A múlt héten születésnapom volt, csendben megünnepeltük. Nem szoktunk nagy hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, de el sem megyünk mellette szótlanul. Múlnak az évek, még van hátra pár év egy kerek évfordulómig, talán akkor meghívom egy kis ünneplésre M. családját és pár barátot. Soha nem tettem ezt, de az introvertált személyemnek kell az, hogy néha szervezzek, emberek között legyek, a magam módján ünnepeljek és ünnepeljünk. Ritkán teszem. Volt pár telefonhívásom, és a Facebookon is jókívánságok. Nem nagyon használom ez utóbbit, de mivel közli az ismerősökkel, hogy születésnapom van, írtak, képeket küldtek, és én odakuporodtam a számítógép elé olvasgatni, megköszönni a sorokat. Jó volt, hogy gondoltak rám. Rájöttem, hogy szükségem van rá, még akkor is, ha ilyen módon történik. Kell a törődés, nagyon kell. Felmelegít, áthatnak az érzelmek.
Elmentünk hétvégén M. öccséhez is látogatóba. Felújította a régi szülői házat. Úgy volt, hogy karácsonyra költözik be, de már november 19-én megtörtént ez az esemény. Milyen sokan kötik a beköltözést karácsonyhoz. Mikor én beköltöztem a mostani lakásomba én is az első karácsonyt képzeltem el itt.
Kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át, rendezte be a régi házat M. öccse, melyben annyiszor voltunk korábban. Ami nagyon tetszett az volt, hogy van neki kályhája is a padlófűtés mellé. Ha begyújt lehet látni a lángokat, hallgathatja a pattogó fahasábokat. Elmerültem mostanában a hygge világában, ez is hozzátartozik ehhez az érzéshez. Nézni a tüzet, melegedni mellette. Most éppen nem égett benne a tűz, de elképzeltem, hogy milyen lehet. Közben a két testvér az édesanyjuk réteséről beszélt. Az egyik kedvencet, a grízeset M. öccse megkereste egy régi szakácskönyvben, mely alapján M. anyukája süthette. M. ki fogja próbálni. Béke volt bennünk a múltat idézve egy új helyen, miközben a régi ház kinézete is velünk volt még. Jöttek elő az emlékek.
Találkoztunk M. egy barátjával is. Elmentünk négyen ebédelni egy szombathelyi halászcsárdába. Több mint 2 órán át ott voltunk, élveztük az étkezést, beszélgettünk, kávéztunk. Ez utóbbit többször is megtettük a legutóbbi pár napban. Cukrászdába mentünk, tetszett, hogy csak ülünk, nézzük az embereket, hallgatjuk a halk tányér és kanál koccanásokat, a közeli beszélgetéseket.