Megyek a munkahelyemre, időjárás illik a hangulathoz, legalább ebben nincs ellentmondás.
Végezzük a tanév előkészítését. Információt távoli felettesektől nem kapunk, nem mert titkolóznak, hanem mert nem tudják. Nem tudják kihez fogunk tartozni, honnan nem kapjuk a pénzt felújításra, meddig van munkahelyünk...
Közvetlen főnökeink elmondják hogy bizony ilyen körülmények között végezzük a munkánkat! Mi rutinból, sok éves tapasztalatból megtesszük, haladunk, mert a gyereknek hamarosan érkeznek. Sebeket is nyalogathatnánk, de minek? Mi időnkből vesszük el, most nincs rá idő.
Túl sok reményt nem látunk arra, hogy segítséget kapjunk, de nem is lepődtünk meg. Ha " csak" hagynak minket dolgozni, és nem akadályoznak túlságosan, az már segítség. Cellux és rajzszög is kellett volna, de nem futja erre sem, előkapartuk a sajátot a fiók mélyéből.:-)))
Felkészültünk a tanévre, ajtók nyílhatnak.
Itt tartunk...
U.i.: Az alsó képen én vagyok, mikor első nap mentem az iskolába.