Dél- Franciaország Útinapló 2.

Ha az utazásunkra gondolok, sokszor magam előtt látom a tűző napsütésben árnyat adó hatalmas platánfákat. Emlékeimhez tartoznak még sok más mellett a színes spaletták, főként a kékek. Rózsától tudom, hogy a kéket nem szeretik a legyek, ezért festik ilyen színűre sokan a spalettáikat. Nekünk is volt részünk bennük.

A színek, fények, illatok mellett hozzátartoztak élményeinkhez az ízek is. Ha olyan helyen laktunk, ahol nem volt reggelink, elindultunk, és pékséget kerestünk. Sok volt mindenhol. Vettünk friss péksüteményt, általában croissant volt, amit kívántunk. Ha volt ugyanazon a helyen kávé is, az csak hab volt a tortán. Ha nem, akkor kerestünk kávézót, és megittuk ott  a reggeli kávé adagunkat együtt másokkal, nem sietve.

Élveztük a piacokat is. Szívesen nézegettem a gyümölcsöket, zöldségeket, sajtokat. Sokszor vettünk gyümölcsöt, amit pihenésképpen elfogyasztottunk a szálláshelyünkön.

Gyönyörűek a gyümölcsös süteményeik is a franciáknak. A kávé mellé gyakran vettünk egy-egy szépséges süteményt, és komótosan, megadva a módját az ízek élvezetének, örömmel elfogyasztottuk azt.

Dél-Franciaország Útinapló 1.

Provence. 

Szeptemberi nyári időjárásban volt részünk az ottlétünk alatt. Felhők nélküli kék ég kísérte végig a kisebb és nagyobb helyeket bejáró utazásunkat.

Mikor egyszer meredek utcán toltam fel a 35 fokos hőségben a rollátoromat, éreztem, hogy a falak is ontják a meleget. Folyt rólam a víz. Megállni volt kedvem a rám köszönő fáradtság után, de csak mentem tovább. Egyszer csak egy nyitott ablakon át zongoraszót hallottam. Valaki gyönyörűen játszott. Végül megálltam az ablak előtt, és hallgattam a zenét. Úgy képzeltem, hogy egy fiatal lány játszik. Ott akkor felnéztem a kék égre, és hálás voltam, hogy ott lehetek.

Fények, színek, illatok... Illata volt sok helyen a levegőnek. A levendulabokrokat már megfosztották a virágjuktól, de az utcákon sok helyen csokrokat árultak. Mikor egyszer egy piacon erős levendulaillatot éreztem, láttam, hogy egy idős ember levendulaolajat árul. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és újra a hála érzése öntött el.

A figyelmes szállásadó háziasszonyunk egy zacskóban morzsolt, olajjal átitatott levendulavirágot tett az éjjeliszekrényünkre. Elalvás előtt meggyömöszöltem, és így az illatot magamba szívva aludtam el sokszor. Sokat aludtam, elfáradtam mindig a nap végére, de megyek, míg tudok bottal, rollátorral, kedvvel, örömmel.