Dénes György: Egyedül
Erdei tisztás. Fény. Gyűszűvirág.Frissen lakkozva ringanak a fák.Fekszem a fűben boldogan hanyatt,harmatként hull rám minden pillanat.
Már nem fekszem a fűben, hanem inkább egy fotelben ülök. A harmat helyett a zuhanyrózsából hull rám a víz. Mérném a pillanatokat, de helyette a nap órái múlnak. Az erdei tisztás helyett látványként sokszor az ablakomon át látható kis füves zöld tér jut nekem.Akkor azzal a helyzetemmel próbáltam elégedett lenni, most a mostanival. Akkor azt az életem éltem, most már a mostanit. Akkor több problémám volt, ahhoz képest most éppen kevesebb van.Azóta a helyzetem is változott, és én is. Ez így van jól, ez az élet természetes rendje.Nem is olyan régen leírtam, hogy az új soha nem lehet a régi, és ne is várjuk el tőle. Sok csalódástól menthetjük így meg magunkat.Bár hozzuk és hordozzuk magunkkal a múltat, de nyújthat az valami jót, ha azt már intenzíven nem kutatjuk. Pontosabban, én már nem kutatom a valaha volt "miértjeimet", és az azokra adott akkori válaszaimat. A jól vagy rosszul megélt múlt évei helyett most itt vannak már számomra a jelen napjai.Így állt össze mindez bennem, és nem is lehet teljes a kép, mert sok minden hiányzik belőle, de egészen jól vagyok. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, ahogy most leírtam, mert nem is az. A jelenemben ez mégis egy olyan alap, amelyre építkezhetem.El is indulok élni a mai napot.
Már nem fekszem a fűben, hanem inkább egy fotelben ülök. A harmat helyett a zuhanyrózsából hull rám a víz. Mérném a pillanatokat, de helyette a nap órái múlnak. Az erdei tisztás helyett látványként sokszor az ablakomon át látható kis füves zöld tér jut nekem.
Akkor azzal a helyzetemmel próbáltam elégedett lenni, most a mostanival. Akkor azt az életem éltem, most már a mostanit. Akkor több problémám volt, ahhoz képest most éppen kevesebb van.
Azóta a helyzetem is változott, és én is. Ez így van jól, ez az élet természetes rendje.
Nem is olyan régen leírtam, hogy az új soha nem lehet a régi, és ne is várjuk el tőle. Sok csalódástól menthetjük így meg magunkat.
Bár hozzuk és hordozzuk magunkkal a múltat, de nyújthat az valami jót, ha azt már intenzíven nem kutatjuk. Pontosabban, én már nem kutatom a valaha volt "miértjeimet", és az azokra adott akkori válaszaimat.
A jól vagy rosszul megélt múlt évei helyett most itt vannak már számomra a jelen napjai.
Így állt össze mindez bennem, és nem is lehet teljes a kép, mert sok minden hiányzik belőle, de egészen jól vagyok.
Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, ahogy most leírtam, mert nem is az. A jelenemben ez mégis egy olyan alap, amelyre építkezhetem.
El is indulok élni a mai napot.
