Az utóbbi pár napról/1.

 

 

  

    

     

     

                                              

                                     

     

1. Később indultunk, és már korábban is sötétedik. A nyári narancssárga naplementék helyett az úton már ez a látvány várt ránk.

2. Kabanossi. Szeretem, csak olyan kemény, hogy egyszer egy nem saját fogam kilazult tőle, és utána ki is esett. Nem újságpapírban tartjuk természetesen, az a  hentes direkt betűs papirt nyomtat csomagolóanyagként.

3. A füge szép.

4-5-6-7-8. Közös ebéd M. családjával. Masatoból egyszer jó apuka lesz.

9. M. főztje: pirított zsemlemorzsában kelbimbó, sült karaj, rizs és gomba.

10. Hazai "program" nézése, M. a háttérben közben vasal. Segítenék én sok mindenben neki, de vasalni is csak Ő tud... 

11. Masato csatlakozott hozzánk este TV-t nézni.  Ráterelődött közben a szó a blogomra, és mondtam neki, hogy már tudnak az olvasóim arról, hogy ő velünk van. Belenéztünk a telefonomon azokba a bejegyzésekbe, amelyek róla is szólnak. Látta, hogy az arcáról nincsenek képek. Nem nagyon értette, hogy miért nem, de elmagyaráztam neki. Kérte, hogy legyenek ezentúl. Hozzátette azt is, hogy nagyon boldog lenne, ha láthatnátok őt. A "happy" szót használta. Mivel ott volt a telefonom a kezemben, le is kattintottam őt TV nézés közben, hogy már az ő engedélyével feltegyem majd a blogomba az arcát is. Nevettem kicsit magamban, mert mellettem ült, és az M. helye, tehát kitúrta onnan. Egyébként én is azt akartam, hogy ott üljön, és így egyezett is a kívánságunk.

12. M. lakásában van már tatami is, és nem is egy, hanem kettő.

Tényleg itt ősz :)

Az őszi napéjegyenlőség Magyarországon 2026. szeptember 23-án, szerdán hajnali 02:05-kor van. Ezzel a pontos csillagászati momentummal veszi kezdetét a hivatalos csillagászati ősz az északi féltekén.

 

"Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel."

Delia Owens

„Létezik az őszben, az őszi égbolton, egy olyan csodálatos ragyogás, melyet a hosszú nyár égboltján nem lelhetünk fel.”

Percy Bysshe Shelley

"Az őszi lombhullást így is el lehet mondani, hogy a fában lévő nedvek keringése lassan megáll, az nem szállítja tovább a klorofillt, amitől zöldek a levelek, azért elsárgulnak, majd pedig egy vékony, picike hártyaréteg képződik a fa ága és a levél kocsánya között, ami azt eredményezi, hogy a levél leesik a fáról. Ugyanezt a költő nyelvén Arany János így mondja el: "Őszbe csavarodott a természet feje, vérré vált a harmat, hull a fák levele." - És igaza van neki is."

Joó Sándor

Redők

 

A múlt és a jelen tünedezik - megtöltöttem, kiürítettem őket,

És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.

Walt Whitman

Redők mindig lesznek, és ne is számítsunk arra, hogy nem.  Aztán vagy kisimogatjuk vagy megtöltjük őket, és az élet megy tovább.

Vagy egyszerűen nem nyúlunk hozzájuk és hagyjuk, hogy segítsen nekünk majd az idő, az új emberek vagy az új történések. 

Lehet még a felszínen maradás helyett mélyebbre is ásni, és így egyre mélyebben látni. 

Mert mindennek van egy a felszínről nem látható része, melyet  érdemes kutatni, és meg is találni.

Radnóti Miklós: Szeptember

Radnóti Miklós: Szeptember

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz. 

Korábban mindig hoztam a blogomba Radnóti Miklós hónapokról írt verseiből is, aztán abbahagytam. Nem azért mert nem tetszenek, hanem mert annyi más verset találtam mindig a következő évszak hónapjairól.

Hogy ki ne maradjon éppen ez a vers a blogomból, most itt vannak tőle ezek a szeptemberi sorok, melyben a fáradt fák már fátylas fényben állnak. Ezek a szavak nemcsak a képzeletem mozgatják meg, hanem valós emlékeket is idéznek.
Megtaláltam ezt a képem is arról a látványról, amikor a tüskés zöld héjak keveredtek a fényes, barna gömbökkel egy méltóságteljes fa gyökereit színesítve.

Őszi dekorációk

  

 

Kellenek ennél másabb dekorációk ősszel?
Azokból kell válogatni, amelyek megvannak, összeszedni és elrendezni őket úgy, hogy a szemünket vonzzák, és ne taszítsanak el minket semmilyen oda nem illővel vagy túlzással.
A színek, a forma és a harmónia legyen együtt egy marasztaló környezetben, és mi ezért képesek legyünk megnyújtani is az ottlétünket még több perccel. 
Vannak dolgok melyek marasztalnak, melyeknek nem tudunk ellenállni,  és egy idő után az ember tudja is már, hogy melyek azok.
A marasztaló hívást  pedig el kell fogadni.

Egy temetőben nyáron

Színes a temető nyáron, az életet hirdeti ott, ahol éppen az élet hiánya a jellemző. 

A temetők Jézus arcai szépen szomorúak, én soha nem látom rajtuk a szenvedést, hanem az elfogadást. Olyan mint a halálközeliség, majd később a halál. Elfogadjuk, mert még senki nem lett örökéletű azért, mert lázadt ellene.

Borostyán szinte mindenhol van. Kúszik, mászik, terjeszkedik vagy kőre kapaszkodik. 

A temetőkben általában lefelé nézünk, mert a sírok majdnem a földdel egy szintben vannak, és a szemünk azokat keresi. 

Ha nyáron az ég felé tekintünk a zöld a kékkel harmóniában van. Hányszor hallottam, hogy jaj, csak ezt a két szint együtt ne lássuk és használjuk!  Miért is? 

Ha hisszük, hogy az égben vannak már az elhunytjaink, akkor úgyis jó felé nézünk. Ha nem hiszünk benne, akkor is jó, mert nyáron mindig olyan szép kék az ég, és mi hiszünk a szépben. 

A kék szín a nyugalom és a béke színe. Hol máshol lennének máshol ennyire együtt, mint  a temetőkben.

A mondatban, amit eljövetelkor végül még kimondok búcsúzóul mind a kettő benne van:

Nyugodjatok békében!

Tanácstalanság

Balázs József BAZSI: Őszi tények

hűvös hajnalok
derűs nappalok- de jön
hamar az este

 

Múlt csütörtökre évszakváltást ígértek, amely meg is érkezett. Azt tanácsolták, hogy pulóvert vagy vékony kabátot is vegyünk elő a szekrény mélyéből, és esőről is szó volt.
Végre eső! Ez a kis felkiáltásom a  kertek és a földek nevében is szólt.
Elő is kerültek  a pulóverek, de utána még jön egy olyan időszak, amikor azt sem tudom majd, hogy mikor mit viseljek. Ami reggel kell, az délben már nem, és ami délben nem kellett, az este már újra szükséges. 
Hol  a homlokom törölgetem, hol didergek, hol  a kezemben viszem koloncként, hol fel is veszem azt a bizonyos ajánlott pulóvert.
Majd mikor az időjárás eldönti mit akar, akkor én is ezt teszem. Addig cipelem, felveszem, aztán újra  leveszem, és majd kezdődik minden elölről...
A szeptember még ilyen, de  az október már más lesz.

A soproni kórházról és a parkjáról

El kellett mennem a kórházba egy kontrollra. 

Miután elintéztem a gyógyszertárba indultam, és ehhez a kórház nagy parkjának egy részén kellett átmennem.

Nézegettem közben, pedig sok fáját már ismerem mert régóta élek Sopronban, és sokszor kellett a kórházba mennem valamiért.

Az ősz egyelőre bogyókból és a kínjukban összezsugorodott barna levelekből áll. 

A kórház főbejáratánál álló göcsörtös törzsű fa viszont most is megállított, és mellőle még visszanéztem a kórház egyik épületére is. 

Ezt hívják főépületnek, és bizony voltam benne sokszor. Az összes műtétem itt volt, mert itt található a sebészet is.  A műtétekből volt elég, nekem legalábbis bőven elég. Utána még a visszajárás kötözésekre és varratszedésekre stb. 

Itt műtötték az egyik nagylábujjam körmét is. Az akkori problémám kapcsolódik M.-nal való megismerkedésem történetéhez. Az ujjamon egy hatalmas kötés volt (mint egy dundi hurka)  a megismerkedésünk napján, és kilógott a fiús szandálomból, mert csak az jött rá a lábomra. Csuda jól néztem ki!:)

Itt van az ultrahang vizsgálat, és bizony az onkológiai bizottság helyszíne is. Ez utóbbi nagyon nehéz és emlékezetes helyszín volt, de remélem már nem lesz az.

A büfé is itt található, a finom kávék, a gombás melegszendvicsek, és a nagyon finom almáspiték vonzó helyszíne. 

A kórházakról írni nem örömteli téma, de egy süti emlékével zárni a mondandómat, talán mégsem olyan rossz.

Ettünk is, ittunk is (utolsó bejegyzés))

Ennünk is kellett vasárnap, és mi nem is vontuk meg magunktól a falatot.:)

A fertődi kastéllyal szemben van egy étterem és egy kávézó is, és ott ebédeltünk. Masato mondta, hogy nagyon éhes, kiváncsi voltam mennyire, mert ahogy láttam nem nagyétkű, és csak akkor eszik, ha tényleg éhes. Ha már mondja is, az jelent valamit.

Két hatalmas szelet rántott húst evett meg végül egy kisebb tálnyi krumplisalátával. Azt hittem a vége felé majd feladja, de csak megpihent evés közben, és befejezte az ebédet. Mióta megérkezett csak késsel és villával eszik és úgy, mintha soha nem pálcikával evett volna mindig.

Valami különös csoda folytán megkedvelte a borsot. Még a rántott húsát is több alkalommal megszórta vele. Ha így ízlett neki, hát legyen így!:)

Utána visszajöttünk Sopronba, és M.-nal felmentek a Tűztoronyba, hogy annak reneszánsz körerkélyéről is lássák a várost. Már múlt héten is nagyon akarta volna, de akkor nem volt idő rá. 

Én az ismert okok (láb, gerinc)  miatt nem mentem fel, hanem a toronytól pár méterre lévő Corvinus étteremben kávéztam addig. Corvinus a neve, mert Mátyás király is lakott abban az épületben, amikor "Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára". 

Ez az az étterem, amelyről már írtam, hogy a kék falaira és a mennyezetére csillagokat festettek.

Mikor leértek a "fiúk" ( az egyik már nem az) a Tűztoronyból, csatlakoztak hozzám. Masato nem iszik kávét csak szénsavmentes vizet, de mindenféle alkoholmentes italokat is,  ott éppen almalevet.

Az említett ebéd után elfogyasztotta a Somlói galuskát is, amely szintén egy méretes adag volt. A Tűztoronyra és a Somlóira is elismerően bólogatott, a hüvelykujját is feltartotta elismerésként, majd szavakkal is kifejezte, hogy mind a kettő jó volt. 

Hazafelé tartva Masato előttünk menve mutatta az irányt a parkoló felé bizonyítva, hogy  tud ő már tájékozódni Sopronban is. 

A képen egy kávézó-fagyizó üres székei is láthatók. Érkezik már az ősz, nyáron a hely mindig tele van.