Az elmúlt napok apróságainak listája/3.

                 

     

      

        

    

       

       

       

       

 

       

       

1. M. örök félelme a bőrrák, ezért minden nyár elején megveszi a védelmének adagját.

2. A víz mindig kell, és fogy is.

3. Mert szépnek tartottam a látványt készítettem egy képet róla. A bioszemét számára begyűjtött zacskók sorozata egy polcon.

4. M. ettől a teáskannától még mindig nem szabadult meg. Én azt mondom, hogy  szerencsére, de ő nem ezt mondja.

5. Biztos, hogy ezt nem Ausztriában hímezték!  Gondolkoztam, hogy honnan van, mert az egész terítőt látva biztos, hogy magyar. Szerintem anyu halála után, a lakás kiürítése körüli időből keveredett M.-hoz. Mondtam neki, hogy hozzon el amit csak akar.

6. Most is volt aki főzzön! M. konyhájában ő az úr. Ha főz, nem mehet oda be más. Ez nekem jó, mert akkor én szabad vagyok. Jól főz egyébként.

7. Itt valamit bizony elnézett. Az ketchup erős, rajta is van angolul, és ez neki nem lehetett volna gond. Véletlenül a kosárba került, ráadásul 2 dobozzal is. M. nem szereti az erőset, én pedig  a ketchupot nem, de ezúttal besegítek neki. Hadd fogyjon! Én  ugyanis szeretem a csípőset, és ha van mód rá "erőspistázom" is.

8. Ez bizony eső. Csak egy órán át tartott, és csak a levelek lettek vizesek tőle. Azok legalább szépek voltak és az is, ahogy néhány csepp legurult, majd végül  lecsöppent róluk.

9. Mikor odafelé mentünk, a szélturbinákra nézve azt mondtam: "Lesz áram!" Ennek  a képnek a készítésekor sem mondtam mást.

10. Csak egy felhőpaca a sok közül.

11. Aratnak!  M. azt mondta, hogy gyorsan fényképezzem le, és még éppen sikerült. John Deere kombájn, és M. számára ez egy nagyon tiszteletreméltó gép. Áhítattal szokta emlegetni.

12. Átgurulunk a határon.

13. Már Magyarországon köszöntenek minket a táblán.

Csak egy pohár víz volt

 

Sokszor csak annyit mondunk vagy írunk le, hogy vizet ittam, mert szomjas  voltam. Ez egy tény, több szót nem is érdemel!

Hőségben még kiegészíthetjük azzal, hogy nagyon szomjas voltam, és nagyon sokat ittam.

Pedig lehet, hogy ennél több is történt, a módja ahogy megkaptam a vizet, és ahogy letették elém.

Lehet szépséget kapni egy pincértől, és emlékként képet is csinálni róla. Később megtalálni a többi között, és mert nyár van aktuális a víz témája is, lehet feltenni újra  a blogomba. 

Olyan, mint régen az álmaim voltak, kékek és fénylő aranyszínűek. Azokban a ragyogó álmaimban nem volt nálam soha a fényképezőgép, és mire visszaértem vele a csoda-színek eltűntek. Végül sem a színek nem maradtak meg, sem képek nem készültek el róluk, aztán fel is ébredtem.

Mostanában nem álmodom már ilyeneket, talán mert már elérem a vágyaimat.

Igaz, úgy könnyű, hogy nem is kívánok sokat, és nem teljesíthetőket sem. 

Máskor sem tettem, de most még inkább nem.

Az elmúlt napok apróságainak listája/2.

          

 

 

    

    

   

    

1. SMS-ek jönnek mint mindig, ha átlépem a határt. A Telekom legalább hazavár.  Másnak is ezt az üzenetet küldik, de mivel ez éppen nekem érkezett, rögtön meg is köszöntem nekik. Csak úgy magamban.

2. Vásároltunk, és én választhattam ki a szalámit. Csak azt írják rá a hogy magyar, de osztrák gyártmány. Az ottani áruházakban a Gyulai kolbász fegyelmezett soraira is szoktam egy-egy pillantást vetni. Azok mindig eredetik.

3. Kávé is kell, anélkül nem lehet megmaradni.

4. Elindulunk rögtön Bécsbe megérkezésünk után, hogy M. idősebbik fiával találkozzunk. 10-15  percnyi csak az út, és mindig nagy a forgalom.

5. A fiú (már felnőtt) lakásába lépcsőznöm kell, de el is felejtem azt, hogy nekem nehéz, mert a korlátot néztem. Régen láttam ilyet!

6. A lakás most üres, albérlőre vár, és a mostani lakója egy létra.

7. Az apa és fia az utcán beszélnek még az autónál. Én az utca végét nézem közben, mert látok ott egy kontrasztot. A régi házak az újakkal éppen ráférnek egy képre.

8. Bécsben egy piros lámpánál megállva feliratokat nézegetek. Leginkább az elsőt. 

9. Egyszer csak közeledünk  a célhoz.  A város neve látható ott fenn, ahol M. él.

10. És tényleg hazaérünk. Egy kis pihenés jön, és ami a képen látható, azt úgy hívom, hogy: "Jutalom".:)

Az elmúlt napok apróságainak listája/1.

1. Volt pár nap( van is), amikor nem volt túl nagy a hőség. Az ablakom nyitva volt, és a függönyt hol kifelé fújta a szél, hol befelé, vagyis mindig mozgásban volt.

2. Fertőrákoson egy házszámtábla, és ott nem csak ez az egy ilyen. Volt   és talán van is egy keramikus a faluban, szerintem jól megy neki az üzlet. 

3 Fertőrákosra halat enni mentünk, mert még mindig ott a legjobb a környéken. A kocsma ajtajáig egy szőlőlugas vezet, és M. csodálva nézi mindig, ha alatta megyünk. Neki is van 3 szőlőtőkéje az erkélyén, de nem igazán nőnek, és a képen lévőt tartja mindig az elérendő célként. 

4.Limonádét kértem, és megpakolták a tetejét mindenfélével. Erre mondják, hogy mindenféle földi jóval.

5. Szalvétát természetesen adnak, de nem mindegy hogy milyet. Ha az van rajta, hogy "Szeretettel", az csak jót jelenthet.

6. Fertőrákos, ahogy a neve is mutatja, a Fertő tóhoz közel van. Van egy kerékpárút is a tó körül, egy határátkelő is (miért ne lenne?) Ausztriába, és halat enni biciklizők is mindig érkeznek. Több német szót hallottam evés közben, mint magyart. Kifelé menet láttam a pihenő biciklik egy részét. 

7.Ezt is már kifelé láttam, de még a szőlőlugas alatt. Most erre mit írjak ide megjegyzésként? A legegyszerűbbet: "Egyszerűség". Ezt a képet utólag tettem be ide. Minél idősebb vagyok, annál inkább kell mindenben az egyszerűbb.

8. Elindultunk a határ felé. A célállomás felettünk már kiírva is olvasható. 

9. Minden alagútnak van vége, és a képen lévő még éppen magyaré is ott kéklik. 

10.A gabonatáblák még learatatlanul, éppen aratás közben vagy már learatva. A képen az utóbbi. Nagyon szép látványokat láttunk végig az úton.

11. A felhők mindig szépek, de van amikor még a megszokottnál is szebbek.

12. A szélturbinák lapátjai elég gyorsan pörögtek a szélben. Van is,  lesz is áram, és ez legalább egy megnyugtató hír az egyéb nyugtalanítók között.

Ezt most elmesélem

A fiatal T. lehajtott fejjel gondolkozott és figyelt. Én közben őt figyeltem, és egy kép is lett belőle. Az idősebbik fiú fotózott egyszer, és én is őt.

Ajándékba kaptam az életembe mindkettőt. M. hozta nekem őket sok-sok évvel ezelőtt. 

Mivel saját gyerekem nem lett, a fiúk lettek az én sajátjaim. Pótolni egy anyát nem tudok, mert nem is lehet, de vagyok nekik, és ők is vannak nekem. Teljes lett velük az életem.

Ebben szavak nélkül meg is egyeztünk,  és minden olyan egyszerű lett számomra. 

Csak szeretnem kell őket, akiket ugyan más szült meg helyettem, de mégis nálam kötöttek ki olyan fiatalon, hogy már összeszokhattunk, és megszerethettük egymást ennyi idő alatt. 

Ajándékok lettek ők doboz, papír és szalagok nélkül, és nemcsak egy karácsonyra, hanem évekre. 

Egészen addig, míg az én előre megszabott időm engedi.

A konyhámban és az ablakomból

1.Évszakok ha találkoznak. A kávésbögrém még mindig a téli és a hópelyhes, de mögötte ott a júliusi sárgabarackom egyelőre a bolti zacskójában. (A kép készítése óta a zacskó üres, mert megettem a tartalmát.)

2.Kb. egy éve nagyon száraz a szájüregem. Nagyon! A háziorvosomtól megkérdeztem, hogy mi lehet az oka. Nem tudta, és azt mondta, hogy kérdezzem meg a másik orvosomtól. Ő sem tudta, és visszaküldött az elsőhöz. 

Viszont a második javasolta, hogy szopogassak cukormentes cukorkát, hátha az jót tesz. Egy ideje szopogatom, semmi eredmény, de legalább a tőzegáfonyás finom.:)

Az utolsó két dobozzal hoztam el a polcról, a többi ízesítésűből még sok volt. Másoknak is ez ízlik.

3. Az egész országra szóló eső jelzése tegnapra. Kíváncsi vagyok, hogy valóban így volt-e. Mi volt a helyzet nálatok?

4. A netes jelzés soproni vizsgálata az ablakomból. Tényleg itt az ígért eső a 24 fokkal. Ahogy látom, a fiatalember hátára már rátapadt az esővizes pólója.

5. Már tócsa is alakul, és a képen látszik, hogy  mennyire száraz a fű.

6. Az ablak előtti hársfa jelenlegi állapota. Virág már nincs, de van termés. 

7.Kutyát sétáltatni esőben is kell. A kutya elvégzi a nagydolgát, a gazdi pedig szintén tudja a dolgát, és felszedi az "eredményt".  Szerencsére van ilyen.

8. Sárgarigók mindig előfordulnak az házunk előtt. Tipegnek, a fejüket kicsit oldalra hajtva nézegetnek, és  felszedegetnek ezt-azt.  Aztán távoznak.

Napraforgók között

Miután Kapolcson alaposan körülnéztünk,  majd ettünk is, ittunk is, átmentünk a közeli Vigántpetendre, hogy ott is lássuk a programokat. 

Az a falu is a Művészetek Völgyének része Taliándörögddel együtt. A három falu közel van egymáshoz, és egyik helyről a másikba átgyalogoló stoppos fiatalokat vettünk már fel, hogy segitsünk nekik. Az örömük még az autónk légkondija  volt, és  nevetéssel  is kifejezték az érzéseiket, de szavakkal is.

A parkolóhely ugyanolyan volt, mint a másik faluban. 

Igaz, Kapolcson egy nagy learatott búzamezőn parkoltunk, de itt már fű is volt alattunk. Semmilyen meglepetés nem ért minket a Művészetek Völgyének ezen a helyszínén sem. Tudtuk, hogy július végén abban a 10 napban ezek a parkolási lehetőségek vannak, és itt is átforrósodnak az autók kivül is és belül is. 

Örültünk, hogy egyáltalán volt helyünk. Önkéntesek terelgettek minket  a szabad helyekre, ahogy szoktak.

Az emberek kiszálltak az autókból,  de nem a templom körül zajló események felé vették az irányt, hanem az ellenkező oldalon kezdtek sorra eltünedezni. 

Később megértettem, hogy hova mentek és miért. 

Végül én is belementem abba a  nagy napraforgótáblába, mert akkor más eseménynél jobban élvezhető volt nekem is eltűnni benne.