Egy hete történt:
El kellett mennem a postára, és vittem magammal a fényképezőgépem is. Nem tudhatom, hogy hányan éltek rajtam kívül lakótelepen. Mivel én ott lakom, és egy lakásban, úgy érzem meg kell mutatnom, hogy mit láttam múlt hétfőn délután a postához vezető nem hosszú utamon.
A magas házak között megálltam itt-ott, hogy közel hajoljak egy virághoz vagy levélhez. Sokkal többet láttam ennél a tavaszból, de csak ennyi képet hoztam, még így is túl sokat.
A télikabátomban voltam, meleg sapkát tettem fel, amin mégis átfújt a hideg szél, és menet közben igazgattam, a homlokomra jobban ráhúztam, hogy védjem.
Persze, hogy rácsúszott a szememre a lefelé húzások után, és közben visszafelé is kellett nyomnom a sapkát, hogy lássak is. Szóval, föl és le is tologattam majdnem egyidőben.:)
Kezemben a fényképezőgép, a botom és egy táska, mert még vásároltam is. Mindent a fantáziátokra bízok, hogy lássatok engem, amint így megyek az utcán az ellenszélben.
Fényképezni sem volt könnyű, mert viharos erő mozgatott mindent, azért néha sikerült mégis elkapni egy-egy nyugodt pillanatot is. Ekkor születtek meg a képek.
Már majdnem hazaértem, amikor elkezdett esni még az eső is, és végül az esőcseppektől pettyes kabátomban nyitottam ki az ajtóm.
Nem is végül, hanem végre!
Az időjárással ez volt a helyzet, de virágok és levelek is voltak már, sőt, egy helyen láttam, hogy egyszer orgonák is lesznek.
.jpg)
