Egy temetőben nyáron

Színes a temető nyáron, az életet hirdeti ott, ahol éppen az élet hiánya a jellemző. 

A temetők Jézus arcai szépen szomorúak, én soha nem látom rajtuk a szenvedést, hanem az elfogadást. Olyan mint a halálközeliség, majd később a halál. Elfogadjuk, mert még senki nem lett örökéletű azért, mert lázadt ellene.

Borostyán szinte mindenhol van. Kúszik, mászik, terjeszkedik vagy kőre kapaszkodik. 

A temetőkben általában lefelé nézünk, mert a sírok majdnem a földdel egy szintben vannak, és a szemünk azokat keresi. 

Ha nyáron az ég felé tekintünk a zöld a kékkel harmóniában van. Hányszor hallottam, hogy jaj, csak ezt a két szint együtt ne lássuk és használjuk!  Miért is? 

Ha hisszük, hogy az égben vannak már az elhunytjaink, akkor úgyis jó felé nézünk. Ha nem hiszünk benne, akkor is jó, mert nyáron mindig olyan szép kék az ég, és mi hiszünk a szépben. 

A kék szín a nyugalom és a béke színe. Hol máshol lennének máshol ennyire együtt, mint  a temetőkben.

A mondatban, amit eljövetelkor végül még kimondok búcsúzóul mind a kettő benne van:

Nyugodjatok békében!

Tanácstalanság

Balázs József BAZSI: Őszi tények

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

 

Múlt csütörtökre évszakváltást ígértek, amely meg is érkezett. Azt tanácsolták, hogy pulóvert vagy vékony kabátot is vegyünk elő a szekrény mélyéből, és esőről is szó volt.
Végre eső! Ez a kis felkiáltásom a  kertek és a földek nevében is szólt.
Elő is kerültek  a pulóverek, de utána még jön egy olyan időszak, amikor azt sem tudom majd, hogy mikor mit viseljek. Ami reggel kell, az délben már nem, és ami délben nem kellett, az este már újra szükséges. 
Hol  a homlokom törölgetem, hol didergek, hol  a kezemben viszem koloncként, hol fel is veszem azt a bizonyos ajánlott pulóvert.
Majd mikor az időjárás eldönti mit akar, akkor én is ezt teszem. Addig cipelem, felveszem, aztán újra  leveszem, és majd kezdődik minden elölről...
A szeptember még ilyen, de  az október már más lesz.

A soproni kórházról és a parkjáról

El kellett mennem a kórházba egy kontrollra. 

Miután elintéztem a gyógyszertárba indultam, és ehhez a kórház nagy parkjának egy részén kellett átmennem.

Nézegettem közben, pedig sok fáját már ismerem mert régóta élek Sopronban, és sokszor kellett a kórházba mennem valamiért.

Az ősz egyelőre bogyókból és a kínjukban összezsugorodott barna levelekből áll. 

A kórház főbejáratánál álló göcsörtös törzsű fa viszont most is megállított, és mellőle még visszanéztem a kórház egyik épületére is. 

Ezt hívják főépületnek, és bizony voltam benne sokszor. Az összes műtétem itt volt, mert itt található a sebészet is.  A műtétekből volt elég, nekem legalábbis bőven elég. Utána még a visszajárás kötözésekre és varratszedésekre stb. 

Itt műtötték az egyik nagylábujjam körmét is. Az akkori problémám kapcsolódik M.-nal való megismerkedésem történetéhez. Az ujjamon egy hatalmas kötés volt (mint egy dundi hurka)  a megismerkedésünk napján, és kilógott a fiús szandálomból, mert csak az jött rá a lábomra. Csuda jól néztem ki!:)

Itt van az ultrahang vizsgálat, és bizony az onkológiai bizottság helyszíne is. Ez utóbbi nagyon nehéz és emlékezetes helyszín volt, de remélem már nem lesz az.

A büfé is itt található, a finom kávék, a gombás melegszendvicsek, és a nagyon finom almáspiték vonzó helyszíne. 

A kórházakról írni nem örömteli téma, de egy süti emlékével zárni a mondandómat, talán mégsem olyan rossz.

Ettünk is, ittunk is (utolsó bejegyzés))

Ennünk is kellett vasárnap, és mi nem is vontuk meg magunktól a falatot.:)

A fertődi kastéllyal szemben van egy étterem és egy kávézó is, és ott ebédeltünk. Masato mondta, hogy nagyon éhes, kiváncsi voltam mennyire, mert ahogy láttam nem nagyétkű, és csak akkor eszik, ha tényleg éhes. Ha már mondja is, az jelent valamit.

Két hatalmas szelet rántott húst evett meg végül egy kisebb tálnyi krumplisalátával. Azt hittem a vége felé majd feladja, de csak megpihent evés közben, és befejezte az ebédet. Mióta megérkezett csak késsel és villával eszik és úgy, mintha soha nem pálcikával evett volna mindig.

Valami különös csoda folytán megkedvelte a borsot. Még a rántott húsát is több alkalommal megszórta vele. Ha így ízlett neki, hát legyen így!:)

Utána visszajöttünk Sopronba, és M.-nal felmentek a Tűztoronyba, hogy annak reneszánsz körerkélyéről is lássák a várost. Már múlt héten is nagyon akarta volna, de akkor nem volt idő rá. 

Én az ismert okok (láb, gerinc)  miatt nem mentem fel, hanem a toronytól pár méterre lévő Corvinus étteremben kávéztam addig. Corvinus a neve, mert Mátyás király is lakott abban az épületben, amikor "Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára". 

Ez az az étterem, amelyről már írtam, hogy a kék falaira és a mennyezetére csillagokat festettek.

Mikor leértek a "fiúk" ( az egyik már nem az) a Tűztoronyból, csatlakoztak hozzám. Masato nem iszik kávét csak szénsavmentes vizet, de mindenféle alkoholmentes italokat is,  ott éppen almalevet.

Az említett ebéd után elfogyasztotta a Somlói galuskát is, amely szintén egy méretes adag volt. A Tűztoronyra és a Somlóira is elismerően bólogatott, a hüvelykujját is feltartotta elismerésként, majd szavakkal is kifejezte, hogy mind a kettő jó volt. 

Hazafelé tartva Masato előttünk menve mutatta az irányt a parkoló felé bizonyítva, hogy  tud ő már tájékozódni Sopronban is. 

A képen egy kávézó-fagyizó üres székei is láthatók. Érkezik már az ősz, nyáron a hely mindig tele van.

A fertődi Esterházy kastély belülről

Bent voltunk a kastélyban is természetesen. Kiállításokat is láttunk és a kastély szép szobáit, melyeket eddig is ismertünk.

Volt sok-sok ruha, egy egész kiállításnyi, melynek anyagait csipkéit, hímzéseit vagy csak egyszerűen a fényüket jó volt látni közelről is. A sok festmény kiállításán szintén voltunk, és a régi keretek is a szemet vonzóak voltak. Egy-egy mestermunka előtt megálltam.

A porcelánok között volt japán is, Masato felismerte őket (persze, ki is írták), a bútorok a múlt jellegzetességeit hordozzák, ahogy eddig is tették. Az Esterházy család jól berendezkedett.

A feliratok mindenhol angolul, németül és magyarul olvashatók. Egy német  (osztrák?) csoportnak németül ment éppen az idegenvezetés. Egy ajtónál álló alkalmazott fiatalember, angolul mondta el nekünk a szükséges tudnivalókat, hogy mind a hárman egyidőben értsük. Nem mi kértük, ő vette észre, hogy mi a jó nekünk.

A zeneterem most is szép volt  a falai fehérségén látható főleg virágdíszekkel, a rengeteg tükörrel és a  szép festett mennyezetével.

Hogy a régi mellett új is legyen, főleg modern szobrok kiállítását is láthattuk.

A személyzet segítőkész, tájékozott és tájékoztatni is tudó, vagyis éppen olyanok, mint a soproni Múzeumnegyedben.

A  jegyet M.-nak nem kellett megvenni, mert 70 év föltötti, én nyugdíjasoknak járó jeggyel voltam mindenhol, Masato diákjeggyel járhatott végig mindent. Tehát vannak kedvezményeik is, melyeket igénybe is vettünk. Szerintem nem volt drága, ahhoz képest, amit hárman kaptunk érte.

Ha erre jártok, mindenképpen ajánlom nektek a kastélyt, nekünk szerencsére innen Fertőd csak fél óra, és leszünk ott még máskor is.

A leírtak talán túlzásnak hatnak, de ezt láttuk és tapasztaltuk, tehát nem írhatok mást. 

A fertődi Esterházy-kastélyban

Masatonak és nekünk is vasárnapi programot szerveztünk, és elmentünk Fertődre a kastélyt megnézni. Azt hittük neki lesz valami új és maradandó, de nekünk is azt lett a megszámolni sem tudom hányadik ottlétünk után. 

Csodálatosan felújították kívül-belül, és 6 olyan kiállítást is megnéztünk, amelyről azt sem tudtuk hogy léteznek. Lehet, hogy nem is voltak eddig, de most már lettek. 

Most csak a kastély külsejéről hozok képeket, majd lesznek a belsőről is. A  parkot nem  jártuk be végül, mert Masato nagyon éhes volt már a kiállítások és a kastély szobáinak megnézése után, és ezért elmentünk inkább ehelyett  ebédelni. Számunkra is éppen eljött az ebéd ideje.

Az utolsó kép bizonyítja, hogy volt egy lovagom, segítőm, egy igazi dzsentlemenem, aki nem tudom hányszor nyitotta ki és csukta be tegnap az autó ajtaját, hogy én majd kiszálljak vagy beszálljak. 

Persze, lépcsők is voltak a kastélyban, és a fiú ott is helytállt. A rollátorom is kellett  néha vinni a  kerekek gurulását akadályozó kavicsos utak miatt, és ő vitte is.

Imádom a gyereket! Kaptam tőle gumicukrot.:)