Téli szobában
csöndesen cserélgetjük
lélegzetünket.
( Horváth Ödön)
Megraktam a tüzet vasárnap egy konyhában, ahol a dupla ajtón át rögtön az udvarra lehet kimenni, és ahol a 89 éves Mama botja kint állt a lépcső mellett, hiszen bent még anélkül is tud menni. Ahol a vasárnapi ebéd maradékát félrehúzta egy sokat használt lábasban a sparherd szélére, mert jó lesz az még vacsorára is az 56 éves "gyereknek". :-)
Meglátogatjuk Berta nénit is majd, ugye? Új ápolója van már egy hete.
És nem lepődik meg azon a Mama, hogy az unokája valami "szkájp" nevűn beszél valahonnan Spanyoloroszágból, mert ott tanul nyárig. Ott van a képernyőn, látni, hallani, de ő már látott ilyet máskor is, mert mindig a számítógépet babrálják a fiatalok.
Thomas ott messzire, Mama itt a zöld cserépkályha mellett velünk az állandósuló halvány mosolyával az arcán egy téli vasárnap délután.
Amikor kicsiben néztem a képeket, a szemüvegedre azt hittem karamell öntet valamin.:):) Éhes disznó....Jó ez az idézet ott az elején.
VálaszTörlésMegnéztem ismét, egyértelműen szemüveg. Az 5 órai felkelésre fogom a sötétségemet:):):)
VálaszTörlésKovtama, nem az én szemüvegem, hanem az említett 89 éves Mamáé.
VálaszTörlésKaramellöntetet szeretnél enni?:-)))
ez egy szép - távoli időket és tereket átivelő- vasárnap délután...
VálaszTörlésAliz, ráadásul Kőszeg után mentünk oda, így a vasárnap délelőtt, majd a vasárnap délután és szép, időket és tereket átölelő nap volt.
VálaszTörlésMarvin, jó a béke és a nyugalom egyszerű környezetben.
most is vasárnap délután van, és úgy néztem a képeidet, mint a vasárnap délután képeit
VálaszTörlés:)))
de azért hiányzol, hiányzik a finom sztori, a tapintatos bölcsességed, szép színeid
remélem, nincs semmi baj, és hamarosan írsz újra
Katalin!
VálaszTörlésJövök, jövök...:-)