Húsvétra

Egyszer a sötét felhők alatt a kálváriánál éreztem meg valamit a  csendről is: 

"Jó volt kicsit csendben lenni, jó volt a csendben is lenni, ahol a süvítő szél hangján kívül más hang nem volt, és a fű is szinte földig lapult az erőtől. És azok a felhők!"

Az elcsendesedő világ Jézus feltámadására várt, és az örömhír ma megérkezett!

Kívánok minden olvasómnak áldott húsvétot!

Új

 

Ezt a feldolgozását ennek a népdalunknak még nem hallottam eddig. Lehet, hogy csak jobban kellene figyelnem és keresgélnem a YouTube-on?

Nincs régen fenn, és talán nem is vagyok nagyon lassú, mert először március 15-én tették fel.

Sem a dallam, sem a szöveg nem az eddigi  jól ismert dal, de kezdem megszokni. Miután többször meghallgattam, már jól belekúszott a fülembe, és dúdolgatom is.

Ha valaki azt hiszi, hogy bármilyen "egyéb" szándékkal született meg ez a bejegyzés, akkor téved.  

Előbb volt meg a blogomon piszkozatban már ez a video, és utána volt csak a kattintás, hogy számomra több és más is kiderüljön.

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom.

Az ifjúság sólyommadár, virágom, virágom
Addig víg, míg szabadon jár, virágom, virágom.

Jaj én nékem szegénynek már, virágom, virágom
Szívem víg örömet nem vár, virágom, virágom.

Ha én ezt így tudtam volna, virágom, virágom
Hogy tavasszal nyílik a rózsa, virágom, virágom.

Soha se búsultam volna, virágom, virágom
Most szívemen bú nem volna virágom, virágom.

De én eztet nem tudhattam, virágom, virágom
Úgy búsultam majd meghóltam, virágom, virágom.

Búval élem világomat, virágom, virágom
Az egész ifjúságomat, virágom, virágom.

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom

  Szövegírók:

Laczik Ferenc

Tradícionális

Kima Norbert

Szűcs Márton

Nagypéntek

 

Jószay Magdolna: Nagypénteki harangszó helyett

Felleg ereszkedik egyre lejjebb,

szorong a lelkiismeret.

Szél támad fel, viszi a szemetet,

messze hordja a gyarló érzéseket.

Harangszó idején némaság honol,

hisz`a harangok most Rómába mentek.

Előbb egy csepp, kettő,

majd egyre szaporább...

suhogva hull a fénylő égi áldás.

Isten siratja az ő egyszülött fiát.

Beszámoló a múlt szombatunkról

 

                  

 

 

- Visszatért március végén a tél, de nem hóval, hanem esővel, hideggel és viharos széllel. 

-  A kedvenc helyünkre elmentünk halat enni, és az épület előtt egy fán virágok voltak, de már lehullott szirmú virágmaradványok is. 

- Bent újra elkezdtek fűteni 2-3 hét kihagyás után. Égett a tűz, és nagyon kellett is a meleg.

- Más is úgy gondolkozott, mint én. A fogasokon télikabátok és meleg dzsekik lógtak.

- Egy fiú a tűz mellett elkezdett velem németül beszélgetni. Kicsit kínlódtunk együtt a nyelvvel, majd visszament az édesanyjához, és azt mondta neki, hogy: "Anya".

Már máskor is erőltettem magyarként egy másik magyarral a németet, és később kiderült, hogy feleslegesen.:)

- Megint tavaszias limonádét kaptam, és díszítésként harsányzöld mentalaveleket.

- A pepperonim kegyetlenül erős volt, pedig én szeretem és bírom is a csípőset. Az első falat után az arcomra is kiült, hogy mit érzek, és M. megjegyezte: 

"Tényleg erős lehet, ha már neked is az!"  Az ő tányérján nem volt pepperoni!

A parkoló mellett egy olyan virágzó fa állt, melynek virágairól még alig hullottak le a szirmok. Néhány rózsaszín virágszirmot mégis fújt már a járdán a szél, és én a szomorú romantikára is gondoltam. Van ilyen?

- Az utat sárga és fehér virágokkal teli bokrok és fák is szegélyezték a néhány még mindig majdnem csupaszok között.

Tájékoztatás valami jóról

Szeretnék beszámolni valamiről, ami 16 évvel ezelőtt kezdődött, sokáig élveztem is, és szomorúságomra a lehetőség erre az élményre (mert az volt!)  egyszer megszűnt, mert a blog bezárt.

Pár hete újra megtalált az öröm, mert a blog írója megint nyitott egyet, és értesített  róla.

Rendszeresen járok most is oda töltődni vagy lenyugodni, okosodni, jobbá válni, összehasonlítani az ő gondolatait az enyémekkel, a saját verseit olvasni és a festményeit vagy a fotóit nézni.

Mikor a régi blogja még létezett sok képét elmentettem, hogy meglegyenek nekem, mert hátha tényleg semmi nem tart örökké. És milyen jó, hogy megtettem! 

Őrzöm őket azóta is, minden számítógépes birizgálást, alakítást, új Windows telepítést túléltek, és most újra megnyitottam azt a mappát, ahol eddig is voltak. Onnan hoztam ezeket a képeket.

Előzetes engedélyem van a blog tulajdonosától, hogy ez a bejegyzésem megszülessen.

Nem tudok mást írni még a fenti sorokhoz csak azt, hogy jó érzések vannak bennem, és köszönöm a blog írójának, hogy megajándékozott velük.

Végül a link, ha szükségetek van rá, és hogy jobban megértsétek az előző soraimat. 

 

  

14 pont

Idemásoltam Laurence Britt 14 pontját a fasizálódás korai jeleiről. 
A "Fascism Anyone?" című cikkéből származik, amely a Free Inquiry 2003-as tavaszi számában jelent meg:

1. Folyamatos és erős nacionalizmus

2. Az emberi jogok megvetése

3. Ellenségek/bűnbakok megnevezése, mint összekovácsoló erő

4. A katonaság fennhatósága

5. Nyílt szexizmus

6. Ellenőrzött tömegmédia

7. Nemzetbiztonsági rögeszme

8. Vallás és kormányzat összefonódik

9. A gazdasági hatalom megvédése

10. A szakszervezetek elnyomása

11. Az értelmiség és a művészetek lenézése

12. A bűnözés és büntetés rögeszméje

13. Kiterjedt korrupció és haverok helyzetbe hozása

14. Tisztességtelen választások

Ami a képemen van, azt nem is olyan régen egy soproni belvárosi ház falán láttam.

Egy régi tavaszról

Egy 2014-ben írt bejegyzésem hoztam el újra:

Lemaradtam a várakozás és a lassan bontakozó élmény öröméről. Egyszer csak itt vannak a virágok előttem, felettünk ott a derűs kék ég, pedig én a lassú kibontakozást szeretem érintésben, szeretetben, szerelemben, megbocsájtásban, könyvekben, filmekben és az évszakokban is, még akkor is, ha tudom mi lesz a végkifejlet.
Hűvös van még néha, a sapka hol le, hol fel, a kolléganőm már az orrát fújja és köhög, mert nem a megfelelő ütemben vette le, vagy tette fel  a már megunt és a  hajat is lapító sapkát. Becsapta a látszólagos jó idő, a "tavasz-illatos sejtelem"*.
Én a biztonságra játszom, sapka is van még és sál is, de már kiülök a napsütötte erkélyre, ablakot is nyitok, és úgy marad hosszú ideig. 
Száradtak már kint ruhák is, és nézegetem a szirmokat, mert még újdonságok. Aztán majd megszokjuk őket, és én a télkedvelő is rábólintok a tavaszra egy-két fejfájáscsillapítóval a zsebemben.

* Hedry Mária

A híreim

Két vásárlás alatti és egy utána lévő pillanat képei:

Az áruház bejáratánál színes tulipánok, majd egy kicsit beljebb a polcokon csokinyuszik megszakított fegyelmezett rendje.

Miért megszakított? Mert a vásárlók csak úgy találomra vesznek ki belőlük egyet-egyet foghíjassá téve a soraikat.

Már a parkolóból még egy kattintás néhány tavaszi sziromról, hogy lássuk azt is, hogyan alakul a tavasz.

Vannak megnyugtató hírek is a nyugtalanítók között, és én most átadom másoknak a sajátjaimat, hátha szükségük lesz rájuk.

Mindez olyan egyszerűnek tűnik, mint amilyen egyszerű megtenni.

Kell a belénk sulykolni kívánt és egyre hangosabban ismételt szólamok helyett  a hitelesebb és nyugalmat is adó szavak hallása vagy éppen olvasása. Bárhol!

Szükségletté vált és válik is...

Előtte

Eddig azt hittem, hogy csak Veszprémfajszon a kálváriánál volt annyira a Nagypéntekhez illő időjárás, de később kiderült számora, hogy mégsem így van. 

Ausztriában, Lackendorfban voltunk egyszer egy márciusi hétvégén, és a sétánkon beborult az ég, mikor elértünk egy fakereszthez. Nemcsak beborult, hanem nehéz, sötét felhők gyülekeztek fölöttünk, és esőt ígértek.Tudtam, hogy a félelmetesen szép hangulat maradandó nyomot hagy bennem, és majd emlék lesz belőle.

Akkor nem volt Nagypéntek, mint egyszer annál a kálváriánál, csak időben nagyon közel voltunk hozzá. 

Foltokban tükrözték az eget a korábbi esők maradványaiként megmaradt vízfoltok  a tavaszra előkészített szántóföldeken.

A megfeszített Jézus a kereszten egy út szélén volt, és felette is tornyosultak a felhők a szenvedését hangsúlyozó sötétséggel.

Megálltam előtte, és szégyelltem is volna később, ha a fenyegető eső miatt ezt mégsem teszem meg.