2026. november 18., szerda

Készülődés








Masatonak még októberben elmeséltem, hogy mi az hogy Advent, mert nem tudta. Beszélgettünk róla, elmondtam neki a lényegét, és hogy vannak olyankor karácsonyi vásárok, fények és nagy feldíszített karácsonyfák.  Beszéltem arról, hogy szép a soproni adventi vásár is, és majd ő is eljön megnézni.
Elcsendesedtünk, majd hamarosan hallottam egy halk géphangot, és kivettem azt is, hogy magyarul beszélt: "Alig várom."- ezt hallottam.  
Masato beírta a fordítóba angolul, és jött is a magyarra fordított szó kihangosítva. Örültem neki. Mindig kitalál nekem valami kis örömforrást.
Egyik este megérkezett vonattal a baseball edzéséről és újságolta, hogy az egyik helyi templomot már kivilágították. Tudtam melyikről van szó, mert az állomásról azt a templomot látni, melynek a tornyát M. ablakából is. Odamentem az ablakhoz és láttam, hogy  a templom falainak élei tényleg fénylenek már.
Hány adventen és karácsonykor láttam már ugyanezt a látványt? Odahívtam Masatot, és egy darabig néztük.
Tegnap este pittyegett a telefonom sűrűn egymás után és tudtam, hogy képek érkezhettek. A fenti fotók jöttek, és Masato küldte őket.
Az első kettőn az a templom van, melyet az állomásról látott. Közel ment azóta hozzá és lefényképezte, sőt a mellette lévő kis adventi vásárban is volt.
Az utolsó hármat felismertem, mert látni a bécsi Városházát is az egyik képen. Mivel Masato amit tud már németül mond vagy ír, én németül megkérdeztem, hogy: "Rathaus"? És ő egy a hüvelykujját felfelé tartó kezecskére kattintva jelezte, hogy eltaláltam.
Már ott is járt, mert még múlt héten megnyílt a bécsi Városháza előtti nagy Adventi vásár.

2026. november 17., kedd

Őszi dekorációim

 



Ilyen, amikor nem bonyolítom túl az őszi dekorációt. 
Van hogy úgy oldom meg, hogy vagy csak levelek vagy csak bogyók kerülnek egy üvegből készült tartóba, és még csak nem is keverem össze a kettőt. 
Mindig van egy kis kimosott lekváros üvegem is, hogy belekerüljön az általam megtalált ősz.
De ez csak egy végső megoldás, mert valami kis szép tartó mindig van, hogy helye legyen benne egy másik szépnek.

2026. november 16., hétfő

Soproni séta


            
 
            

             

             

             

             

            
 
           
       
           

          
         
         
 
          

          


A sárga juharfák után lefordultunk balra a Tűztorony felé. 
Útközben figyeltem a már látható karácsonyi dekorációkat is. Egyre többet, a  fényfüzérek és a faházak is kint vannak már a vásárra. 
Masato az egyik képen a Tűztonyot fotózta, és mögötte sütött a nap. Vártam, hogy megmozduljon, de hosszan fényképezett. Végül én is elkészítettem a képet, és ez lett belőle.
Bementünk a Bencés (Kecske) templomba, ahol a mécseseket is nézegette, és a tenyerét föléjük tartotta. Aztán elmenünk a gyóntatófülkéig, és elmondtam neki hogy mi az. Közben egy turistacsoportnak az idegenvezetője beszélt, ők még el sem mentek, mikor megérkezett a másik. Nagyüzem volt a városban aznap.
Kaptunk olyan matricát, melyen a magyar címer is rajta van. Olyan autóra ragaszthatót, de Masato a bőröndjére ragasztotta.  Egy ajándékboltban találtunk és örültem, mert más nem lett volna jó neki. A koronás kellett.
Egy soproni hűtőmágnes is az övé lett, és annak kiválasztása látható a képen. Majd eldönti, hogy mi lesz vele, mert kizárt hogy M. hűtőszekrényére kerül.
Az utca árnyékos oldalán mentünk vissza az autóhoz. Ezen az oldalon a cukrászdák előtt nem ültek kint az emberek, a másik napos oldalon igen.
Egész délután gyönyörködtem a színes levelekben is.

Alig hogy hazaérhettek tőlem, már meg is kaptam ezt a képet: 


2026. november 15., vasárnap

Sárgában

 



Tegnap megérkeztünk Sopronba, elintéztünk egy-két dolgot, és amikor arra került sor ebéd után, hogy erdőbe menjünk-e sétálni vagy a belvárosba, akkor én és M. nem tudtunk dönteni. Tehát Masatonak tettük fel a kérdést, és ő a belvárosi séta mellett döntött. 
A Fő térre a parkolóból  a Várkerületen kellett mennünk, és még megtaláltuk talán az idei utolsó sárga szint a fákon. Ehhez párosult az, hogy ég hibátlanul kék volt, és felhő sem volt sehol. Ennyire tisztának az eget régen láttam.
A fiúnak elmeséltem, hogy ezek a (mezei) juharfák tavasszal fehérbe borulnak, nyáron pedig ahogy kell zöldek. Ősszel ilyen sárgák, majd jön az advent és a karácsony, akkor pedig dúsan megrakják őket fényfüzérekkel.
Hamarosan eljön ennek is az ideje, és megnézzük majd vele együtt ezeket a fényeket.
Este még WhatsAppon jött egy köszönő üzenet tőle már németül arról, hogy egy nagyon szép napban volt része. Szerintem is, és mind a hármunknak. 
Meglepetésként láthattok ott egy magyar szót is. :)



2026. november 14., szombat

Hálanapló

 







                 




181. A házunk mögötti járdán egy napocska süt. 
182. Állítólag boldogságot hoz, és én megkaptam ezzel a kis mütyürrel  a lehetőséget rá.
183. Szép is, melankolikus is és tetszik is az ablakomból. 
184. A fehér porcelánon napsütés. 
185. A gimis osztálytalálkozónk pogácsája finom volt. Egy volt osztálytárs sütötte.
186. Egy szemet is vonzó könyvborító látványa.
187. Egyre koraibb a sötétedés és ezzel érkezik is, amit szeretek. Már nem vörös alkonyi színekben utazunk M.-hoz.
188. Önjutalmazás volt. A csomagolása még megvan, mert sajnálom kidobni. Tartogattam, tartogattam, hogy majd egyszer mással megeszem, aztán  megettem én.:)

2026. november 13., péntek

Falevél történet


Ősszel nem hal meg:
haraszttá születik a
hulló falevél.

Szöllősi Bernadett




 




A falevelek nem gondolkoznak, hogy hova hulljanak le. Libegnek-lebegnek, majd leesnek, ahova éppen hívja őket a jövendő helyük.
Maradnak az első szélig vagy a menetszél erejéig, majd megmutatják magukat  távolabb is. Aztán a széltől fújva összegyűlnek, és léptek súlya préseli őket egymáshoz egyre szorosabban.
Áznak, fáznak, nyúlós-nyálassá válnak, és vékony rétegben lapulnak rá a földre. Rajtuk járva azt sem tudjuk már, hogy egyszer hulló levelek voltak.

2026. november 12., csütörtök

A szürkére váltás előtt


Íme, mikor még küld az évszak valami aranylót a szürkére váltás előtt azoknak, akik hiányolni fogják a színeket. Én ugyan elvagyok a fekete-fehérrel is, az olyan egyértelmű. Fekete-fehér, igen-nem...
Viszont egyre több szín van már a földön, szemünk mint a lefelé irányított spotlámpa ott keresi a színek utolsó maradékát.
Kórházban voltam egyszer, és egy sárgán fénylő, magányos fára nyílt a mellettem lévő ablak. Ez jelentette számomra a külvilágot, ahol nagy széllel egész éjjel tartó eső jött, és reggelre az a bizonyos fa kopaszon állt, de a törzse körül nagy tányérként ott volt a sok levél, melyeket még nem hordott el a szél. 








2026. november 11., szerda

Régi képek

 








1. Ma ezzel a képpen indítok és nem véletlenül.
2. Mit csinálhatok a szalma tövében? A lényeg lemaradt. Talán a hátitáskám?
(Utólag leírom: A napszemüvegem veszem ki vagy teszem vissza a hátitáskámba.)
3. Régi ház, a nagymamámék azóta már eladásra került háza előtt állok Békéscsabán. M-nal mentünk vissza a szülővárosomba, mikor már másé volt az egykori otthonom és emlékekké váltak az ott történtek. Az ajtó kilincsét már nem nyomhattam le. A két ablak mögötti szobában már nem tudtam pihenni, és az akkori akácfák alatt sem játszhattam már gyerekként.
4. Hegyet és sziklát mászom. Az arcomon ott van, hogy: Nem bírom tovább, segítség! Majd folytatnom kellett tovább.
5. Volt idő, hogy még bicikliztünk is, de én soha nem szerettem. Már a biciklim sincs meg, de ha lenne sem ülnék rá. A kép a Wachauban (Ausztria) készült. Nem régen írtam Kremsről es Dürnsteinről. Visszajáró lélek vagyok!
6. A Fertő tó partján egykor üldögélhettem, most már nem lehet. "Köszi" Ráhel és Lölö. :(
7. A Balaton az a Balaton, és ráadásul Györökön. A mólóról  a vulkáni hegyek innen tetszenek a legjobban.
8. Nem volt melegem!:)
9. Nem tudnám már megcsinálni, vagyis campingben és sátorban aludni. 2x volt benne részem, Egerben és Almádiban.  
Almádiban M. két fia  is velünk volt, és még folyik a háttérben a sátrak bütykölése.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu