Történések

Hőségtől gyöngyöző homlokkal azon gondolkozom, hogyan tehetném elviselhetővé a kánikulát. Már mindent kipróbáltam, amit valaha olvastam, hallottam, láttam. Végül rájöttem, hogy igazán jobb csak akkor lesz, ha elmúlik a nyár. Addig mindig vissza fog térni a kánikula. Kivárom türelemmel, addig kibírom valahogy. Írhatom ezt többes számban is: kibírjuk valahogy. 

A gyümölcsök hűvöse is segít. M. minden ebéd előtt egy órával megeszik egy almát. Ha együtt vagyunk az adag megduplázódik. Jólesik a nagy melegben. Elvégre naponta egy alma távol tartja a doktort is. :) " One apple a day keeps the doctor away."  Ezt is figyelembe lehet venni. Más gyümölcs is kerül az asztalra a hűtőből.

A sokáig csukott ajtók megnyílnak végre újra és újra, tőlük utcák, utak vezetnek valahova, akár egy görög étteremhez is. Ott is nyitva állt már az ajtó, és ránk várt, hogy Souvlakival, Baklavával és egy finom kávéval megünnepeljük a vasárnapot. Az ünneplés módjai ( mit, mikor és hogyan) találékonyság és tapasztalat kérdése, mint ahogy a kánikula elleni védekezés is az. Igaz, hogy nem túl sok sikerrel.

Az utcák és utak emberekhez is vezetnek már szerencsére, nemcsak épületekhez. Találkoztunk az ifjú házasokkal és Thomas bátyjával is. Végül nála kötöttünk ki, és estébe nyúlóan megnéztük a fiatalok által a Salzburg környéki hegyekben a nászúton készült képeiket, videóikat.

Telnek a napjaim örömmel, örömtelenül, vidámsággal, vidámság nélkül, szorongással vagy anélkül, erővel, erőtlenül, hirtelen jött sírással vagy  sírás nélkül.

Akármi is történjen mindig várom, hogy még sokáig eljöjjön egy új nap, mert a könnyek felszáradnak végül, és az örömtelibb napok veszik át a hatalmat felettünk. 

Így legyen, ezt kívánom nektek is. 

                                 

Intézkedés és türelem

Mikor el akarok valamit intézni, azt azonnal akarom. Nem tudok várni vele, zavar, hogy előttem van egy teendő, amit el kell végeznem. Ha nem tudom megtenni, akkor is a fejemben van az, hogy hogyan fogom megcsinálni. 

Ha más valakitől függ a teendő sikere azon gondolkozom, hogy fog reagálni rá, és ez mennyire befolyásolja a megvalósulást. Az a másik persze sokszor nem tudja, mennyire fontos nekem, és nem válaszol azonnal szóban vagy írásban. Én csak várok, nem is tudok nagyon máshoz hozzáfogni, mert az elvégzendő dolog, és a másik fél miatti türelmetlenségem akadályoz benne. Szerencsére fejlődöm, és a sok tapasztalat meghozza az eredményt.

Mennyi mindent kell tanulni. A türelmességet is többek között. Ez is egy erény, mely lehetővé teszi, hogy ne legyünk ingerültek, ne szorongjunk, ha valami késik. Ez utóbbiakat el kell engedni. Legyen meg  várakozás képessége, hogy végig tudjunk menni azon az úton, mely a végcélhoz visz, és ne okozzon gondot, ha nem kapjuk meg azonnal, amit akarunk. Mindig meg kell szerezni azt, ami a békéhez és a megnyugváshoz vezet, mert megéri.  Meg kell tapasztalni és élni a türelmet, a várni tudást újra és újra.

Szombaton

esküvőn voltunk. M. fiatalabbik fia nősült. Jól megszervezték az egybekelésüket, nagyon jól sikerült minden.

A legnagyobb kockázat az időjárás volt. Hétvégére sok esőt, zivatarokat jósoltak. Egy étterem külső, füves, százszorszépes, asztalos, pados részére tervezték a fiatalok a programokat.  Ezt kellett megváltoztatni bentire. Úgy gondoltuk még előtte való nap, hogy mindent.

Az égiek segítettek végül. Mikor benti  események ( szertartás, étkezés...) voltak, kint esett az eső, nem is akárhogyan. Ömlött, zuhogott. Végül ki is tudtunk menni (az ifjú pár pezsgős köszöntése,  fényképezések, a menyasszonyi csokor hátradobása a még hajadon lányok közé, az esküvői torta megszegése, egy kis kinti üldögélés stb.) mert elállt akkorra az eső, sőt, még a Nap is kisütött néha. Nem kellett mindent bent megtartani. Volt egy sátor is, ott is lehetett lenni, ha eleredt az eső. 

Én nem fényképeztem, volt egy fotós, aki végigfotózta az esküvőt, azokat kapjuk majd meg.

Aminek nagyon örültem, hogy nem létező német tudásom mellett sok vendéggel tudtam beszélni, szinte mindenki beszélt angolul, a  fiatalok és az idősebbek is. 

Thomas, Lemonia, ilyen szerencsés, boldog életet kívánok nektek, mint amilyen  a tegnapi nap volt számotokra. :)

Máshol

Az utóbbi napokban Ausztriában töltöttem napokat. Nem voltam egyedül a falak között, és ez jó volt. A falakon rések keletkeztek a világra, az ajtók is kinyíltak, a határ is.  Jó volt kimozdulni a sok itthon töltött nap után. Mostanában M. is sokat van nálam. Lassan belejövök a beszélgetésekbe, feloldódik az egyedüllét, amiről már annyit írtam. Nem tart semmi sem örökké.

Volt finom reggeli, a kávém sem maradt el. Lehetett lassan inni ott is, ahogyan nálam is. Az otthonosság érzését adta ez az általam kedvelt szertartás.

Az ebéd elém volt téve. M. a  konyhájában  ő maga az úr. Nem megy be más, mikor ő ott van.  Jól tud főzni, szeretem is a főztjét. A mosogatógép elmosogatott, még azt sem kellett :) 

A számítógép billentyűzete viszont német volt. Ha tudtam volna írni a blogba, és a technika ördöge nem szól közbe, akkor valószínű az ékezetek hiánya miatt mégsem tettem volna meg. 

A mi nyelvünk az ékeztek nyelve, hiányzik, ha nem tehetjük ki a betűkre. Sokszor jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak. M-nak is magyarázom, hogy milyen sokat számít. Mert nem mindegy, hogy egér, éger vagy Eger, álom vagy alom, öt vagy őt, tör vagy tőr, sor vagy sör, villany vagy Villány. Micsoda nyelv!

Egyszer M. azt hitte mikor egy táblán azt olvasta, hogy villanyszerelő, hogy villányi bort lehet ott kapni. Aztán elmagyaráztam neki a különbséget. 

Villányban már járt, a hely neve ismerős volt neki, de a villany szóval még nem volt dolga. Egy ékezet a különbség, mégis mennyit számít.

                                             

A hosszú

hőség után kicsit lehűlt a levegő. 24 fok van, és néha beborul az ég. Kitártam az ablakokat. Hadd hűljön le kicsit a lakás! Kis szellő is lengedezik kint, mekkora  megkönnyebbülést okoz ez is. Meglengette a függönyt, keresi a szellő befelé az utat. Milyen örömöt is tud okozni az időjárás, annak ellenére, hogy bosszantani is tud. Viszont elég, ha kicsit megkönnyíti az életünket a kánikula után, máris jobban érezzük magunkat, és áldjuk a változást.

Hogy miért tudom németül, hogy középfülgyulladás (Mittelohrentzündung) az azért van, mert le akartam fordítani M-nak. Délelőtt ugyanis orvosnál voltam. Ott kiderült, hogy középfülgyulladásom van. Kaptam rá cseppeket. 5 napig 3x csepegtetni kell,  és 10 napig nem mehet bele víz. További panasz esetén vissza kell mennem. 

Újra feladatot kaptam az egészségemmel kapcsolatban. Mikor el akarom felejteni, hogy más baj is lehet vele, mint ami van, mindig valami közbejön. Próbálom könnyedén kezelni a problémákat, mert ha sokat gondolok rájuk, akkor az a lelkivilágomat is lehangolja. Nincs rá szükségem. Igazán nincs!

Most valami másról is szóljon még a bejegyzés: 

A nyárhoz hozzátartozik a cseresznye. Milyen szép és finom tud lenni. Az érettek bordó fénye arra csábít, hogy a számba vegyem őket.

Gyerekkoromban még jobban szerettem, mint most. Igazi gyerekkedvenc a szépségével és ízével együtt. A fülemre is akasztottam, ahogy sokan mások is megtették. A természet adta fülbevaló jó játék volt, utána nem úszta meg a gyümölcs, végül a számban végezte a "v" betű alakú szárakon lógó páros cseresznye.

Levendula

Szeretem, ha van itthon a kis vázáimban, van több helyen is lakásban. Szeretem a levendulaolajat és a szappant is. Van fehér levendula is innen nem messzire egy bank előtt, az utcát díszíti. Van levendulás bögrém is, még Kőszegen vettem nagy örömmel. Levendula díszítéses papírszalvétám is van. Jól fel vagyok szerelkezve mindennel.:)

Tetszik a színe is, ha találok az utcán, akkor elmorzsolgatok egy szálat az ujjaim között, és szagolgatom. Ma is megtettem, és nagyon jól esett, mélyen beszívtam, és örömmel raktároztam el magamban az illatát.

Kellene tartani a szekrényemben is, de odáig még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik. 

Egyszer vettem egy kis levendulás párnácskát is. Levendulaszínű, fehér pöttyös anyagból készült a párna, itt van a számítógépem mellett. Néha meggyömöszkélem, és akkor jön ki belőle az illat.

Egyik kedvencemben, Thomas Mann: A varázshegy című regényében Hans Castorpnak egy zöld levendulaszappana volt a tisztálkodásához:

"Hans Castorp attól tartott, hogy átalussza a reggelit. Olyan kimerült volt előző este; de korábban talpon volt, mintsem kellett volna, s így volt ideje bőven, hogy tüzetesen elvégezze reggeli szertartásait  - rendkívüli civilizált szertartások voltak ezek, egy gumikád, valamint zöld levendulaszappan és hozzátartozó fürdőkefe játszották benne a főszerepet..."

Egyszerűen szép, nem hivalkodóan kedves növény. 

Hozzátartozik a Balatonhoz is, főleg Tihanyhoz és Dörgicséhez. Nem tudtam soha ellenállni neki, és egy-egy szálat betettem a gomblyukamba és a hátizsákom zsebébe is, míg sétáltunk.