Itt a vasárnap

Minden napra volt valami elintéznivaló ezen a héten: kórház, boltok, bank ( 2x is), fodrász... Most örülök, hogy itt a hétvége. Nem kell semmit sem csinálnom és elintéznem. Most éppen a mosógép mos helyettem, hallgatom a finom zúgását, és várom, hogy teregethessek. Szeretek tiszta ruhákat teregetni.

Volt a héten hó, el is olvadt aznap, az idő szürke, párás, hideg az utóbbi napokban. Nekem tetszik, jó alkalom a délutáni bekuckózásra. Minden időpontom délelőtt volt, délutánra végeztem velük, akkor a nyugalom várt rám már mindig.

Itt ülök most a már lassan kihűlő kávémmal a számítógép előtt, olvasgatom a blogokat, néha kommentelek. Híreket is olvastam, de abba is hagytam, nem keltek magamban szorongást.

A karácsonyra már nem emlékeztet semmi sajnos. Azért mégis! Egy bögre, amiből rendszeresen iszom a kávém és a teám. Egy barátnőmtől kaptam az ünnepre ajándékba.

M. napról-napra jobban van, kedden eljön hozzám. Régen láttam, csak WhatsAppon voltunk kapcsolatban az utóbbi két hétben.

Nincsenek más, jó, érdekesnek mondható híreim, ha csak az nem számít annak, hogy kipipálhattam  intéznivalókat ezen a héten. Jövő héten háziorvoshoz megyek, megbeszéljük a vérképemet, és hogy ez alapján kell-e változtatni némely gyógyszerem adagolásán. Ez is januárra volt betervezve, ezen is túl leszek. 

Elmegyek majd a könyvtárba is, mert ma befejezek egy könyvet, az utolsót, amit kihoztam múltkor. Szeretem az ilyen híreket, minden olyat, ami jó érzést kelt bennem. A könyvtár mindig az.

Előveszem a régi gyertyáimat is. Esténként égetem őket, élvezem a fényüket, a szelíd pislákolásukat. 

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Hideg, szeles vasárnap délután

Vasárnap délután fél 3, és a sötét miatt meggyújtom az olvasólámpám a fotel mellett és velem szemben is, mikor elkezdek olvasni. 

Kint plusz 2 fok van, de ahogy látom a telefonomban az erős szél miatt a hőérzet Sopronban este mínusz 9 fok lesz. Igen, fúj a szél, viharosan nekifeszül az ablakomnak. Olyan halkan percegő hangot hallat, mintha homokot szórnának rá, néha meg olyat, mintha zászlóba vagy száradni kicsipeszelt lepedőbe kapna bele a szél.

Mikor kinézek az ablakon, látok néhány hópelyhet, és valakit, aki a kapucniját összeszorítja a nyakán, és kissé meggörnyedve nekifeszül a szembeszélnek.

Ilyen időben legjobb bent olvasni, és én meg is teszem. Lassan besötétedik, és azt is látom a telefonomon a pontos idő alatt, hogy itt a napnyugta 16.25-kor lesz. Nap ugyan sehol, de  közeleg az idő, hogy teljesen sötét legyen. 

Mindjárt folytatom az olvasást, csak leírom ezt a pár mondatot az egyedül töltött vasárnap délutánomról. 

Jelentkezem...

Január 6-án leszedtem a kis karácsonyfámról a díszeket és az égőket. Évek óta műfám van, hiányzik az igazi, de egyszerűbb így. Én már nem tudnám megvétel után hazahozni, és eltávolítani a lakásból az ünnep után. M-ra sem akarom bízni, így a magam ura vagyok ebben is.

Megköszöntem a fának, hogy annyi örömöt adott az év legszebb időszakában. Hiányzik a fénye a szobában. Levettem a bejárati ajtómról az ünnepi díszt is. Elől hagytam egy mécsestartót és egy huncut mosolyú kis angyalt, amit még 2017. karácsonyán kaptam ajándékba Anyutól, az utolsó együtt töltött karácsonyunkon.

Mivel nem fogadtam meg semmit, élem a megszokott életemet úgy, ahogy szoktam. Örülök, hogy nem voltam tömegben advent idején, nyugalomban, békében telt ez az időszakom. Vártam az ünnepet, és most hiányzik a fénye, a december aranysárga, fénylő színe.

M. beteg sajnos, így nem tudunk találkozni. Remélem, hogy teljesen meggyógyul. Köhög, nagyon fáj a torka, gyenge, szerintem influenzás. Nem ment orvoshoz vele, fekszik egész nap, teázik, kúrálja magát. Éppen most írt arról, hogy milyen állapotban van.

Nekem fáj a csípőm és a gerincem. Nagyon nehezen tudok járni. Ma boltban voltam, és sétáltam is egy kicsit, de alig vártam, hogy hazaérjek. Nem tudom, mi lesz, de ahova tudok majd gyalog megyek, hogy mozogjak. Ennyit az egészségünkről. Remélem, hogy jobb is lesz.

Sok intéznivalóm van januárban, szépen pipálgatom a naptáramban, amit már megcsináltam. Nem szeretem az ilyen napokat, de jó túllenni rajtuk. A február már nyugodtabb lesz számomra.

Visszatértek a hétköznapok a maguk szürkeségével együtt. Ebben a hónapban van a születésnapom, az adja majd az ünnepet. Messzire van még  a következő karácsony, addig még sok nap fog eltelni, remélem jó dolgokkal is. 

Kívánom, hogy az ünnepek után a ti napjaitok is jól teljenek, senki se legyen beteg, és az új év jól kezdődjön. Így legyen!

Mit ( nem) akarok még?

"Soha nem olvashatom el az összes könyvet, amit szeretnék.

Soha nem élhetem át minden ember életét, akivé válni vágyom, és soha nem lehetek részese minden sorsnak, amit álmodni tudnék.

Soha nem sajátíthatom el mindazokat a képességeket, amikről álmodom.

És miért vágyom minderre?

Azért, mert élni akarok. Érezni az élet minden árnyalatát, tónusát és a létezés minden lehetséges mentális és fizikai rezdülését.

De rettenetesen korlátozott vagyok."

Sylvia Plath

Régen többet akartam az élettől. Ma már nem. Megbékéltem a sorsommal, mindazzal, amit eddig elértem. A nyugalom, a béke, a pillanatok öröme, a csend, a jelen megélése, az évszakok figyelése, az otthon további megteremtése, a nyugdíj megérdemelt élvezete... inkább a vágyam.

Jelen legyenek az életemben a könyvek, de már nagyon megválogatom, hogy mit olvasok el. Régen a mennyiségre jobban figyeltem, ma már a minőségre megyek. Legyenek körülöttem még emberek, beszélgethessek, élvezzem a csendet is velük, nézhessem, ahogy egy kisbaba nő.

Legyen kedvem reggel mindig felkelni, és miután elvégeztem azt, amit elterveztem arra a napra, a fennmaradó időt néha magamnak is adhassam. Ez nem önzés, ez egy természetes kívánság. Fontos legalább annyit törődni magammal, mint mással.

Nem kell több tárgy, elég ami van, sok is. Néha megveszek majd azért valamit, hiszen nem akarom magam teljesen visszafogni, és ha valami nagyon tetszik, legyen részem benne. Mert a tárgyak jelenlétének öröme is fontos, de az érzelmek, az emberek, a törődés, az érintés, az illatok, a fények...fontosabbak.

A korlátozottságomat egyre jobban érzem, de már nem bánom. Ennyi adatott, kis lépésekkel haladok előre, kis terveim azért természetesen vannak, és örülök, ha azokat elvégzem. Beosztom az időm. Az igazi tervem, hogy nyugodtan, stresszmentesen éljem az életem.

Élni akarok még, megélni a napokat, de már megelégszem az apró dolgokkal is. Már nem érdekel, hogy rettenetesen korlátozott vagyok.

Ünnep után

Eltelt a karácsony. Nem voltam itthon, M-nál voltam egy hétig. Ahogy terveztem, a fenyőfa fényénél is olvastam, jókat ettem és ittam. Szenteste a  templomban a saját és mások leheletét is láttam olyan hideg volt, de jól felöltöztem, így nem fáztam. Igyekeztem megérteni a német nyelvű misét, és örömömre szolgált, hogy mindig tudtam miről van szó. Beszélni nem tudok, de egyre többet értek meg ezen a nyelven. A mise végén a Csendes éj-t én magyarul énekeltem az osztrák hívekkel.

Szentestére hal volt a vacsora krumplisalátával és rizzsel. Sokféle sütemény volt, kicsit túl sok is volt, de majd máskor visszafogom magam. Miért éppen ezen az ünnepen tegyem meg? :)

Karácsony első napján nem főztünk, egy étterembe mentünk. 10-en voltunk a pici babával együtt. Velünk evett, de ő a pincérek által felmelegített bébiételt, miközben az etetőszékben az asztalfőn ült. 

Ebéd után M-nál gyűltünk össze sütizni, kávézni, beszélgetni. Tetszett neki a kis oroszlán, amit kapott tőlünk, bár a csomagolópapír és a doboz most is jobban tetszett neki. Lehetett gyűrögetni, nézegetni a piros papírt.

Gondoltam Anyura, mikor még együtt ünnepeltünk, és a könyvjelzőm most is egy 2016. karácsonyára általa írt képeslap volt. Olvastam rajta a sorait, a kedves szavait. Hiányzott, mindig szép ünnepeink voltak együtt, Apu halála után kettesben. A szentestéért én voltam felelős, és mindig megállapítottuk, hogy nagyon jó volt.

Szilveszterkor M-nal együtt leszek, most is itt van nálam, és csak szombaton megy el.

Kívánok nektek békés, egészségben gazdag új esztendőt!

 

Mert mi mást is kívánhatnánk, mint ezt a kettőt: béke és egészség. Aztán mindenki megtoldja a kívánságai sorát, amivel akarja. Én a jövőre vonatkozólag nem tettem semmilyen elhatározást. Nincsen listám arról, hogy mit akarok. Amire már megértem, úgyis megtörténik, amit nagyon akarok, azért majd úgyis teszek éppen eleget. Legyen így nálatok is! Találkozunk jövőre!

Karácsony

Mindennel végeztem a héten, amit terveztem karácsony előtt. Fa feldíszítve, kitakarítva a lakás, bevásároltam vendégfogadásra is. Ma délután ugyanis jön egy barátnőm hozzám, holnap pedig egy másik. Jó, hogy a már feldíszített fa mellett tudunk majd ülni, és beszélgetni, kávézni, sütizni. M. vasárnap jön. Karácsonyig még tudok pihenni is, nem csak úgy a fa alá esem be fáradtan.

Köszönöm, hogy látogatjátok a blogomat. Nagyon jóleső érzés mindig. 

KÍVÁNOK NEKTEK ÁLDOTT, SZÉP, MEGHITT KARÁCSONYT SZERETTEITEK KÖRÉBEN!

Vers

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul,

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodrodózó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás.

Havas táj és könyv

A több mint 2 órás úton újra csak a fákat néztem, ahogy ezt már máskor is tettem. Először csak magamban kattintgattam jólesően a képeket, majd elővettem a fényképezőgépet, és valóban csináltam is róluk fotókat. Olyan is lett a minőségük, hiszen mozgó autóból nem lehet jó képeket csinálni, de megmaradnak legalább számomra, és ide is elhozhatom őket. 

Egy darabig hó nélkül futott mellettem a táj, aztán Veszprémhez közeledve a Bakonyban, ha nem is nagyon, de kifehéredett minden. Egészen más lett a hangulatom, és drukkoltam, hogy még hosszú kilométereken át így legyen. Adventkor legyen egy kis hó, ez a vágyam.

Veszprémbe érve bementem egy könyvesboltba, és megajándékoztam magam karácsonyra egy könyvvel. Nem győztem kivárni a könyvtárban, hogy rám kerüljön a sor, így saját példányban is megvan már Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség című könyve. Jókat hallottam róla, kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e. Megnéztem egy soproni könyvesboltban is, de ott már elfogyott. Milyen jó lesz a karácsonyfa mellett olvasni, alig várom, hogy sor kerüljön rá. Előbb a nálam lévő könyvtári könyveket olvasom, mert azok határidősek, utána lassan, nyugodtan elkezdem olvasni az ajándék könyvemet is. Állítólag egyszer elolvasni nem is elég. 

Szép lesz az ünnep, ha széppé tesszük.

Advent második vasárnapja

M. fiatalabbik fia meghívott minket ( M-t és engem), valamint a bátyját és az ő barátnőjét ebédre, kávéra, sütire. 

A pici baba 1 hete négykézláb mászik, ez volt az újdonság. Küldtek már az attrakcióról videót, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. Mikor kinyitották az ajtót a kicsi ott állt négykézláb előttünk, és hatalmas szemekkel meredt ránk. 

Szándékosan letették az ajtóba, hogy ő is ott várjon ránk a szüleivel együtt. Nem bírtuk ki nevetés nélkül.

Hét hónapos, figyel mindent, csapkodja a kis kezével az asztalt, labdát gurítgat, utána mászik, játékokat gyömöszöl, minden hangra figyel, a brokkolit és a sütőtököt a kis markával tömi befelé a szájába. Csupa maszat ilyenkor természetesen. 

Van sok játéka, de a legkedvesebb mégis a megkaparintott és összegyűrt papírszalvéta volt. Akármilyen játékot kap, állítólag annak a doboza az, amivel különös előszeretettel játszik először. Maga a játék csak később jön.

Nincs is annál jobb, mint őt figyelni, minden mozdulata aranyos. Szándékosan nem hoztam olyan képet, amin rajta van az egész pofija. Talán így az inkognitója is megmarad.

Együtt gyújtottuk meg az adventi koszorú második gyertyáját. Nekem nincs saját családom már, M. családja az enyém is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem maradtam teljesen egyedül.