2024. május 16., csütörtök

Születések

A hétvége a születés körül zajlott. M. fiatalabbik fiának a születésnapját ünnepeltük, és a napokban várjuk a kisfiuk születésének szép eseményét. Egy pizzériába mentünk ebédelni, utána hozzájuk sütizni és kávézni. Beszélgettünk sok mindenről, de a pici érkezése volt a fő téma. Mikor beléptünk a lakásukba, előkészített babaruhák voltak felakasztva, a babakocsi is a folyosón állt. A fiúcska és az édesapja születésnapja egymáshoz közel lesznek. A kis ruhákra majd akkor kerül sor, ha már nagyobb lesz a baba, de a bébiruhák is készen állnak úgy, ahogy néhány játék és egy szép mosolyú plüssmackó. Az elmúlt hónapokban megvásároltak sok mindent, szép időszakuk volt, míg várakoztak.
Hazafelé elmentünk egy osztrák családhoz epret venni. Minden évben ott (is) veszünk, mert nagyon finom a gyümölcsük. 
Nyugodt, békés napjaim voltak, olvastam, beszélgettem, ünnepeltem, finomakat ettem... Most itthon vagyok, teszek-veszek ezt-azt, elmegy a napom az elmaradt dolgok behozásával is. Délelőtt végzek velük, a délutánom szinte mindig szabad. Szeretem a napjaimat úgy, ahogy vannak, akár ott, akár itt vagyok. Nem tudom mi lesz velem később, de most jó. Megbecsülöm.



2024. május 3., péntek

Gondoskodás a jövőről

Mikor fodrásznál voltam, hallottam egy beszélgetést. Valaki nyugdíjas vagy idősek otthonába akarja adni az édesanyját, mert nem tudja gondozni, ellátni. Azt mondta az lenne a legjobb, ha abba a nyugdíjas otthonba kerülne, ahova majd idővel én is akarok menni. Szerinte az a legjobb.
Szombaton M. egy barátja jött hozzánk, hogy együtt ebédeljünk és beszélgessünk. Délután visszavittük abba az idősek otthonába, ahol él. Így láthattam belülről egy ilyen helyet. Kicsi szoba, fürdőszoba, előszoba, erkély, teljes ellátás, orvosi felügyelet. Igaz, hogy Bécsben van a hely, nem itthon. Kicsinek tartottam a szobát, ahol M. barátja él most, de nem is lehet nagyobb egy ilyen otthonban. Nyolc éve él ott, és jól érzi magát. Ez a fontos.
Még élnem kell addig, mire odakerülök, és éppen helynek is kell lennie akkor, amikor szeretnék beköltözni. Egyedül vagyok, nincs más megoldásom, ha eljön az ideje. Mindenesetre az igényemet beadtam.  Meglátjuk, mit hoz a sors. Mindenesetre gondoskodtam arról, hogy ne maradjak ellátatlanul, de minél később akarok odakerülni. Remélem, az egészségem engedi, hogy még sokáig itthon legyek.

2024. április 19., péntek

Napjaim apró történései

Ma elmentem sétálni, és egy-két dolgot elintézni. Mikor jöttem visszafelé, láttam messziről, hogy anyu volt erkélyén valaki áll a korlátra könyökölve. Éppen olyan volt, mintha ő várt volna rám, ahogy régen tette.  Azóta is a látvány hatása alatt vagyok.
Reggel zúgást hallottam kintről. Nyírták a füvet a lakótelepen. Kinyitottam az ablakot, és friss fűillat áradt be. A sétákat megígértem magamnak, be kell tartanom, de vonzott a frissen nyírt fű látványa és illata is. Míg mentem, láttam a füvet nyíró embert, kicsit megálltam nézni, ahogy végezte a munkáját.
Nem főztem magamnak. Elmentem egy közeli helyre menüt enni. Gulyásleves, aranygaluska vaníliaöntettel volt ebédre. Jólesett, és az ár is elfogadható. Máskor is megyek, magamnak nem fogok főzni.
Kicsit megfáztam, de csak a fejem tompa, és néha fújom az orrom, könnyezik a szemem. Ha ennyivel megúszom, az jó lesz. Szerencsére fűtenek. Iszom a forró teát, és melegen öltözöm.
Nem sok minden történt velem a napokban, de ez így van jól. Van valami azonban, amitől félek. Mindig úgy ébredek, hogy félve olvasom vagy hallgatom utána a híreket. Ez a háború, és egy esetleges harmadik világháború eljövetele. Remélem, hogy győz a józan ész, de a félelmem nem alaptalan. Napjaim része ez az érzés, le kellett írnom.


2024. április 15., hétfő

Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 


2024. április 13., szombat

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.
Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.
A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.
Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.
Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 
Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.






2024. március 10., vasárnap

Napjaim

Borús vasárnap reggel van, jól aludtam. Elvégeztem a reggeli teendőket, leültem a számítógép elé. WhatsAppon M-mel is beszélgettem egy kicsit. A folyosón közben a szomszédasszonyok is beszélgetnek egy emelettel lejjebb. Nem értem hogy mit, de hallom, hogy elkezdték a szokásos eszmecserét. Egymással szemben laknak, gyakran beszélgetnek, nevetgélnek. Talán néha csatlakoznom kellene hozzájuk. Ha véletlenül akkor megyek arra, mikor szót váltanak, megállok, és én is beszélgetek velük. 
A héten a lépcsőházat és a korlátok fa és fém részeit festették. Rendkívül tiszta munkát végeztek. Mikor befejezték a munkát, fel is mostak a festők. Nem maradt hátra utánuk más csak a friss festékillat és a tisztaság. Ilyen munkát végzők is vannak.
Január elsején elhatároztam, hogy sokat sétálok. Nem tartom be. Nem vagyok elég erős magamhoz. Csak akkor megyek, ha elintézni valóm van. Az utóbbi pár napban volt is. Fodrász, posta, bank, könyvtár, bolt, gyógyszertár, Rossmann. Volt, ahova M. vitt, volt ahova gyalog mentem, mikor ő már hazament. Ez volt a séta. Közben néztem a lakótelep virágait. Le ne maradjak  a tavaszról. Nyílik a pipitér is. Egy volt blogos társam így hívott sok-sok évvel ezelőtt, még egy másik blogomban. Szép emlék.
Voltam temetésen is kedden. Nem jó esemény, de elmentünk, elkísértem a barátot utolsó útjára. Sokan voltak, szerettük Tonit.
Nem nagyon történik más velem. Múlnak a napjaim, és élvezem is őket. Ha egyedül vagyok próbálom magam elfoglalni. Nem mindig jó egyedül lenni, de vannak napok, mikor nincs más lehetőség. Keddig még így leszek. Most megyek vasalni, délután pedig egy jót olvasok. Széppé teszem a napom.
Kellemes vasárnapot kívánok nektek is.


2024. március 4., hétfő

Jó és rossz dolgok

Én, aki lakótelepi lakásban élek kert nélkül, nem nagyon veszem észre a tavaszi virágok nyílását. A legutóbbi sétánkon azonban figyeltem őket, próbáltam behozni a lemaradásomból azt, amit lehet. Találtam néhány szép szirmú virágot az utunk során. Virágoznak a fák is, éled a természet, egyre több a szín, fényesebben süt a Nap, hosszabbodnak a napok, a madarak is hangosabbak... Mindez egyre inkább belém ivódik, tudatában vagyok a változásoknak. Akarom, hogy így legyen.
A tavasz egyfajta kezdet, de én a napokban találkoztam a véggel, az elmúlással is. Két ember is örökre távozott a környezetemből. M. egyik barátja, akit én is ismertem, elhunyt. Egy hónapja még együtt  ebédeltünk, M. pár nappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.
Sajnos egy volt gimnáziumi osztálytársamat sem láthatom már többé. Ő az első, aki távozott végleg az osztályból. Mi, többiek még élünk.
Élni kell, megélni a napokat, figyelni mindenre, ami szép és jó! Nem kell hagyni, hogy elillanjanak a napok. Unalomig ismételt szavak. A rosszat is át kell élni, de életünkben minden véges, egyszer a rossz is elmúlik majd. Eddig is így volt, ezután is így lesz. 
A két haláleset most újra ezekre a gondolatokra figyelmeztetett, nem először, és nem is utoljára.


2024. február 26., hétfő

Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.
Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.


2024. február 22., csütörtök

Könyvek

Ha  könyvárba megyek, M. majdnem mindig eljön velem. Tulajdonképpen ez jó, mert akkor ő visz és hoz autóval. Mindig felpakolok könyvekkel, és jó, ha segít valaki hazahozni őket.
Ő egy jól feltöltött utcai fülkés "könyvtárból" hozza a könyveit. Szereti a  hosszú, sokáig olvasható regényeket, és mindig talál is ilyeneket. 
Ha ott vagyok nála, akkor mindig várom vissza, és kíváncsi vagyok arra, hogy milyen könyveket hoz haza. Mikor hallom a kulcs csörgését, elmegyek elé az előszobába, és várom, hogy levegye végre a kabátját. A táskában még titokként ott vannak a könyvek. Aztán kiteszi őket az asztalra, elmondja, hogy miért azokat választotta, mit tud róluk, mit tud az írójukról, van-e hozzájuk fűződő emléke. Amit most olvas, arra emlékezett, hogy egy gimnáziumi tanára ajánlotta, de ő akkor nem olvasta. 
Belelapozunk mindegyikbe, majd  átöltözik, és leül olvasni. Belekezdeni egy könyvbe olyan, mint egy titkot felfedni.  Én gyakran mellé telepszem, és olvasunk csendben, örömmel, olyan élménnyel, mely szebbé teszi a napokat. Néha feláll, odamegy a számítógéphez, utánaolvas dolgoknak, érdekli a történelmi háttér. Mesél a könyvről, ha érdekes mondatot talál lefordítja nekem.
Kincs a könyv, örömforrás.



zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu