Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/3

   

   

    

       

                                                        

    

    

    

     

    

    

     

     

1. Vigántpetend csak 1.5 kilométerre van Kapolcstól, és ott is megálltunk. A parkolóból így láttuk  a falu templomtornyát.

2. Úton a templom felé megláttam ezt a három fiatalt. Remélem, hogy nem baj, hogy az arcuk is látszik, de olyan szépen üldögéltek a fűben, hogy le kellett fényképeznem őket. Mikor már visszafelé jöttünk, még akkor is ott voltak és beszélgettek.

3. A templom előtt egy fából készült szobor.

4. A templom tövében láttam ezeket a virágokat.

5. Ez már a kapolcsi templom tornya. Hányszor láttam az elmúlt napokban, és sok éven keresztül. Be is mentünk, és egy orgonaművész éppen gyakorolt az esti koncertjére. Persze, hogy leültünk őt hallgatni.

6. Sétálgattunk a sátrak között és én felnéztem. Kifeszített napernyő, érő körték és rizspapír lampionok voltak felettem. Szemnyugtatóan szépek voltak.

7. Szabó Eszter Éva kerámiái, és mindig bemegyek ebbe az udvarba. Kis mesevilág van ott. Teljesen még nem tudtam elfogadni őt, de mégis mindig ott vagyok, ahol kiállít. Majd egyszer megértem magam.

8. Én  lefeküdtem pihenni, talán még egy kicsit tudtam aludni is, pedig nappal nem tudok. M. kiült az erkélyre olvasni.

9. Balatonfüreden sok virág volt most is, csupa szín minden.

10. Két hölgy pihent éppen a mólón, a kalapos mindig lehajtott fejjel, ezért tudtam fényképezni. 

11. A Karolina cukrászda kinti része, a székek mögött szép kék bogyók is vannak.

12. Mi a kávénkat bent ittuk meg. M. ragaszkodik általában a bentléthez. Rendben, akkor  legyen így!

13. Csak a magyar olvasóim értik meg, hogy miért tettem fel ezt a képet. Leírom nekik üzenetként azt, hogy  még nem változott meg az elnevezés, vagyis maradunk továbbra is a középkorban. 

Előbb-utóbb másképp lesz, csak mennyibe kerül majd visszatérni a jelenbe a kiruccanás után?

Újra itt van

 

Egy vágyálmom  van a képen...Megmutatom, hogy ti is lássátok, hátha nektek is ugyanez.

Nézem azt a még kapaszkodó nagy esőcseppet a levél hegyén, miután elolvastam egy időjárásjelentés főcímét: "Hosszantartó hőhullám kezdődik". 

Aztán rákattintottam arra a mondatra, és ott folytatják még többek között így:  

"Szombaton, augusztus első napján nagy eséllyel 40 fokot is mérhetünk, újra közel kerülünk a napi melegrekordhoz, annak megdőlésére is van esély".

Aztán még egy kis infó csemegeként: "Egyre inkább a hőség terhelheti meg szervezetünket".

Nem károgni akarok, csak néhány olyan mondatot idéztem, melyeknek nem örülök.

Akkor hajrá, talán együtt most is könnyebb lesz elviselni a következő egy hetet!

Áprily Lajos: Kánikula

Tikkasztó hőség, meddő fellegek,

gyötör megint a néma nyári rém

Ti irgalmatlan szikkadó egek,

csak egy mennydörgést küldjetek felém!

Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/2.

1. Ezekre a "nagyságokra" még én is felfigyeltem.

2. Olyan régen láttam a Somló hegyet utoljára! Már meg is másztuk párszor, egy éjszakát töltöttünk is ott. Olyan hideg téli szél fújt akkor, hogy hallottuk, ahogy szinte  fütyült.

3. Szintén régi ismerősként üdvözöltünk egy csárdát. Mikor régen rendszeresen Veszprémbe jártunk, akkor is itt ebédeltünk mindig. Most éppen töltött káposzta volt előttem egy barna csuporban. 

4. A szállásunk faliórája. Nem ketyegett, hanem csendben mutatta  a pontos időt.

5. Egy erdő közepén volt a szállásunk, és körülötte is sok-sok fa volt. Az előnye: az autó árnyékban parkolhatott.

6. Folyik a júliusi nap elleni védekezés, én is bekentem aznap magam. Ahova nem tettem krémet, ott leégtem.

7. Egy "kevéske" házi mézet árult valaki Kapolcson.

8. Ezt a hortenziát csak úgy megláttam egy asztalon.

9. Csak 13 percre volt a szállásunk Balatonfüredtől. Hétfőn nem rögtön hazafelé indultunk, hanem elmentünk megnézni a tavat is. A vitorlások katonás rendben álltak, a rúdjaik pedig úgy meredeztek, mint az erdők fái.
10. Úton voltunk Füreden a parkolónk felé. Semmi más nem történt, csak meglibbentette a szél a függönyt. Én persze hogy észrevettem azt a pillanatot.
11.Felfedeztem egy kis őszt is a járdán. Egyelőre csak néhány száraz levél jelenti a következő évszakot.  Nagyon tart még egyelőre a nyár. Hétvégére pedig nagyon-nagyon.
12. Hazafelé ilyen gazt is láttam az út mellett, és én az autóból lefényképeztem, mert nagyon tetszett. Amint látjátok, a felhők is gyülekeztek, vagyis gyűltek a látnivalók is.

Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/1.

 

1. Szombaton Kapolcsra azon az útvonalon mentünk, melyen sok éven át két hetentként jártunk Veszprémbe. Újra felidéződtek bennünk a régi emlékek, az ismerős táj, a helységnevek és egy egyszerű benzinkút is, ahol annak idején megálltunk mindig kávét inni. Most is megálltunk, és én megállapíthattam, hogy a tökmagos pogácsájuk  még kapható, és ugyanolyan finom mint volt.

2. "Ellenőriztem" a mezőgazdaságot. Az úton végig hatalmas napraforgómezők kísértek minket.

3. Mindent learattak már, és nekem nagyon tetszenek a szalmagurigák. Szintén végigkísértek minket az utunkon. Kukoricatáblák is voltak, de róluk csak tudomást veszek.

4. A  szállásunk egy erdő közepén volt, ahol teljes volt a csend. Ami meglepett, hogy nem volt TV és internet a szobákban, nem szoktunk ehhez hozzá. Először úgy gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, aztán megváltozott a véleményem, és így hangzott: "Micsoda boldogság!":)

5.Úton Kapolcs felé. Előttünk egy jármű lassan haladt szalmagurigákkal jól megrakva, a mennyiséget láthatjátok. Az elég nagy szembeforgalom miatt nem lehetett megelőzni. 10-15 autóval együtt besorakoztunk mi is mögé, és kénytelenek voltunk szintén lassan követni. Na, meddig ment? Hát, egészen Kapolcsig! :) Ezt hívják türelempróbának.

6. A Művészetek Völgye még mindig népszerű nyári esemény. Sokan mennek oda, és ha autóval, akkor parkolni is kell. Sok helyet alakítottak ki úgy, ahogy szokták: a learatott mezőkön vagy bárhol, amely elég nagy a rengeteg autó számára. Az egyik parkolónak csak egy kis részlete van a képen. Még ezen kívül sok parkoló volt sok autóval.

7. Tömeg volt mint mindig, és én most elég jól viseltem ezt a helyzetet.

8. Kerámiák tömege, de ez nem volt meglepő. Máskor is ilyen a látvány.

9. Tudtam, hol találhatók a szintén kerámia madaraim. Megnéztem őket is.

Ajándékok

A szülinapozás után ajándékot kaptunk, saját kertből származó levendulát kis tüllzacskókban, és a saját kert fáiról szedett gyümölcsöt is. 

Mind a kettő az utóbbi idők legszebb és legkedvesebb ajándéka volt. 

A levendulát nem tettem bele a táskámba, hanem a hazafelé vezető úton végig az ölemben volt. Megszagoltam néha, majd elővettem a zsebkendőm, és kifújam az orrom az erős illata miatt.

Születésnap

      

  

  

  

  

Szombaton öten egy megkésett szülinapot tartottunk a bécsi Shopping City Südben.

Még mielőtt M-t megismertem, voltam már ott többször busszal. Én az adventi időszakban mentem inkább, melynek első programja ez a bevásárlóközpont volt, utána a már ünnepre készülődő Bécs megnézése buszból. Sajnos ez utóbbi tartott rövidebb ideig.

Engem az advent program érdekelt volna inkább, de a többség inkább vásárolni akart, és alkalmazkodni kellett az akartukhoz.

Az SCS számomra már akkor is labitintus volt, egy sok épületből álló monstrum. 

Én leginkább az IKEA részében lettem volna sok-sok évvel ezelőtt, de annyi más épületen kellett volna keresztül mennem egyedül, hogy nem vállaltam be. Hátha nem találok vissza a buszhoz.

Szombaton éppen az IKEA mellett parkoltunk, és persze eszembe jutott minden, de most legalább nem tévedhettem el, mert " helyiekkel" voltam.

M. lakása 8 percnyire van csak onnan, és dehogy tudtam még róla a régi útjaimon!  

Megünnepeltük a szülinapost (M. idősebbik fia), ettünk, ittunk, beszélgettünk.

Megterveztük azt is, mikor találkozunk újra, de akkor Sopronban, és már a picikénkkel és a szüleivel is együtt. Ők most éppen nyaralnak, nem lehettek velünk.

Mikor eljöttünk a parkolóból még egy pillantást vetettem az IKEA-ra, és a látványával a sok évvel ezelőtti életemre is, amikor minden még olyan idegen volt. Szombat délután újra felbukkant ismerősként a  múlt.

U.i.: Én nem tudom, mi van mostanában a felhőkkel, de fehérek, habosak, nagyok, és valahogy mindig szinte rajtunk ülnek.:)

A narancssárgából a szürkébe

    

Mióta később indulunk el, mint ahogy azt korábban tettük, elkapjuk mindig a naplementét. 

Ez az időpont jó nekünk, mert az Ausztriában dolgozó magyarok már hazaérnek akkorra és gyérebb a forgalom. A másik okot talán említenem sem kell. Naplemente előtt már csillapodik a hőség is.

Végbemegy az alkony folyamata, melyet nézhetünk, és én fényképezgethetem is közben. 

A szín és a fény ereje fokozatosan gyengül az úton, a kékesszürke válik végül uralkodóvá, de egy kicsit a narancssárga is még besatírozza az ég alját.

A lámpák ugyan már égnek a cél felé közeledésünkkor, de egyelőre mindig megérkezünk a teljes besötétedés előtt, hiszen még mindig július van a késői estéivel.