Fénylő "nyakláncok"

      

       

    

       

        

        

       

       

       

Aznap már voltak bárányfelhők, de később az én kedvemet keresve elkezdtek gyülekezni a sötét felhők is. Azok a szép, tintakék és esőt ígérők, amikor még egy kis harc is folyik közben a napsütéssel.  

A legszebb az volt az úton, amikor valamilyen fényes nyaklánc-félék keveredtek bele a sötétedő égboltba. A távvezetékek tartóoszlopai közé kifeszített huzalokat sütötte meg még a maradék fény. 

Már messziről észrevettem, hogy égi ékszerbolt kirakata vár majd rám: kék bársonyon arany ékszer, mely mindig szép párosítás.

Fogytak a kilométerek, végül a közelükbe értünk, és volt akkora szerencsém, hogy még mindig ragyogtak. Percekig mentünk mellettük, és mégsem fogytak.

Elhagytuk végül őket, de a felhők megmaradtak, és egy kis eső is érkezett a nagy előkészület után. Erre mondják, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Az ablaktörlőnek a megérkezett eső nem sok feladatot adott, a fénypontokat pedig végül az autók piros hátsó lámpái adták.

Aztán hamar bealkonyodott, és mi is gyorsan hazaértünk.

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

(Szakályné Nagy Irén)

Vasárnap délután

     

Ami jó, azon ne változtassunk, hanem inkább ismételjük meg. A múltkori grillparty jól sikerült, és a kérés az volt, hogy legyen egy új, és lett is.

M. fiatalabbik fia és családja szervezte és csinálta most is náluk.  Újra 7-en gyűltünk össze, és ebben a létszámban a pici fiú is benne volt.

Az időjárás tökéletes volt, sem nem meleg, sem nem hűvös. A Nap is sütött, kint tudtunk ülni, és közben készült a délutáni ebédünk.

A  fiúcskánk játszott, evett, ivott, beszélt, könyvet "olvasott". Játéka van rengeteg, több is mint kellene, de látszik rajta, hogy ismeri, használja és szereti is őket. 

A legkedvesebb játék, és egyben a legérdekesebb továbbra is egy az asztalról megszerzett papírszalvéta gyűrögetése volt.

Le lehetett ejteni a földre is, majd hosszan nézve jelezni, hogy valakinek fel kell venni onnan, hogy tovább lehessen majd markolászni és gyűrögetni.

Aztán jóllakottan be lehet menni a szobába, majd újra kijönni, végül valaki ölébe belefészkelődni, de csak pár percnyi pihenőre.

Mert hosszan egy helyben ülni nem lehet...

Cseresznyefák

           

 

             

                                      

M. öccsének vannak cseresznyefái. Elmentünk hozzá beszélgetni, majd később vele együtt cseresznyét szedni, és természetesen közben enni is belőle. 

A fákról tettük egyenesen bele a szánkba (nem volt soha permetezés), és egy  táskába is pakoltunk belőle, hogy hétvégén legyen miből otthon is szemezgetnünk.

Már így is szép lett volna az az egy óra, amit ott eltöltöttünk, de kaptunk ráadásként egy nagy búzamezőt is, és benne még csak nem is rejtőközködve kéklő búzavirágokat. Gyerekkorom virágai, mert alig láttam őket azóta, és a felnőttkorom egyik kis hiányaként tartom őket számon.

Cseresznyelével festett ujjal, a számban még egy maggal átnéztem közben egy közeli barackfára. 

Aztán odamentem hozzá, és alá is álltam. Ilyenkorra még nem érett meg a gyümölcse, de így zölden is hívott minket, hogy visszatérhessünk majd később hozzájuk.

Szappanok

Van valami, ami sosem megy ki a divatból: a tisztaság. A kedvesség és a tisztaság.

Jason Segel

Szeretem a szappanokat, és ezt tudják is rólam, mert ajándékba is kaptam már.

A tisztaság utáni vágy sokféleképpen kielégíthető, mert sokféle igény is van rá. 

Van belső tisztaságra és van a külsőre is igény, és a külső megvalósítása az egyszerűbb.

A lélek tisztasága is kell, de ez már csak szappannal nem valósítható meg.

Ha M. Franciaországba megy, nem kérek onnan ajándékot, de ő néha mégis hoz.

Legtöbbször szappant, mert nem tudok ellenállni nekik. Elmeséltetem vele azt is, hol vette, és hogy milyen volt az a bolt. 

Volt amikor leszoktam a tusfürdőkről és visszatértem  a jóféle szappanokhoz, és magamra kentem esténként a megkapott messzeség illatát.

A fenti szappant én vettem magamnak, mert kényeztetem önmagam is, és igyekszem ezt egy kis szeretettel megtenni. 

Hátha segít, hogy tudom önmagam szeretni. Ha kell a vígasztalásomért teszem, ha kell akkor az elégedettségemért, és mindig a mindennapi tisztaságomért.

Egy kép

Gyenge Ildikó: Nem haltam meg-részlet

"Nem, nem haltam meg.

Attól, hogy nem látsz, még élek,

Csak már semmitől sem félek.

Keress meg szívedben,

ott hajózok ereidben..."

Ezt a képet megláttam egyszer egy síremléken, és nem tudhattam erről a fiatal nőről, hogy ki szerette őt, ő kit szeretett, hol lakott, kivel lakott, kiket hagyott hátra, és kik emlékeztek rá fájó szívvel.

Vajon hogyan szerette inni a teát, milyen mozdulattal húzta el a függönyt, tudott-e zongorázni, és a szőrme, melybe a képen burkolózott, megóvta-e őt a hidegtől?

Főleg az érdekelt volna, hogy miért ilyen fiatalon távozott, mert kár lenne tagadni, hogy ez is foglalkoztatott. 

Mikor először meglátta a róla elkészült képet vajon tudta-e, hogy ez a kép lesz majd a sírkövén, és hogy kevesen mennek el mellette lelassított léptek vagy legalább egy pillantás nélkül.

A kis világom kis tárgyai

Még mindig szeretek közel menni az én kis világom még kisebb tárgyaihoz. 

Hogy ne illanjanak el a könnyűségükkel még fényképezem is őket, hogy ilyen formában is megmaradjanak nekem.

Egyszer megláttam és megszerettem, ezért szeretném továbbra is magamhoz közel tudni őket. 

Az ember nem válik meg könnyen attól, amit szeret, és ami egy kicsit a féltve őrzött lényege is.

Levendulák között

  

   

   

A június az ég színe miatt számomra kék.  Ezenkívül még lila, mert a levendula is ebben a hónapban kezd virágozni. 

Legközelebb hozzám egy fagyizó kirakott fehér székeit és asztalait veszik körül, ahol árnyékban fogyott el a fagyim, és eltűnt a ropogós tölcsér is. 

Távolabb, és számomra emlékezetes a Balaton-felvidéken található Levendárium Dörgicsei Levendula Major.

Sétáltunk ott már a nyugalom átadásáról is híres illatban, és a félgömb formájú nagy bokrok között, melyek hullámzó mezőket alkottak. Egyiktől a másik felé mentünk, és ha az utunk lefelé vezetett, később a kis dombokra felfelé is mentünk, és én nem számoltam meg, de közben 30 féle levendulát láthattunk.

Egyet azonban a szemünkkel mindig megtaláltunk. Azt a kis templomtornyot, mely fehéren mutatta számunkra az irányt, miközben a kékes-lila szőnyegekkel tarkított  füvön sétáltunk.

Végül a kiválasztott illóolajjal a csuklómon mögöttünk hagytuk a majort, és a Dörgicsén található három középkori templomrom közül a legközelebbi felé indultunk el.

Nyaralás

       

        

M. unokája, a mi két évesünk éppen nyaral. 
Egy erdő közelében egy faházban laknak, és ő az apukája kezét fogva mászkálhat a sárba ragadt tűleveleken. Van sárga gumicsizája, mert ahogy a nagypapája is mondja, az időjárás csak jó felszereltség kérdése. Ha van gumicsizma, jöhet eső után a sár taposása is.
Mikor már az erdő után egy tisztáson vannak, a földről lehet az ég felé is közelebb lenni, mert az anyuka keze erős, és fel tudja őt magasra emelni.
Örülök, ha képeket küldenek, hiszen ha a kicsit nem is láthatom mindig személyesen, legalább fotókon megtehetem. 
Voltak közöttük olyanok is, melyeken a pofi nincs teljesen rajtuk, így feltehetek belőlük a blogomba is.

Játszadozó felhők

Szombat délután hazafelé vettük az irányt. 

Júniusban már nincsenek virágzó fák vagy őszi levelekkel színezett lombkoronák. Minden zöld, és ha nem is mondhatom azt hogy unalmas, de szemet vonzó látnivalóval már mégsem szolgál.

Marad számomra az ég figyelése a szélvédőn és az autó oldalablakán át, miközben a kék szín egyhangúságán fehér pamacsok tűnnek fel, majd eltűnnek, és később újra keletkeznek, de  akkor már máshol és máskor. 

Mozgalmas égi játszótér van fölöttünk, és én is elmerülök a játékban.

Hamar eltelt a 45 perc az úton, és megérkeztünk egy nagyáruház alatti parkolóba.  Elterelődött másra a figyelmem, és így nem vetettem egy utolsó pillantást az égre még mielőtt bementünk a lámpákkal is megvilágított félhomályba, ahol a fejünk fölött  már csak a beton szürkesége várt ránk.

Néha álmokból ébredünk így fel, vagy a gyerekkorból lépünk át a már más színű felnőttkorba.