Ettünk is, ittunk is (utolsó bejegyzés))

Ennünk is kellett vasárnap, és mi nem is vontuk meg magunktól a falatot.:)

A fertődi kastéllyal szemben van egy étterem és egy kávézó is, és ott ebédeltünk. Masato mondta, hogy nagyon éhes, kiváncsi voltam mennyire, mert ahogy láttam nem nagyétkű, és csak akkor eszik, ha tényleg éhes. Ha már mondja is, az jelent valamit.

Két hatalmas szelet rántott húst evett meg végül egy kisebb tálnyi krumplisalátával. Azt hittem a vége felé majd feladja, de csak megpihent evés közben, és befejezte az ebédet. Mióta megérkezett csak késsel és villával eszik és úgy, mintha soha nem pálcikával evett volna mindig.

Valami különös csoda folytán megkedvelte a borsot. Még a rántott húsát is több alkalommal megszórta vele. Ha így ízlett neki, hát legyen így!:)

Utána visszajöttünk Sopronba, és M.-nal felmentek a Tűztoronyba, hogy annak reneszánsz körerkélyéről is lássák a várost. Már múlt héten is nagyon akarta volna, de akkor nem volt idő rá. 

Én az ismert okok (láb, gerinc)  miatt nem mentem fel, hanem a toronytól pár méterre lévő Corvinus étteremben kávéztam addig. Corvinus a neve, mert Mátyás király is lakott abban az épületben, amikor "Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára". 

Ez az az étterem, amelyről már írtam, hogy a kék falaira és a mennyezetére csillagokat festettek.

Mikor leértek a "fiúk" ( az egyik már nem az) a Tűztoronyból, csatlakoztak hozzám. Masato nem iszik kávét csak szénsavmentes vizet, de mindenféle alkoholmentes italokat is,  ott éppen almalevet.

Az említett ebéd után elfogyasztotta a Somlói galuskát is, amely szintén egy méretes adag volt. A Tűztoronyra és a Somlóira is elismerően bólogatott, a hüvelykujját is feltartotta elismerésként, majd szavakkal is kifejezte, hogy mind a kettő jó volt. 

Hazafelé tartva Masato előttünk menve mutatta az irányt a parkoló felé bizonyítva, hogy  tud ő már tájékozódni Sopronban is. 

A képen egy kávézó-fagyizó üres székei is láthatók. Érkezik már az ősz, nyáron a hely mindig tele van.

A fertődi Esterházy kastély belülről

Bent voltunk a kastélyban is természetesen. Kiállításokat is láttunk és a kastély szép szobáit, melyeket eddig is ismertünk.

Volt sok-sok ruha, egy egész kiállításnyi, melynek anyagait csipkéit, hímzéseit vagy csak egyszerűen a fényüket jó volt látni közelről is. A sok festmény kiállításán szintén voltunk, és a régi keretek is a szemet vonzóak voltak. Egy-egy mestermunka előtt megálltam.

A porcelánok között volt japán is, Masato felismerte őket (persze, ki is írták), a bútorok a múlt jellegzetességeit hordozzák, ahogy eddig is tették. Az Esterházy család jól berendezkedett.

A feliratok mindenhol angolul, németül és magyarul olvashatók. Egy német  (osztrák?) csoportnak németül ment éppen az idegenvezetés. Egy ajtónál álló alkalmazott fiatalember, angolul mondta el nekünk a szükséges tudnivalókat, hogy mind a hárman egyidőben értsük. Nem mi kértük, ő vette észre, hogy mi a jó nekünk.

A zeneterem most is szép volt  a falai fehérségén látható főleg virágdíszekkel, a rengeteg tükörrel és a  szép festett mennyezetével.

Hogy a régi mellett új is legyen, főleg modern szobrok kiállítását is láthattuk.

A személyzet segítőkész, tájékozott és tájékoztatni is tudó, vagyis éppen olyanok, mint a soproni Múzeumnegyedben.

A  jegyet M.-nak nem kellett megvenni, mert 70 év föltötti, én nyugdíjasoknak járó jeggyel voltam mindenhol, Masato diákjeggyel járhatott végig mindent. Tehát vannak kedvezményeik is, melyeket igénybe is vettünk. Szerintem nem volt drága, ahhoz képest, amit hárman kaptunk érte.

Ha erre jártok, mindenképpen ajánlom nektek a kastélyt, nekünk szerencsére innen Fertőd csak fél óra, és leszünk ott még máskor is.

A leírtak talán túlzásnak hatnak, de ezt láttuk és tapasztaltuk, tehát nem írhatok mást. 

A fertődi Esterházy-kastélyban

Masatonak és nekünk is vasárnapi programot szerveztünk, és elmentünk Fertődre a kastélyt megnézni. Azt hittük neki lesz valami új és maradandó, de nekünk is azt lett a megszámolni sem tudom hányadik ottlétünk után. 

Csodálatosan felújították kívül-belül, és 6 olyan kiállítást is megnéztünk, amelyről azt sem tudtuk hogy léteznek. Lehet, hogy nem is voltak eddig, de most már lettek. 

Most csak a kastély külsejéről hozok képeket, majd lesznek a belsőről is. A  parkot nem  jártuk be végül, mert Masato nagyon éhes volt már a kiállítások és a kastély szobáinak megnézése után, és ezért elmentünk inkább ehelyett  ebédelni. Számunkra is éppen eljött az ebéd ideje.

Az utolsó kép bizonyítja, hogy volt egy lovagom, segítőm, egy igazi dzsentlemenem, aki nem tudom hányszor nyitotta ki és csukta be tegnap az autó ajtaját, hogy én majd kiszálljak vagy beszálljak. 

Persze, lépcsők is voltak a kastélyban, és a fiú ott is helytállt. A rollátorom is kellett  néha vinni a  kerekek gurulását akadályozó kavicsos utak miatt, és ő vitte is.

Imádom a gyereket! Kaptam tőle gumicukrot.:)

A csend

 Cs. Em

kettőnk közé ült
csend fáradtan vállunkra
hajtja a fejét

Ha úton vagyunk néha beszélgetünk, de sokszor beáll közénk a csend is. Hívhatjuk ezt szótlanságnak, és ilyenkor az el-eltűnő tájjal és a gondolatainkkal vagyunk együtt.  Ezeket a perceket szeretem.

Néha M. megszólal közben egészen váratlan témával, mert amin abban a csendben ő gondolkozott, arról én nem tudhatok. Tehát belevág egy addig előlem elrejtett történet közepébe. Az én feladatom pedig vagy ugyanarra visszaemlékezni, vagy ha nem tudok, akkor kérdezni tőle.

Utána újra  jön a csend, csak az út vége felé már fáradtabban.

Írtam én most sok mondatot  arról, amit a haiku 17 szótagban is el tudott mondani.

Ha fázni kezd a szó...

Tóth Enikő Enci: Az őszhöz érve

Az őszhöz érve gondold át kicsit
a nyárban megélt pillanatokat,
mert még a téren sok virág virít,
ritkán érzékelsz hiányfoltokat,
az ősz ilyenkor lopakodva jár,
csak épp megérint, észre sem veszed,
melléd suhanva, lassan, tétován
feléd hint pár kósza felleget!

Az őszhöz érve fázni kezd a szó,
hideg hajnal, mi fákon tekereg,
ha arra járnál, mint átutazó,
találhatsz pár megszáradt levelet,
így múlik a Föld, a test, az élet,
és az égi hang lágy sóhajt teremt,
derengésből néhány kis ígéret
bekönnyezheti tekintetedet...

Megérkezett az évszak váltónak beígért hidegfront. 

15.6 fok kint, és én kinyitottam az ablakot, hogy már hűvös levegő jöjjön be a mindig meleg helyett. Nem tudom mennyi idő kell, hogy az átmelegedett lakásban kellemesebb legyen a hőmérséklet, de kivárom, mert most már itt van hozzá a remény is.

Míg reggeliztem, akkor is hallottam még egy-két esőcsepp koppanást az ablakon az éjjel kapott nagyobb eső után. Számomra ezek megnyugtató és tiszta hangok, az adventi várakozáshoz hasonló érzést kapom tőlük. 

Éppen csak egy simítást, de mégis itt vannak már a bőrömön is.

A hosszú nyári hónapok teljesületlen vágyai mondanak most igent nekem.

Lett egy japán "fiunk"

 

 

1. M.-nál egy tanéven át egy japán fiú fog lakni. 16 éves, németet fog tanulni Ausztriában, és egyelőre pár szó csak a tudása. Vasárnap délelőtt elindultunk elé Schwechatra,  22 percre van csak a repülőtér M. lakásától. 

2. Ez már az irányító torony, megérkeztünk.

3. Itt már bent, vagyis egészen a helyszínen voltunk. Jó, hogy korábban, mert  Masato gépe is korábban érkezett. Ezt tudtuk is a netről, hiszen előtte tájékozódtunk.

4. Találkoztunk a főszervezővel a repülőtéren, és azzal a hölggyel, aki csak a "mi fiunkért" lesz felelős, és M.-nak segít mindenben, ha kell. Egyébként pedig iratok és iratok, és azóta is folyik a töltögetésük, még az iskola is adja őket.

5. Egy másik család is várt egy japán fiúra, ő is azzal a géppel érkezett. A kislányuk készített egy kereső és fogadó táblácskát is. Mi is, de nem kellett.

6. A gép leszállt Helsinkiből, a várt fiú szerencsésen megérkezett 14 órás utazás és egy átszállás után. Életében először van külföldön, és jól bele is csöppent rőgtön Európába.

7. Ebéd után elmentünk a jövendő iskoláját megmutatni neki, hétfőn már elkezdődött a tanítás.

8. Másnap az első ebéd M.-nál. Káposztás cvekedli, és ízlett neki. Szinte minden étel új számára. Késsel és villával evett itt, míg otthon csak pálcikával. M.-nak van otthon pálcikája is, de Masato megköszönte, és inkább nem kérte. Mindenre nyitott, érdeklődő, kipróbáló és tanulni akaró. Emellett kedves, udvarias és tisztelettudó. A kezdeti szótlanság után beszédes, és már bátran kérdez is.

9. Ajándékba kaptam a kávém mellé az ő otthoni kedvenc csokijából. Hozott belőle magának bőven.

10. Az anyukája egy nagyon kedves levelet írt M.-nak, és rá bízta  a fiát. Már előtte hónapokkal korábban elkezdődött a családdal a kapcsolatfelvétel. Nemcsak "úgy" csöppent ide a fiú, sokat tudtunk már róla az érkezésekor is.

11. Az első sétája Sopronban. Kinézte magának a Tűztornyot felmászásra, az adventi fényeket már most várja, és még sok mindent. A soproni fagyi ízlett neki, és nálam megette élete első sárgabarackját is. Szinte mindent először kóstol itt az életében. Kicsit félünk is, hogy mit adjunk neki enni, de bevállalós a fiú.

Olvastok még róla, mert életünk izgalmas és szép része lesz. Én máris megszerettem a  3 nap alatt, és ő is nagyon elfogadott engem. Már érzem, hogy Masato lesz a 3. "fogadott" fiam.:)  

Vasárnap majd újra jönnek hozzám...