Ezt most elmesélem

A fiatal T. lehajtott fejjel gondolkozott és figyelt. Én közben őt figyeltem, és egy kép is lett belőle. Az idősebbik fiú fotózott egyszer, és én is őt.

Ajándékba kaptam az életembe mindkettőt. M. hozta nekem őket sok-sok évvel ezelőtt. 

Mivel saját gyerekem nem lett, a fiúk lettek az én sajátjaim. Pótolni egy anyát nem tudok, mert nem is lehet, de vagyok nekik, és ők is vannak nekem. Teljes lett velük az életem.

Ebben szavak nélkül meg is egyeztünk,  és minden olyan egyszerű lett számomra. 

Csak szeretnem kell őket, akiket ugyan más szült meg helyettem, de mégis nálam kötöttek ki olyan fiatalon, hogy már összeszokhattunk, és megszerethettük egymást ennyi idő alatt. 

Ajándékok lettek ők doboz, papír és szalagok nélkül, és nemcsak egy karácsonyra, hanem évekre. 

Egészen addig, míg az én előre megszabott időm engedi.

A konyhámban és az ablakomból

1.Évszakok ha találkoznak. A kávésbögrém még mindig a téli és a hópelyhes, de mögötte ott a júliusi sárgabarackom egyelőre a bolti zacskójában. (A kép készítése óta a zacskó üres, mert megettem a tartalmát.)

2.Kb. egy éve nagyon száraz a szájüregem. Nagyon! A háziorvosomtól megkérdeztem, hogy mi lehet az oka. Nem tudta, és azt mondta, hogy kérdezzem meg a másik orvosomtól. Ő sem tudta, és visszaküldött az elsőhöz. 

Viszont a második javasolta, hogy szopogassak cukormentes cukorkát, hátha az jót tesz. Egy ideje szopogatom, semmi eredmény, de legalább a tőzegáfonyás finom.:)

Az utolsó két dobozzal hoztam el a polcról, a többi ízesítésűből még sok volt. Másoknak is ez ízlik.

3. Az egész országra szóló eső jelzése tegnapra. Kíváncsi vagyok, hogy valóban így volt-e. Mi volt a helyzet nálatok?

4. A netes jelzés soproni vizsgálata az ablakomból. Tényleg itt az ígért eső a 24 fokkal. Ahogy látom, a fiatalember hátára már rátapadt az esővizes pólója.

5. Már tócsa is alakul, és a képen látszik, hogy  mennyire száraz a fű.

6. Az ablak előtti hársfa jelenlegi állapota. Virág már nincs, de van termés. 

7.Kutyát sétáltatni esőben is kell. A kutya elvégzi a nagydolgát, a gazdi pedig szintén tudja a dolgát, és felszedi az "eredményt".  Szerencsére van ilyen.

8. Sárgarigók mindig előfordulnak az házunk előtt. Tipegnek, a fejüket kicsit oldalra hajtva nézegetnek, és  felszedegetnek ezt-azt.  Aztán távoznak.

Napraforgók között

Miután Kapolcson alaposan körülnéztünk,  majd ettünk is, ittunk is, átmentünk a közeli Vigántpetendre, hogy ott is lássuk a programokat. 

Az a falu is a Művészetek Völgyének része Taliándörögddel együtt. A három falu közel van egymáshoz, és egyik helyről a másikba átgyalogoló stoppos fiatalokat vettünk már fel, hogy segitsünk nekik. Az örömük még az autónk légkondija  volt, és  nevetéssel  is kifejezték az érzéseiket, de szavakkal is.

A parkolóhely ugyanolyan volt, mint a másik faluban. 

Igaz, Kapolcson egy nagy learatott búzamezőn parkoltunk, de itt már fű is volt alattunk. Semmilyen meglepetés nem ért minket a Művészetek Völgyének ezen a helyszínén sem. Tudtuk, hogy július végén abban a 10 napban ezek a parkolási lehetőségek vannak, és itt is átforrósodnak az autók kivül is és belül is. 

Örültünk, hogy egyáltalán volt helyünk. Önkéntesek terelgettek minket  a szabad helyekre, ahogy szoktak.

Az emberek kiszálltak az autókból,  de nem a templom körül zajló események felé vették az irányt, hanem az ellenkező oldalon kezdtek sorra eltünedezni. 

Később megértettem, hogy hova mentek és miért. 

Végül én is belementem abba a  nagy napraforgótáblába, mert akkor más eseménynél jobban élvezhető volt nekem is eltűnni benne.

Visszaemlékezés Kapolcsra

Ha nyári meleg van, akkor Kapolcs is eszembe jut. 

Színek és lengén öltözött emberek, közöttük sok fiatal, a falun átfutó Eger-patak  a benne mászkálókkal, a Faluhíd a tömeggel és Szűz Mária szobrával, a fűben ülő és fekvő fáradt emberekkel is. 

Sátrak, függőágyak, kerámiák, festmények és az ottani templom melegedő hűvöse...

Van sült kolbász is, vastag szelet fehér kenyér hozzá, sőt néha egy sercli. M. szereti és keresi a magyar sült kolbászt, náluk nem ilyen az ízesítése, és az ittenit keresi.

Semmi mást nem veszünk a sátrakból csak eszünk, iszunk, mert mind a kettőt egyébként is kell, ha eljön a dél. Keresünk a faasztalok mellett a hosszú és forró padokon még magunknak szabad helyet, és ez nem is könnyű feladat.

Mivel a Művészetek Völgye júliusban van, és átnyúlik augusztusba is kell a víz, mert akkor van mindig a legmelegebb. Mi mindig perzselő hőségben jártunk ott, ezért is emlékszem úgy rá, hogy igazi nyár van akkor.

M. is megszerette Kapolcsot és az ottani eseményt, mert Ausztriában ilyen nincs. Mikor első alkalommal kérdezte, hogy hova megyünk és milyen programra, akkor néhány szót mondtam róla, végül azzal fejeztem be: "Majd meglátod!"

Meglátta, azóta visszajárunk, és idén is megyünk. Főleg ő akarja, és ő is kezdeményezte.

Egy sárga ismeretlen

        

Ha valaki tudja ennek a fának a nevét kérem, hogy írja meg. 

Tele van vele az utca, most virágzik,  és a napsütésben élénk sárga a színe. Egyre csak  hull a kis virágja, összegyűlik a járdán, vagy megakad a járda szélében.

Éppen az jut eszembe, mint mikor tavasszal rózsaszín és fehér szirmokon járkáltam. Lépkednem kellett rajtuk, mert annyi volt  már, hogy nem lehetett kikerülni őket.

Pár nappal ezelőtt is puha lett tőlük a járda, és halkabbak a lépéseim. A hó és a virágszirmok egyformán működnek.

A nagyon színes dolgokat nem szeretem. Nem tetszik, ha keverednek a különböző színek. 

Most éppen úgy néz ki az utca, amit szívesen elfogadok. Ugyanannak  színnek a különböző árnyalatait, és ez a szín most a zöld.

A gaz gazdagsága

Bizony Ausztriában is vannak gazos utcák és látva ezt, én elégedett is vagyok az itthoni utcáinkkal.

Ha már meglátom a rejtőzködni nem tudót, akkor észre veszem azt is, ami  tetszhet benne. 

Hozzuk ki a jót abból, amiből lehet...

A sok zöldben a búzavirágot is meglátom, mert foltokban kéklik, és egy kis lilát, mert az is kitűnik élénk színével a zöld hátteréből.

A járda és egy ház falának találkozásánál ott van egy másik lila, csak ez szúrós és bökős is, és egészen a combomig felér.

Az utolsó képen árnyék is van. A legnagyobb hőségben, nem sokkal déli 12 óra után kellett mennünk az utcán. Nem tudtunk az árnyékos oldalon menni, mert a Nap szinte teljesen felettünk volt. Mindössze ennyi kis árnyékot láthattunk a járdán,  mely párhuzamos csíkokkal kísért minket végig az utunk egy szakaszán.

Szemtől szemben

  

El kellett indultunk, és éppen egy óra előtt a legnagyobb hőségben. 

Hogy ne menjen minden menetrendszerűen, M.-nak vissza kellett mennie valamiért, én pedig egy fa árnyékában vártam rá az utcán amíg visszajön.

Éppen azzal a templommal szemben álltam, melynek tornyát láthatom az erkélyéről, de leginkább az órája kongatásait hallhatom. 

Az órára nézés nélkül is tudom mindig hány óra óra van, és számoltam is már sokszor az óránkénti megszólalását. 

Mintha régi ismerőssel találkoztam volna úgy néztem a fehér mutatókra, és hallgattam azt az egy ütést, ami a délután  egy óra elérkezését jelezte.

Még volt annyi időm, hogy a fiatornyokat is megnézzem, szép szabályosan álltak, semmi panasz nem lehetett rájuk.

M. gyorsan visszaért. Már éppen a fákat kezdtem volna el nézegetni, de rájuk már csak egy pillantás jutott. 

Folytattuk az utat, és én az első lépéseimnél még köszönetet mondtam nekik a védelmező árnyékukért.

Az előző napok apróságaiból

1.Mikor kinézek az ablakon a már jól ismert gesztenyefát látom. Láttam már színes őszi levelekkel, télen hóval az ágain, kora tavasszal az első gyűrött kis leveleivel, majd később "gyertyázni" a virágjaival. Most a kis szúrós burokban a még rejtőzkődő gesztenyéket látom.

2. M. erkélye olvasósarok is. Néha én is kint ülök, és olyankor mellettem szőlőlevelek vannak, felettem pedig napernyő.

3. Késő délután az ablak nyitva, a vele szembenlévők is, hogy kereszthuzat legyen.

4. Már nem kell ez a teáskanna! M. kitette látható helyre, hogy majd onnan valahogyan megszabaduljon tőle. Elhoznám magamnak, de nekem sem kell már több, és helyem sem lenne számára, mert dugig vagyok. Sajnálom, mert tetszik.

5. Nézem a neten az időjárásjelentést, mely melegrekordok megdőléséről is ír. Érzem az olvasott hírt magamon, mert folyik rólam a víz.

6. Megy a munka, és készül az ebéd. A konyhában így még melegebb lesz.

7. M. komolyan veszi (vette) a futást. Most már Nordic walkingozik, a futás már nehéz neki. Eddig viszont még nem láttam ezt a könyvet nála, mostanában vehette: "Futóbiblia".  

8. Papírzsebkendő, de miért is van ott előttem? Időnként meg kell törölnöm az arcom.

9. Víz! Mindig azt veszem észre, hogy újra elfogyott. Indulok is rögtön egy újabb palackért.

10. Végül egy esti program. Itthon hanyagolom a foci VB-t a nem európaiaknak való időpontok miatt. M.-nál kétszer néztem, és természetesen nem éjjel vagy hajnalban.

Végre!

Tegnap a lehúzott redőny miatt nem vettem észre, hogy kint beborult az ég. 

A dörgést hallottam meg, és felhúztam a redőnyt. Villámlott, esett már az eső is, és a nagy hőségből lassan 27.4 fok lett. Kinyitottam az ablakokat, és már nem a forró levegő jött be.

Végre valami történt. A vizes úton az autók kerekeinek surrogását szerintem két hónapja nem hallottam.

Előkerült egy esernyő is az utcán. Több is, csak képek nincsenek róluk.:)

Egy galamb szállt le a járdára, amely már nem volt forró. 

Az utolsó képen futó ezüst csík valóban az esőtől fénylő járda, és nem csak a hetek óta tartó vágy és képzelet szüleménye.

Kovács László: A nyári eső illata-részlet

"...Életem körbeveszi a beton,

de el tudok merengeni eső

után itt is a nyári illaton.

Panelház szobájában átlépi

az időt, teret fent a csillagom,

illatokkal beszivárog a múlt,

emlékekkel, a kitárt ablakon."