2012. március 9., péntek

Március 8.




Nekem a Nőnapról az a véleményem, hogy ugyan már nehogy ne örüljünk,  ha virágot kapunk mi nők, és pár kedves szót is mellé. Lehet ezt megunni?
Ilyen egyszerűen látom a mostanában a Nőnap körül kialakult olykor elégedetlenkedő morgolódásokat.:-)
Van ráadásul két Zoltán is, akikkel együtt dolgozom, szűk fél órára össze tudtunk ülni tegnap a névnaposokkal is, sőt, egy régi kolléga is bejött. Mivel tudom, hogy mi a két Zoltánunk gyengéje ( mindenféle magasröptű elképzeléseket tegyük most félre), mi mást is kaphattak volna tőlem, mint: Milka csoki az egyiknek, grill csirkecomb a másiknak!:-) 
A virágot vízbe tettem, a kapott verset is kitettem mellé. 
Ilyen egyszerű örömmel éltem meg a tegnapot.

16 megjegyzés:

  1. természetesen én is örültem a virágnak (és nem mondom el senkinek, hogy már másnapra elhervadt:)), mint mindíg örülök a virágnak, és a kedveskedésnek

    nem morgolódok,
    csak szomorú vagyok

    VálaszTörlés
  2. Szia Katalin!
    Elolvastam a nőnapi blogbejegyzésed most, mert éreztem, hogy valami célzásfélét érzel. Egyáltalán nem erről van szó, dehogy a te szavaidra reagáltam, általánosan írtam a morgolódásokról, amit itt-ott hallok, olvasok, konkrétum nincs benne. Viszont valóban több cinizmust és fanyar szájhuzogatásokat látok inkább, mint nem. Aztán amilyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten. Mi új van ebben?
    Kollégáim őszinte örömmel készültek, még a szekrény falára is kitettek köszöntőt, a lány diákoknak is a folyosóra, mi pedig virágot is kaptunk, és nem éreztem, hogy kötelezőnek érezték. Bizonyára ezért is éltük meg igazi örömként a napot. Ők is, mert látták, hogy mi örülünk. Itt a dolgok nyitja. Pár évig nem volt nálunk nőnapozás, mert a vezetés részéről erre volt célozgatás, valahogy ez volt az elvárás, de a férfiainknak ebből elegük lett, és elmentek a virágboltba. Illetve a szervező elment, miért is mentek volna csapatostól…?:-)
    Még leírom, hogy más napokon is nőként kezelnek minket, persze mindig virágot nem kapunk tőlük! Ez is igaz. Alkalom viszont volt rá most.:-)
    Ne legyél szomorú!

    VálaszTörlés
  3. Hogy a virág elhervadt, az a virágboltosok „hibája”? bizonyára. Az enyémnek meg a szára tört el, de azért én vagyok a felelős. Miért kellett elesni a járdán?:-)

    VálaszTörlés
  4. Nekem az volt az öröm, hogy a férjem felhivott telefonon, mikor előtte skypon beszéltünk. már úton voltam a munkahelyemre és eszembe se jutott a nőnap. Az a félig még álmos hang nagyon jólesett, függetlenül attól, hogy én valahogy sosem szerettem ezt a napot. Persze azért a kollégáktól kapott virágnak tudok örülni.

    VálaszTörlés
  5. Ó, azok a munkahelyi nőnapok (fiúdiákjaim, férfikollégáim ügyetlenkedő-kedveskedő köszöntései--- de hiányoznak most... sose hitem volna!:)

    VálaszTörlés
  6. ezt még 4 éve irtam ezt hasonló alkalomból:

    2008. márc. 8. 19:56 - írta aliz2.

    majdnem nőnaptalanul

    Címkék: öregedés, ünnep

    hát csak jó ez a blogvilág! - ha nem lenne ... én bizony nőnapi köszöntő nélkül hervadozok

    itt viszont akadt jónéhány férfiú, aki gondolt ismeretlen blogtársaira (azaz blogtársnőire) is, és írt vagy videofilmként feltett köszöntőket

    köszönet nekik a figyelmességért

    úgy látszik, ahogy öregszik az ember , egyre inkább csak "ember"ré válik

    de ez nem is baj:

    (vö: "József Attila: mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők, szabadok, kedvesek, s mind ember, mert az egyre kevesebb.

    míg aktív voltam, a munkahelyen sokszor automatikusnak tűnt a nőnapi megemlékezés, a kötelező pirosszegfűkkel, sablonköszöntőkkel, kissé erőltetett mosolyokkal - úgyis...

    mert miért is van ez az évi 1 napja a nőknek - eredetileg a nők jogaiért, egyenjogúságáért szólt.

    hát kivívtuk.

    miért is várjuk , hogy ezért még ünnepeljenek is.(?) pláne azt, aki már nem is "dolgozik"...

    de azért egy szál virágot elnéznék az asztalomon...

    vagy a kertben -de már kert sincs....

    festmény igen,

    ott a virágok legalább nem hervadnak el sose



    íme, gyönyörködhet benne mindenki:

    (minden "ember")

    ---itt megnézhető, még mindig virágzik:) :mindig virágzik:) :
    http://szinesek.freeblog.hu/archives/2008/03/08/majdnem_nonaptalanul/


    .

    VálaszTörlés
  7. Kedves Aliz!
    4 alapvariáció van (és még mennyi):

    - kapunk és örülünk, vagy nem örülünk neki,
    - nem kapunk és ennek örülünk, vagy éppen nem örülünk ennek a helyzetnek.
    Mindenféle színezetet ad az ügynek, ha beleviszünk mozgalmat, a politikát, mindenféle harcos ügyet( persze, az eredet) vagy ezt mellőzve csak a „nő”-re koncentrálunk. Aztán attól is függ minden, hogy örömmel csinálják-e a férfiak, vagy megjegyzésekkel, fancsali képpel, mert akkor dehogy is akarok rájuk terhet rakni. Nálunk egyszerű volt a felállás: kaptunk célzások nélkül, és örültünk, valamint Zoltánoztunk is egy kicsit.
    Mások másként is megélhették, ezért van jelen ennyire színesen a blogvilágban is. Mondjam, hogy ez a jó? Így teljes a kép?
    Köszönöm, hogy elhoztad az írást!

    VálaszTörlés
  8. Kovtama, az alkalomnak örülünk, hogy gondolhatnak ránk, és mi is viszont. Ha nem vesznek tudomást a Nőnapról a férfiak, az minket bánt, pedig sokszor mi harcoljuk ki ezt.
    A férjeddel örültetek egymásnak, és így szép!

    VálaszTörlés
  9. Aliz, itt kuncogok azon, hogy nem hitted volna, hogy hiányozni fognak azok az ünnepségek! :-) Én talán szervezett Nőnapin nem is vettem részt,vagy homályba vész, a mi tegnapi összeülésünk félig-meddig titokban zajlott, ahogy a Mikulás is suttyomban jön.:-)
    Egyszer csak ott volt egy szekrényajtón egy köszöntő, aztán mikor üres volt a terem, a virág is odakeveredett valahogy az asztalokra, aztán egy borítékban idézet is...stb.
    Mondom, mint a Mikulás!:-)))

    VálaszTörlés
  10. Kedves Éva, én mindig örülök mindenféle csip-csup ünnepnek és a hozzá járó ajándéknak is:) Mi a Valentint is megünnepeljük, és a nőnapot is, meg mindent, és nem csak nekem öröm ez, hanem látom a Férjem arcán is a boldogságot, hogy tetszik a virág, amit hozott a lányoknak és nekem...És én is örülök a családom Zoltánjainak és hálás vagyok ezért az örömért, s hogy van miért örülni...

    VálaszTörlés
  11. a legaranyosabb emlékeim azok, amikor a fiúk, óra után, suttogva megkérték, hogy bennmaradhassanak szünetben, hogy a meglepetéseiket elhelyezhessék a "nők" távollétében az osztályban..:) (mondjuk ez is félhivatalos volt:))

    VálaszTörlés
  12. Csillagos, egyetértek, nem muszáj magunkat megfosztani az örömtől. Egyébként egészen biztosan működik az, hogy ha látják, hogy örülünk, ők is szívesebben adnak, büszkék is magukra, és a dicséret is jár a férfiaknak, sőt, ki is provokálják, ha nem jön azonnal.
    Tegnap is kérdezte tőlem az egyik köszöntőnk ( csak úgy titokban persze, mint cinkost), hogy mit szóltak a többiek, és tág szemekkel várta azt, ki mit mondott, ki hogy találta meg a virágot, hogyan örült.
    Örülök, hogy nálatok is jól sikerült, de nyitottak is voltatok rá.

    VálaszTörlés
  13. Aliz, tényleg aranyos dolgok ezek, félig komoly játék, és együttműködni, falazni is jó.

    VálaszTörlés
  14. Vegyük úgy, mint a "nem muszáj-figyelmesség" apró, de kellemes megnyilvánulását... Akkor mindenkinek jó.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu