Szülinapról is...

Úton Veszprémbe, mikor elérjük a Bakonyt, sokszor fehér és zúzmarás a táj így télidőben. Előtte, utána semmi sem fehér, de ott élvezem a látnivalót, és kattintgatok az autóból. Igaz, alig havas minden, de idén itt nálunk olyan kevés hó volt, hogy az alig hónak is örülök. A zúzmara látványát pedig különösen szeretem.

A hónap végén ünnepeltem a születésnapomat. M. szerencsére meggyógyult  (csak kicsit köhög még), és el tudtam menni hozzá. Volt finom ebéd, virág, sütemény. Kaptam kívánságokat a Facebookon, Messengeren, WhatsAppon, a blogban. Telefonáltak is, hogy a jókívánságaikat kifejezzék. Ha nem lennék több helyen fenn a neten, akkor sokkal inkább egyedül lennék. Így naponta kapcsolatban vagyok emberekkel, el sem kell hagynom a lakást. Örültem minden kedves szónak, jó volt ünnepeltnek lenni. Nem nagyon tulajdonítok nagy jelenőséget a születésnapomnak, de most mégis jólesett, hogy gondoltak rám.

Fánkot is ettünk, megkívántam, és kétszer is volt a kávénkhoz.  Néha sötét, szürke volt az idő, néha sütött a nap, változatos volt az időjárás, míg M-nál voltam. Szeretem a sokféle időjárást, mindegyik valami miatt szép.

Olvastam egy Szabó Magda könyvet is, melyben karácsonyi írásai vannak. A címe: Daloljanak itt angyalok. Elmúlt a szép ünnep, de csak most találtam meg a könyvtárban a kötetet. Bármikor szívesen olvasok karácsonyi témájú könyveket, akár nyáron is, de januárban különösen, ha már nem tettem meg ezt decemberben.

Itt a vasárnap

Minden napra volt valami elintéznivaló ezen a héten: kórház, boltok, bank ( 2x is), fodrász... Most örülök, hogy itt a hétvége. Nem kell semmit sem csinálnom és elintéznem. Most éppen a mosógép mos helyettem, hallgatom a finom zúgását, és várom, hogy teregethessek. Szeretek tiszta ruhákat teregetni.

Volt a héten hó, el is olvadt aznap, az idő szürke, párás, hideg az utóbbi napokban. Nekem tetszik, jó alkalom a délutáni bekuckózásra. Minden időpontom délelőtt volt, délutánra végeztem velük, akkor a nyugalom várt rám már mindig.

Itt ülök most a már lassan kihűlő kávémmal a számítógép előtt, olvasgatom a blogokat, néha kommentelek. Híreket is olvastam, de abba is hagytam, nem keltek magamban szorongást.

A karácsonyra már nem emlékeztet semmi sajnos. Azért mégis! Egy bögre, amiből rendszeresen iszom a kávém és a teám. Egy barátnőmtől kaptam az ünnepre ajándékba.

M. napról-napra jobban van, kedden eljön hozzám. Régen láttam, csak WhatsAppon voltunk kapcsolatban az utóbbi két hétben.

Nincsenek más, jó, érdekesnek mondható híreim, ha csak az nem számít annak, hogy kipipálhattam  intéznivalókat ezen a héten. Jövő héten háziorvoshoz megyek, megbeszéljük a vérképemet, és hogy ez alapján kell-e változtatni némely gyógyszerem adagolásán. Ez is januárra volt betervezve, ezen is túl leszek. 

Elmegyek majd a könyvtárba is, mert ma befejezek egy könyvet, az utolsót, amit kihoztam múltkor. Szeretem az ilyen híreket, minden olyat, ami jó érzést kelt bennem. A könyvtár mindig az.

Előveszem a régi gyertyáimat is. Esténként égetem őket, élvezem a fényüket, a szelíd pislákolásukat. 

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Hideg, szeles vasárnap délután

Vasárnap délután fél 3, és a sötét miatt meggyújtom az olvasólámpám a fotel mellett és velem szemben is, mikor elkezdek olvasni. 

Kint plusz 2 fok van, de ahogy látom a telefonomban az erős szél miatt a hőérzet Sopronban este mínusz 9 fok lesz. Igen, fúj a szél, viharosan nekifeszül az ablakomnak. Olyan halkan percegő hangot hallat, mintha homokot szórnának rá, néha meg olyat, mintha zászlóba vagy száradni kicsipeszelt lepedőbe kapna bele a szél.

Mikor kinézek az ablakon, látok néhány hópelyhet, és valakit, aki a kapucniját összeszorítja a nyakán, és kissé meggörnyedve nekifeszül a szembeszélnek.

Ilyen időben legjobb bent olvasni, és én meg is teszem. Lassan besötétedik, és azt is látom a telefonomon a pontos idő alatt, hogy itt a napnyugta 16.25-kor lesz. Nap ugyan sehol, de  közeleg az idő, hogy teljesen sötét legyen. 

Mindjárt folytatom az olvasást, csak leírom ezt a pár mondatot az egyedül töltött vasárnap délutánomról. 

Jelentkezem...

Január 6-án leszedtem a kis karácsonyfámról a díszeket és az égőket. Évek óta műfám van, hiányzik az igazi, de egyszerűbb így. Én már nem tudnám megvétel után hazahozni, és eltávolítani a lakásból az ünnep után. M-ra sem akarom bízni, így a magam ura vagyok ebben is.

Megköszöntem a fának, hogy annyi örömöt adott az év legszebb időszakában. Hiányzik a fénye a szobában. Levettem a bejárati ajtómról az ünnepi díszt is. Elől hagytam egy mécsestartót és egy huncut mosolyú kis angyalt, amit még 2017. karácsonyán kaptam ajándékba Anyutól, az utolsó együtt töltött karácsonyunkon.

Mivel nem fogadtam meg semmit, élem a megszokott életemet úgy, ahogy szoktam. Örülök, hogy nem voltam tömegben advent idején, nyugalomban, békében telt ez az időszakom. Vártam az ünnepet, és most hiányzik a fénye, a december aranysárga, fénylő színe.

M. beteg sajnos, így nem tudunk találkozni. Remélem, hogy teljesen meggyógyul. Köhög, nagyon fáj a torka, gyenge, szerintem influenzás. Nem ment orvoshoz vele, fekszik egész nap, teázik, kúrálja magát. Éppen most írt arról, hogy milyen állapotban van.

Nekem fáj a csípőm és a gerincem. Nagyon nehezen tudok járni. Ma boltban voltam, és sétáltam is egy kicsit, de alig vártam, hogy hazaérjek. Nem tudom, mi lesz, de ahova tudok majd gyalog megyek, hogy mozogjak. Ennyit az egészségünkről. Remélem, hogy jobb is lesz.

Sok intéznivalóm van januárban, szépen pipálgatom a naptáramban, amit már megcsináltam. Nem szeretem az ilyen napokat, de jó túllenni rajtuk. A február már nyugodtabb lesz számomra.

Visszatértek a hétköznapok a maguk szürkeségével együtt. Ebben a hónapban van a születésnapom, az adja majd az ünnepet. Messzire van még  a következő karácsony, addig még sok nap fog eltelni, remélem jó dolgokkal is. 

Kívánom, hogy az ünnepek után a ti napjaitok is jól teljenek, senki se legyen beteg, és az új év jól kezdődjön. Így legyen!

Mit ( nem) akarok még?

"Soha nem olvashatom el az összes könyvet, amit szeretnék.

Soha nem élhetem át minden ember életét, akivé válni vágyom, és soha nem lehetek részese minden sorsnak, amit álmodni tudnék.

Soha nem sajátíthatom el mindazokat a képességeket, amikről álmodom.

És miért vágyom minderre?

Azért, mert élni akarok. Érezni az élet minden árnyalatát, tónusát és a létezés minden lehetséges mentális és fizikai rezdülését.

De rettenetesen korlátozott vagyok."

Sylvia Plath

Régen többet akartam az élettől. Ma már nem. Megbékéltem a sorsommal, mindazzal, amit eddig elértem. A nyugalom, a béke, a pillanatok öröme, a csend, a jelen megélése, az évszakok figyelése, az otthon további megteremtése, a nyugdíj megérdemelt élvezete... inkább a vágyam.

Jelen legyenek az életemben a könyvek, de már nagyon megválogatom, hogy mit olvasok el. Régen a mennyiségre jobban figyeltem, ma már a minőségre megyek. Legyenek körülöttem még emberek, beszélgethessek, élvezzem a csendet is velük, nézhessem, ahogy egy kisbaba nő.

Legyen kedvem reggel mindig felkelni, és miután elvégeztem azt, amit elterveztem arra a napra, a fennmaradó időt néha magamnak is adhassam. Ez nem önzés, ez egy természetes kívánság. Fontos legalább annyit törődni magammal, mint mással.

Nem kell több tárgy, elég ami van, sok is. Néha megveszek majd azért valamit, hiszen nem akarom magam teljesen visszafogni, és ha valami nagyon tetszik, legyen részem benne. Mert a tárgyak jelenlétének öröme is fontos, de az érzelmek, az emberek, a törődés, az érintés, az illatok, a fények...fontosabbak.

A korlátozottságomat egyre jobban érzem, de már nem bánom. Ennyi adatott, kis lépésekkel haladok előre, kis terveim azért természetesen vannak, és örülök, ha azokat elvégzem. Beosztom az időm. Az igazi tervem, hogy nyugodtan, stresszmentesen éljem az életem.

Élni akarok még, megélni a napokat, de már megelégszem az apró dolgokkal is. Már nem érdekel, hogy rettenetesen korlátozott vagyok.