Régi könyveket lapozni úgy, hogy nincs is nyitva az antikvárium, de a tulajdonos mégis beenged minket, míg ő az adminisztrációs munkáját végzi.
Jó kinézni a teaivás közben a bojtos függönyű ablakon át az utcára, ahol galambok tipegnek a jégbordás macskaköveken a sokat átélt kezek által kiszórt magok felé.
Ropogós hóban sétálni a színes házak között, és körülnézni az Ibrahim kávézó ( és étterem) előtt, hogy a vasárnaponként ide járó barát vajon feltűnik-e.
Élvezni a színeket, az apró részleteket, és hidegtől piros kézzel megörökíteni őket képeken is. Miért is maradt itthon Márta ujjatlan, kötött kesztyűje?
Vasárnap újra Kőszegen jártunk.
Hmmm. Szép. Finom.
VálaszTörlésHagulatok,illatok,emlékek.Minden szívemnek kedves városnak megvan a magáé.
VálaszTörlésKőszegbe első látásra beleszerettem.Aztán sok évvel később a férjembe is,eme kis ékszerdoboz díszletei között.
Annyira mesésen írsz!!!!!ott voltam így én is,ahol ti, és valami régi,szép, békés világba,városba vittél......KÖSZÖNÖM!
VálaszTörlésAz antikvárius pedig egy angyal!
A templom mellett hógolyózó gyerekek látványa...olyan IGAZI.♥
ez most olyan volt, mint egy novella!
VálaszTörlésa szép időket felidéző fajtából:)
Szép napot kívánok, köszönöm hogy jöttetek!
VálaszTörlésGyakran megyünk Kőszegre amiatt is,
amiről írtok, és én is írtam. Jó ott!
A másik ok az, hogy M. szülőfaluja 12 percnyire van Kőszegtől az osztrák oldalon, így szinte mindig ott lépjük át a határt.Előtte mászkálunk a városkában, kávézunk vagy teázunk, néha ebédelünk.
Így telt a vasárnap délelőtt Kőszegen.
Írok a délutánról is majd.
http://iamachild.wordpress.com/category/gabor-toth/
VálaszTörlésRégóta ismerem Tóth Gábor festményeit. Ha igazán a múltban akarok kalandozni festmények által, akkor őt nézegetem, mert emlékeztetnek azokra a mesekönyv illusztrációkra, melyeket gyerekkoromban szerettem.
Akit érdekel továbbra is, amiről most írok, keresse meg a hógolyózó gyerekeket ábrázolókat a linket használva. Ezek a festmények jutottak eszembe vasárnap délelőtt a templom mellett Kőszegen.
Egyszer karácsonyra kerestem képeket, akkor akadtam rájuk. Úgy vagyok a karácsonyi képeslapokkal, hogy a szélsőségek vonzanak. Vagy egy csupasz fenyőág, egy gyertya, semmi más, vagy csupa hó, mézeskalácsos( Mondjuk Thomas Kinkade képei, hadd essen a hó, legyen havas templom, erdő, utca rajta), már-már a giccsbe hajló legyen!:-))) És még csak nem is szégyellem!
:-)
Egy-két emberöltő óta nem jártam Kőszegen! Kedvet adtál hozzá, de kivárom a meleget! Nomeg az 1200 km-es távolságot is le kell gyűrni!...
VálaszTörlésFlora, hát, igen, a távolság! Én 35-40 perc alatt ott vagyok (nem autópályán!), neked több kell hozzá!:-)
VálaszTörlésMegint otthont varázsoltál körénk. Szerettem nagyon ezt az írásod.
VálaszTörlésKöszönöm, Györgyi!:-)
VálaszTörlésViharos széllel, égdörgéssel hóvihar( hózivatar)jelenleg, és hirtelen besötétedés. Nem ette még meg a kutya a telet!:-)
Oohhh,de jó volt neked !!- ezt abszolút jó értelemben véve,nem irigységből,csak Kőszeg nekem ( is )a szívem csücske.dec. 24.-én délelőtt voltam ott legutóbb,ott él kedvenc borászom ,meg a kedvenc kis helyeink,meg ez,meg az. Még jó,hogy egy óra alatt ott lehetünk,ha látni és érezni akarjuk!Bármilyen sokszor is látom,valahogy sohasem tudom megunni,mindig találok újat.Emlékszem pár évvel ezelőtt tavasztól télig mindig kóborolt egy tarka cicus, a téren és az utcákban,nagyon kövér volt ,biztosan az éttermek konyhája körül császkált nap,mint nap.De minden esti sétánkon találkoztunk vele.Olyan jó,hogy nekünk is megmutatod ezeket a fotókat!
VálaszTörlésJozseva, mi is elég sokszor vagyunk ott, és megunhatatlan. Vannak kedvenc helyeink, ha jön a tavasz, fel akarunk menni Kálvárián. Ősszel voltunk ott fenn utoljára, de lehet, hogy télen is jó lenne még.
VálaszTörlésŐsszel egyébként a Szüreti Napokon rendszeresen ott vagyunk.Jó,hogy közel van, hirtelen döntés után is ott lehetünk, bár mi leginkább útba ejtjük M. szülőfaluja felé menet.
Úgy látom, vannak Kőszeg rajongók. Köszönöm, hogy írtál.
van egy ilyen Zorán szám (is)? vagy az inkább vasárnap délután...:) hangulatos (kár, hogy én nem nagyon szerettem sose a vasárnapokat...:( Kőszegen meg csak egyszer jártam...
VálaszTörlésAliz, mivel valami nekem is rémlett utána néztem. "Vasárnap délután" címmel valóban van Zoránnak egy ilyen száma.
VálaszTörlésA vasárnap késő délutánokat, estéket már én sem szeretem annyira, mint a hétvége többi részét. Akkor már bekúszik a hétfő, a megoldandó feladatok, a munkahely, és mindez megzavarja a lazulást.