Cseresznyefák

           

 

             

                                      

M. öccsének vannak cseresznyefái. Elmentünk hozzá beszélgetni, majd később vele együtt cseresznyét szedni, és természetesen közben enni is belőle. 

A fákról tettük egyenesen bele a szánkba (nem volt soha permetezés), és egy  táskába is pakoltunk belőle, hogy hétvégén legyen miből otthon is szemezgetnünk.

Már így is szép lett volna az az egy óra, amit ott eltöltöttünk, de kaptunk ráadásként egy nagy búzamezőt is, és benne még csak nem is rejtőközködve kéklö búzavirágokat. Gyerekkorom virágai, mert alig láttam őket azóta, és a felnőttkorom egyik kis hiányaként tartom őket számon.

Cseresznyelével festett ujjal, a számban még egy maggal átnéztem közben egy közeli barackfára. 

Aztán odamentem hozzá, és alá is álltam. Ilyenkorra még nem érett meg a gyümölcse, de így zölden is hívott minket, hogy visszatérhessünk majd később hozzájuk.

Szappanok

Van valami, ami sosem megy ki a divatból: a tisztaság. A kedvesség és a tisztaság.

Jason Segel

Szeretem a szappanokat, és ezt tudják is rólam, mert ajándékba is kaptam már.

A tisztaság utáni vágy sokféleképpen kielégíthető, mert sokféle igény is van rá. 

Van belső tisztaságra és van a külsőre is igény, és a külső megvalósítása az egyszerűbb.

A lélek tisztasága is kell, de ez már csak szappannal nem valósítható meg.

Ha M. Franciaországba megy, nem kérek onnan ajándékot, de ő néha mégis hoz.

Legtöbbször szappant, mert nem tudok ellenállni nekik. Elmeséltetem vele azt is, hol vette, és hogy milyen volt az a bolt. 

Volt amikor leszoktam a tusfürdőkről és visszatértem  a jóféle szappanokhoz, és magamra kentem esténként a megkapott messzeség illatát.

A fenti szappant én vettem magamnak, mert kényeztetem önmagam is, és igyekszem ezt egy kis szeretettel megtenni. 

Hátha segít, hogy tudom önmagam szeretni. Ha kell a vígasztalásomért teszem, ha kell akkor az elégedettségemért, és mindig a mindennapi tisztaságomért.

Egy kép

Gyenge Ildikó: Nem haltam meg-részlet

"Nem, nem haltam meg.

Attól, hogy nem látsz, még élek,

Csak már semmitől sem félek.

Keress meg szívedben,

ott hajózok ereidben..."

Ezt a képet megláttam egyszer egy síremléken, és nem tudhattam erről a fiatal nőről, hogy ki szerette őt, ő kit szeretett, hol lakott, kivel lakott, kiket hagyott hátra, és kik emlékeztek rá fájó szívvel.

Vajon hogyan szerette inni a teát, milyen mozdulattal húzta el a függönyt, tudott-e zongorázni, és a szőrme, melybe a képen burkolózott, megóvta-e őt a hidegtől?

Főleg az érdekelt volna, hogy miért ilyen fiatalon távozott, mert kár lenne tagadni, hogy ez is foglalkoztatott. 

Mikor először meglátta a róla elkészült képet vajon tudta-e, hogy ez a kép lesz majd a sírkövén, és hogy kevesen mennek el mellette lelassított léptek vagy legalább egy pillantás nélkül.

A kis világom kis tárgyai

Még mindig szeretek közel menni az én kis világom még kisebb tárgyaihoz. 

Hogy ne illanjanak el a könnyűségükkel még fényképezem is őket, hogy ilyen formában is megmaradjanak nekem.

Egyszer megláttam és megszerettem, ezért szeretném továbbra is magamhoz közel tudni őket. 

Az ember nem válik meg könnyen attól, amit szeret, és ami egy kicsit a féltve őrzött lényege is.

Levendulák között

  

   

   

A június az ég színe miatt számomra kék.  Ezenkívül még lila, mert a levendula is ebben a hónapban kezd virágozni. 

Legközelebb hozzám egy fagyizó kirakott fehér székeit és asztalait veszik körül, ahol árnyékban fogyott el a fagyim, és eltűnt a ropogós tölcsér is. 

Távolabb, és számomra emlékezetes a Balaton-felvidéken található Levendárium Dörgicsei Levendula Major.

Sétáltunk ott már a nyugalom átadásáról is híres illatban, és a félgömb formájú nagy bokrok között, melyek hullámzó mezőket alkottak. Egyiktől a másik felé mentünk, és ha az utunk lefelé vezetett, később a kis dombokra felfelé is mentünk, és én nem számoltam meg, de közben 30 féle levendulát láthattunk.

Egyet azonban a szemünkkel mindig megtaláltunk. Azt a kis templomtornyot, mely fehéren mutatta számunkra az irányt, miközben a kékes-lila szőnyegekkel tarkított  füvön sétáltunk.

Végül a kiválasztott illóolajjal a csuklómon mögöttünk hagytuk a majort, és a Dörgicsén található három középkori templomrom közül a legközelebbi felé indultunk el.

Nyaralás

       

        

M. unokája, a mi két évesünk éppen nyaral. 
Egy erdő közelében egy faházban laknak, és ő az apukája kezét fogva mászkálhat a sárba ragadt tűleveleken. Van sárga gumicsizája, mert ahogy a nagypapája is mondja, az időjárás csak jó felszereltség kérdése. Ha van gumicsizma, jöhet eső után a sár taposása is.
Mikor már az erdő után egy tisztáson vannak, a földről lehet az ég felé is közelebb lenni, mert az anyuka keze erős, és fel tudja őt magasra emelni.
Örülök, ha képeket küldenek, hiszen ha a kicsit nem is láthatom mindig személyesen, legalább fotókon megtehetem. 
Voltak közöttük olyanok is, melyeken a pofi nincs teljesen rajtuk, így feltehetek belőlük a blogomba is.

Játszadozó felhők

Szombat délután hazafelé vettük az irányt. 

Júniusban már nincsenek virágzó fák vagy őszi levelekkel színezett lombkoronák. Minden zöld, és ha nem is mondhatom azt hogy unalmas, de szemet vonzó látnivalóval már mégsem szolgál.

Marad számomra az ég figyelése a szélvédőn és az autó oldalablakán át, miközben a kék szín egyhangúságán fehér pamacsok tűnnek fel, majd eltűnnek, és később újra keletkeznek, de  akkor már máshol és máskor. 

Mozgalmas égi játszótér van fölöttünk, és én is elmerülök a játékban.

Hamar eltelt a 45 perc az úton, és megérkeztünk egy nagyáruház alatti parkolóba.  Elterelődött másra a figyelmem, és így nem vetettem egy utolsó pillantást az égre még mielőtt bementünk a lámpákkal is megvilágított félhomályba, ahol a fejünk fölött  már csak a beton szürkesége várt ránk.

Néha álmokból ébredünk így fel, vagy a gyerekkorból lépünk át a már más színű felnőttkorba.

Ha lehull egy lepel...

A kérdés most az, hogy Magyarország képes-e augusztus 31-i határidőig teljesíteni azokat a feltételeket és mérföldköveket, amelyek nélkül a pénzek nem hívhatók le. A korrupció ellenes intézkedések meglétének ebben nagy szerepe van.
Ezt hallhattuk Magyar Péter miniszterelnöktől Brüsszelben az Ursula von der Leyennel közösen tartott sajtótájékoztaton is.
Legalábbis én ott hallottam először arról, hogy ennek mekkora jelentősége van, aztán persze egyre többször. 
A hozott videó címe: 16 év ára: 60 ezer milliárd. Az a csapat ( DE! Akcióközösség) készítette, akik a "Szavazat ára" című filmet is, amit sokan láthattunk. Ők hozták létre az április 12-én tartott országgyűlési választás előtt az Őrszem projektet is. 
A mostani film 1 óra 25 perc, ha van akit érdekel, és természtesen ideje is van rá ajánlom, hogy nézze meg, mert megéri.
Sokat veszíthetnek azok, akik 16 éven át mindezt csinálhatták, nem hiába megy az uszítás, és talán az a tervezett  puccs sem annyira lehetetlen a Tisza-kormány ellen.
Mert bizony felrepült már ennek a híre ennek is, és csak repked, repked felettünk.
Én tegnap este késő éjjel néztem meg, és még sokan vártunk erre a beszélgetésre. 14 órával ezelőtt  tették fel a videót, és ezalatt 110.000 ember nézte meg, akik szintén tűkön ültek, hogy végre láthassák. Azóta sokkal többen nézték meg, ez az akkori adat, mikor én posztoltam ezt a bejegyzésem.
A készítők kérik: "Ha szerinted is joga van az országnak tudni, mi történik a háttérben, nézd meg és oszd meg!"
Ezt teszem most én is a blogomban.

Valaki kiszámolta, természetesen nem én: 
2-3000 ember (NER*) 60 ezer milliárd forintot lopott el a 16 év alatt, ami 60 billió forint,  másképp leírva 60.000.000.000.000 forint vagyis 1700 milliárd euró.
Ez a 2025-ös GDP kb 70%-a.
A teljes magyar államadósság 90%-a.
164 milliárd forint naponta, 6 milliárd forint óránként, másodpercenként 2 millió.
85 millió havi bruttó átlagbér.

* A Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) kiszolgáló, közvetlenül érintett politikai, gazdasági és intézményi elit méretét a közbeszédben és elemzésekben gyakran 2000–3000 fős magként határozzák meg. Ők alkotják a rendszer gerincét, beleértve a legfelsőbb döntéshozókat, a meghatározó üzletembereket és az államigazgatás, valamint a klientúra kulcsszereplőit. ( AI )

Az élet

Andrássy Réka: Sorolás....

A hegyek íve, ahogy rásimulnak a felhők.

A titkos sötét, amit tartanak az erdők.

A hullám hangja a parton, ahogy elfárad,

a tiszta, fehér ruha, ahogy szélben szárad.

A gyerekek kis koszos tenyerében a kavics,

vagy karjuk ölelésében a végtelen, na az is.

A paplan alá bújó hideg, téli este,

a paplan alatt a másik kedves, meleg teste.

Az elmúlás fájdalmas, szorító kínja,

a lélek ereje, mi az egészet kibírja.

Az öreg bögre, a piros komód a sarokban,

az a kedves sor a legkedvesebb dalodban.

Kislányod álomszagú, pöttyös pizsamája,

vékony gyerekhangon szóló, egyszerű imája.

A nevetés, mikor már hangod sincsen,

a másik szemében az ott bújkáló Isten.

A cékla mintája, mikor ketté szeled,

és a pillanat, mikor nem félsz, hanem mered.

A friss hó mikor cipőd alatt ropog,

az eső ujja, ahogy ablakodon kopog.

A kutyád hideg, mindig nedves orra,

ahogy barátkozva fejét a kezedhez tolja.

A hajnal és az alkony, a reggelek, az esték,

ahogy tátognak a fészekben az éhes kölyökfecskék.

Az első ehető főztöd és a rumlis konyha,

nagyanyád receptjei és fehér kicsi kontya.

Mikor bicikliddel feltekersz a hegytetőre,

mikor nem nézel már hátra, csak előre....

Egy tál meleg leves, mikor nagyon fázol,

mikor messze jut a közel és közelít a távol.

Mikor kinyílnak benned lágy és búgó szavak,

mikor nem kell soha többé megjátszanod magad.

Sorolhatnám reggelig és nem is érne véget,

de ajtómon eszelősen dörömböl az ÉLET!