2016. április 30., szombat

Összepakolok

a  kórházban, hazahozom a mosnivalót, és jövök haza. Így szokott ez mostanában lenni. Látom az alagút végét is, ami vélhetőleg jövő hétvégén fényesedik teljesen ki, vagyis hazajöhetek. Ha korábban, akkor korábban, de később nem akarok.
M. távol volt, ő is jövő hétvégén jön haza egy hosszabb utazásról, lassan helyre áll a rend.
Anyu múlt héten a sürgősségire került, és én éppen ott aludtam nála, mikor rosszul lett. Hálás vagyok a sorsnak vagy a felsőbb hatalomnak, hogy akkor voltam azon a helyen, ahol éppen kellettem. Tulajdonképpen ezt szoktam sokszor kérni imáimban, hogy a megfelelő helyen legyek a megfelelő időpontban.



2016. április 22., péntek

Mennyi,


mennyi ember körülöttem. Munkahelyen is, kórházban is. Ki ezzel, ki azzal küzd. Van aki alkohollal, van, aki droggal, van aki mélabús szomorúságával. Láttam örömöt is, és sokat olvasok a pszichológiáról. Milyen érdekes dolgokat lehet felismerni benne önmagunkról!
Rajtam most éppen egy dobozka  is van, ebből 5 vezeték jön ki, melyeket a mellkason lévő elektródákhoz rögzítenek. Holter vizsgálat folyik éppen 24 órán át, mert az olykor 137-es pulzus soknak tűnik. ( Több, mint a Váci Mihály százhuszat  verő szíve!). Panaszkodtam, komolyan vették, és elküldtek a kórházban egyik helyről a másikra, mindig oda, ahova kell. 
Megleptem magam egy fehér alapon kék pöttyös blúzzal, melynek az alján még itt-ott egy-két margaréta is van, mert tavasz van. 
Mindjárt megyek egy kis kávét is inni, és merengek közben.
Jó, hogy kitalálták a mosógépet, mert helyettem teszi a dolgát, az önműködő vasalót még nem, úgy hogy ez a feladat rám vár.:-)
Minden jót nektek!



2016. április 17., vasárnap

Hiszem,


hogy mindig ismétlem önmagam, aztán rájövök, hogy nem csak hiszem, hanem valóban azt teszem. Eltelt egy hét, újra hétvége, és én csinálom a megszokott dolgaim. Tisztul a lakás, a ruhák, tisztulok én is, ezen kívül látogatok, és látogatnak. 
A virágok ontják a színeket az illatokat és a város épületei tovább öregednek, és hirtelen rádöbbenek, hogy én is. Nem, nincs születésnap, csak végigmentem egy utcán, és éreztem, hogy fáradtabb vagyok, mint korábban voltam. 
Gyorsan jöhet egy kávé, néhány észt és testet fiatalító sor egy könyvből, hamarosan kezdődhet az új hét, és én még mindig ott vagyok, ahol múlt héten: gyógyító kezekben, öngyógyító gondolatokkal.
Tudomásul veszem, hogy ez van, nem ellenkezem ellene, elfogadom életem részének.



2016. április 8., péntek

Esőben

hazatérés, kipakolás, forró kávé ivása, szétnézés itthon. Újabb 5 napig voltam távol. Mosógép mos, idegen szagok tűnnek el a mosógép és a Coccolino segítségével. Gondolkodni kellene, valami szépre, de az a legjobb, ha a esőkopogást hallgatom, mert az is szép. 
Csinálok egy újabb kávét, és megpakolom újra a mosógépet. 40 fokra állítom most be, az a 26 perc elég idő, hogy bambulva megigyam a kávét, mert majd később fogok hozzá valamihez, addig a fehér és kék falakat próbálom feledni, de mélyen beivódtak az elmémbe, és kicsit közben megdörzsölöm az injekció helyét, mert még mindig van ott egy kis dudor, pedig több mint egy hete kaptam.
Tovább esik az eső, pattog a párkányon, hallgatom...


2016. április 2., szombat

Életjel

Életjelet  adok, mert kéritek, és fontosak vagytok nekem. 
Ennél többet nem tudok írni, de annyit mindenképpen, hogy minden jót nektek, vigyázzatok magatokra!
Még annyit teszek hozzá, hogy egyszer talán újra jövök.
Mert egyszer minden megtörténhet...
Szeretettel: 
Éva


zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu