Hans Castorp zöld levendulaszappana

       

        

       

       

„Kicsomagolta 

levendula illatát 

a nyári szellő.” 

Somogyi Judit

Itt van még (?) a levendula virágzásának az ideje.

Egyik kedvencemben, Thomas Mann: A varázshegy című regényében Hans Castorpnak egy zöld levendulaszappana volt a tisztálkodásához:

"Hans Castorp attól tartott, hogy átalussza a reggelit. Olyan kimerült volt előző este; de korábban talpon volt, mintsem kellett volna, s így volt ideje bőven, hogy tüzetesen elvégezze reggeli szertartásait  - rendkívüli civilizált szertartások voltak ezek, egy gumikád, valamint zöld levendulaszappan és hozzátartozó fürdőkefe játszották benne a főszerepet..."

Volt régen levendulaszappanom, de egy ideje nem szappant használok a tisztálkodáshoz, hanem tusfürdőt és folyékony szappant.

De ezt az idézetet  A varázshegyből mindig szívesen olvasom.

Elképzelem Hans szappanát, az illatát, és ismerem a reggelenkénti saját magam tisztálkodásának szertartásait is.

A napindításomban olyan fontos szerepet kap, mint a kávé.

Induljon a mai nap is!:)

A zöld Sopron

Mikor nyár van, a városomban nemcsak a virágok és a falak színesítik Sopront, hanem meglátom és észreveszem az ekkor uralkodó zöldet is. 

Miért lenne ez másképp ebben az évszakban? 

Annyira természetes, hogy ilyenkor jelen van ez a szín, hogy nem is vesszük észre. Ez már a megszokás hátránya, és egy saját városban különösen, mert már sokszor  nem is látunk, csak megyünk és megyünk célirányosan. 

Ezért is hangoztatjuk gyakran a blogokban is, hogy fel és le is kell nézni, ha az otthoni utcákon járunk, mert még vannak felfedezetlen apróságok körülöttünk: a kis zöld és árnyat adó szigetek, a folyosók korlátjait védő növények és a falakra felfutó levelekből álló élő függönyök.

Víz

Hogy nyáron szabad legyen a bőr lenge a ruha kell, és csak pár pántból álló saru. 

A víz látványra és ivásra is kell. Ha víz mellett vagyunk, lehet elemezgetni a színét is. 

A fotón a Velencei tó van, és én ritkán voltam ott. Egyszer télen egy tanfolyamon, és esti sétáink voltak csak az ezüst-fekete víz és a már csillagtetős ég alatt. Egész nap tanultunk, zúgó fejjel jegyzeteltünk 3 héten át, és fél óránk volt egy kis tavas, nádas, iszapos levegőt is szívni esténként.

Egyszer nyáron is megálltunk a tónál máshová tartva, és pár órát eltöltöttünk ott egy parti sétával egybekötve. 

A Balaton türkiz színű vizét nem találtuk, de egy kis szürkébe hajló zöldet és ezüst fényeset azonban igen.

Víz volt, és nyáron erre mindenképpen azt lehet mondani, hogy szép volt, jó volt (tán igaz sem volt).:)

Úticél

 Lívia Schmidt

/vice versa/

legszebb úticél -
naponta megfordulni
egymás fejében

Egy távkapcsolatban gyakran vagyunk úton, és egymás lakhelye az úticélunk, hogy  itt vagy ott, de találkozzunk.

Minden kapcsolatban van egy másik cél is, és soha nem az aszfalton juthatunk el addig. Ennek lényege még egy haiku megszabott számú szótagjaiba is belefér.

Ma az aszfalton jutunk el majd az célig...

Az elmúlt napok apróságainak listája/3.

                 

     

      

        

    

       

       

       

       

 

       

       

1. M. örök félelme a bőrrák, ezért minden nyár elején megveszi a védelmének adagját.

2. A víz mindig kell, és fogy is.

3. Mert szépnek tartottam a látványt készítettem egy képet róla. A bioszemét számára begyűjtött zacskók sorozata egy polcon.

4. M. ettől a teáskannától még mindig nem szabadult meg. Én azt mondom, hogy  szerencsére, de ő nem ezt mondja.

5. Biztos, hogy ezt nem Ausztriában hímezték!  Gondolkoztam, hogy honnan van, mert az egész terítőt látva biztos, hogy magyar. Szerintem anyu halála után, a lakás kiürítése körüli időből keveredett M.-hoz. Mondtam neki, hogy hozzon el amit csak akar.

6. Most is volt aki főzzön! M. konyhájában ő az úr. Ha főz, nem mehet oda be más. Ez nekem jó, mert akkor én szabad vagyok. Jól főz egyébként.

7. Itt valamit bizony elnézett. Az ketchup erős, rajta is van angolul, és ez neki nem lehetett volna gond. Véletlenül a kosárba került, ráadásul 2 dobozzal is. M. nem szereti az erőset, én pedig  a ketchupot nem, de ezúttal besegítek neki. Hadd fogyjon! Én  ugyanis szeretem a csípőset, és ha van mód rá "erőspistázom" is.

8. Ez bizony eső. Csak egy órán át tartott, és csak a levelek lettek vizesek tőle. Azok legalább szépek voltak és az is, ahogy néhány csepp legurult, majd végül  lecsöppent róluk.

9. Mikor odafelé mentünk, a szélturbinákra nézve azt mondtam: "Lesz áram!" Ennek  a képnek a készítésekor sem mondtam mást.

10. Csak egy felhőpaca a sok közül.

11. Aratnak!  M. azt mondta, hogy gyorsan fényképezzem le, és még éppen sikerült. John Deere kombájn, és M. számára ez egy nagyon tiszteletreméltó gép. Áhítattal szokta emlegetni.

12. Átgurulunk a határon.

13. Már Magyarországon köszöntenek minket a táblán.

Csak egy pohár víz volt

 

Sokszor csak annyit mondunk vagy írunk le, hogy vizet ittam, mert szomjas  voltam. Ez egy tény, több szót nem is érdemel!

Hőségben még kiegészíthetjük azzal, hogy nagyon szomjas voltam, és nagyon sokat ittam.

Pedig lehet, hogy ennél több is történt, a módja ahogy megkaptam a vizet, és ahogy letették elém.

Lehet szépséget kapni egy pincértől, és emlékként képet is csinálni róla. Később megtalálni a többi között, és mert nyár van aktuális a víz témája is, lehet feltenni újra  a blogomba. 

Olyan, mint régen az álmaim voltak, kékek és fénylő aranyszínűek. Azokban a ragyogó álmaimban nem volt nálam soha a fényképezőgép, és mire visszaértem vele a csoda-színek eltűntek. Végül sem a színek nem maradtak meg, sem képek nem készültek el róluk, aztán fel is ébredtem.

Mostanában nem álmodom már ilyeneket, talán mert már elérem a vágyaimat.

Igaz, úgy könnyű, hogy nem is kívánok sokat, és nem teljesíthetőket sem. 

Máskor sem tettem, de most még inkább nem.

Az elmúlt napok apróságainak listája/2.

          

 

 

    

    

   

    

1. SMS-ek jönnek mint mindig, ha átlépem a határt. A Telekom legalább hazavár.  Másnak is ezt az üzenetet küldik, de mivel ez éppen nekem érkezett, rögtön meg is köszöntem nekik. Csak úgy magamban.

2. Vásároltunk, és én választhattam ki a szalámit. Csak azt írják rá a hogy magyar, de osztrák gyártmány. Az ottani áruházakban a Gyulai kolbász fegyelmezett soraira is szoktam egy-egy pillantást vetni. Azok mindig eredetik.

3. Kávé is kell, anélkül nem lehet megmaradni.

4. Elindulunk rögtön Bécsbe megérkezésünk után, hogy M. idősebbik fiával találkozzunk. 10-15  percnyi csak az út, és mindig nagy a forgalom.

5. A fiú (már felnőtt) lakásába lépcsőznöm kell, de el is felejtem azt, hogy nekem nehéz, mert a korlátot néztem. Régen láttam ilyet!

6. A lakás most üres, albérlőre vár, és a mostani lakója egy létra.

7. Az apa és fia az utcán beszélnek még az autónál. Én az utca végét nézem közben, mert látok ott egy kontrasztot. A régi házak az újakkal éppen ráférnek egy képre.

8. Bécsben egy piros lámpánál megállva feliratokat nézegetek. Leginkább az elsőt. 

9. Egyszer csak közeledünk  a célhoz.  A város neve látható ott fenn, ahol M. él.

10. És tényleg hazaérünk. Egy kis pihenés jön, és ami a képen látható, azt úgy hívom, hogy: "Jutalom".:)

Az elmúlt napok apróságainak listája/1.

1. Volt pár nap( van is), amikor nem volt túl nagy a hőség. Az ablakom nyitva volt, és a függönyt hol kifelé fújta a szél, hol befelé, vagyis mindig mozgásban volt.

2. Fertőrákoson egy házszámtábla, és ott nem csak ez az egy ilyen. Volt   és talán van is egy keramikus a faluban, szerintem jól megy neki az üzlet. 

3 Fertőrákosra halat enni mentünk, mert még mindig ott a legjobb a környéken. A kocsma ajtajáig egy szőlőlugas vezet, és M. csodálva nézi mindig, ha alatta megyünk. Neki is van 3 szőlőtőkéje az erkélyén, de nem igazán nőnek, és a képen lévőt tartja mindig az elérendő célként. 

4.Limonádét kértem, és megpakolták a tetejét mindenfélével. Erre mondják, hogy mindenféle földi jóval.

5. Szalvétát természetesen adnak, de nem mindegy hogy milyet. Ha az van rajta, hogy "Szeretettel", az csak jót jelenthet.

6. Fertőrákos, ahogy a neve is mutatja, a Fertő tóhoz közel van. Van egy kerékpárút is a tó körül, egy határátkelő is (miért ne lenne?) Ausztriába, és halat enni biciklizők is mindig érkeznek. Több német szót hallottam evés közben, mint magyart. Kifelé menet láttam a pihenő biciklik egy részét. 

7.Ezt is már kifelé láttam, de még a szőlőlugas alatt. Most erre mit írjak ide megjegyzésként? A legegyszerűbbet: "Egyszerűség". Ezt a képet utólag tettem be ide. Minél idősebb vagyok, annál inkább kell mindenben az egyszerűbb.

8. Elindultunk a határ felé. A célállomás felettünk már kiírva is olvasható. 

9. Minden alagútnak van vége, és a képen lévő még éppen magyaré is ott kéklik. 

10.A gabonatáblák még learatatlanul, éppen aratás közben vagy már learatva. A képen az utóbbi. Nagyon szép látványokat láttunk végig az úton.

11. A felhők mindig szépek, de van amikor még a megszokottnál is szebbek.

12. A szélturbinák lapátjai elég gyorsan pörögtek a szélben. Van is,  lesz is áram, és ez legalább egy megnyugtató hír az egyéb nyugtalanítók között.

Ezt most elmesélem

A fiatal T. lehajtott fejjel gondolkozott és figyelt. Én közben őt figyeltem, és egy kép is lett belőle. Az idősebbik fiú fotózott egyszer, és én is őt.

Ajándékba kaptam az életembe mindkettőt. M. hozta nekem őket sok-sok évvel ezelőtt. 

Mivel saját gyerekem nem lett, a fiúk lettek az én sajátjaim. Pótolni egy anyát nem tudok, mert nem is lehet, de vagyok nekik, és ők is vannak nekem. Teljes lett velük az életem.

Ebben szavak nélkül meg is egyeztünk,  és minden olyan egyszerű lett számomra. 

Csak szeretnem kell őket, akiket ugyan más szült meg helyettem, de mégis nálam kötöttek ki olyan fiatalon, hogy már összeszokhattunk, és megszerethettük egymást ennyi idő alatt. 

Ajándékok lettek ők doboz, papír és szalagok nélkül, és nemcsak egy karácsonyra, hanem évekre. 

Egészen addig, míg az én előre megszabott időm engedi.