Vasárnap délután fél 3, és a sötét miatt meggyújtom az olvasólámpám a fotel mellett és velem szemben is, mikor elkezdek olvasni.
Kint plusz 2 fok van, de ahogy látom a telefonomban az erős szél miatt a hőérzet Sopronban este mínusz 9 fok lesz. Igen, fúj a szél, viharosan nekifeszül az ablakomnak. Olyan halkan percegő hangot hallat, mintha homokot szórnának rá, néha meg olyat, mintha zászlóba vagy száradni kicsipeszelt lepedőbe kapna bele a szél.
Mikor kinézek az ablakon, látok néhány hópelyhet, és valakit, aki a kapucniját összeszorítja a nyakán, és kissé meggörnyedve nekifeszül a szembeszélnek.
Ilyen időben legjobb bent olvasni, és én meg is teszem. Lassan besötétedik, és azt is látom a telefonomon a pontos idő alatt, hogy itt a napnyugta 16.25-kor lesz. Nap ugyan sehol, de közeleg az idő, hogy teljesen sötét legyen.
Mindjárt folytatom az olvasást, csak leírom ezt a pár mondatot az egyedül töltött vasárnap délutánomról.
Nem volt ma túl hideg, de a szél visszatartott engem is, nem mozdultam ki a lakásból. Pár hópehely délelőtt kavargott az ablak előtt, de nem lett belőle havazás. Napsütés váltogatta a borús időt, míg be nem sötétedett. Olvasgatni lámpafénynél, ez az esti program. Gyújtok egy gyertyát is, valakiért, akit nagyon szerettem, s ma örökre elhagyta a földi létet🖤
VálaszTörlésMagányos vasárnap számomra is, mint annyiszor... Két telefonhívás. Csalóka és rövidke napsütés. Kis főzés, kevés krumplipucolás. Keresgélés a neten, hol parkolhatnék április végéig az autómmal a holnap reggel újra beinduló útjavítások miatt...
VálaszTörlés