Boldog születésnapot, Magyarország!

 

 

Ünnep van ma, és most én itthon ünnepelek, de a nézem a TV-n az ünnepi programokat is. Jó dolog a képernyőn újra látni mindazt, amit már személyesen is láttunk.

Voltunk augusztus 20-án többször is Budapesten, hozok pár emlékképet, hogy ne múljon el a nap a blogomban anélkül, hogy az államalapításunk ünnepéről ne tegyek említést. 

Isten éltesse Magyarországot az 1026. születésnapján! Emlékezzünk az államalapítónkra, I. István királyra is!  

Legyen elég és finom az új kenyér, és ne kérjenek sokkal többet a boltokban érte, mint amennyi a tavalyi ára volt. Mondjuk, ez csak hiú ábránd...:)

Ez a nap az új kenyér ünnepe is. Isten áldásának hívják a kenyeret, és ezen a napon  szentelik meg ünnepélyesen az idei  búzából őrölt lisztből készült kenyeret.

Augusztust az új kenyér havának is nevezik. 

Ez a hónap lassan elmúlik, és talán tudjátok, hogy én nem is nagyon bánom, de még tart, és éppen a szép 20. napja van!

Gyerek és felnőtt programok pénteken

    

      

        

      

     

    

   

   

   

  

  

  

  

  

                            

  

  

1. Mikor reggel lementem a nappaliba, Yano már kintről a kezében virággal érkezett az anyukájával. Az almák mellé kerültek, hogy mindig jól láthassuk őket.

2. Mindennapos vendégünk volt ez a tehén. Hol közel volt hozzánk, hol távolabb, hol feküdt de legtöbbször legelészett. Társai is voltak.

3. Reggeli után Yano az anyukájával egy függőágyban hintázgatott, és sikongatva élvezte a helyzetét. Minden örömét hallhatjuk is.:)

4. Míg mi készülődtünk az aznapi irándulásunkra, ő addig egy tollasütővel játszadozott. Körülbelül éppen ebben az időben elestem, megsérült a térdem, véres lett a ruhám és a fű is befestette. Estére nagyon fájt, de kaptam egy jó sprayt Lisától, és az sokat segített másnap reggelre.

5. Naptej kellett a pofira is. A ruhámból kilátszó bőrömet aznap 2x is bekenték, mégis leégtem. 

6. Míg apuka az elektromos autóját töltötte, addig a kicsi nézegetett. A kosarakon kívül játékok is voltak a pár méterre lévő árusnál. 

7. Én a mindenhol jelenlévő faházakat nézegettem, és a részleteket örökítettem meg.

8-9-10. Délelőtt gyerek programot csináltunk. Egy kis magánállatkertben volt egy ló, voltak fácánok ( vagy hasonlók, de mik?), tyúkok és persze kakas is. A nyuszikák etetése is megtörtént, az lett a kedvenc feladat. Majd az ottani játszótéren többek között homokozással is telt az idő. Az élvezet teljes volt Yano számára. Mi pedig azt élveztük, hogy neki mennyire tetszik minden.

11-12-13. Délután felnőtt programunk volt. Úton a helyszín felé erdők, sziklák és hegyek között, majd kabinos felvonóval (akinek így jobban tetszik lanovkával) felmentünk a  hegycsúcsra.

14. A többiek egy kicsit még feljebb is gyalogoltak, én természetesen lent maradtam, inkább bementem kávézni és colázni. Nagyon jól éreztem magam közben.

15. Elég gyorsan visszatértek. M. azt mondta, hogy jól tettem, hogy a rollátorommal nem mentem velük, mert még neki sem volt könnyű az út. Voltak ugyanis a talpak alatt guruló kövek vagyis "Rolling Stones"! A képen egy kis virágocska is van, amit Yanotól kaptam. Az apukája kézenfogva hozzám vezette, a picink pedig átnyújotta nekem az ajándékát. Olyan jól esett, mint az esti jó éjt puszijai.

16. Fent egészen elviselhető volt a hőmérséklet.

17. Még együtt is kiültünk eszegetni és iszogatni. A távolban megláttam egy asztalon hagyott söröskorsót, és jött is a zoom. Megtetszett, és úgyis tudjátok már, hogy én az ilyen látványokra nagyon, de nagyon rákattanok.:)

18. Itt már lefelé tartottunk, és a kabinból néztük, hogyan hagyjuk el a magas csúcsot.

19. Lent természetesen egy faházban van a felvonók irányítása, a jegyvétel is és minden egyéb jó.

Az első közös vacsoránk

 

             

        

1. Visszajöttünk  a vásárlásból, és Yano elkezdett ismerkedni egy partvissal. Tavaly mikor a Balaton mellett voltunk ugyanígy együtt, akkor egyfolytában tologatta őket a folyosón. Akkor még egy évvel fiatalabb volt és a lapát, seprű vagy a partvis voltak a kedvencei. Most már nagyobb, inkább a játékait választotta.

2. A nappali kedvenc sarka, főleg M-é.  Én már rögtön télen láttam égő tűzzel a kis zugot. A kép jobb szélén látszik egy kicsit a házigazdák által odatett pléd is.

3. A terasz asztala egyelőre még üres.

4. Lassan kipakolva az alapanyagok, először a husi, aztán szépen sorban minden egyéb. M. fiatalabbik fia (Yano apukája) vállalta a grillezést, de néha más is odament hozzá csak nézni, vagy akár segíteni is. 

6. Yano anyukája rendezgette a hozzávalókat,  ő a segítők közé tartozott.

7-8. Folyik a vacsora készítése. Én a nappaliban ültem, és az ajtón át néztem ki rájuk és fényképeztem is, azért lóg bele  a képbe az ajtófélfa és az ajtó is.

9-10-11. Az asztal lassan megtelt, és elkezdtünk enni.

12. Yano az anyukájához bújt, mert ő olyan kis odabújós.

13. Az asztalra támaszkodott, de a kanálhoz is ragaszkodott. Jó étvágya van, mindent megeszik, soha nem válogat vagy finnyáskodik.

14. Este még a fiúk tüzet gyújtottak. Kicsit kimentem én is hozzájuk, de nem maradtam csak pár percig. A nappali 30 fok fölötti hőmérsékletből este 14 fok lett. Több mint 500 méter felett voltunk tengerszint felett. M. dzsekit vett fel, és abban  nézte a csillagokat.

15. Végül már csak ezt fényképeztem le a nap utolsó képeként, aztán irány a fürdőszoba, majd elmentünk aludni.

Utólag  hozom ezeket a képeket a netről. A tulajdonosok sok téli képet tettek fel a vendégházról, és én még elutazásunk előtt a fiúktól is ilyeneket kaptam. Ezek voltak számomra  az első látványok és benyomások róla. A 2. képhez írtam, hogy nekem a tél jutott rögtön eszembe a kandallóról. 

Mi más?:)