Esős nap

A fejemre sapkát tettem, hogy ne ázzon a hajam. A sapkára kapucnit, hogy ne ázzon a sapkám. A kapucni eső elleni védelmére esernyő kellett volna, de azt már nem húztam. Arra a rövid időre míg kint vagyok nem kell. Így gondoltam. Aztán kiderült, hogy  nem volt rövid mégsem az az idő.

Vizesen megérkeztem, mert elázni is jó néha. A megtisztulás érzése. 

Átöltöztem, száradni hagytam a kabátom és a cipőm. Rájuk fért. 

Közben készült a kávé, mellé sütemény is került.

Kinti eső, benti meleg, kávé és sütemény, biztonság érzése. Néha nem kell más a pillanatnyi boldogsághoz, az elégedettség érzéséhez. Kell persze néha más is, de nekem akkor éppen ez is elég volt. Nem vagyok telhetetlen ezek szerint.

Olykor kevéssel is beérem.

Egy hét Olaszországban Útinapló 4.

Végül!

A család, akiknél laktunk bortermelésből és a turizmusból él. Kaptunk egy aránylag olcsó, nem nagy, gerendás mennyezetű, spalettás ablakú szobát, ahol az egy hetet eltölthettük. A ház végében volt egy kis tavuk is a háziaknak, pár száz méterre pedig egy éttermük is. Egészen közel volt egy olajfaliget is, ahol élvezettel tettem egy kis sétát. Frissen vágott olajfa ágak voltak a fák alatt, hoztam is haza belőlük egyet. Most is itt van a szobámban.

A hely közel volt a Grado tóhoz, Velencéhez és Trieszthez is. Az utóbbi két helyre vonattal mentünk. Mert ugyan hol parkolhatnánk, ha megérkezünk? Jobb volt vonattal menni, ahogyan sok turista és helybéli is tette. 

Velencébe 1 óra 7 perc az út a Santa Lucia pályaudvarra, Triesztbe pedig 45 perc a Trieste Centrale-ba. 

7 percnyi autóval megtett útra volt Marano Lagunare, egy barátságos kisváros, ahol Adrianoval motorcsónakkal behajóztunk a lagúnák közé, és kikötöttünk egy szigeten. 

A reggeli, amit  a szálláson helyben kaptunk az általuk eltett házi cseresznye- és baracklekvár, saját kezükkel készített szörp, méz, vaj, tojás volt. Napindítónak pedig forró olasz kávét is kaptunk.

Csendes, tiszta helyünk volt, ahol lehetett olvasni a szoba előtt lévő süppedő fotelben. Ha kisétáltunk a kis tóhoz, ahol kacsák úsztak, útközben virágzó fák és pálmafák is vártak minket.

Bort és grappát vettünk tőlük, mikor eljöttünk. Hoztam még haza Cantuccit, a toszkán édességet, amit ők borba mártanak, én kávéba. Hoztam haza olívaolajat, melyet Dantéról neveztek el. Van itthon tőlük kávé is, hogy az íze emlékeztessen az ott töltött időre. Az Adria homokjából került haza egy kagyló is, amit ott rögtön zsebre tettem, majd megfelejtkeztem róla, és csak itthon találtam meg.

Arrivederci, Italia, remélem viszontlátunk még egyszer.

" Egy kínai költő sok száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy ha valamit leírunk, újra át is éljük."(Frances Mayes: Napsütötte Toszkána) 

Egy hét Olaszországban Útinapló 3.

Ismét Marano Lagunareban vagyunk. Utunk során még elmentünk Gradoba, Velencébe, Triesztbe is, de ebbe a városkába még többször is visszatértünk. Itt is vannak lagúnák, mint Velencében. Itt is kiülnek az emberek az utcára borozgatni, kávézni, fagyizni, enni. 

M. visszamegy az autóhoz valamiért, én fáradtan leülök a kikötő egy padjára addig. Hiába, nem könnyű bottal sokat sétálni. Pihenni kell közben. Nézegetem a már kikötő és a még éppen elinduló halászcsónakokat. A kis téren egy kerekesszékben ülő idős férfit látok. "Ciao, Mario!" mondják neki, sokan ismerik. Mikor elindulunk, én is köszönök neki. Ő visszaköszön: "Buon giorno, Signora!" hallom, és egymásra mosolygunk. Gyűrődnek a redők a szél és a Nap cserzette arcán.

Leülünk egy kikötőben lévő étterembe ebédelni. Másfél-két órán át eszegetünk a kávézással együtt. Figyelem közben az embereket, mert nagy élmény ez is számomra. Nézem, ahogyan mennek, nem sietnek. Frances Mayes: Édes élet Itáliában című könyvében olvasom: " A büszkén magasodó épületek tartása átragad az itt lakó emberekre is. Lassan, méltóságteljesen járnak az utcán, azt mondanám, vonulnak."

Majd elindulunk a halászcsónakokkal és hajókkal telített part mellett sétálni. Az olaszok önmagukat nem meghazudtolva széles mosollyal köszönnek ismét nekünk. Mi is köszönünk nekik, majd angolra váltva a pár férfi tagja elkezdte magyarázni, hogy ott ültünk az étteremben két asztallal távolabb tőlük. Én is megismerem őket, meg is említem nekik. Mennyit számít a figyelem. Örülnek, hogy emlékszem rájuk. Váltunk még pár szót, megbeszéljük ki honnan jött, majd elbúcsúzunk. Később ki-ki mosollyal az arcán folytatja az útját a kék víz és a pakolgató halászok mellett.

Egy hét Olaszországban Útinapló 2.

Kék ég Marano Lagunareban. Kedd délelőtt van és piacnap. Mi is elmegyünk nézegetni, elvegyülünk a sajtot, friss gyümölcsöt, zöldséget vásárlók között.

A városka kis főterén hangos harangzúgás repteti fel a galambokat.

Talán a mosoly az arcomon teszi, de köszönnek az emberek ismeretlenül is. Buon giorno! És valóban szép ez a nap is.

Csípős egy kicsit a szél, bár ragyogóan süt a Nap, hűvös levegő árad a lagúnák felől a városkába. Ebédig még van idő, én is fáradok, jön az ötlet, hogy üljünk be egy kávézóba. Megtettük ezt ottlétünk alatt újra és újra. Nincs hely, de a pincérnő azt mondja várjunk egy kicsit, piac van, sok az ember. Aztán megtörténik, aminek történnie kell. Felszabadul egy asztal. A pincérnő velünk örül, és hozza a két kávét.

Úgy teszünk mintha otthon lennénk, és mi is olaszok volnánk. Lassan kevergetjük a forró, erős eszpresszót, csendben beszélgetünk. A hangosan pergő olasz beszéd nem jön ki belőlünk, de nem sietünk mi sem, ahogy ők sem teszik. Nézem őket, és tetszenek.

Aztán kimegyünk újra a napfénybe, járjuk a szűk, régi lámpás falú utcákat, elmegyünk a kikötőbe, újra kimegyünk a régi torony uralta főtérre is. Utunkat az ódon falban otthonra lelt Szűz Mária vigyázza.

Egy hét Olaszországban - Útinapló 1.

Mielőtt elindultunk Olaszországba levettem a polcomról Frances Mayes: Édes élet Itáliában című könyvét, és elkezdtem olvasni. A második oldalon van egy mondat, mely úgy hangzik: Una bella giornata vagyis Szép napunk van. Vittem magammal a könyvet és a mondatot is, mert használni akartam ott, ha éppen úgy adódik. Meg is tettem, mert valóban minden napunk szép volt. Mindig sütött a nap, és kék volt az ég.

Fényes levelű pálmafák, spalettás ablakok, szűk utcák, utcán száradó ruhák, templomtornyos kis főterek, olajfaligetek, cserepes tetőkkel ellátott szép kémények, a piacon odafigyeléssel articsókát vásárló signorina. 

Spagettik, pizzák, kávék, fagylaltok, borok, finom édességek, pihenő halászhálók, olasz zene az éttermekben, kávézókban, ciprusokkal szegélyezett temetők, zöld vízű lagúnák Velencében, azúrkék színű Adria Triesztben.

Az olaszok örültek, ha a dallammal megáldott gyönyörű nyelvükön köszöntem nekik vagy éppen megköszöntem valamit. Már az egyszerű számlakérés is szép náluk: Il conto per favore.

Ráérősen teltek a napjaink, átvettük a nyugodt, hosszú étkezéseket és a kávézásokat. Hallgattuk közben a pergő nyelvű olaszokat. Jó programokat szerveztünk, majd utána kényelmesen pihentünk a mindig tiszta szobánkban.