2015. július 14., kedd

Jól

vagyok, és annyi intéznivaló gyűlt össze a tétlenségre ítélt időszakom miatt, hogy alig győzöm behozni őket. Tegnap például a lejárt személyi igazolványom intézése vett el órákat. Egy a sok közül, de olyan jó, hogy már nem okoz legyőzhetetlen akadályt a szükséges aktivitás.
Úgy élvezem, mintha újjászülettem volna. Mennyire tudott hiányozni a régi énem! Mindenben így érzek, a különböző érzések visszatérése is jó.
A kórházban a mellettem fekvő betegtársam ezt a könyvet olvasgatta: Lee Jampolsky: Gyógyítsd meg az elméd - Útmutató a belső békéhez. Beszélgettünk is róla.
Saját példányban is megvan, ezt böngészgetem most ceruzával a kezemben. Jó több száz oldalon át olvasni, amit tulajdonképpen (bizonyára) mindig is tudtam, éreztem, de így lapról lapra megfogalmazva sokszoros "ahá" élményben van részem. 
Eszembe jutott azért egy mondat, amit olvastam az elméletről és a vele összefüggő életbeli gyakorlatról. 
Olyasmi a lényege, hogy ha szomjasak vagyunk, akkor nem a szomjúságról kell olvasnunk, hanem innunk. 
Ettől a magvas gondolattól függetlenül én olvasok is. Aztán jöhet az élet és az ő feladatai gyakorlatként. Jól vagy rosszul, de ez utóbbi miatt sem kell lelkifurdalást érezni.
Próbálkozunk.



7 megjegyzés:

  1. Akkor koccintsunk az egészségedre! <3 Nagy-nagy ölelés!

    VálaszTörlés
  2. A könyv nagyon jó! És a fotód ismét, hiányoztak.

    VálaszTörlés
  3. S az előbb gondoltam rád, feljöttem a gépre, s kinek a bejegyzését jelzi?

    VálaszTörlés
  4. imádom ezt a fotód, valami meseszép...

    és örömmel látom, hogy bele mersz jegyzetelni a könyvbe, eddig erre nem nagyon voltál hajlandó, legalábbis nem annyira mint én...de hát a "tankönyv" az jegyzetelnivaló is nem?
    :))

    VálaszTörlés
  5. Nagy-nagy szeretettel olvaslak és veled örülök!!!!!! Írtam emailt,de lehet,hogy más a címed?
    Ha nincs erőd válaszolni, nem gond egyáltalán!!!! Ölellek! Rokontársad.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, hogy jöttetek.
    Köszönöm a virtuális öleléseket, a gondolataitokat.
    Higgyétek el, hogy a blogot nem tudtam írni. Egyszerűen nem ment. Az osztályon nincs is wifi, kód meg egyebek, éppen azért, hogy ne a nettel kössék le magukat azok, akiknek magukra kell figyelni inkább. Persze, ha valaki fizetőssel netezett, az az ő "baja" volt már.
    Hétvégére hazajöhettem, hogy az itthoni életet is éljem, de volt néha úgy, hogy visszavágytam a kórház biztonságára. Most már nem, de holnap megyek kontrollra. Jókat mondhatok a kezelőorvosomnak. :-).
    Már alá húzogatok fontos mondatokat a könyvekben, a szépirodalmasokban még mindig nem. Ott kiírom inkább egy füzetbe, ami nekem kell.A "lélekápoló tankönyveket" :-) kidekorálom, aláhúzogatok bennük és egyebek. Az ilyen könyveket korábban is ceruzával olvastam.
    Ha valaki írt e-mailben annak igyekeztem válaszolni. Mamka, fogalmam sincs, hogy a tieddel mi lett. Vagy nem kaptam meg, vagy nem vettem észre, mert annyi spamet kellett törölnöm hétvégén, hogy még az is lehet, hogy azokkal együtt töröltem ki.
    Bocs' ! Sejtem én hogy vannak rokontársaim, ki ennyire, ki annyira roggyan meg, én nagyon ezt tettem az előző hónapokban! Olyan jó kijönni belőle.
    Van olyan,hogy gondolunk valakire, ahogy Holdgyöngy rám, és akkor jön a jelzés valamilyen formában attól az illetőtől.Hiszek benne. Az osztályon említettem, hogy van blogom, általában helyeselték, sőt említettem, hogy vannak virtuális barátok ( így nevezem őket), ez esetben inkább a nem virtuálisakat feszegették. De a lényeg, hogy legyen kikkel megosztani gondolatokat. Nem voltak ellene.
    Most úgy összevissza írtam, fogadjátok el így. Minden jót mindenkinek!

    VálaszTörlés
  7. Mamka, a hétfői e-mailedet megtaláltam! :-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu