1. Vigántpetend csak 1.5 kilométerre van Kapolcstól, és ott is megálltunk. A parkolóból így láttuk a falu templomtornyát.
2. Úton a templom felé megláttam ezt a három fiatalt. Remélem, hogy nem baj, hogy az arcuk is látszik, de olyan szépen üldögéltek a fűben, hogy le kellett fényképeznem őket. Mikor már visszafelé jöttünk, még akkor is ott voltak és beszélgettek.
3. A templom előtt egy fából készült szobor.
4. A templom tövében láttam ezeket a virágokat.
5. Ez már a kapolcsi templom tornya. Hányszor láttam az elmúlt napokban, és sok éven keresztül. Be is mentünk, és egy orgonaművész éppen gyakorolt az esti koncertjére. Persze, hogy leültünk őt hallgatni.
6. Sétálgattunk a sátrak között és én felnéztem. Kifeszített napernyő, érő körték és rizspapír lampionok voltak felettem. Szemnyugtatóan szépek voltak.
7. Szabó Eszter Éva kerámiái, és mindig bemegyek ebbe az udvarba. Kis mesevilág van ott. Teljesen még nem tudtam elfogadni őt, de mégis mindig ott vagyok, ahol kiállít. Majd egyszer megértem magam.
8. Én lefeküdtem pihenni, talán még egy kicsit tudtam aludni is, pedig nappal nem tudok. M. kiült az erkélyre olvasni.
9. Balatonfüreden sok virág volt most is, csupa szín minden.
10. Két hölgy pihent éppen a mólón, a kalapos mindig lehajtott fejjel, ezért tudtam fényképezni.
11. A Karolina cukrászda kinti része, a székek mögött szép kék bogyók is vannak.
12. Mi a kávénkat bent ittuk meg. M. ragaszkodik általában a bentléthez. Rendben, akkor legyen így!
13. Csak a magyar olvasóim értik meg, hogy miért tettem fel ezt a képet. Leírom nekik üzenetként azt, hogy még nem változott meg az elnevezés, vagyis maradunk továbbra is a középkorban.
Előbb-utóbb másképp lesz, csak mennyibe kerül majd visszatérni a jelenbe a kiruccanás után?
.JPG)
