2021. június 17., csütörtök

Beszéd és írás





Mióta M. át tud jönni a határon, van részem kimondott szavakban.  Itt van 2-3 napig, és beszélgetünk. Mikor először jött hosszú idő után, nehezen indult be részemről a beszélgetés. Elszoktam tőle.
Mennyit kellett valaha a gyerekekkel beszélgetnem. Mindig gondolkoznom kellett, hogy mit, hogyan mondjak - mert a gyerekekre hatnak a szavaink, még ha nem is úgy tűnik - , és ki tudja, hogy mire fognak emlékezni még felnőtt korukban is. A jóra is, a rosszra is, tehát megfontoltnak kellett lennem közöttük.
Egyszer kaptam, örököltem egy másik csoportból néhány főt, sok volt a sérelem bennünk. Keserű hangulatban kaptam meg őket. Beszélgettem velük, elmondhatták mi van a lelkükben. Kinyomtattam idézeteket a bajaik orvoslására. Tehát voltak részemről írott szavak is. Talán megőrizték őket. Mindig is vonzódtam a leírt szavakhoz. Az olvasás és írás hozzám közel álló dolgok. Közelebb állnak hozzám, mint a beszélgetések.
Van úgy, hogy leülök a számítógép elé, és azt sem tudom miről fogok írni, nincs nagy választék, de írhatnékom van. Aztán jöttek és jönnek újra a sorok, ha önismétlések is már. Ez van! 
Mert miről is szoktam írni? Reggelekről, estékről, kávéról, gyertyákról, csészékről, bögrékről, virágokról, esőről, napfényről, napjaimról, adventről, karácsonyról, évszakokról, időjárásról, lelki dolgokról, örömökről, egyedüllétről, blogról, emlékekről..., ez utóbbiról egyre többet. Korral jár bizonyára. A szavak néha változnak, ha a téma ugyanaz is marad, mert ez vagyok én, ez az én blogom. Ezt tudom örömmel adni nektek és magamnak.  Fogadjátok tőlem, szeretettel adom! :)
( A kép a volt munkahelyemen készült.)

2021. június 11., péntek

Oltás és nyár



Kedden kaptam egy telefonhívást, hogy július 2. helyett már június 11-én, azaz ma megkapom a második oltást. Jó hírként vettem. Április 9-én volt az első. Mégsem telt el annyi idő a kettő között, mintha az eredeti időpont maradt volna.
Taxival mentem,  gyorsan végeztem, mindössze 10 perc kellett hozzá a nyomtatvány kitöltésével együtt. Ezen is túl vagyok. Inni fogok sokat, és ma már csak pihenek a teregetésen kívül. Mos éppen a mosógépem.
Itt a június, itt vannak a pipacsok a harsogó pirosságukkal, szemeket vonzó szépségükkel, a zöldből kivirító létükkel. 
Amilyen hideg volt a május, olyan meleg lett ez a hónap, még ha nem is így kezdődött. Májusban még fűtöttek, kellett a meleg kabát, a pulóver, este TV nézéshez a pléd, és mennyit esett az eső. Minden megváltozott, ez már nyár a magával ragadó színeivel együtt. Előkerültek a nyári ruhák, a szandálok, lengébben öltözünk. Bár nem megyek gyakran ki, akkor is inkább árnyékban vagyok. Fő az óvatosság! Állítólag jön egy kb. 5 C lehűlés hétvégén. Ha egy napig tart, én annak is örülök majd.
Csak ne legyen sokáig ennél melegebb, azt már nehezen bírom. Minden évben végigkínlódom a hőséget. Pedig lesz, mindig is volt, majdcsak túléljük.
Ennyit az időjárásjelentésről, mint örök témáról, mely szinte minden nap meghatározza a hangulatunkat, közérzetünket, jelen van életünk sokszor alig változó óráiban, napjaiban. Nem lehet nem tudomást venni róla.

2021. június 9., szerda

Olyan


jó virágot kapni. 
Megkérdeztem, hogy miért kaptam. Válasz: Semmilyen alkalom nincs, de hoztam neked, mert megérdemled.
Mindig jólesik, ha gondolnak ránk, és azt valamilyen figyelmességgel ki is fejezik. Felvidítja az embert, hálás érte és megköszöni.
Én  is megköszöntem ezt az önbizalmat növelő virágot. Hogy miért növeli az önbizalmam? Mert valaki azt mondta, hogy megérdemlem, és ez nem kevés.

2021. június 5., szombat

Kicsi üvegben kis virág



Mikor az ibolyáról hoztam néhány sort, akkor azt írtam, hogy nem szakítok le virágot, hanem inkább gyönyörködöm bennük természetes közegükben. Vannak mégis kivételek, a százszorszép is ilyen. Csak pár szálat szedek le az utcán, de szükségem van rájuk a lakásban. Olyan szépek és egyszerűek. Van egy kicsi üvegem arra célra, hogy abba tegyem őket. 
Szinte virágmezők vannak a fűben. Egészen addig tudom csinálni a virágszedést, míg a lakótelepen nincs fűnyírás, mert akkor eltűnnek a fűvel együtt. 
Azonban hamarosan újra virágoznak, mert nagyon kitartóak, és felkészültek arra, hogy önmagukat adhassák, ha csak egy kis időre is, de díszítsék a lakást apró szirmaikkal, sárgán aranyló közepükkel azokon a napokon, melyeken képesek rá, mikor még élnek az én kis üvegemben.
Mikor átmentem anyuhoz mindig szedtem neki ezekből a kis virágokból, és neki is volt egy kis pohara - egy régi, aranyszélű mokkáspohár -, amibe beletette. Látszott rajta, hogy tényleg örült nekik, pedig nem sok dolognak tudott. Kerestem is mindig, hogy mégis minek tud.
Ha valamire rájöttem, megtettem neki. Nekem is jó volt látni azt a kis örömöt, ha végül sikerült. Találkozott az öröm az örömmel, és ez olyan jó volt nekem. Tudtam adni valamit, ami jó volt mindkettőnknek, legyen akár az egy egyszerű kis virág is, mely végre mosolyt tudott csalni az én anyukám arcára.

2021. május 31., hétfő

Új



Hétfő reggel van, a Nap süt, besüt az ablakon is. Egy új hét kezdődik minden ígéretével, és én bár tudom, hogy olyan lesz, mint a többi, mégis várok rá. Itt van mellettem egy kávé, egy kis csoki, a naptár, melyen áthajtottam egy lapot, hogy ezzel is jelezzem a változást.
Holnap átlépünk a júniusba, ez már a nyár közeledte. Elmúlik a tavasz, ez is valami új érzés számunkra, amely már annyiszor megadatott, megszoktuk, hogy velünk van, de még jön, még mindig jön újra egy friss kezdet. Egy új hónap kezdődik holnap, és vele együtt majd az új évszak is. Elmúlás és elindulás szorosan egymás mellett. Ha az egyik véget ér, kezdődik a másik. Olyan mint egy lánc, egymás mellett a napok, hetek, hónapok összefonódó sorozata, melyet a jó utáni vágyakozással viselünk magukon.
Csupa indulás jön, csupa remény és a hála, hogy mindez megadatik, hogy még vagyunk, hogy még élünk. Mekkora öröm és kincs, ha így éljük meg! Vigyázzunk magunkra és másokra is ebben a járványos időben! Olyan törékeny az élet.
Még vannak kezdetek és remények, melyek előttünk állnak. Ez a szép a létben: ígéretek, örömök, változások, vágyak, felfedezések, az évszakok megélése, virágok, fák, napsütés, friss, földeket átitató esők, habos felhők, könyvek, versek, internet, emberek jelenléte, mégha nem is szoros közelségben ebben a covidos időszakban, de vannak. 
Vegyünk részt benne, ne hagyjuk ki a számunkra megadatott lehetőségeket, a biztató szavak meglétét, a konfliktusok elsimítását, az írást, ha megtehetjük a beszélgetést is, és mindezt osszuk meg egymással, hogy átélhesse a másik is, hogy adhassunk valamit, mely megkönnyíti az életet.

2021. május 27., csütörtök

Nem a négy fal között

 



Tegnap elmentünk Fertődre, kicsit kiszakadni a  négy fal küzül, és örülni annak, hogy már friss teszttel át lehet jönni a határon az ingázókat leszámítva is.
Meg is ebédeltünk, megünnepeltük a találkozást. Augusztus 31. óta nem láttuk egymást. Sütött a Nap, és kabátba öltözve egy étterem teraszán ülhettünk. Így is jó volt maszk nélkül kint lenni. Kaptam friss levegőt végre. Mennyit számít ez az érzés is. Tudtam örülni annak, ami máskor természetes volt.
Jó volt az is, hogy kiszolgáltak, nem a  saját főztömet kellett enni, jó volt kávézni is utána. Csak úgy elengedve magam üldögélni valakivel. 
Mintha újra életre keltem volna, néztem az embereket, akik vidámak voltak körülöttünk. Az utat odáig is élveztem, a zöld fákat is, mert kimaradt az életemből egy szakasz. Csak az ablakon át láttam főleg, ahogy kizöldültek idén a fák. Más az úton közöttük menni, és látni a friss, szinte harsogó leveleket. Minden csupa élettel telítődött, én is általuk.
Miattam nem sétálhattunk, elég volt nekem a parkolóból az étteremig elmenni. A képek egy régebbi kiránduláson készültek Fertődön, de egy kis hangulatként elhoztam őket most ide.
Elmentünk egy nagyáruházba is. Mindig csak a közelemben lévő boltba mentem eddig, ahol nem olyan nagy  a választék, mint az Intersparban. Bevásároltam, volt aki felhozza a táskát, nem kellett magamnak felcipelni. Mekkora segítség.
Tudtam beszélgetni valakivel. Már lassan azt is elfelejtettem hogyan kell egyedüllétemben. A betűk helyett a kimondott szavak jutottak nekem tegnap.
Milyen apró örömök adják meg a vígaszt, és segítenek abban, hogy érezzek több örömöt is, mint amiben mostanában volt részem. Nem nagy dolgok, de segítnek megélni az élet egy napját, melyben jó volt részt venni. A boldogság egy kis morzsája jutott nekem, és hálás vagyok érte, mint mindennek, ami jót tesz testnek és léleknek.



2021. május 24., hétfő

Hangulatjelentés





következik:
Hideg, esős és sötét az idő egész hétvégén, tegnap késő délután elállt az egész napos eső, ma már újra esik. Visszajött, szinte el sem ment. Koppannak a cseppek az ablakon monoton ritmust adva a bent lévőnek, hogy legyen mit hallgatnia. Nincs bekapcsolva sem a TV, sem a rádió. A csend uralja a lakást, és a billentyűzeten lévő betűk ujjaim általi kopogása az egyedüli hang az esőn kívül, ahogy megszületik pár sor, ami visszaadja a napomról szóló szinte semmit sem mondó híreket. 
Bejön a kinti szürkeség rátelepszik a falakra, a polcokra, a tárgyaimra. Rám nem, nem érzem szürkének a hangulatom. Békesség van most bennem. Blogokat olvasok, a számítógépem és egy gyertya világít, pedig már eltettem őket. 
Megettem két Túró Rudit ebéd után. Jólesett. Az első különösen, ezért elővettem egy másikat is. Adjon egy kis örömhormont is a békesség mellé. :)
Hallgatom az esőt,  a csend szinte nő bennem.  Alig vannak az utcán, mindenki bent van a falak által védett helyen, mely most különösen kívánatos ebben szürkére festett időben.
Így telik el ez a hosszú pünkösdi hétvége csendességben, az eső által áztatott utcák, esőcseppektől pöttyös levelek és ablakok  hangulatával fűszerezve. 

2021. május 20., csütörtök

Változások


                                       

A szarvasos, hópelyhes, fenyőfás téli csészék, bögrék félrerakva még március végén, és előkerültek a virágmintások, gyümölcsökkel, pöttyökkel dekoráltak, mert itt a tavasz, és majd jön a nyár is. Megváltozott a kinti hangulat is, több a napsütés, melegebb is már az idő  (most éppen hűvös, szeles), bár én szeretem a borongós napokat, az esőt, a ködöt, a havat is. A nyár nem igazán az én évszakom, nem bírom a meleget. Igazából minden évszakot ki kell élvezni, de lehetnek kedvencek is. Nekem az ősz és a tél. Jobban  tűröm a hideget, mint a meleget, ez is az oka a választásomnak. Szeszélyes az idei tavaszunk, frontok jönnek, frontok mennek. Sok a változás az időjárásban.  Hozzá kell szoknunk, mi mást tehetnénk.
Elpakolom a gyertyáimat, a mécseseimet is, előkerülnek majd ősszel újra felkészülve a télre. Akkor van itt igazán az idejük, hogy csendes esték fényeivel jutalmazzák az eltelt, a magamnak jól és rosszul felépített napjaimat, mindazt, ami elmúlt. Sokszor az a kis fény mutatja meg este az utat, amit megtettem valami felé, amit még nem is igazán tudom, hogy hová vezetett. De út volt, egy megtett út még a látszólag  eseménytelen napon is. Minden nap megismételhetetlen, csak látszólag van két egyforma. Meg kell élni mindegyiket.
A fenti csésze egy hagyaték része. Az örökösnek nem kellett. Elosztogatta az edényeket ismerősöknek, barátoknak. Sokszor ez a sorsa az örökségnek. Nem kell már, csak másnak volt talán fontos. Írtunk már erről mi is, sokakat foglalkoztat a téma. Mikor az örökös megkérdezte, mit kérek, én ezt a készletet választottam. Így került hozzám, ez is egy kis változás az életemben. A tárgyaknak is van útjuk, melyet megtesznek. Mindig eszembe jut, mi lenne, ha mesélni tudnának. Jelen voltak valakinek az életében csendes szemlélőként, és lenne mit mondaniuk. Én csak hallgatnám, hallgatnám őket...
Használom és élvezem ezeket a csészéket, bár inkább ünnepekre veszem elő őket, amikor meg kell adni a módját az evésnek és ivásnak, még jobban mint máskor. Legyen különbség a hétköznap és az ünnep között. Húsvétkor is ebből ittam a kávémat. Finom volt, és csésze még ízletesebbé tette a kávét, mert soha nem mindegy, hogy miben van az étel vagy az ital. Mindenhez van egy leginkább hozzáillő, ami emeli az egyébként is meglévő ízek harmóniáját. 

2021. május 17., hétfő

Részleteim


Sok kicsi részből épül fel az ember, a lelke, a teste, kinézete, mely aztán egésszé alakul. A külső, belső állandó átalakulásban van. A blogokban is csak részleteket írunk le az életünkből. Mégis összeáll egy kép rólunk másokban. Hogy aztán ez mennyire felel meg a valóságnak, ez függ tőlünk és az olvasótól is. 
Minden bejegyzésre asszociálunk a magunk életéből, folytatódik a történet bennünk, amiről olvastunk, emlékeztet valamire, ami velünk is megtörtént. Mert az öröm,  bánat, nyugalom, béke, csalódás, veszteség, gyász, örökség, emlékek, tárgyak kezelése, az emlékek felidézése, oltás, olvasás, az időjárás, a virágok és növények figyelése, a blog írása, a hétköznapi, kis események, a reggelek és esték rutinjai stb. mindegyikőnkkel megesnek. 
Az írásainkon kívül a kommentjeinkben kitérünk saját magunkra is. Mindarra, amit a blogíró által leírt sorok indítanak el bennünk. Mert sokszor felidéződnek a saját történeteink, amit más is többé-kevésbé hasonlóan megélt, mint mi, és elénk tárta az éppen akkor olvasott írásában. A blogunkon kívül írunk magunkról néha a kommentekben is, nem mindig csak az író által leírtakra reagálunk.
Folyik az információáramlás, és kölcsösen megismerjük egymást, a múltunkat, a jelenünket, terveinket a jövőre vonatkozóan. A kicsi részletek kezdenek összeállni, és elkezdjük sejteni, hogy milyen a másik, még akkor is, ha igazán nem tudjuk meg soha. 
A képeken apró részletek láthatók rólam. Nem tudom milyennek képzeltek el engem, de adok egy kis segítséget  az elképzelt képhez: kéz, szemek, szemüveg, festett haj színe, ruha, cipő, saru, sapka, csukló. Íme, a részleteim. 
Üdvözöllek benneteket nálam!:)

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu