illő jelzők kiválasztása is élvezet, de csak növeli a szövegünk hosszúságát. És mégis az adja meg az írásunk sava-borsát, és az általam mindig kívánt hangulatoknak az átadását is. Befejezem!!!