2026. november 16., hétfő

Soproni séta


            
 
            

             

             

             

             

            
 
           
       
           

          
         
         
 
          

          


A sárga juharfák után lefordultunk balra a Tűztorony felé. 
Útközben figyeltem a már látható karácsonyi dekorációkat is. Egyre többet, a  fényfüzérek és a faházak is kint vannak már a vásárra. 
Masato az egyik képen a Tűztonyot fotózta, és mögötte sütött a nap. Vártam, hogy megmozduljon, de hosszan fényképezett. Végül én is elkészítettem a képet, és ez lett belőle.
Bementünk a Bencés (Kecske) templomba, ahol a mécseseket is nézegette, és a tenyerét föléjük tartotta. Aztán elmenünk a gyóntatófülkéig, és elmondtam neki hogy mi az. Közben egy turistacsoportnak az idegenvezetője beszélt, ők még el sem mentek, mikor megérkezett a másik. Nagyüzem volt a városban aznap.
Kaptunk olyan matricát, melyen a magyar címer is rajta van. Olyan autóra ragaszthatót, de Masato a bőröndjére ragasztotta.  Egy ajándékboltban találtunk, és örültem, mert más nem lett volna jó neki. 
Egy soproni hűtőmágnes is az övé lett, és annak kiválasztása látható a képen. Majd eldönti, hogy mi lesz vele, mert kizárt hogy M. hűtőszekrényére kerül.
Az utca árnyékos oldalán mentünk vissza az autóhoz. Ezen az oldalon a cukrászdák előtt nem ültek kint az emberek, a másik napos oldalon igen.
Egész délután gyönyörködtem a színes levelekben is.

Alig hogy hazaérhettek tőlem, már meg is kaptam ezt a képet: 


2026. november 15., vasárnap

Sárgában

 



Tegnap megérkeztünk Sopronba, elintéztünk egy-két dolgot, és amikor arra került sor ebéd után, hogy erdőbe menjünk-e sétálni vagy a belvárosba, akkor én és M. nem tudtunk dönteni. Tehát Masatonak tettük fel a kérdést, és ő a belvárosi séta mellett döntött. 
A Fő térre a parkolóból  a Várkerületen kellett mennünk, és még megtaláltuk talán az idei utolsó sárga szint a fákon. Ehhez párosult az, hogy ég hibátlanul kék volt, és felhő sem volt sehol. Ennyire tisztának az eget régen láttam.
A fiúnak elmeséltem, hogy ezek a (mezei) juharfák tavasszal fehérbe borulnak, nyáron pedig ahogy kell zöldek. Ősszel ilyen sárgák, majd jön az advent és a karácsony, akkor pedig dúsan megrakják őket fényfüzérekkel.
Hamarosan eljön ennek is az ideje, és megnézzük majd vele együtt ezeket a fényeket.
Este még WhatsAppon jött egy köszönő üzenet tőle már németül arról, hogy egy nagyon szép napban volt része. Szerintem is, és mind a hármunknak. 
Meglepetésként láthattok ott egy magyar szót is. :)



2026. november 14., szombat

Hálanapló

 







                 




181. A házunk mögötti járdán egy napocska süt. 
182. Állítólag boldogságot hoz, és én megkaptam ezzel a kis mütyürrel  a lehetőséget rá.
183. Szép is, melankolikus is és tetszik is az ablakomból. 
184. A fehér porcelánon napsütés. 
185. A gimis osztálytalálkozónk pogácsája finom volt. Egy volt osztálytárs sütötte.
186. Egy szemet is vonzó könyvborító látványa.
187. Egyre koraibb a sötétedés és ezzel érkezik is, amit szeretek. Már nem vörös alkonyi színekben utazunk M.-hoz.
188. Önjutalmazás volt. A csomagolása még megvan, mert sajnálom kidobni. Tartogattam, tartogattam, hogy majd egyszer mással megeszem, aztán  megettem én.:)

2026. november 13., péntek

Falevél történet


Ősszel nem hal meg:
haraszttá születik a
hulló falevél.

Szöllősi Bernadett




 




A falevelek nem gondolkoznak, hogy hova hulljanak le. Libegnek-lebegnek, majd leesnek, ahova éppen hívja őket a jövendő helyük.
Maradnak az első szélig vagy a menetszél erejéig, majd megmutatják magukat  távolabb is. Aztán a széltől fújva összegyűlnek, és léptek súlya préseli őket egymáshoz egyre szorosabban.
Áznak, fáznak, nyúlós-nyálassá válnak, és vékony rétegben lapulnak rá a földre. Rajtuk járva azt sem tudjuk már, hogy egyszer hulló levelek voltak.

2026. november 12., csütörtök

A szürkére váltás előtt


Íme, mikor még küld az évszak valami aranylót a szürkére váltás előtt azoknak, akik hiányolni fogják a színeket. Én ugyan elvagyok a fekete-fehérrel is, az olyan egyértelmű. Fekete-fehér, igen-nem...
Viszont egyre több szín van már a földön, szemünk mint a lefelé irányított spotlámpa ott keresi a színek utolsó maradékát.
Kórházban voltam egyszer, és egy sárgán fénylő, magányos fára nyílt a mellettem lévő ablak. Ez jelentette számomra a külvilágot, ahol nagy széllel egész éjjel tartó eső jött, és reggelre az a bizonyos fa kopaszon állt, de a törzse körül nagy tányérként ott volt a sok levél, melyeket még nem hordott el a szél. 








2026. november 11., szerda

Régi képek

 








1. Ma ezzel a képpen indítok és nem véletlenül.
2. Mit csinálhatok a szalma tövében? A lényeg lemaradt. Talán a hátitáskám?
(Utólag leírom: A napszemüvegem veszem ki vagy teszem vissza a hátitáskámba.)
3. Régi ház, a nagymamámék azóta már eladásra került háza előtt állok Békéscsabán. M-nal mentünk vissza a szülővárosomba, mikor már másé volt az egykori otthonom és emlékekké váltak az ott történtek. Az ajtó kilincsét már nem nyomhattam le. A két ablak mögötti szobában már nem tudtam pihenni, és az akkori akácfák alatt sem játszhattam már gyerekként.
4. Hegyet és sziklát mászom. Az arcomon ott van, hogy: Nem bírom tovább, segítség! Majd folytatnom kellett tovább.
5. Volt idő, hogy még bicikliztünk is, de én soha nem szerettem. Már a biciklim sincs meg, de ha lenne sem ülnék rá. A kép a Wachauban (Ausztria) készült. Nem régen írtam Kremsről es Dürnsteinről. Visszajáró lélek vagyok!
6. A Fertő tó partján egykor üldögélhettem, most már nem lehet. "Köszi" Ráhel és Lölö. :(
7. A Balaton az a Balaton, és ráadásul Györökön. A mólóról  a vulkáni hegyek innen tetszenek a legjobban.
8. Nem volt melegem!:)
9. Nem tudnám már megcsinálni, vagyis campingben és sátorban aludni. 2x volt benne részem, Egerben és Almádiban.  
Almádiban M. két fia  is velünk volt, és még folyik a háttérben a sátrak bütykölése.

2026. november 10., kedd

Gyász

 Zsille Gábor: Ne sírj


Krakkó, mondja valaki,
és eszembe jut, milyen jó volt sírni
a domonkosok miséjén, az oltár
sarkához közel, a tömegbe veszve,
térdepelve énekelni elcsukló hangon,
crucem tuam adoramus Domine,
ne sírj, érintetted meg a kezem, talán
kimondtad, talán csak jelezted,
át kellett volna ölelni téged
és kicsit sem engedni a szorításból,
ne sírj, súgta az érintésed,
és csupa könny volt az arcod.







A képeket a veszprémi Gizella-kápolna  altemplomában készítettem.
 

2026. november 9., hétfő

A Duna és a parkoló között ( a nap vége)

   

    

      
 
        
                                                                                                                                             
         

         

         

          

         



Elhagytuk a Duna partot, és visszaindultunk a parkoló felé. 
M. szokás szerint megelőzött, de most annyira, hogy el is tűnt. Lassú vagyok, sokszor megállok fényképezni, és közben nő közöttünk a távolság. 
Egy meredek utcán mentünk felfelé, és megláttunk egy sárgán fénylő ablakot. Pince volt vagyis egy borozó, és nem lehetett nem benézni. Hangulatos hely volt régi fabútorokkal, és gyertyák égtek bent a mesterséges fény mellett.
Én egy kicsit elkezdtem aggódni, hogy találunk vissza az autóhoz, mert nem jó a tájékozódó képességem. Masato viszont ezt mondta: "M. nincs itt, de én itt vagyok". Kell mást hallani egy kicsit elbátortalanodott embernek? Majd feltoltam a rollátorom az emelkedőn  a következő utcáig.
Aztán ismerős volt már a sárga fa a sárga falú templommal, és tudtam hol vagyok, hogyan jutnék el egyedül is a célomhoz.  
A szőlősorok mindenhol egyformák, de mikor elindultunk  befelé a városkába, nem láttam azt a szép  szürke gazt, amit akkor már észrevettem. A fiú is megtudhatta tőlem, hogy az ilyen szinte "semmi" növény nekem jobban tetszik, mint egy hosszúszárú eladásra növesztett rózsa.
Ha már rózsáról van szó, akkor végül még leírom, hogy a parkoló mellett rózsák voltak. Október végi megroggyanásukban láttam őket, és végül nem az autónál, hanem a rózsák mellett vártam meg M.-t és Masatot.
Közben ők elintézték a parkolójegyet, és nekem tetszett a rózsa is, mert nem tökéletes állapotában találkoztam vele.
Sötétben értünk végül haza, de mivel korán sötétedik már, nem is volt nagyon  késő. 
Szerintem 6 óra lehetett.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu