Csatangolás

Zsille Gábor: Csatangolás

„a program legkellemesebb része következik: a csatangolás”

(Zbigniew Herbert)

Most pedig következhet a csatangolás,
vagyis
– csatangolás idő és bármiféle cél nélkül, mintha átutazó
idegen lennék, ki először és utoljára sétál most itt;
– az elejtett, reménytelen részletek hosszú megfigyelése;
– kukucskálás egy lépcsőházba, a fal repedéseinek
tanulmányozása a kapu törött tejüvegén át;
– egy eltévedt suszterbogár felemelése a járdáról, majd
kilométernyi szállítása a legközelebbi parkig;
– az esőcsatornákra ragasztott albérleti hirdetések,
elmosódott reklámcetlik, az elveszett kutyákat kereső,
kockás noteszlapokra írt szavak gondos elolvasása;
– a templomi hirdetőtáblára gombostűzött gyászjelentések
böngészése, különös tekintettel az elhunytak életkorára
és arcképére, majd életútjuk és szokásaik találgatása;
– a főtér egyik palotájának homlokzatán, a párkányokon és
a szoborfülkékben gubbasztó galambok megszámolása;
– álldogálás egy trafikban, a szivarok és az újságok és
a csokoládék illatának letüdőzése;
– az üvegajtón át megbámulni egy miniszoknyás lányt,
aki keresztbe tett lábbal várakozik a fodrászüzletben;
– elképzelés nélküli terepszemle a mellékutcák
áttekinthetetlenül zsúfolt antikváriumaiban;
– lődörgés a nyüzsgő piacon, ellenőrizni az aszalt körte és
a naspolya árát, miközben egyetlen fillér sincs nálam;
– a legnagyobb könyvesboltban beleolvasni verseskötetekbe,
melyek teljesen ismeretlen nyelven íródtak.
Valahol megkondul egy harang.
A fények játéka egy kerítésen.

Régi képek

Folytatom a régi képeim megmutatását:

1.Barátkozom egy sündisznóval. Egyik ujjam óvatosan kinyújtva, hogy őt se zavarjam, de főleg engem ne bökjön meg.

2. Farsang. Az a csúnyaság odajött hozzám, és én nem küldtem el.

3. Na, ez én vagyok. Pihenés és gondolkodás. Szerintem itt csak egyszerű bambulás.

4. Egy gyönyörű nap! Fél év után indulunk haza az akkori Szovjetunióból. Ott van a magyar diákok sok bőröndje mögöttem, és valahol az enyém is közöttük. Ha nem közöttük, akkor rajta ülök. Leírom: Boldog voltam, mert hazajöhettem!!!

5. A virágok nőnek, én meg nem!

6. Mindig szomjas vagyok, ha úton vagyok. Általában viszek magamal egy nagy üveg vizet, és az autóban a lábaimnál van. Ha az üveget ott felejtem hazaérkezés után, M. nem örül. Vagy én figyelek jobban, vagy neki kell megszokni.

7. Ez biztos hogy nem autóstop. Nem csináltam még olyat. Csak át akartam jönni az úton, és a forgalmat figyeltem. 

8. Kőszegen, és éppen betegen. Bágyadt mosollyal és forró teával kúrálom magam az Ibrahimban. Jó teájuk van mézzel és citrommal.

9. Aki a Fertő tóhoz közel él (lásd én), lát sok nádat, és ilyen szép gúlákba állítottakat is.

10. Én homályosan, de nem is rajtam van a hangsúly. Az a csupasz ág a szép.

Tócsák tükrében

Néha már ezt a látványt is újra látom Sopronban, hiszen őszi esők mossák a nyári por maradékát. 

A tócsákban magány ázik  vagy házak ablakai tükröződnek.

Gyakran egy-egy templomtorony is duplázódik a macskakövek esővizében, néha nem is férnek bele. Ha szerencsénk van a harang is megkondul akkor.

Az ablakok téglalapja a kövek négyszögén láthatók újra, és így némi fegyelmezettséget visznek az általunk inkább kívánt akvarelles, szétfolyós őszi látványok mellé. 

Minél változatosabban éljük meg ezt az évszakot, annál többféleképpen hagy nyomot bennünk, és erre van szükségünk. 

Keveredjen bennünk a majd emlékekké váló mostani valóság!

A bejegyzésem címét, azt a két szót közülünk ugye sokan Cseh Tamás hangjával halljuk?

Egy régi taps

 

Most csak egy régi kép rólam, állok egy 10 emeletes ház 7. emeleti szobájának ablakában. Pécsen albérletben laktam, mert nem kaptam kollégiumot. 

Éppen szerelmes voltam és reménykedtem. Mi mást? 

Azt hiszem, hogy akkor már megtörtént az az esetünk, hogy egymás mellett álltunk egy koncerten és éppen tapsoltunk. Aztán ő úgy, hogy már sokszor láttuk egymást, de soha nem beszéltünk, hirtelen elkapta a kezem. 

A két tenyere közé fogta, és úgy tapsolt ez enyémmel tovább. Megoldotta, hogy egy pillanatra el is engedje taps közben a kezem, de mégis ott maradjon, és persze én sem húztam el. Tudta vagy nem tudta, hogy mennyire kalapált a szívem?

Néha látom a neten, mert tényleg ritkán, de mégis keresem őt, hogy tudjam mi van vele.

U.i.: Miután leírtam ezeket a sorokat, beírtam a nevét a Google-ba. 

Ott az életrajza, és csak a születési évét láttam utána egy kötőjellel. A halál éve nincs... 

Majd az egyik fent lévő YouTube videójára rákattintottam. Egy éve készítették vele az interjút, és 32:06 percen át beszél elindulva  a gyerekkorától. (Néha átmegyünk azon a falun.)

Mit írjak még? Láttam őt, hallottam is, és az arcvonásai között még mindig megvannak régiek ...

Családi összejövetel

Egy vasárnap délután meglátogattuk M. fiatalabbik fiát, Thomast és láthattuk kis Yanot is, aki egyre csak nő és többet beszél.

Igyekeztünk, és ha az első  képen nem is látszik, de csúcsforgalom volt.  Lépésben is mentünk vagy álltunk, de megérkeztünk. Közel laknak szerencsére.

Végül összegyűltünk, Yano anyukájának a finom sütijét ettük, és a saját ízlésünknek megfelelő kávéval üldögélve beszélgettünk.

Yano már "művész" is, a rajzai kint vannak a falon.

Az estét egy ázsiai étteremben töltöttük főleg Masato miatt, aki csak később csatlakozott hozzánk a baseball meccse miatt. 

Én sült kacsát kértem, és azt hittem, hogy kapok majd néhány szeletet. Végül szinte egy egész kacsát kaptam. Ami nem látszik, hogy egy nagy tányér sült krumpli is járt hozzá, és a kacsa alatt grillezett zöldségek voltak.

Ha Masato nem ül mellettem, és nem eszi meg a maradékom, bajban lettem volna. Ennyi nem fért volna belém, de a segítség mindig megérkezik.

Yano is birkózott a kínai étellel, az étvágya mindig jó, és Masatonak is elég nagy szerencsére. A fiúcskánk szájába pálcikával is tettek ételt, Masato viszont mindig késsel és villával eszik, inkább csak villával.

Az utolsó képen az látható, hogy Yano  felfedezi, hogy az üvegmennyezet tükröződik.  

Mikor meglátta, integetett magának.:)

  

   

    

     

     

    

    

    

    

                

       

       

    

    

     

Csendes eső

Éppen az ilyen hangulatok tetszenek nekem. 

Egy kis egyedüllét, egy kis melankólia, esik az eső is, és a már gyűlő tócsákba köröket rajzolnak a cseppek.

Ma hideg és esős reggelre ébredtünk.

"A sáros időre azt mondom, hogy az csúnya idő. Hol kaptam el ezt a divatot? Mikor estem le ebbe a rabságba, ebbe a korlátoltságba, ebbe a nyomorba, hogy a sár csodálatossága mellett félre érezzék, és ilyen törpeség jusson eszembe, hogy a sár csúnya? Vagy, hogy az esős nap nem szép nap. Csak a napos napon mondjam, hogy szép idő van. Mi? Elfelejtem azt a gyöngyös elragadtatást, azt a meséset, azt az édesded álmosat, azt a dáriusi pazarat, amit az eső potyára adott az én szememnek, az én órámnak, az én életemnek?"

Szép Ernő

A meccs után

 

                                       

A baseball meccs után egy közeli étterembe mentünk vacsorázni. Előre megtervezett program volt a csapat játékosainak, edzőinek, menedzserének és a csapattagok szüleinek. Mivel Masato szülei messzire élnek, minket hívott meg helyettük.

Az étterem olyan osztrákos, gondolok itt a már kissé gyengülő, de még mindig sok  muskátlira. Hogy jön az ősz azt a lehúzott napernyők is mutatják.

A csapattársak egy asztalnál ültek, a meccs után pihentek, beszélgettek, fotóztak és nagyon éhesek voltak.  Masato a kis  "szöszkével" békés egyetértésben egymás vállán nyugtatták a karjukat. Alakulnak a barátságok.

A kezét az arcára tevő férfi Georg, Masato egyik csapattársának az édesapja, aki átült hozzánk beszélgetni. Nagyon jó beszélgetés lett belőle. Újra köszönetet mondok az angol nyelvnek.

A vacsorám bécsi szelet volt (elvégre Ausztriában vagyunk), és a jó krumplisalátájuk. A túróbombóc is finom volt.

A szarvasos díszítéseket szeretem, mennyi szarvasmintás plédem és bögrém van?! Pénteken ilyen mintás terítőn ettünk, és  a kávéhoz a cukorból éppen  Skorpiósat kaptam. M. pedig, mint egy másik Skorpió velem szemben ült. 

Sötét este volt, mikor elindultunk a parkoló felé.

Egy barát verse

Szeretett bloglátogatóm (annál már több is) megajándékozott pár versével, és engedélyt kaptam arra is, hogy feltegyem őket a blogomba. 
Fiatalkori szép versei, ez az évszámból is kiderül. 
Mikor elküldte nem tudtam, hogy ő írta őket. Egy kicsit eljátszadoztunk azzal, hogy ki a költő, majd minden kiderült.
Örülök, hogy olvashatom őket és úgy gondolom, hogy másoknak is olvasniuk kell.

Faller Endi (1974): Évszakváltó

A kertekben mélykék és bíborszín őszirózsák.
A házfalakon sárgul-pirosodik a repkény,
s a korán szürkülő délutánok
áfonya, meleg kenyér és gesztenyeillatúak.

Eltűntek az esőszagú, friss nyári napok.
A vakító sugarak helyett 
bágyadt, sápadt fényű nap-pászmákkal
   eljött az ősz.

Bagossy: Fújj meg szél

Szeretem ezt a dalt, belefér a zenei ízlésembe. 

Elsősorban a közönség együttműködése miatt hozom most el meghallgatásra. Így lehet valamit élvezni, és ez az ott lévőknek is jó és a zenekarnak is. Az adok-kapok jól működik.

Adj, hogy kapj!

Népszerű a Bagossy Brothers Company, a rajongóik szeretik őket. Ezt a népszerűséget meg is kellett szerezni, mert nem adják ingyen. Tettek érte, megmaradtak szerénynek és nincsenek sztárallűrjeik.

Mindegyik koncertjük ilyen hangulatú, ezért is kedveltem meg őket. Jó volt felfedeznem a zenekart.

Amatőr felvétel, melynek megvan az előnye és a hátránya. Én az előnyét látom a hátránynak is, és mint már említettem a közönség ebben fontos szerepet játszik.