"Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni.
De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol
könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz
hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S
ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? - néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk,
rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc-
vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot
- valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a
héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól
vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy
helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy
mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk."
Schäffer Erzsébet
U.i.: Most kezdem érteni az utolsó 2 mondatot vénülő fejjel. A helyzet és az ebből fakadó kényszer döntés olykor megvilágosít, mert lehet mélyre ásni az egy helyben topogáskor a gondolatokban, és egyszer csak összeáll a lényeg-féle. Nem szabad hárítani emberre, helyzetre, helyre. Pedig megtesszük, még néha mindig megteszem!
Márta idézete is bennem van, ez megint olyan mondat, mint a csésze fülébe kapaszkodás. Aki ismeri Márta blogját, tudja miről beszélek. Szóval, az új belém ivódó mondat: Ha boldog akarsz lenni, hát legyél. (Tolsztoj)
Hmmm, és mégis sokszor halogatom, de legyen akkor az én jövő évem mottója is.