Húsvét vasárnap egy görög étteremben találkoztunk, és az odavezető utunkon volt sok tavaszias látnivaló is.
Mikor láttam, hogy nem bent, hanem kint leszünk, azt hittem, hogy fázni fogunk. Mikor elindultunk haza, már megváltoztattam a véleményem, és a többiekkel együtt már azt mondtam, hogy a legjobb ötlet volt a megérkezett tavaszban ebédelnünk.
A kis kétéves hozta a formáját, nem foglalhatom ennél jobban össze.
Csokinyuszit bontogatott, ajándékba kapott könyvet lapozgatott, mivel a könyvnek része volt egy plüssnyuszi, azt is puszilgatta.
Mikor ebédre került a sor mindenből evett, amit a felnőttek is ettek. Amit én nem rendeltem (mert nem), ő abból még repetázott is, és ez a polip volt.
Szemben ültem vele, tehát kedvemre kattintgathattam őt.
Sok kisautó került elő egy táskából, és mind olyan volt, ami egy kisfiúnak tetszhet: tűzoltó-, rendőr- mentőautó, traktor és egy markoló is, melynek kanalába végül a fiúcskánk ebédjéből is került.
Az autókat átlökte hozzám az asztalon, én visszaküldtem neki őket, és sokáig nem unta meg ezt a játékot sem.
Az egyik szomszéd asztalnál volt még egy kutya is, odament az anyukájával hozzá, hogy megsimogassa, majd leguggolt, és így is nézte tovább a kutyát.
Bejárt mindent: lépegetett, kúszott, mászott, elesett majd egyedül mindig felállt...
Sokáig ettünk, mert közben beszélgettünk is, de ő fáradhatatlanül szórakoztatott minket.
Ahogy elnéztem a ruháját, a mosógépnek is sok dolga lehetett miután hazaértek.
Biciklivel vitték haza, mert a szülők azzal is érkeztek, és kellőképpen védték a fejét és a nyakát is mielőtt elindultak. Nem nagyon tetszett neki ( szemöldökráncolás!), de nem kérdezték meg őt. Egy kis nyöszörgés után bele is törődött a megváltoztathatatlanba.
Minden finom volt, hiszen a görög konyha jó, és mi is jól tudtunk választani magunknak az étlapról.
Csak a tavaszi fényben álló poharakról hozok most képet, melyen M. retsinája is sárgállik, és legyen végül még itt egy rózsa is, mely asztali dekorációként szolgált.
.jpg)
