Újra itt van

 

Egy vágyálmom  van a képen...Megmutatom, hogy ti is lássátok, hátha nektek is ugyanez.

Nézem azt a még kapaszkodó nagy esőcseppet a levél hegyén, miután elolvastam egy időjárásjelentés főcímét: "Hosszantartó hőhullám kezdődik". 

Aztán rákattintottam arra a mondatra, és ott folytatják még többek között így:  

"Szombaton, augusztus első napján nagy eséllyel 40 fokot is mérhetünk, újra közel kerülünk a napi melegrekordhoz, annak megdőlésére is van esély".

Aztán még egy kis infó csemegeként: "Egyre inkább a hőség terhelheti meg szervezetünket".

Nem károgni akarok, csak néhány olyan mondatot idéztem, melyeknek nem örülök.

Akkor hajrá, talán együtt most is könnyebb lesz elviselni a következő egy hetet!

Áprily Lajos: Kánikula

Tikkasztó hőség, meddő fellegek,

gyötör megint a néma nyári rém

Ti irgalmatlan szikkadó egek,

csak egy mennydörgést küldjetek felém!

Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/2.

1. Ezekre a "nagyságokra" még én is felfigyeltem.

2. Olyan régen láttam a Somló hegyet utoljára! Már meg is másztuk párszor, egy éjszakát töltöttünk is ott. Olyan hideg téli szél fújt akkor, hogy hallottuk, ahogy szinte  fütyült.

3. Szintén régi ismerősként üdvözöltünk egy csárdát. Mikor régen rendszeresen Veszprémbe jártunk, akkor is itt ebédeltünk mindig. Most éppen töltött káposzta volt előttem egy barna csuporban. 

4. A szállásunk faliórája. Nem ketyegett, hanem csendben mutatta  a pontos időt.

5. Egy erdő közepén volt a szállásunk, és körülötte is sok-sok fa volt. Az előnye: az autó árnyékban parkolhatott.

6. Folyik a júliusi nap elleni védekezés, én is bekentem aznap magam. Ahova nem tettem krémet, ott leégtem.

7. Egy "kevéske" házi mézet árult valaki Kapolcson.

8. Ezt a hortenziát csak úgy megláttam egy asztalon.

9. Csak 13 percre volt a szállásunk Balatonfüredtől. Hétfőn nem rögtön hazafelé indultunk, hanem elmentünk megnézni a tavat is. A vitorlások katonás rendben álltak, a rúdjaik pedig úgy meredeztek, mint az erdők fái.
10. Úton voltunk Füreden a parkolónk felé. Semmi más nem történt, csak meglibbentette a szél a függönyt. Én persze hogy észrevettem azt a pillanatot.
11.Felfedeztem egy kis őszt is a járdán. Egyelőre csak néhány száraz levél jelenti a következő évszakot.  Nagyon tart még egyelőre a nyár. Hétvégére pedig nagyon-nagyon.
12. Hazafelé ilyen gazt is láttam az út mellett, és én az autóból lefényképeztem, mert nagyon tetszett. Amint látjátok, a felhők is gyülekeztek, vagyis gyűltek a látnivalók is.

Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/1.

 

1. Szombaton Kapolcsra azon az útvonalon mentünk, melyen sok éven át két hetentként jártunk Veszprémbe. Újra felidéződtek bennünk a régi emlékek, az ismerős táj, a helységnevek és egy egyszerű benzinkút is, ahol annak idején megálltunk mindig kávét inni. Most is megálltunk, és én megállapíthattam, hogy a tökmagos pogácsájuk  még kapható, és ugyanolyan finom mint volt.

2. "Ellenőriztem" a mezőgazdaságot. Az úton végig hatalmas napraforgómezők kísértek minket.

3. Mindent learattak már, és nekem nagyon tetszenek a szalmagurigák. Szintén végigkísértek minket az utunkon. Kukoricatáblák is voltak, de róluk csak tudomást veszek.

4. A  szállásunk egy erdő közepén volt, ahol teljes volt a csend. Ami meglepett, hogy nem volt TV és internet a szobákban, nem szoktunk ehhez hozzá. Először úgy gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, aztán megváltozott a véleményem, és így hangzott: "Micsoda boldogság!":)

5.Úton Kapolcs felé. Előttünk egy jármű lassan haladt szalmagurigákkal jól megrakva, a mennyiséget láthatjátok. Az elég nagy szembeforgalom miatt nem lehetett megelőzni. 10-15 autóval együtt besorakoztunk mi is mögé, és kénytelenek voltunk szintén lassan követni. Na, meddig ment? Hát, egészen Kapolcsig! :) Ezt hívják türelempróbának.

6. A Művészetek Völgye még mindig népszerű nyári esemény. Sokan mennek oda, és ha autóval, akkor parkolni is kell. Sok helyet alakítottak ki úgy, ahogy szokták: a learatott mezőkön vagy bárhol, amely elég nagy a rengeteg autó számára. Az egyik parkolónak csak egy kis részlete van a képen. Még ezen kívül sok parkoló volt sok autóval.

7. Tömeg volt mint mindig, és én most elég jól viseltem ezt a helyzetet.

8. Kerámiák tömege, de ez nem volt meglepő. Máskor is ilyen a látvány.

9. Tudtam, hol találhatók a szintén kerámia madaraim. Megnéztem őket is.

Ajándékok

A szülinapozás után ajándékot kaptunk, saját kertből származó levendulát kis tüllzacskókban, és a saját kert fáiról szedett gyümölcsöt is. 

Mind a kettő az utóbbi idők legszebb és legkedvesebb ajándéka volt. 

A levendulát nem tettem bele a táskámba, hanem a hazafelé vezető úton végig az ölemben volt. Megszagoltam néha, majd elővettem a zsebkendőm, és kifújam az orrom az erős illata miatt.

Születésnap

      

  

  

  

  

Szombaton öten egy megkésett szülinapot tartottunk a bécsi Shopping City Südben.

Még mielőtt M-t megismertem, voltam már ott többször busszal. Én az adventi időszakban mentem inkább, melynek első programja ez a bevásárlóközpont volt, utána a már ünnepre készülődő Bécs megnézése buszból. Sajnos ez utóbbi tartott rövidebb ideig.

Engem az advent program érdekelt volna inkább, de a többség inkább vásárolni akart, és alkalmazkodni kellett az akartukhoz.

Az SCS számomra már akkor is labitintus volt, egy sok épületből álló monstrum. 

Én leginkább az IKEA részében lettem volna sok-sok évvel ezelőtt, de annyi más épületen kellett volna keresztül mennem egyedül, hogy nem vállaltam be. Hátha nem találok vissza a buszhoz.

Szombaton éppen az IKEA mellett parkoltunk, és persze eszembe jutott minden, de most legalább nem tévedhettem el, mert " helyiekkel" voltam.

M. lakása 8 percnyire van csak onnan, és dehogy tudtam még róla a régi útjaimon!  

Megünnepeltük a szülinapost (M. idősebbik fia), ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Megterveztük azt is, mikor találkozunk újra, de akkor Sopronban, és már a picikénkkel és a szüleivel is együtt. Ők most éppen nyaralnak, nem lehettek velünk.

Mikor eljöttünk a parkolóból még egy pillantást vetettem az IKEA-ra, és a látványával a sok évvel ezelőtti életemre is, amikor minden még olyan idegen volt. Szombat délután újra felbukkant ismerősként a  múlt.

U.i.: Én nem tudom, mi van mostanában a felhőkkel, de fehérek, habosak, nagyok, és valahogy mindig szinte rajtunk ülnek.:)

A narancssárgából a szürkébe

    

Mióta később indulunk el, mint ahogy azt korábban tettük, elkapjuk mindig a naplementét. 

Ez az időpont jó nekünk, mert az Ausztriában dolgozó magyarok már hazaérnek akkorra és gyérebb a forgalom. A másik okot talán említenem sem kell. Naplemente előtt már csillapodik a hőség is.

Végbemegy az alkony folyamata, melyet nézhetünk, és én fényképezgethetem is közben. 

A szín és a fény ereje fokozatosan gyengül az úton, a kékesszürke válik végül uralkodóvá, de egy kicsit a narancssárga is még besatírozza az ég alját.

A lámpák ugyan már égnek a cél felé közeledésünkkor, de egyelőre mindig megérkezünk a teljes besötétedés előtt, hiszen még mindig július van a késői estéivel. 

Megérkezett

 

     

Ebben is részünk volt a napokban, és kétszer is. 
Vártuk, dörgéssel, villámlással és lehűléssel megérkezett. Először a csukott erkélyajtó üvegén néztük, hogy meg-megakadva útjukon hogyan folytak le az esőcseppek. Később egy nyitott ablakon át hagytuk hadd jöjjön be a friss, esőillatú levegő.
A másnap  reggelire szánt snidlingen kapaszkodtak a gömbölyű cseppek, a leander felfrissült, az erkély alján összegyűlt a víz, és körkörös gyűrűket rajzoltak bele a lehulló esőcseppek.
Szép volt, de sokkal nagyobb mennyiség sem lett volna elég. Nem tudom, hogy  mikor lesz annyi eső, amennyit ne lenne képes befogadni a föld.

Újra pontokba szedve

 

1.Találtunk még cseresznyét a szezonja után is, és ráadásul finomat.

2. Zuhanyozás után megláttam, hogy mennyire fénylik a galamb.

3. A kávéscsészém és a teásbögrém együtt  a képen. A kávé gyorsabban elfogy, a reggeli tea még délután is megvan sokszor. A kávét jobban szeretem, ez egyértelmű.

4. Egy kis fényképezőgépes játék a jégkockákkal és a citromkarikával. Csak bele kellett fényképezni a pohárba.

5. Káposztás cvekedliiii...!!! :)

6. Egy jó hír.

7. A vasárnap esti programunk. Egy kép a világbajnok csapat egyik boldog játékosáról.

8. A másik képen a vesztesek egyik játékosa, ráadásul éppen a nagy Messi bánkódását láthatjuk.

9. Ilyen is van, némelyik növény megkapja a vizet.

10. Most már mindenhol és minden learatva. A napraforgók viszont most élnek igazán.

11. Ezt már Sopronban készítettem. Onnan is tudni, hogy Magyarországon vagyunk, hogy végre Győrt hosszú ő-vel írják ki. Ausztriában ilyet nem látni, sorozatosan rövid ö-vel látható a város neve. Nincs a betűsablonjaik között az az ékezetes betű, ami ebben az esetben kellene.