Elindultunk a tőlem félórányira található Raidingba ( Ausztria), amelyet még Trianon előtt Doborjánnak hívtak. Nem tudom, hogy ki tudja, és ki nem, de leírom, hogy a falu Liszt Ferenc szülőhelye. Voltunk már egyszer a szülőházában, ahol ma egy szép múzeum van. El kellene mennünk újra, és ősszel majd elmegyünk, már meg is beszéltük.
Amiért odamentünk nem sikerült elintézne M.-nak, mert Raiding temploma renoválás miatt zárva volt.
Szintén egy közel lévő szülőfaluba mentünk onnan, vagyis M. szülőfalujába. Ott is egy szülőházba, ahol most M. öccse lakik.
M. bement hozzá, én pedig rászabadítottam magam az ottani udvarra. Máskor is megtettem ezt, nagyon sokszor voltunk már itt minden évszakban, időjárásban, ünnepen, hétköznapokon, a falu búcsújában, egy már elhunyt baráttal találkozni, rokonokkal, szomszédokkal is, és a már szintén nem élő Martin anyukáját is gyakran meglátogatni.
A képeken láthatjátok, hogy mit láttam az udvaron.
Annyit még megemlítek, hogy a szőlőtöveket még egészen fiatal korukban láttam először, amikor még a kis cédulácskájuk is rajtuk volt. Azt tudtam, hogy M. öccse Szombathelyen ( fél óra) vette őket, de amit a cédulán olvastam azon az a név volt, hogy: Szeged. Utazott eleget, és gyorsan ilyen szép termést hozott!
A gyümölcsökből kaptunk, Rudolf kezei gondoskodtak arról, hogy egy táskába kerüljenek, és pár óra múlva Sopronba érkezzenek.






























