Ünnep után

Eltelt a karácsony. Nem voltam itthon, M-nál voltam egy hétig. Ahogy terveztem, a fenyőfa fényénél is olvastam, jókat ettem és ittam. Szenteste a  templomban a saját és mások leheletét is láttam olyan hideg volt, de jól felöltöztem, így nem fáztam. Igyekeztem megérteni a német nyelvű misét, és örömömre szolgált, hogy mindig tudtam miről van szó. Beszélni nem tudok, de egyre többet értek meg ezen a nyelven. A mise végén a Csendes éj-t én magyarul énekeltem az osztrák hívekkel.

Szentestére hal volt a vacsora krumplisalátával és rizzsel. Sokféle sütemény volt, kicsit túl sok is volt, de majd máskor visszafogom magam. Miért éppen ezen az ünnepen tegyem meg? :)

Karácsony első napján nem főztünk, egy étterembe mentünk. 10-en voltunk a pici babával együtt. Velünk evett, de ő a pincérek által felmelegített bébiételt, miközben az etetőszékben az asztalfőn ült. 

Ebéd után M-nál gyűltünk össze sütizni, kávézni, beszélgetni. Tetszett neki a kis oroszlán, amit kapott tőlünk, bár a csomagolópapír és a doboz most is jobban tetszett neki. Lehetett gyűrögetni, nézegetni a piros papírt.

Gondoltam Anyura, mikor még együtt ünnepeltünk, és a könyvjelzőm most is egy 2016. karácsonyára általa írt képeslap volt. Olvastam rajta a sorait, a kedves szavait. Hiányzott, mindig szép ünnepeink voltak együtt, Apu halála után kettesben. A szentestéért én voltam felelős, és mindig megállapítottuk, hogy nagyon jó volt.

Szilveszterkor M-nal együtt leszek, most is itt van nálam, és csak szombaton megy el.

Kívánok nektek békés, egészségben gazdag új esztendőt!

 

Mert mi mást is kívánhatnánk, mint ezt a kettőt: béke és egészség. Aztán mindenki megtoldja a kívánságai sorát, amivel akarja. Én a jövőre vonatkozólag nem tettem semmilyen elhatározást. Nincsen listám arról, hogy mit akarok. Amire már megértem, úgyis megtörténik, amit nagyon akarok, azért majd úgyis teszek éppen eleget. Legyen így nálatok is! Találkozunk jövőre!

Karácsony

Mindennel végeztem a héten, amit terveztem karácsony előtt. Fa feldíszítve, kitakarítva a lakás, bevásároltam vendégfogadásra is. Ma délután ugyanis jön egy barátnőm hozzám, holnap pedig egy másik. Jó, hogy a már feldíszített fa mellett tudunk majd ülni, és beszélgetni, kávézni, sütizni. M. vasárnap jön. Karácsonyig még tudok pihenni is, nem csak úgy a fa alá esem be fáradtan.

Köszönöm, hogy látogatjátok a blogomat. Nagyon jóleső érzés mindig. 

KÍVÁNOK NEKTEK ÁLDOTT, SZÉP, MEGHITT KARÁCSONYT SZERETTEITEK KÖRÉBEN!

Vers

Ágh Tihamér: Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul,

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodrodózó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent, boldog Jézus-várás.

Havas táj és könyv

A több mint 2 órás úton újra csak a fákat néztem, ahogy ezt már máskor is tettem. Először csak magamban kattintgattam jólesően a képeket, majd elővettem a fényképezőgépet, és valóban csináltam is róluk fotókat. Olyan is lett a minőségük, hiszen mozgó autóból nem lehet jó képeket csinálni, de megmaradnak legalább számomra, és ide is elhozhatom őket. 

Egy darabig hó nélkül futott mellettem a táj, aztán Veszprémhez közeledve a Bakonyban, ha nem is nagyon, de kifehéredett minden. Egészen más lett a hangulatom, és drukkoltam, hogy még hosszú kilométereken át így legyen. Adventkor legyen egy kis hó, ez a vágyam.

Veszprémbe érve bementem egy könyvesboltba, és megajándékoztam magam karácsonyra egy könyvvel. Nem győztem kivárni a könyvtárban, hogy rám kerüljön a sor, így saját példányban is megvan már Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség című könyve. Jókat hallottam róla, kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e. Megnéztem egy soproni könyvesboltban is, de ott már elfogyott. Milyen jó lesz a karácsonyfa mellett olvasni, alig várom, hogy sor kerüljön rá. Előbb a nálam lévő könyvtári könyveket olvasom, mert azok határidősek, utána lassan, nyugodtan elkezdem olvasni az ajándék könyvemet is. Állítólag egyszer elolvasni nem is elég. 

Szép lesz az ünnep, ha széppé tesszük.

Advent második vasárnapja

M. fiatalabbik fia meghívott minket ( M-t és engem), valamint a bátyját és az ő barátnőjét ebédre, kávéra, sütire. 

A pici baba 1 hete négykézláb mászik, ez volt az újdonság. Küldtek már az attrakcióról videót, így tudtuk, hogy mire számíthatunk. Mikor kinyitották az ajtót a kicsi ott állt négykézláb előttünk, és hatalmas szemekkel meredt ránk. 

Szándékosan letették az ajtóba, hogy ő is ott várjon ránk a szüleivel együtt. Nem bírtuk ki nevetés nélkül.

Hét hónapos, figyel mindent, csapkodja a kis kezével az asztalt, labdát gurítgat, utána mászik, játékokat gyömöszöl, minden hangra figyel, a brokkolit és a sütőtököt a kis markával tömi befelé a szájába. Csupa maszat ilyenkor természetesen. 

Van sok játéka, de a legkedvesebb mégis a megkaparintott és összegyűrt papírszalvéta volt. Akármilyen játékot kap, állítólag annak a doboza az, amivel különös előszeretettel játszik először. Maga a játék csak később jön.

Nincs is annál jobb, mint őt figyelni, minden mozdulata aranyos. Szándékosan nem hoztam olyan képet, amin rajta van az egész pofija. Talán így az inkognitója is megmarad.

Együtt gyújtottuk meg az adventi koszorú második gyertyáját. Nekem nincs saját családom már, M. családja az enyém is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem maradtam teljesen egyedül.

Hekk a Kovács kocsmában

Hekket enni most is a Kovács kocsmába mentünk Fertőrákosra. Nagyon finoman csinálják. Elég nagy adagot kapunk mindig, éhesen kell oda menni. Ég a tűz náluk, karácsonyi díszítések már kint vannak. Jó volt ott lenni a kellemes melegben, és beszélgetni is közben. 

Aki Sopronba megy, ajánlom ezt a helyet mindenkinek. Közel van a városomhoz Fertőrákos, érdemes odamenni, ott ebédelni, és körülnézni a faluban. Megnézni a Kőfejtőt, elmenni a Fertő-tóhoz, esetleg egy nagyobb séta keretében gyalog átmenni Mörbischbe, Ausztriába. Régebben megtettük ezt az utat mi is, ma már nem tudok ennyit menni, de az emlékek még mindig élnek bennem.

Így telnek a napok

Úton Veszprém felé, a fákat nézegettem. Lehullottak  a levelek, csak a nyírfa levelei sárgállnak még kitartóan. Az ágaikat mutató fákon fagyöngyök sokasodnak. Szeretem még nézni a frissen szántott földeket is, ahogy a varjak károgva ellepik őket. A fák mindig élményt jelentenek. Ha rügyesek, virágosak azért, ha lombosak, csupaszok azért.
Hoztam még egy fenyőfás díszítésű bögrés képet is, mely az utolsó darabja, amit bemutatok a legutóbb vett háromnak. Nagyon örülök nekik, bögremániám van, de erről már szóltam korábban az írásaimban. 
Szeretem a falra vetülő árnyékokat is. Jó nézni, ahogy kúsznak a falon, és mindig új oldalukat mutatják meg közben.
Rákaptam a skandináv írókra. Karl Ove Knausgard után most éppen Jón Kalman Stefánsson egy könyvét készülök olvasni. Izlandi író. Egy másik könyvét akartam olvasni, de nem sikerült megszerezni. Nem adom fel, és fogok még tőle olvasni.

Itt a december, megérkezett az adventi időszak. Nagyon örülök neki. Kívánok szép várakozást és készülődést nektek is. Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne egyszer veletek kávézni, beszélgetni ezekben a szép napokban.