Beszámoló a múlt szombatunkról

 

                  

 

 

- Visszatért március végén a tél, de nem hóval, hanem esővel, hideggel és viharos széllel. 

-  A kedvenc helyünkre elmentünk halat enni, és az épület előtt egy fán virágok voltak, de már lehullott szirmú virágmaradványok is. 

- Bent újra elkezdtek fűteni 2-3 hét kihagyás után. Égett a tűz, és nagyon kellett is a meleg.

- Más is úgy gondolkozott, mint én. A fogasokon télikabátok és meleg dzsekik lógtak.

- Egy fiú a tűz mellett elkezdett velem németül beszélgetni. Kicsit kínlódtunk együtt a nyelvvel, majd visszament az édesanyjához, és azt mondta neki, hogy: "Anya".

Már máskor is erőltettem magyarként egy másik magyarral a németet, és később kiderült, hogy feleslegesen.:)

- Megint tavaszias limonádét kaptam, és díszítésként harsányzöld mentalaveleket.

- A pepperonim kegyetlenül erős volt, pedig én szeretem és bírom is a csípőset. Az első falat után az arcomra is kiült, hogy mit érzek, és M. megjegyezte: 

"Tényleg erős lehet, ha már neked is az!"  Az ő tányérján nem volt pepperoni!

A parkoló mellett egy olyan virágzó fa állt, melynek virágairól még alig hullottak le a szirmok. Néhány rózsaszín virágszirmot mégis fújt már a járdán a szél, és én a szomorú romantikára is gondoltam. Van ilyen?

- Az utat sárga és fehér virágokkal teli bokrok és fák is szegélyezték a néhány még mindig majdnem csupaszok között.

Tájékoztatás valami jóról

Szeretnék beszámolni valamiről, ami 16 évvel ezelőtt kezdődött, sokáig élveztem is, és szomorúságomra a lehetőség erre az élményre (mert az volt!)  egyszer megszűnt, mert a blog bezárt.

Pár hete újra megtalált az öröm, mert a blog írója megint nyitott egyet, és értesített  róla.

Rendszeresen járok most is oda töltődni vagy lenyugodni, okosodni, jobbá válni, összehasonlítani az ő gondolatait az enyémekkel, a saját verseit olvasni és a festményeit vagy a fotóit nézni.

Mikor a régi blogja még létezett sok képét elmentettem, hogy meglegyenek nekem, mert hátha tényleg semmi nem tart örökké. És milyen jó, hogy megtettem! 

Őrzöm őket azóta is, minden számítógépes birizgálást, alakítást, új Windows telepítést túléltek, és most újra megnyitottam azt a mappát, ahol eddig is voltak. Onnan hoztam ezeket a képeket.

Előzetes engedélyem van a blog tulajdonosától, hogy ez a bejegyzésem megszülessen.

Nem tudok mást írni még a fenti sorokhoz csak azt, hogy jó érzések vannak bennem, és köszönöm a blog írójának, hogy megajándékozott velük.

Végül a link, ha szükségetek van rá, és hogy jobban megértsétek az előző soraimat. 

 

  

14 pont

Idemásoltam Laurence Britt 14 pontját a fasizálódás korai jeleiről. 
A "Fascism Anyone?" című cikkéből származik, amely a Free Inquiry 2003-as tavaszi számában jelent meg:

1. Folyamatos és erős nacionalizmus

2. Az emberi jogok megvetése

3. Ellenségek/bűnbakok megnevezése, mint összekovácsoló erő

4. A katonaság fennhatósága

5. Nyílt szexizmus

6. Ellenőrzött tömegmédia

7. Nemzetbiztonsági rögeszme

8. Vallás és kormányzat összefonódik

9. A gazdasági hatalom megvédése

10. A szakszervezetek elnyomása

11. Az értelmiség és a művészetek lenézése

12. A bűnözés és büntetés rögeszméje

13. Kiterjedt korrupció és haverok helyzetbe hozása

14. Tisztességtelen választások

Ami a képemen van, azt nem is olyan régen egy soproni belvárosi ház falán láttam.

Egy régi tavaszról

Egy 2014-ben írt bejegyzésem hoztam el újra:

Lemaradtam a várakozás és a lassan bontakozó élmény öröméről. Egyszer csak itt vannak a virágok előttem, felettünk ott a derűs kék ég, pedig én a lassú kibontakozást szeretem érintésben, szeretetben, szerelemben, megbocsájtásban, könyvekben, filmekben és az évszakokban is, még akkor is, ha tudom mi lesz a végkifejlet.
Hűvös van még néha, a sapka hol le, hol fel, a kolléganőm már az orrát fújja és köhög, mert nem a megfelelő ütemben vette le, vagy tette fel  a már megunt és a  hajat is lapító sapkát. Becsapta a látszólagos jó idő, a "tavasz-illatos sejtelem"*.
Én a biztonságra játszom, sapka is van még és sál is, de már kiülök a napsütötte erkélyre, ablakot is nyitok, és úgy marad hosszú ideig. 
Száradtak már kint ruhák is, és nézegetem a szirmokat, mert még újdonságok. Aztán majd megszokjuk őket, és én a télkedvelő is rábólintok a tavaszra egy-két fejfájáscsillapítóval a zsebemben.

* Hedry Mária

A híreim

Két vásárlás alatti és egy utána lévő pillanat képei:

Az áruház bejáratánál színes tulipánok, majd egy kicsit beljebb a polcokon csokinyuszik megszakított fegyelmezett rendje.

Miért megszakított? Mert a vásárlók csak úgy találomra vesznek ki belőlük egyet-egyet foghíjassá téve a soraikat.

Már a parkolóból még egy kattintás néhány tavaszi sziromról, hogy lássuk azt is, hogyan alakul a tavasz.

Vannak megnyugtató hírek is a nyugtalanítók között, és én most átadom másoknak a sajátjaimat, hátha szükségük lesz rájuk.

Mindez olyan egyszerűnek tűnik, mint amilyen egyszerű megtenni.

Kell a belénk sulykolni kívánt és egyre hangosabban ismételt szólamok helyett  a hitelesebb és nyugalmat is adó szavak hallása vagy éppen olvasása. Bárhol!

Szükségletté vált és válik is...

Előtte

Eddig azt hittem, hogy csak Veszprémfajszon a kálváriánál volt annyira a Nagypéntekhez illő időjárás, de később kiderült számora, hogy mégsem így van. 

Ausztriában, Lackendorfban voltunk egyszer egy márciusi hétvégén, és a sétánkon beborult az ég, mikor elértünk egy fakereszthez. Nemcsak beborult, hanem nehéz, sötét felhők gyülekeztek fölöttünk, és esőt ígértek.Tudtam, hogy a félelmetesen szép hangulat maradandó nyomot hagy bennem, és majd emlék lesz belőle.

Akkor nem volt Nagypéntek, mint egyszer annál a kálváriánál, csak időben nagyon közel voltunk hozzá. 

Foltokban tükrözték az eget a korábbi esők maradványaiként megmaradt vízfoltok  a tavaszra előkészített szántóföldeken.

A megfeszített Jézus a kereszten egy út szélén volt, és felette is tornyosultak a felhők a szenvedését hangsúlyozó sötétséggel.

Megálltam előtte, és szégyelltem is volna később, ha a fenyegető eső miatt ezt mégsem teszem meg.

Növekedés

Minden apróság egy kezdet, csak egy jel, de valaminek mégis már a megléte. Semmi nincs még most, ami nagy, és az sincs még, ami feltűnő.  

Az igaz értékek és szépségek önmagukért beszélnek, nincs szükségük figyelemfelkeltésre.

Egy filmben láttam, hogy a "Szépség kerüli a feltűnést". Ez egy alapmondat volt abban a bizonyos filmben, ami egy nagyon jó film, csak itt és most nem akarok  bővebben kitérni rá, de a címét leírom:  Walter Mitty titkos élete.

Csendben színesednek a legkisebb szirmok is, és szemmel nem észrevehető az sem, hogy egyik napról a másikra hogy nőnek a levelek. 

A rügyek a fényben már viaszosan fénylenek, talán még ragadnának is, ha hozzájuk érnék, de csak nézem őket. A kezem nem nyújtom ki feléjük, nehogy kárt tegyek bennük.

Kiteljesednek majd, és beteljesedik a sorsuk is, csak még várni kell, és ez a várakozás a szép benne. 

Időt kell adni nekik,  de a kicsiségük ellenére a szépségük már most megragadja a figyelmünket, mert a szépség nem a nagyságon és nem is a harsány külsőségeken múlik.

Zárásként pedig pár sor egy rügyről: 

"...Te tudod a dolgod.

magabiztosan duzzadsz, eltökélten.

Kivehetetlen milliméterek

harcát vívod az időben s a térben."

Hárs Ernő

Újra Hálanapló

161. Tíz év kihagyás után újra folytatom a blogomban a Hálanaplóm.

162. Ébredéskor fénycsíkokat látok a hálószobám falán.

163. Egy majdnem kétéves kisfiú kimondta a nevem.

164.Tavaszi színű a málnás limonádém.

165. M. egyik asztalán egy hímzett magyar terítő van, és azon volt reggel a kávéscsészém.

166. Ausztriában nem kellett néznem minden lámpaoszlopon a sok-sok retusált kampányplakátot.

167. Szintén Ausztriában egy cipőboltban az eladónővel először az alig létező németemmel erőlködtünk, utána az ő gyenge angoljával folytattuk. Majd kiderült, hogy ő is magyar. 
Örültünk és  jót nevettünk. Utána automatikusan már tegeződésre váltva a saját nyelvünkön folytattuk még a cipőkön kívül is a beszélgetésünket.

168. A sötét felhőkön ugyan halványan, de mégis világos foltként sütött át a Nap a hazafelé vezető úton.

169. Egyszer naplementét nézhettem az autó visszapillantó tükrében.

170. Néhány lehajló nyírfaágon pár virágot is láttam  egy szürke fallal a háttérben, és nekem így tetszett.

Üzenet

 „A nagy fordulat egy ember életében:
'nekem mi jut?' helyett: 'mi fakad belőlem?'
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló."

Weöres Sándor

Szerintem az "élet-fordulat" már bekövetkezett az életemben, mert jobban érdekel az, amit magamból adhatok, mint hogy megkapjak valamit. 

A korommal, a személyiségemmel és a kívánt változásaimmal járhat ez, amit hívhatunk egy temészetes fejlődésnek is.

Hogy mit üzennék egyes politikusoknak?

A költő megfogalmazta helyettem. 

Az is bizonyítja, hogy nagy költő, hogy egy örökérvényű vágy és igazság rejlik a versében, és a második sorban benne van az én üzenetem is.