Az elmúlt napok apróságainak listája/2.

          

 

 

    

    

   

    

1. SMS-ek jönnek mint mindig, ha átlépem a határt. A Telekom legalább hazavár.  Másnak is ezt az üzenetet küldik, de mivel ez éppen nekem érkezett, rögtön meg is köszöntem nekik. Csak úgy magamban.

2. Vásároltunk, és én választhattam ki a szalámit. Csak azt írják rá a hogy magyar, de osztrák gyártmány. Az ottani áruházakban a Gyulai kolbász fegyelmezett soraira is szoktam egy-egy pillantást vetni. Azok mindig eredetik.

3. Kávé is kell, anélkül nem lehet megmaradni.

4. Elindulunk rögtön Bécsbe megérkezésünk után, hogy M. idősebbik fiával találkozzunk. 10-15  percnyi csak az út, és mindig nagy a forgalom.

5. A fiú (már felnőtt) lakásába lépcsőznöm kell, de el is felejtem azt, hogy nekem nehéz, mert a korlátot néztem. Régen láttam ilyet!

6. A lakás most üres, albérlőre vár, és a mostani lakója egy létra.

7. Az apa és fia az utcán beszélnek még az autónál. Én az utca végét nézem közben, mert látok ott egy kontrasztot. A régi házak az újakkal éppen ráférnek egy képre.

8. Bécsben egy piros lámpánál megállva feliratokat nézegetek. Leginkább az elsőt. 

9. Egyszer csak közeledünk  a célhoz.  A város neve látható ott fenn, ahol M. él.

10. És tényleg hazaérünk. Egy kis pihenés jön, és ami a képen látható, azt úgy hívom, hogy: "Jutalom".:)

Az elmúlt napok apróságainak listája/1.

1. Volt pár nap( van is), amikor nem volt túl nagy a hőség. Az ablakom nyitva volt, és a függönyt hol kifelé fújta a szél, hol befelé, vagyis mindig mozgásban volt.

2. Fertőrákoson egy házszámtábla, és ott nem csak ez az egy ilyen. Volt   és talán van is egy keramikus a faluban, szerintem jól megy neki az üzlet. 

3 Fertőrákosra halat enni mentünk, mert még mindig ott a legjobb a környéken. A kocsma ajtajáig egy szőlőlugas vezet, és M. csodálva nézi mindig, ha alatta megyünk. Neki is van 3 szőlőtőkéje az erkélyén, de nem igazán nőnek, és a képen lévőt tartja mindig az elérendő célként. 

4.Limonádét kértem, és megpakolták a tetejét mindenfélével. Erre mondják, hogy mindenféle földi jóval.

5. Szalvétát természetesen adnak, de nem mindegy hogy milyet. Ha az van rajta, hogy "Szeretettel", az csak jót jelenthet.

6. Fertőrákos, ahogy a neve is mutatja, a Fertő tóhoz közel van. Van egy kerékpárút is a tó körül, egy határátkelő is (miért ne lenne?) Ausztriába, és halat enni biciklizők is mindig érkeznek. Több német szót hallottam evés közben, mint magyart. Kifelé menet láttam a pihenő biciklik egy részét. 

7.Ezt is már kifelé láttam, de még a szőlőlugas alatt. Most erre mit írjak ide megjegyzésként? A legegyszerűbbet: "Egyszerűség". Ezt a képet utólag tettem be ide. Minél idősebb vagyok, annál inkább kell mindenben az egyszerűbb.

8. Elindultunk a határ felé. A célállomás felettünk már kiírva is olvasható. 

9. Minden alagútnak van vége, és a képen lévő még éppen magyaré is ott kéklik. 

10.A gabonatáblák még learatatlanul, éppen aratás közben vagy már learatva. A képen az utóbbi. Nagyon szép látványokat láttunk végig az úton.

11. A felhők mindig szépek, de van amikor még a megszokottnál is szebbek.

12. A szélturbinák lapátjai elég gyorsan pörögtek a szélben. Van is,  lesz is áram, és ez legalább egy megnyugtató hír az egyéb nyugtalanítók között.

Ezt most elmesélem

A fiatal T. lehajtott fejjel gondolkozott és figyelt. Én közben őt figyeltem, és egy kép is lett belőle. Az idősebbik fiú fotózott egyszer, és én is őt.

Ajándékba kaptam az életembe mindkettőt. M. hozta nekem őket sok-sok évvel ezelőtt. 

Mivel saját gyerekem nem lett, a fiúk lettek az én sajátjaim. Pótolni egy anyát nem tudok, mert nem is lehet, de vagyok nekik, és ők is vannak nekem. Teljes lett velük az életem.

Ebben szavak nélkül meg is egyeztünk,  és minden olyan egyszerű lett számomra. 

Csak szeretnem kell őket, akiket ugyan más szült meg helyettem, de mégis nálam kötöttek ki olyan fiatalon, hogy már összeszokhattunk, és megszerethettük egymást ennyi idő alatt. 

Ajándékok lettek ők doboz, papír és szalagok nélkül, és nemcsak egy karácsonyra, hanem évekre. 

Egészen addig, míg az én előre megszabott időm engedi.

A konyhámban és az ablakomból

1.Évszakok ha találkoznak. A kávésbögrém még mindig a téli és a hópelyhes, de mögötte ott a júliusi sárgabarackom egyelőre a bolti zacskójában. (A kép készítése óta a zacskó üres, mert megettem a tartalmát.)

2.Kb. egy éve nagyon száraz a szájüregem. Nagyon! A háziorvosomtól megkérdeztem, hogy mi lehet az oka. Nem tudta, és azt mondta, hogy kérdezzem meg a másik orvosomtól. Ő sem tudta, és visszaküldött az elsőhöz. 

Viszont a második javasolta, hogy szopogassak cukormentes cukorkát, hátha az jót tesz. Egy ideje szopogatom, semmi eredmény, de legalább a tőzegáfonyás finom.:)

Az utolsó két dobozzal hoztam el a polcról, a többi ízesítésűből még sok volt. Másoknak is ez ízlik.

3. Az egész országra szóló eső jelzése tegnapra. Kíváncsi vagyok, hogy valóban így volt-e. Mi volt a helyzet nálatok?

4. A netes jelzés soproni vizsgálata az ablakomból. Tényleg itt az ígért eső a 24 fokkal. Ahogy látom, a fiatalember hátára már rátapadt az esővizes pólója.

5. Már tócsa is alakul, és a képen látszik, hogy  mennyire száraz a fű.

6. Az ablak előtti hársfa jelenlegi állapota. Virág már nincs, de van termés. 

7.Kutyát sétáltatni esőben is kell. A kutya elvégzi a nagydolgát, a gazdi pedig szintén tudja a dolgát, és felszedi az "eredményt".  Szerencsére van ilyen.

8. Sárgarigók mindig előfordulnak az házunk előtt. Tipegnek, a fejüket kicsit oldalra hajtva nézegetnek, és  felszedegetnek ezt-azt.  Aztán távoznak.

Napraforgók között

Miután Kapolcson alaposan körülnéztünk,  majd ettünk is, ittunk is, átmentünk a közeli Vigántpetendre, hogy ott is lássuk a programokat. 

Az a falu is a Művészetek Völgyének része Taliándörögddel együtt. A három falu közel van egymáshoz, és egyik helyről a másikba átgyalogoló stoppos fiatalokat vettünk már fel, hogy segitsünk nekik. Az örömük még az autónk légkondija  volt, és  nevetéssel  is kifejezték az érzéseiket, de szavakkal is.

A parkolóhely ugyanolyan volt, mint a másik faluban. 

Igaz, Kapolcson egy nagy learatott búzamezőn parkoltunk, de itt már fű is volt alattunk. Semmilyen meglepetés nem ért minket a Művészetek Völgyének ezen a helyszínén sem. Tudtuk, hogy július végén abban a 10 napban ezek a parkolási lehetőségek vannak, és itt is átforrósodnak az autók kivül is és belül is. 

Örültünk, hogy egyáltalán volt helyünk. Önkéntesek terelgettek minket  a szabad helyekre, ahogy szoktak.

Az emberek kiszálltak az autókból,  de nem a templom körül zajló események felé vették az irányt, hanem az ellenkező oldalon kezdtek sorra eltünedezni. 

Később megértettem, hogy hova mentek és miért. 

Végül én is belementem abba a  nagy napraforgótáblába, mert akkor más eseménynél jobban élvezhető volt nekem is eltűnni benne.

Visszaemlékezés Kapolcsra

Ha nyári meleg van, akkor Kapolcs is eszembe jut. 

Színek és lengén öltözött emberek, közöttük sok fiatal, a falun átfutó Eger-patak  a benne mászkálókkal, a Faluhíd a tömeggel és Szűz Mária szobrával, a fűben ülő és fekvő fáradt emberekkel is. 

Sátrak, függőágyak, kerámiák, festmények és az ottani templom melegedő hűvöse...

Van sült kolbász is, vastag szelet fehér kenyér hozzá, sőt néha egy sercli. M. szereti és keresi a magyar sült kolbászt, náluk nem ilyen az ízesítése, és az ittenit keresi.

Semmi mást nem veszünk a sátrakból csak eszünk, iszunk, mert mind a kettőt egyébként is kell, ha eljön a dél. Keresünk a faasztalok mellett a hosszú és forró padokon még magunknak szabad helyet, és ez nem is könnyű feladat.

Mivel a Művészetek Völgye júliusban van, és átnyúlik augusztusba is kell a víz, mert akkor van mindig a legmelegebb. Mi mindig perzselő hőségben jártunk ott, ezért is emlékszem úgy rá, hogy igazi nyár van akkor.

M. is megszerette Kapolcsot és az ottani eseményt, mert Ausztriában ilyen nincs. Mikor első alkalommal kérdezte, hogy hova megyünk és milyen programra, akkor néhány szót mondtam róla, végül azzal fejeztem be: "Majd meglátod!"

Meglátta, azóta visszajárunk, és idén is megyünk. Főleg ő akarja, és ő is kezdeményezte.

Egy sárga ismeretlen

        

Ha valaki tudja ennek a fának a nevét kérem, hogy írja meg. 

Tele van vele az utca, most virágzik,  és a napsütésben élénk sárga a színe. Egyre csak  hull a kis virágja, összegyűlik a járdán, vagy megakad a járda szélében.

Éppen az jut eszembe, mint mikor tavasszal rózsaszín és fehér szirmokon járkáltam. Lépkednem kellett rajtuk, mert annyi volt  már, hogy nem lehetett kikerülni őket.

Pár nappal ezelőtt is puha lett tőlük a járda, és halkabbak a lépéseim. A hó és a virágszirmok egyformán működnek.

A nagyon színes dolgokat nem szeretem. Nem tetszik, ha keverednek a különböző színek. 

Most éppen úgy néz ki az utca, amit szívesen elfogadok. Ugyanannak  színnek a különböző árnyalatait, és ez a szín most a zöld.

A gaz gazdagsága

Bizony Ausztriában is vannak gazos utcák és látva ezt, én elégedett is vagyok az itthoni utcáinkkal.

Ha már meglátom a rejtőzködni nem tudót, akkor észre veszem azt is, ami  tetszhet benne. 

Hozzuk ki a jót abból, amiből lehet...

A sok zöldben a búzavirágot is meglátom, mert foltokban kéklik, és egy kis lilát, mert az is kitűnik élénk színével a zöld hátteréből.

A járda és egy ház falának találkozásánál ott van egy másik lila, csak ez szúrós és bökős is, és egészen a combomig felér.

Az utolsó képen árnyék is van. A legnagyobb hőségben, nem sokkal déli 12 óra után kellett mennünk az utcán. Nem tudtunk az árnyékos oldalon menni, mert a Nap szinte teljesen felettünk volt. Mindössze ennyi kis árnyékot láthattunk a járdán,  mely párhuzamos csíkokkal kísért minket végig az utunk egy szakaszán.