Gróf Széchenyi István (1791-1860) gondolatai

Tisztelek minden véleményt - kivéve a megvásároltakat - ezeket megvetem. 

Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját. 

Szélsőségek soha nem vezetnek célhoz.

Aki lop, az tolvaj, s az ok, amely őt lopásra bírta, akármilyen legyen is, a tolvaj nevet nem törli le róla.

Az önismeret a legnagyobb bölcsesség.

Az ember annyit ér, amennyit használ.

A szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, aminek sikere számításokon alapul.

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.

Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva

ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a

nép azokat a silány fickókat minél előbb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány

kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van

a hiba.

Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy

munkáljon, alkosson, teremtsen.

A képet Sopronban a Széchenyi téren készítettem, mikor egyszer ettől a szobortól

pár méterre percekig várakoztam. Elkészült a kép, mert már akkor tudtam, hogy

kellhet majd egy saját is.

Báró Eötvös József gondolatait már korábban feltettem.

Helyzetjelentés egy lakótelepi tavaszról

Egy hete történt:

El kellett mennem a postára, és  vittem magammal a fényképezőgépem is. Nem tudhatom, hogy hányan éltek rajtam kívül lakótelepen. Mivel én ott lakom, és egy lakásban, úgy érzem meg kell mutatnom, hogy mit láttam múlt hétfőn délután a postához vezető  nem hosszú utamon.

A magas házak között megálltam itt-ott, hogy közel hajoljak egy virághoz vagy levélhez. Sokkal többet láttam ennél a tavaszból,  de csak ennyi képet hoztam, még így is túl sokat.

A télikabátomban voltam, meleg sapkát tettem fel, amin mégis átfújt a hideg szél, és menet közben igazgattam, a homlokomra jobban ráhúztam, hogy védjem.

Persze, hogy rácsúszott a szememre a lefelé húzások után, és közben visszafelé is kellett nyomnom a sapkát, hogy lássak is. Szóval, föl és le is tologattam majdnem egyidőben.:)

Kezemben a fényképezőgép, a botom és egy táska, mert még vásároltam is.  Mindent a fantáziátokra bízok, hogy lássatok engem, amint így megyek az utcán az ellenszélben.

Fényképezni sem volt könnyű, mert viharos erő mozgatott mindent, azért néha sikerült mégis elkapni egy-egy nyugodt pillanatot is. Ekkor születtek meg a képek.

Már majdnem hazaértem, amikor elkezdett esni még az eső is, és végül az esőcseppektől pettyes kabátomban nyitottam ki az ajtóm. 

Nem is végül, hanem végre!

Az időjárással ez volt a helyzet, de virágok és levelek is voltak már, sőt, egy helyen láttam, hogy egyszer orgonák is lesznek. 

Húsvétra

Egyszer a sötét felhők alatt a kálváriánál éreztem meg valamit a  csendről is: 

"Jó volt kicsit csendben lenni, jó volt a csendben is lenni, ahol a süvítő szél hangján kívül más hang nem volt, és a fű is szinte földig lapult az erőtől. És azok a felhők!"

Az elcsendesedő világ Jézus feltámadására várt, és az örömhír ma megérkezett!

Kívánok minden olvasómnak áldott húsvétot!

Új

 

Ezt a feldolgozását ennek a népdalunknak még nem hallottam eddig. Lehet, hogy csak jobban kellene figyelnem és keresgélnem a YouTube-on?

Nincs régen fenn, és talán nem is vagyok nagyon lassú, mert először március 15-én tették fel.

Sem a dallam, sem a szöveg nem az eddigi  jól ismert dal, de kezdem megszokni. Miután többször meghallgattam, már jól belekúszott a fülembe, és dúdolgatom is.

Ha valaki azt hiszi, hogy bármilyen "egyéb" szándékkal született meg ez a bejegyzés, akkor téved.  

Előbb volt meg a blogomon piszkozatban már ez a video, és utána volt csak a kattintás, hogy számomra több és más is kiderüljön.

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom.

Az ifjúság sólyommadár, virágom, virágom
Addig víg, míg szabadon jár, virágom, virágom.

Jaj én nékem szegénynek már, virágom, virágom
Szívem víg örömet nem vár, virágom, virágom.

Ha én ezt így tudtam volna, virágom, virágom
Hogy tavasszal nyílik a rózsa, virágom, virágom.

Soha se búsultam volna, virágom, virágom
Most szívemen bú nem volna virágom, virágom.

De én eztet nem tudhattam, virágom, virágom
Úgy búsultam majd meghóltam, virágom, virágom.

Búval élem világomat, virágom, virágom
Az egész ifjúságomat, virágom, virágom.

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Szívet szívért kinek adjak, virágom, virágom

  Szövegírók:

Laczik Ferenc

Tradícionális

Kima Norbert

Szűcs Márton

Nagypéntek

 

Jószay Magdolna: Nagypénteki harangszó helyett

Felleg ereszkedik egyre lejjebb,

szorong a lelkiismeret.

Szél támad fel, viszi a szemetet,

messze hordja a gyarló érzéseket.

Harangszó idején némaság honol,

hisz`a harangok most Rómába mentek.

Előbb egy csepp, kettő,

majd egyre szaporább...

suhogva hull a fénylő égi áldás.

Isten siratja az ő egyszülött fiát.

Beszámoló a múlt szombatunkról

 

                  

 

 

- Visszatért március végén a tél, de nem hóval, hanem esővel, hideggel és viharos széllel. 

-  A kedvenc helyünkre elmentünk halat enni, és az épület előtt egy fán virágok voltak, de már lehullott szirmú virágmaradványok is. 

- Bent újra elkezdtek fűteni 2-3 hét kihagyás után. Égett a tűz, és nagyon kellett is a meleg.

- Más is úgy gondolkozott, mint én. A fogasokon télikabátok és meleg dzsekik lógtak.

- Egy fiú a tűz mellett elkezdett velem németül beszélgetni. Kicsit kínlódtunk együtt a nyelvvel, majd visszament az édesanyjához, és azt mondta neki, hogy: "Anya".

Már máskor is erőltettem magyarként egy másik magyarral a németet, és később kiderült, hogy feleslegesen.:)

- Megint tavaszias limonádét kaptam, és díszítésként harsányzöld mentalaveleket.

- A pepperonim kegyetlenül erős volt, pedig én szeretem és bírom is a csípőset. Az első falat után az arcomra is kiült, hogy mit érzek, és M. megjegyezte: 

"Tényleg erős lehet, ha már neked is az!"  Az ő tányérján nem volt pepperoni!

A parkoló mellett egy olyan virágzó fa állt, melynek virágairól még alig hullottak le a szirmok. Néhány rózsaszín virágszirmot mégis fújt már a járdán a szél, és én a szomorú romantikára is gondoltam. Van ilyen?

- Az utat sárga és fehér virágokkal teli bokrok és fák is szegélyezték a néhány még mindig majdnem csupaszok között.

Tájékoztatás valami jóról

Szeretnék beszámolni valamiről, ami 16 évvel ezelőtt kezdődött, sokáig élveztem is, és szomorúságomra a lehetőség erre az élményre (mert az volt!)  egyszer megszűnt, mert a blog bezárt.

Pár hete újra megtalált az öröm, mert a blog írója megint nyitott egyet, és értesített  róla.

Rendszeresen járok most is oda töltődni vagy lenyugodni, okosodni, jobbá válni, összehasonlítani az ő gondolatait az enyémekkel, a saját verseit olvasni és a festményeit vagy a fotóit nézni.

Mikor a régi blogja még létezett sok képét elmentettem, hogy meglegyenek nekem, mert hátha tényleg semmi nem tart örökké. És milyen jó, hogy megtettem! 

Őrzöm őket azóta is, minden számítógépes birizgálást, alakítást, új Windows telepítést túléltek, és most újra megnyitottam azt a mappát, ahol eddig is voltak. Onnan hoztam ezeket a képeket.

Előzetes engedélyem van a blog tulajdonosától, hogy ez a bejegyzésem megszülessen.

Nem tudok mást írni még a fenti sorokhoz csak azt, hogy jó érzések vannak bennem, és köszönöm a blog írójának, hogy megajándékozott velük.

Végül a link, ha szükségetek van rá, és hogy jobban megértsétek az előző soraimat. 

 

  

14 pont

Idemásoltam Laurence Britt 14 pontját a fasizálódás korai jeleiről. 
A "Fascism Anyone?" című cikkéből származik, amely a Free Inquiry 2003-as tavaszi számában jelent meg:

1. Folyamatos és erős nacionalizmus

2. Az emberi jogok megvetése

3. Ellenségek/bűnbakok megnevezése, mint összekovácsoló erő

4. A katonaság fennhatósága

5. Nyílt szexizmus

6. Ellenőrzött tömegmédia

7. Nemzetbiztonsági rögeszme

8. Vallás és kormányzat összefonódik

9. A gazdasági hatalom megvédése

10. A szakszervezetek elnyomása

11. Az értelmiség és a művészetek lenézése

12. A bűnözés és büntetés rögeszméje

13. Kiterjedt korrupció és haverok helyzetbe hozása

14. Tisztességtelen választások

Ami a képemen van, azt nem is olyan régen egy soproni belvárosi ház falán láttam.

Egy régi tavaszról

Egy 2014-ben írt bejegyzésem hoztam el újra:

Lemaradtam a várakozás és a lassan bontakozó élmény öröméről. Egyszer csak itt vannak a virágok előttem, felettünk ott a derűs kék ég, pedig én a lassú kibontakozást szeretem érintésben, szeretetben, szerelemben, megbocsájtásban, könyvekben, filmekben és az évszakokban is, még akkor is, ha tudom mi lesz a végkifejlet.
Hűvös van még néha, a sapka hol le, hol fel, a kolléganőm már az orrát fújja és köhög, mert nem a megfelelő ütemben vette le, vagy tette fel  a már megunt és a  hajat is lapító sapkát. Becsapta a látszólagos jó idő, a "tavasz-illatos sejtelem"*.
Én a biztonságra játszom, sapka is van még és sál is, de már kiülök a napsütötte erkélyre, ablakot is nyitok, és úgy marad hosszú ideig. 
Száradtak már kint ruhák is, és nézegetem a szirmokat, mert még újdonságok. Aztán majd megszokjuk őket, és én a télkedvelő is rábólintok a tavaszra egy-két fejfájáscsillapítóval a zsebemben.

* Hedry Mária