Házi napkelte

Tegnap felébredtem reggel fél 6 körül.

A nappali ablakának alsó részén egy narancssárga csík volt. Mivel ilyet még eddig nem láttam elhatároztam, hogy végignézek egy várható folyamatot, melyben  a fény adja majd a történetet.

A Nap később egyre inkább erőre kapott, átfénylett a redőny résein, elérte a fotelem is, és  egy csíkot húzott  a rajta lévő takaróra. Közelebb mentem hozzá, és láthattam ott a fény és az árnyék rajzolatát is.

A radiátor nyáron nem fontos, télen viszont nagyon is jó. Míg ebben a fotelben olvasok, érzem a melegét is. Melegebbet mint máshol a szobában, és néha ez a meleg úgy elaltat, hogy a könyv az ölembe csúszik. Aztán kereshetem azt az oldalt, ahol éppen tartottam.:)

A korai fényjáték után visszamentem a hálószobába még egy kicsit aludni. 

Ott a két ablaktábla közül az egyiket teljesen lehúztam, a másikon ritkára hagytam redőnyt. Napok óta így van, mert azt remélem, hogy nem nagyon melegszik fel a szoba ettől a védelemtől.

A beszűrődő napfény ott is megmutatta már magát, nekem pedig sikerült még  visszaaludnom.

    

    

     

     

      

Emlékek gyártása és idézése

      

     

     

    

     

Vissza még ahhoz a grillezős napunkhoz, mert szorult belém még mondanivaló:

Nemcsak grilleztünk, ettünk, ittunk és beszélgettünk, hanem képeket is nézegettünk.

Készülnek mindig fotók ott és akkor, ahol járunk. Volt legutóbb a jelenlévők életében Csehország, Ausztria, Franciaország, és megmutatta mindenki, hogy ki merre járt, és mit látott. 

Jött a kedvenc Csehországom is M. idősebbik fiának  a szemével: Prága éjjel és nappal, Cesky Krumlov pedig csak nappal. Majd az osztrák Bucklige Welt hegyeinek, legelőinek (Milka) teheneinek emlékfoszlányai jöttek elő számomra is. Csak a foszlányok, mert régen jártunk ott.

M. franciaországi képeit már nálam korábban láttam, de újra megnéztem őket. 

A kicsink is figyelt, és felismerte magát, amikor róla készült képeket látott. Nevetve magára mutatott a képernyőn, mintha tükörképet fedezett volna fel. 

Először a biciklijéről figyelte az eseményeket, utána apuka ölébe kéretszkedett,  aki  láthatóan el is olvadt a gyönyörűségtől, hogy az ő öle lett a kiválasztott "fotel" a mozizásra.

Mindenki megtalálta a helyét, ki kanapén ülve lógatta a lábát, ki szőnyegen ülve, ki apa ölében. Én is a kanapén ültem, és egy közeli székre tett kávémba is belekortyolgatva fényképezgettem közben.

Tudtam, hogy az én képeim közül sokat feltehetek majd a WhatsAppon létrehozott közös kis csoportunkba. 

Meg is tettem azóta, és kaptam is köszönetet és szívecskéket értük.

Szezonváltás

Az évek alatt  baráttá is váló volt  kolléganőmtől kértem el a  Facebookjáról el ezt a mondatot: 

Ezennel lezárjuk a hideg miatti sopánkodás időszakát, és ünnepélyesen megnyitjuk a meleg miatti jajgatás szezonját! :)

Igyekszem nem jajgatni, ha menni fog inkább tényeket fogok közölni.
Ami kell többek között: víz, napszemüveg, zsebkendő és nem orrfújásra, hanem homlok törölgetésre. A csuklóra és tarkóra hideg víz, és amennyit még a bőr elvisel, annyi zuhanyozás. Bent csak egy póló, kint nyári ruha. 
Gyümülcs is kell néha, és a legjobb egyenesen a hűtőszekrényből elővéve. A vett  cseresznye magyar, a sárgabarack görög, és annyira finom volt mind a kettő, hogy másnap is visszamentünk az Intersparba egy újabb adagot venni ugyanebből. Szerencsére volt még belőlük. 
M. összefoglalója erről a cseresznyéről: "Jobb, mint az öcsémé". 
Direkt megnéztem, és a dobozán ez olvasható: Gerendás tanya, Békés megye.
Az almát M. választotta, ő igazi alma evő, minden nap egyet megeszik. Úgy, ahogy az orvos és az alma kapcsolatát a jól ismert mondás is leírja. Lehet, hogy ő azt a kis matricát észre sem vette rajtuk, de én igen.
Minden ablakom jelenlegi állapota a képen látható. Alul mindenhol hagytam azért egy kis rést, hogy ne kelljen  tapogatóznom nappal a sötétben.
Most félhomályban éldegélek, de nekem úgyis így jó,  nem szeretem az erős fényt.
Az utolsón a pénteken az autóból készült reményt keltő esőfelhők vannak, de sajnos végül nem lett belőlük mégsem. Megmaradtak 1-2 órán át tartó látványnak, majd újra kisütött a Nap.
A földek és kertek porzanak és szomjaznak. Én legalább tudok inni, de ők még azt sem. 

Kinti szárítások

A tavasz és a nyár az erkélyemen történő szárítások ideje. 

Nagy melegben egy-két óra kell csak teregetés után, és már hozhatom is be a ruhákat, a legkönnyebben megszáradó vékony blúzokat, az ágyneműt és közöttük a fehér lepedőket. 

Ez utóbbiak arra is jók, hogy kicsipeszelve erős napsütésben árnyékot adjanak a mögöttük lévő ablakoknak. 

Sok éve mindenhol van már redőnyöm, és most ezek segítenek a hőségben, hogy 1-2 fokkal hűvösebb lehessen bent. A lepedőket a napsütés ellen tehát már nem használom.

Ha kimegyek leszedni a megszáradt fehér ruhákat, akkor a színük és a szemembe sütő napfény annyira elvakít, hogy bejövetelem után alig látok. 

És én mégis ki-bejárkálok, mert kell a levegő illata a ruháimon. Inkább homályosan látok bent egy percig, csakhogy érezhessem majd magamon legalább rövid ideig azt a nem hivalkodó és inkább semlegesnek tűnő illatot.

Ha tényleg erre is akarok törekedni a kinti szárításokkal, akkor el kell felejtenem majd a Coccolino, Silan és Lenor nevű öblítőket.

Egy meleg vasárnapról

 

                      

Vasárnap délelőtt 52.1C az erkélyemen, óh jaj, mi lesz még itt velünk őszig?! 

Hamarosan elindulunk, majd meg is érkezünk. A kerthelyiségben sok-sok növény van, és várakozás közben nézegetem őket.

Felettünk kifeszített napernyők, alattuk mi vagyunk egy kicsit védve a fénytől. Mellettem rozmaring bokor, és én a tűszerű leveleit sülő húsra képzelem, és hol máshol, mint éppen azon a helyen.

Három pincérnő együtt hangosan felnevet. Jó kedvük van, sem a sok munka, sem a  nagy meleg nem veszi el a vidámságukat, és ezt felismerve, mosolyra húzódik a szám.

Előttünk ásványvíz van, és éppen a Theodora nevű. Mindig is úgy éreztem, hogy  az elnevezése telitalálat. A víz ebben a hőségben, ahogy a neve is mondja: "Isten ajándéka".

Majd fagyi kanalazása, kávézás, és egy tőlem pár méterre lévő karonülő pici gyerek nézegetése következik. A tarkóján a haja izzadtságtól nedves, a lába megállás nélkül kalimpál, az apuka közben ringatja, és biztos kezekkel tartja.

Egy hölgy előveszi a legyezőjét, és  a csuklója elkezd kitartóan mozogni.

A telefonom akkor éppen 33C-t mutat Sopronban, de én többnek érzem, csalóka  a hőmérséklet érzete.

Időnként megtörlöm a homlokom, és mikor a nedves papírzsebkendő elkezd már  szakadozni, újat kell elővennem.

Kijövetelünkkor egy pillantást vetek még az étteremmel éppen szemben lévő volt gimnáziumom épületére, amely alig látszik a magas a fáktól. Én azonban kívül is és belül is jól ismerem, és ezt a tudásomat a fák nem törölhetik ki.

Még valami: tegnap itteni idő szerint 10:25-kor megkezdődött a csillagászati nyár.

Tündérek között

        

        

Sopronban az Erzsébet-kertben június közepén kisgyermekes-családos rendezvényt szoktak rendezni, és Tündérfesztiválnak hívják. 

Idén ez már a 19. alkalom volt, tehát hagyománynak is lehet nevezni.

A gyerekek játszhatnak, meséket hallgathatnak, ügyességüket bizonyíthatják, és lehet manóknak vagy tündéreknek is öltözni.

Mondja valaki, hogy a tündérek nem közöttünk járnak. 

A kicsik szárnyakat kapnak, figyelnek, a kislányok pörögnek-forognak a szoknyájuk libbenését is nézve, közben a valódi és az álomvilágot fedezik fel.

Angyali titkokat még nem tudnak, őket kezelik a felnőttek megismerendő kis titokként. 

Olyanokként, akineknek a kezét még fogni kell, és segíteni is nekik, hogy azok a nagy szárnyak le ne húzzák őket.

A gyermekekről

A gyereknevelés és tanítás során az a legfontosabb, hogy egy gyerek mindig tudja, akkor is szeretik őt, ha nem tökéletes, és hogy ezen képes javítani. Ez olyan bizalom a felnőtt részéről, amit minden korú gyerek megérez. Hogy hisznek benne. Tévedhet és hibázhat. Nem kell tökéletesnek lennie. A világ sem az.

Tari Annamária 

Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.

Paulo Coelho

A gyermek világra nyitott lény. A simogatásra simogatással, a jókedvre jó kedvvel, tevékenységre tevékenységgel felel.

Mérei Ferenc

Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy.

 (kínai közmondás)

A munka várhat, amíg megmutatod a gyermeknek a szivárványt, de a szivárvány nem fogja megvárni, hogy elvégezd a munkát.

A gyerekek nem mindig hallgatnak a felnőttekre, de utánzásban még soha nem hibáztak.

Ha az evolúció valóban létezik, hogyan lehet, hogy az anyáknak csak két keze van?  

Milton Berle

Minden gyermek egyedi, és mint ilyen, joga van elvárni

személyisége tiszteletben tartását.

Szüksége van arra, hogy saját ritmusának megfelelően

éljen és pihenjen.

Joga, hogy ne legyen mindig tiszta és tökéletes.

Joga van hibázni.

Szüksége van a feltalálásra és alkotásra.

Szüksége van esztétikai érzelmekre.

Joga van bármiféle tudás megszerzésére.

Celestin Freinet

"Maradj hát mindörökre szép..."

Az örök, viszonzatlan szerelem... Vajon mindenkinek az életében létezik egy hiába vágyott  "Júlia"?

Az örök szó használatával azt akartam írni, hogy mindig volt és lesz is, mióta létezik a szerelem, márpedig létezik. 

Volt egy viszonzatlan szerelem az én életemben is, de elmúlt, és így már nem is lehet azt mondani rá, hogy örök. Amikor benne voltam, akkor nagyon megszenvedtem.

Hogy most azt mondhatom, hogy mégis szép volt, bizonyára éppen a beteljesületlensége miatt van így. Semmi nem rombolhatta le azt, amit felépítettem magamban egy elérhetetlenről.  ("Maradj hát mindörökre szép...")

Mikor már tudtam, hogy reménytelen marad, akkor az észt kellett előtérbe helyeznem, és ez volt a legnehezebb. A szerelem nem kifejezetten az ész diadaláról szól. 

Aztán az idő múlása, az hogy ne lássam őt sokszor, és az új keresése lassan segített kilábalnom. Az újnak le kell győzni a régit akkor, ha felejteni akarunk, és ha nem sikerül, az baj. A múlt és minden ami ezzel jár, nem uralhatja a jelent. 

Elkopnak ezek a szavak is, ha ismételgetjük őket, de mégis igazak maradnak.

Pár mondatot nagyon leegyszerűsítve leírni most könnyű volt, de napokat és éveket élni így már nem volt az. 

Az elmélet és a gyakorlat sokszor nagyon nem egyezik.

Zorán nagyon jól énekli a dalt, hogyan is tenné másképp, hiszen az övé ez a dal 1987-től és azóta is. Egy kattintással ő is meghallgatható.

Most mégis Ember Márk az, akinek a hangjával szívesen hallgatom, és bizony szívesen nézegetem közben őt magát is.:)  

A dal lényegének mélyebb megértése miatt is van itt most a fenti YouTube-os videó.

Egy kis megjegyzés még a végére: ilyen fogak kellenének nekem is, mint amilyenek neki vannak, és a fogorvosát is elfogadnám.

Szép Júlia

Pár ház volt köztünk, talán 1-2 év

és hozzád kölyök voltam még.

Féltem, ha mondanám, csak nevetnél

féltem, hogy észre vetted rég.

Hányszor indultam el hozzád

s te mindig-mindig siettél.

Hosszú autókban vártak rád

s nem hittem el, hogy nincs esély.

Emlékszem megfogadtam: nem is baj

lesz nevem, pénzem egyszer még.

Fények közt állok s halkan szól egy dal

akkor majd te is szeretnél.

De a sáros kis utcánkban

épp csak 1-2 lámpa ég.

Én mindig fáztam, ha rád vártam

tél illatát érzem én.

Ref:

Szép Júlia, szép Júlia

talán már rám sem ismernél.

Szép Júlia, szép Júlia

maradj hát mindörökre szép.

Árnyékban rejtőzik a nézőtér

a szívem hangosabban ver.

Úgy látom néha mintha itt lennél

bár tudom sosem jöttél el.

És egy távoli utcában

talán sok fényes lámpa ég.

Álom autódban rád várnak

vissza sem nézel már rég.

Ref:

Szép Júlia, szép Júlia

talán már rám sem ismernél.

Szép Júlia, szép Júlia

maradj hát mindörökre szép.

Zeneszerző: Gerendás Péter

Szövegíró. Sztevanovity Dusán

Előadó: Ember Márk

Fénylő "nyakláncok"

      

       

    

       

        

        

       

       

       

Aznap már voltak bárányfelhők, de később az én kedvemet keresve elkezdtek gyülekezni a sötét felhők is. Azok a szép, tintakék és esőt ígérők, amikor még egy kis harc is folyik közben a napsütéssel.  

A legszebb az volt az úton, amikor valamilyen fényes nyaklánc-félék keveredtek bele a sötétedő égboltba. A távvezetékek tartóoszlopai közé kifeszített huzalokat sütötte meg még a maradék fény. 

Már messziről észrevettem, hogy égi ékszerbolt kirakata vár majd rám: kék bársonyon arany ékszer, mely mindig szép párosítás.

Fogytak a kilométerek, végül a közelükbe értünk, és volt akkora szerencsém, hogy még mindig ragyogtak. Percekig mentünk mellettük, és mégsem fogytak.

Elhagytuk végül őket, de a felhők megmaradtak, és egy kis eső is érkezett a nagy előkészület után. Erre mondják, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Az ablaktörlőnek a megérkezett eső nem sok feladatot adott, a fénypontokat pedig végül az autók piros hátsó lámpái adták.

Aztán hamar bealkonyodott, és mi is gyorsan hazaértünk.

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

(Szakályné Nagy Irén)