Születésnap

      

  

  

  

  

Szombaton öten egy megkésett szülinapot tartottunk a bécsi Shopping City Südben.

Még mielőtt M-t megismertem, voltam már ott többször busszal. Én az adventi időszakban mentem inkább, melynek első programja ez a bevásárlóközpont volt, utána a már ünnepre készülődő Bécs megnézése buszból. Sajnos ez utóbbi tartott rövidebb ideig.

Engem az advent program érdekelt volna inkább, de a többség inkább vásárolni akart, és alkalmazkodni kellett az akartukhoz.

Az SCS számomra már akkor is labitintus volt, egy sok épületből álló monstrum. 

Én leginkább az IKEA részében lettem volna sok-sok évvel ezelőtt, de annyi más épületen kellett volna keresztül mennem egyedül, hogy nem vállaltam be. Hátha nem találok vissza a buszhoz.

Szombaton éppen az IKEA mellett parkoltunk, és persze eszembe jutott minden, de most legalább nem tévedhettem el, mert " helyiekkel" voltam.

M. lakása 8 percnyire van csak onnan, és dehogy tudtam még róla a régi útjaimon!  

Megünnepeltük a szülinapost (M. idősebbik fia), ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Megterveztük azt is, mikor találkozunk újra, de akkor Sopronban, és már a picikénkkel és a szüleivel is együtt. Ők most éppen nyaralnak, nem lehettek velünk.

Mikor eljöttünk a parkolóból még egy pillantást vetettem az IKEA-ra, és a látványával a sok évvel ezelőtti életemre is, amikor minden még olyan idegen volt. Szombat délután újra felbukkant ismerősként a  múlt.

U.i.: Én nem tudom, mi van mostanában a felhőkkel, de fehérek, habosak, nagyok, és valahogy mindig szinte rajtunk ülnek.:)

A narancssárgából a szürkébe

    

Mióta később indulunk el, mint ahogy azt korábban tettük, elkapjuk mindig a naplementét. 

Ez az időpont jó nekünk, mert az Ausztriában dolgozó magyarok már hazaérnek akkorra és gyérebb a forgalom. A másik okot talán említenem sem kell. Naplemente előtt már csillapodik a hőség is.

Végbemegy az alkony folyamata, melyet nézhetünk, és én fényképezgethetem is közben. 

A szín és a fény ereje fokozatosan gyengül az úton, a kékesszürke válik végül uralkodóvá, de egy kicsit a narancssárga is még besatírozza az ég alját.

A lámpák ugyan már égnek a cél felé közeledésünkkor, de egyelőre mindig megérkezünk a teljes besötétedés előtt, hiszen még mindig július van a késői estéivel. 

Megérkezett

 

     

Ebben is részünk volt a napokban, és kétszer is. 
Vártuk, dörgéssel, villámlással és lehűléssel megérkezett. Először a csukott erkélyajtó üvegén néztük, hogy meg-megakadva útjukon hogyan folytak le az esőcseppek. Később egy nyitott ablakon át hagytuk hadd jöjjön be a friss, esőillatú levegő.
A másnap  reggelire szánt snidlingen kapaszkodtak a gömbölyű cseppek, a leander felfrissült, az erkély alján összegyűlt a víz, és körkörös gyűrűket rajzoltak bele a lehulló esőcseppek.
Szép volt, de sokkal nagyobb mennyiség sem lett volna elég. Nem tudom, hogy  mikor lesz annyi eső, amennyit ne lenne képes befogadni a föld.

Újra pontokba szedve

 

1.Találtunk még cseresznyét a szezonja után is, és ráadásul finomat.

2. Zuhanyozás után megláttam, hogy mennyire fénylik a galamb.

3. A kávéscsészém és a teásbögrém együtt  a képen. A kávé gyorsabban elfogy, a reggeli tea még délután is megvan sokszor. A kávét jobban szeretem, ez egyértelmű.

4. Egy kis fényképezőgépes játék a jégkockákkal és a citromkarikával. Csak bele kellett fényképezni a pohárba.

5. Káposztás cvekedliiii...!!! :)

6. Egy jó hír.

7. A vasárnap esti programunk. Egy kép a világbajnok csapat egyik boldog játékosáról.

8. A másik képen a vesztesek egyik játékosa, ráadásul éppen a nagy Messi bánkódását láthatjuk.

9. Ilyen is van, némelyik növény megkapja a vizet.

10. Most már mindenhol és minden learatva. A napraforgók viszont most élnek igazán.

11. Ezt már Sopronban készítettem. Onnan is tudni, hogy Magyarországon vagyunk, hogy végre Győrt hosszú ő-vel írják ki. Ausztriában ilyet nem látni, sorozatosan rövid ö-vel látható a város neve. Nincs a betűsablonjaik között az az ékezetes betű, ami ebben az esetben kellene.

Az Őrségben

Ha nyár, akkor az Őrség is, mert mi mindig akkor voltunk ott. A felfokozott tempójú világunkban a nyugalom, az egyszerűség és a múlt újra megtalálása.
Régen jártunk már arra, és pár napja megtaláltam egy bejegyzésemet, amit akkor írtam a blogomban, amikor egyszer éppen visszatértünk onnan. 
Szavak, felsorolások, hangok, ízek, látványok vagyis emlékképek vannak benne:

"Visszajöttünk az Őrségből. 
Friss minden élmény, ma délután értünk vissza. Érett, szinte zörgő búzamezők, távolban a hőség remegő levegőjén átsejlő aratások kavarognak bennem, nádtetős házak, omló vályogfal, rendezett porták, traktor zaja, reggeli kakaskukorékolás, esti kutyaugatás, a vérfű bordója a zöld réten, haranglábak, hűvös szoba a tikkasztó séták után, Fazekas Napok Magyarszombatfán, üdítő bodzaszörp egy kocsmában és frissen préselt tökmagolaj illata...
Azt hittem, már soha többet nem látok búzavirágot. Éppen a napokban gondoltam arra, hogy milyen régen  találkoztam vele."

A régi udvaron

   

   

  

 

Mikor még dolgoztam néha letettem  a tollam, és kimentem a munkahelyem kertjébe. Kicsi volt a kert néhány paddal, az egyik fenyőn madáretetővel és a gyerekeknek egy kis focipályával.
Voltak számomra ismeretlen kis virágok is. Lehet, hogy nem is virágok voltak, hanem csak vékonyka szárak, és rajtuk apró, színes pontocskák. 
Soha nem mutatkoztunk be egymásnak és nekem hiányzott, hogy nem tudtam meg a nevüket.
A fűben fehér pihék voltak, amely nem hó volt, nem is vatta, hanem a nyárfák szöszei. Beszálltak a tanulószoba ablakain, és a terem sarkaiban összegyűltek.
A hajamon is megtalálta néhány a helyét, és amikor a kollégáim bent észrevették,  lesimogatták őket róla.

Hans Castorp zöld levendulaszappana

       

        

       

       

„Kicsomagolta 

levendula illatát 

a nyári szellő.” 

Somogyi Judit

Itt van még (?) a levendula virágzásának az ideje.

Egyik kedvencemben, Thomas Mann: A varázshegy című regényében Hans Castorpnak egy zöld levendulaszappana volt a tisztálkodásához:

"Hans Castorp attól tartott, hogy átalussza a reggelit. Olyan kimerült volt előző este; de korábban talpon volt, mintsem kellett volna, s így volt ideje bőven, hogy tüzetesen elvégezze reggeli szertartásait  - rendkívüli civilizált szertartások voltak ezek, egy gumikád, valamint zöld levendulaszappan és hozzátartozó fürdőkefe játszották benne a főszerepet..."

Volt régen levendulaszappanom, de egy ideje nem szappant használok a tisztálkodáshoz, hanem tusfürdőt és folyékony szappant.

De ezt az idézetet  A varázshegyből mindig szívesen olvasom.

Elképzelem Hans szappanát, az illatát, és ismerem a reggelenkénti saját magam tisztálkodásának szertartásait is.

A napindításomban olyan fontos szerepet kap, mint a kávé.

Induljon a mai nap is!:)