2014. április 14., hétfő

Blog

"...Istenem, add, hogy ne bíráljak: 
Erényt, hibát és tévedést 
Egy óriás összhangnak lássak – 
A dolgok olyan bonyolultak 
És végül mégis mindenek 
Elhalkulnak és kisimulnak 
És lábaidhoz együtt hullnak. 
Mi olyan együgyűn ítélünk 
S a dolgok olyan bonyolultak..."

(Reményik Sándor: Ne ítélj- részlet)*


Hiszek abban, hogy a kommentjeinkben szabadon asszociálhatunk, mert ez olyan jó. Sok minden eszünkbe juthat valamiről, amit olvasunk, látunk, és azt megoszthatjuk a másikkal. Számomra ez az egyik értéke a blogírásnak és az blogok olvasásának.
Igen, mások vagyunk, de valamiért mégis egymásra találtunk, és reméljük, hogy írhatunk olyat is, ami ugyan lehet, hogy egy kicsit eltér magától az adott témától, de mégis köze van hozzá, különben miért jutott volna eszünkbe. 
Ugye, írhatunk mást is, mint amit elvárnak tőlünk, amit elvár tőlünk szigorúan a blog tulajdonosa? Nem durván, de ez természetes, ez alap, nem is erről szólok most! Hiszek abban, hogy különösen korábbi bátorításra "beszélgethetünk" a kommentekben a blog írójával, egymással. 
Hittem, és megpróbálom hinni továbbra is.
Néha ugyan bezárulnak az ajtók előttünk, elgondolkodunk, és továbblépünk. 
Hogy korábban vagy később tesszük, persze attól függ, mennyire bánt  a dolog. Mert bánt!
Csak egy pillanatra merült fel bennem, hogy kell-e ez nekem, mármint a blogírás. Ennél nagyobb bajok és örömök is vannak a világban! 
Kell, és jó, hogy van!:-) Még mindig jó!




*Agyonidézett, de örökké aktuális vers, ha azzá tesszük...


20 megjegyzés:

  1. Éva, nekem is a szabadság terének számít a blogvilág, azzal az egyetlen megkötéssel, hogy tiszteljük felebarátaink ellenvéleményét is, ha ugyanilyen hangon fejeződött ki...
    A szabad asszociációkat néha egy szó, egy gondolatnyi árnyalat bontja ki, s nálam is sokszor előfordult, hogy egész más területre terelődött a kommentek eszmecseréje, mint a bejegyzés eredeti témája. Még örültem is neki, hogy a kommentelők egymással is beszélgetnek, mintegy "a fejem fölött"!

    VálaszTörlés
  2. Rózsa, volt már, hogy rám szóltak( évekkel ezelőtt máshol, de mostanában is)hogy nem erről szólt a bejegyzés,amiről írtam, és akkor azt hittem van egy írott, íratlan szabály, ami kiköti, hogy nem térhetünk el a tárgytól.Nagyon nem is tértem el, csak szabadon csapongtam. Jó volt, gondoltam ez itt a kánaán!:-)Nem vagyok gúzsba kötve.
    Persze, elvették a kedvem egy kis időre, pedig korábban bátorítást is kaptam,és még szégyelltem is magam érte. Akkor kezdő blogos voltam.Dehogy akartam ártani, vagy megbántani mást! Most sem akarok soha, mert fontos a hangnem, de megfelelő hangnemben szívesen írok a gondolataimról.
    Nálam is előfordul sokszor a szabad asszociáció, és van, hogy valóban másfelé terelődik a beszélgetés, mint ahonnan indult, de ez jó!Én is örültem, ha nálam ez előfordult, mert olyan klub- szerűnek éreztem a helyet, és örültem, hogy lehetőséget adhattam.

    VálaszTörlés
  3. Én nem igazán vagyok napok óta, nem tudom miről van szó. Megbántottak?

    VálaszTörlés
  4. azt hiszem, ez szabadon meghatározható mindenkinek, hogy mit szeretne csinálni a saját blogjában...
    nem a szabad asszociáció, ami kellemetlen, hiszen egy beszélgetésben is az a lényeg, az apropó, meg hogy egy felvetett gondolat újabb gondolatokat hoz elő...ez a jó a beszélgetésben...én most konkrétan, amitől elkeseredtem, hogy egy idő óta nem értem a válaszokat, nerm érzem, hogy értenének az a pár ember aki - szinte kötzeleségszerűen beköszön (ez fáraszt, és nem vagyok rá alkalmas): elkezdek valamin gondolkodni, és nem jön rá felelet. ha visszakérdezek, megsértődnek, rendreutasítasnak, és még jobban eltér a téma, egy darabig kiszállok, pihenni azt hiszem nagyon belefáradtam,

    VálaszTörlés
  5. Szerintem az kifejezetten érdekes, ha eszünkbe jut valami arról, amit olvastunk. Megtisztelő lenne számomra, ha valaki továbbgondolná, folytatná az elkezdett témát, gondolatot, a maga módján...
    Én például nem várok el semmit- akinek tetszik vagy nem, ír, örülök neki nagyon. És remélem a jóindulatot, mert annak, hogy egymást bántsuk, aztán tényleg semmi értelme. Értettük már félre egymást, de olyan jó, hogy tudtuk tisztázni( nagyjából ismered is ezeket az eseteket:) ), de azt gondolom, hogy tényleg igazán nagyobb értelme van, ha megbeszélünk, kommentek alkalmával is témákat, kibontjuk őket vagy akár újakat keresünk.
    Te csak írj!

    VálaszTörlés
  6. ha meg nem eleve csacsogós természetem van, zavar, hogy nem tudok arra mit válaszolni, arra a megjegyzésre pl., hogy "egyetértek" vagy arra, hogy "tetszik, amit mondasz"
    így arra sem tudok mit válaszolni, csak döbbentem megállok, ha valami egész másról írnak be egy megjegyzést. Az a bajom a bloggal, hogy nem egy fórum, hogy folyamatosan jelen vagyunk, amíg beszélgetünk, csetelünk, hanem egy nap egy megjegyzés, sok félreértést, meg nem értést szül.


    Bocsánat, hogy beleoffoltam a blogodba

    VálaszTörlés
  7. a bántottuk egymást meg oly szubjektív, hogy megijeszt: mondok valamit, és jóval később látom meg, hogy félreértett...és belesúlykol egy szerepbe egy címkébe: ami nem én vagyok

    VálaszTörlés
  8. mégegyszer elnézést, hogy más szobájába öntöttem a szemetemet...
    kiszálltam

    VálaszTörlés
  9. Leírtam, már amit akartam! Ezzel kapcsolatban erről írok utoljára.
    Örülök, hogy beszélgettünk veled és másokkal, én még mindig úgy érzem, hogy jó, hogy van egy "klubom"!:-)Ha hiszi valaki, ha nem!
    A vélemények persze, hogy néha mások.Félreértések is vannak, a blogolás már csak ilyen. Régebben én is úgy gondoltam, hogy becsukom a " bótot" egy ilyen eset miatt, de ma már nem így gondolom.
    Talán kicsit pihenek, talán kicsit hallgatok( vagy nem), és folytatom.
    Nem öntöttél ide "szemetet", elmondtad a véleményed.
    A blogom továbbra is nyitva áll a vélemények elmondására.Ha nem szorosan kötődik a blogbejegyzésemhez, akkor is.
    Kedveltelek, ahogy itt másokat is.

    VálaszTörlés
  10. Szeretek ebben a klubban elüldögélni, elbeszélgetni.
    Egészen természetesnek élem meg, hogy kiindulunk egy pontról (bejegyzés), és jut eszünkbe számtalan, szebbnél szebb gondolat.
    Ha valaki úgy érzi, számára ez nem kellemes megoldás, sajnálattal veszem tudomásul, bár volt, akinek távozása megkönnyebbülést hozott.
    Sokáig szeretnék még itt véleményeket, asszociációkat olvasni is, írni is.
    stali

    VálaszTörlés
  11. Stali,nem magam akartam dicsértetni csak talán jó,ha leirjuk,hogy képzeljük a blogolāsunkat.Ki igy,ki úgy, és joga van hozzá. Ën most kicsit egyėrtelmübbé tettem a magamét. A jómodor elvārāsom, aztán lehet asszociálni...Tiszteletben tartom persze, ha más másképpen szeretné a blogját vezetni,ez is természetes. Ma is tanultam hol,hogyan.

    VálaszTörlés
  12. Nem dicséretnek szántam. Mindössze elmondtam, miért szeretek itt lenni. Ebben része van a látogatóknak is. (Ami igaz,az igaz. A blogodból ismertelek meg és a valódi kép sem rontott az akkor kialakult véleményemen.)
    stali

    VálaszTörlés
  13. Vārlak máskor is,de ezt úgyis sejted. Látszatát is kerülōm annak,hogy esetleg kieröszakolok egy véleményt,ami pozitiv lehet. Most ezen gondolkozom,pedig tudom,hogy azt irod, amit gondolsz, de rögtön háritok. Hibám,vagy mondjuk úgy,hogy egyéniségem része.

    VálaszTörlés
  14. Azt hiszem, ez megint egy olyan gondolatébresztő téma, ami minden bloggert érint.
    Hozzászólni egy bejegyzéshez nem könnyű (nekem legalábbis), mert csak magamból tudok kiindulni, nem látok a más szemüvegével...és nem tudhatom, hogy az én meglátásom, gondolatom, hozzászólásom, amivel nyilván örömet szeretnék szerezni blogtársamnak (mert nekem is öröm, ha szólnak, akármit is), a másiknak mit jelent, hogyan értelmezi. Nem vagyunk egyformák- szerencsére.:)
    Így sokszor benn maradnak szavak.
    Korábban azon gondolkodtam, mennyivel egyszerűbb lenne a kommentelés, ha mindenki kiírná a blogjára a saját komment-etikettjét. E gondolat mentén próbáltam a magamét is megfogalmazni, ami megengedőbb, mint az átlagos...
    Persze, utána elvetettem az ötletet, mert jártam ilyen blogban, ami nagyon népszerű, de engem pl. elriasztott. Vízöntőként kicsit félelmetes volt számomra, hogy még csak olvasgató vagyok, s már azzal szembesítenek, mit várnak el tőlem.
    Szóval, nem egyszerű dolog ez! :)
    Voltak nagy pofára eséseim, ami után kicsit durciztam, de aztán tovább tudtam lépni. Azt gondolom, Te is ezt teszed majd.

    Tetszik, hogy a kudarcaid ellenére is úgy érzed, érdemes tovább... Hajrá!

    VálaszTörlés
  15. Katici, én is Vízöntő vagyok, tehát a szabadság mindenek felett. :-)
    Csak a kulturált hangnemet kérem, és lehetőleg kevés politikát.
    Nem írnám ki soha a blogomba az elvárásaimat, az már gúzsba kötés.Vízöntő ilyet nem tesz, ő az elfogadó, a megértő, és így is gondolja.
    Szerintem igazán jól blogolni nem fogok, mert ezt is végig tanulni kell, aktuális problémákat megoldani, melybe az ember mindig beleszalad, ha nem is rossz szándékkal.
    Most úgy érzem visszafogom majd magam egy kicsit a megjegyzéseimben, amit másnál teszek.Ez természetes azt hiszem. Jön egy kis csigaház, aztán majd óvatosan kinézegetek újra.
    Természetes, hogy adódnak gondok. Ennek ellenére okoznak rossz, bánatos perceket, nem tudom megélni természetesként.
    Aztán helyre áll a rend, de már tanultam!

    VálaszTörlés
  16. Kedves Eva,

    hianyoznal.Nagyon szeretek idejarni,olvasni.Mindig szep verseket,fotokat hozol.Szep mondatokat.Es a konyvajanlokat meg nem is emlitettem.
    Es latod,nemcsak Thomas kapcsan szolok.:-)
    Uff.Beszeltem :-)
    Eniko

    VálaszTörlés
  17. Eniko, köszönöm, hogy beszéltél.:-)
    Pedig közel kerültem valami véglegeshez. Hiába hittem, írtam a napokban, hogy ez nem jön el. Eljöhet, de úgy látszik még mindig nem...Még mindig több a jó, mint a rossz.
    Uff, én is beszéltem!:-)

    VálaszTörlés
  18. Én is itt vagyok..ritkán kommentelek..csak azért nem mert be kell jelentkezzek a saját blogommal..sötöbö..sötöbö..de azért itt vagyok..:)

    VálaszTörlés
  19. Márta! Nem baj, ha nem írsz, csak olvasgass itt szó nélkül, ha akarsz. Ahogy neked jó! :-) És tényleg így is gondolom.
    Én éppen most merültem el a képeidben a FB-on és a blogodon is!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu