Kaptam karácsonyra két képeslapot blogos társaktól. Az egyik saját készítésű. Úgy örültem nekik. Köszönöm Erika és Viola.
Míg felhoztam őket a ládámból, már alig vártam, hogy elolvashassam a rájuk írtakat. Jó volt látni a feladók kézírását is. A postaládám is örült a sok számla és olykor egy-egy hivatalos levél után. Mintha visszamentünk volna a múltba egy kicsit. Hányszor nyitottam ki nem feleslegesen akkor a ládámat. Mikor tanultam az angolt, voltak levelezőtársaim, és jó volt meglátni mindig a csíkos szélű légiposta borítékokat. Így voltam valamikor az akkori Szovjetunióból írt levelekkel és lapokkal is. Mennyit tanultam mindkét nyelven a leveleket íróktól. Mennyi szó, kifejezés, kész, használható mondatok... Jó volt belelátni az életükbe, és később találkozni is velük személyesen.
Milyen öröm adni és kapni! Karácsony táján ez az öröm megsokszorozódik.
Milyen öröm adni és kapni! Karácsony táján ez az öröm megsokszorozódik.
Vannak más kapott lapok is nálam. Párat bekereteztem, és kitettem őket a falra. Azok is saját készítésűek. Évek óta ott vannak, a küldőjükre és blogjaikra gondolok, ha meglátom őket. Köszönettel tartozom értük újra. Köszönet a blogokért is, és nem csak karácsonykor.
Éva, én is sokszor gondoltam így új év táján azokra, akiknek évek óta küldtem saját gyártmányú lapokat... Az idén december és január szinte teljesen a szemeim "pátyolgatásával" telt el. Néha sikerült összehozni egy blogbejegyzést, de a lapok gyártása és megírása sokkal több időt igényelt volna (kezdve a frissen készült modellel...) Hozzájuk többnyire több oldalas levelek is jártak! Ilyenkor mindig bűntudattal küzdöttem, lustának titulálva magam... Most meg már kifutok lassan az időből és ráadásul febr. 2-ára el kell készülnie a félórás kis vitaindítónak a kétely szerepéről, mely előzőleg febr. végére volt beütemezve, de előre hozták a hónap elejére... Így maradt rá kb. 2 hetem... Mindezzel csak annyit akartam mondani, hogy ez az év se indul könnyen, úgy látszik. (S még nem is mondtam el mindent.)
VálaszTörlésNekem is nosztalgiám van a hajdani kézírásos nagy levelezéseink után! De erről már sokat "lelkiztem" a blogjaimon...
Dehogy vagy lusta! Ápolgatnod kellett a szemeidet a karácsonyi és az újévi időszakban. Teljesen érthető, hogy nem készítettél lapokat. Egyébként két saját magad készítette alkotásod is kint van a falamon. Az egyik bekeretezve itt van a számítógépem mellett, naponta látom, és eszembe jutsz róla ( is).
TörlésA kétely szerepéről vitaindító? Olyan okos vagy, én nem tudom, hogy meg tudnék-e bírkózni ezzel a feladattal.
Emlékszem, hogy többen is " lelkiztek" a blogjaikban a kézírásos levelezésekről. Jó volt, szép volt. Milyen öröm volt számunkra kapni és írni, Válogatni beléjük a képeslapokat, képeket, a borítékra a bélyegeket találni. Nem tudom van-e még ilyen, vagyis külföldi levelezőtársanak írni. Ha van is, biztosan e-mailban történik ez is.
Éva, mindig érdekelt a filozófia (itt tantárgy a középiskolák utolsó évfolyamán, érettségiznek is belőle), sőt, mostanában szó van róla, hogy már bizonyos fokon kisiskolásoknak is bevezetik, hiszen az élet minden oldalát tanulmányozza - szó szerint a "bölcsesség szeretete") Majd írok róla kis összefoglalót pár szóban a blogomon, ha mindez lezajlott...
TörlésAz nagyon jó lesz, ha írsz róla egy kis összefoglalót a blogodba.
TörlésLátod, én már nem is emlékszem, hogy tanítottak-e nekünk annak idején filozófiát középiskolában. Jó lett volna. A főiskolán már volt benne részünk, de nem mélyedtem el benne. A bölcsességet szeretem, bár én nem vagyok az. De tényleg nem! Most pótolhatnám, olvashatnék ilyen tárgyú könyveket, de egyelőre nem teszem. Aztán lehet, hogy később mégis hozzáfogok.
Nagyon szerettem a képeslapokat és magát a kézírást is. Még mindig őrzőm a nagyfiunk katonaságtól írt leveleit ,a kisebbik Németországi nyaralásáról írt lapokat. Ők most is küldenek Angliából szép képeslapokat mert tudják hogy szeretem.Én annak is örülök ha kommentelek és kapok választ rá ismeretlenül is jó érzés. Legyenek szép napjaid Éva. üdv.Zsike
VálaszTörlésValamikor összegyűjtöttem a leveleket és a lapokat. Aztán mikor rám jött a selejtezési roham eltűntettem őket. Kár értük, mert tulajdonképpen elfértek volna bárhol.
TörlésA mi korosztályunknak még van nosztalgiája a kézzel írt lapok, levelek íránt. A mostaniak már nem ismerik ezt. Nekik nincs ami hiányozzon, nem is lehet őket hibáztatni. Emlékszem mikor dolgoztam egy gyerek nem tudta, hova kell ragasztani a bélyeget a borítékra. Én tanítottam meg neki.
Milyen rendes a fiaidtól, hogy küldenek neked képeslapokat, mert tudják, hogy szereted őket. Benne van biztosan minden szeretetük. Olyan jó volt olvasni.:)
Én szívesen válaszolok a kommentekre. Az is igaz, hogy örülök a kommenteknek így ismeretlenül is. Bár már egy kis ismeretség belecsempésződik a kommentelők felé, ha szoktak írni a bejegyzéseimre. Elképzelem őket, és egyre többet tudok meg róluk. Most is például kaptam rólad információkat a kommentedből. Zsike, legyennek neked is szép napjaid!
Úgy örülök, hogy szereted! :)
VálaszTörlésNagyon szeretem, itt van most is pár centiméterre tőlem.:)
TörlésLapok, levelek. Az életünk történetei. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, mi lesz azzal a sok, másoknak értéktelen papírral? Annyira sok levelem van, amit őrzök, hogy fenn van a padláson, mert máshol nem fér el. 4,5+ majd 1,5 év, az algériai időkből. 3 év levélváltása a férjemmel. (míg más városban tanultunk), Anya, nagyanyáim levelei a szüleimnek, nekem. A lányommal emaileztünk sokáig, egy nagy részét ki is nyomtattam a munkahelyemen (itthon még nem volt net, az ősidőkben 😂). És ez csak egy része a sok sok levélnek....Szerettem szép bélyegekkel feladni, és ilyeneket is kaptam sokszor. Ennek a kornak vége, ellepte a múltat a felgyorsult, modern és kütyüs korunk.
VálaszTörlésDe az unokáimnak szülinapra és névnapra írok, mint rég, postán feladom, mert örülnek neki és meg is őrzik.
rhumel
Nekem is sok doboznyi levelem volt, de egy kis lakásban nincs elég hely, így sor került a selejtezésükre. Vérzett értük a szívem. Nem is olvastam el őket újra, mert akkor biztosan megkegyelmezek nekik.
TörlésAz unokáid így valamit megéreznek a kézzel írott lapok szépségéből, a kellemes érzésből, mikor megkapják őket, és utána lehet őket őrizni. ( Nem úgy, ahogy én tettem sokkal.) Megtanítod őket erre a szerintem fontos dologra, ami már kiveszőben van.
Már írtam egy bejegyzésemben, hogy anyu adventkor mindig írt nekem szép lapokat, és szép karácsonyi bélyegeket tett rájuk. Ezek megvannak mind, nem is fogom őket eltűntetni. Nézegetem a kézírását, olvasom a mondatait, tudom, hogy mikor melyik lapot vajon miért választotta nekem, hogy örömöt szerezzen vele.
Amikor gyerek voltam, sok képeslapot kaptunk, küldtünk, minden ünnepre a rokonoknak, barátoknak. Drága Édesanyám meghalt 18 éve és a képeslapok szép lassan "elkoptak", már nem jöttek és nem mentek. Mi igen, és a sok telefon, így ezek elvesztették a jelentőségüket. Aztán néhány éve a barátnőimmel megbeszéltük, hogy hiába az internet, a telefon, mindhármunk szereti a képeslapot adni és kapni is, így visszajöttek az életembe. És nagyon fontosak. A régi lapok a ma már üres "otthonomban" vannak fiókokban, de ahogy olvastalak most téged, az jutott eszembe, hogy amikor legközelebb megyek, akkor összeszedem őket és áthozom az otthonomba, amik között sok van, amit én küldtem a szüleimnek, emlékek... és átlapozom majd őket, és kincsesládába teszem. :) Köszönöm Éva. :))
VálaszTörlésAnyunak nem volt számítógépe, nem tudott annak segítségével jókívánságokat küldeni ünnepekkor. Néha helyette telefonált, de leginkább lapokat küldött ő is, mint az édesanyád. Élvezettel válogatta, vette őket. Volt egy címlistája, és már december elején elkezdte a lapokat írni, aztán megvárta míg megjelentek az ünnepi bélyegek, és szépen rájuk ragasztotta őket. Mikor közeledtek az ünnepek ( születésnapok, névnapok is) elment a postára és feladta őket. Szeretettel, szívesen tette. Ahogy írtam az általa nekem küldötteket megőriztem. Könyvjelzőknek használom vagy csak nézegetem őket főleg karácsony előtt.
TörlésDe jól teszed, hogy áthozod a régi lakokat az otthonodba!:) Ne is hagyd, hogy eltűnjenek, tedd őket a kincsesládába. Védd, óvd őket, nagyon szép emlékek lesznek.
Örülök, hogy viszajöttek az életedbe újra a képelapok. Jó elhatározást tettetek a barátnőiddel. Minden jót kívánok neked.
Igen, így csinálta az én Anyum is, a postás hozott mindig sokfélét ünnepek előtt és abból válogatott, és neki is volt címlista, meg is van, füzetbe írta, frissítette, amikor kórházban volt, ott összebarátkozott egy másik asszonnyal, és bár messze lakott, mindig jött és ment a képeslap Bertóknénak. Én is szerettem az írását, a kézzel írt receptfüzetés is szépen, oldalanként "bugyiba" tettem és füzetbe került. Tettem el jónéhány rejtvényújságot, amiket megcsinált, de tettem el üvegről cimkét, amit ő írt, és őrzöm őket. Köszönöm szépen, én is kívánok neked minden jót! :)
TörlésAnyu is küldött lapokat egy asszonynak, akivel összebarátkozott a kórházban. Írt nekem egy receptes füzetet is. Megvan még természetesen.Olyan receptek vannak benne, amiket ő főzött, sütött, benne volt az is, hogy mire figyeljek, ha csinálom. Emlékek ezek, csak akkor nő az értékük, amikor az írója már nincs.Szép írása volt anyunak, apunak is.
TörlésNagyon hiányzik nekem is ez a fajta kapcsolattartás. Olyan jó érzés volt, ha kinyitottam régen a postaládát és volt benne levél vagy képeslap. Míg nem volt telefonunk, leveleztünk a szüleinkkel, ők megírták mi történt otthon, hogy vannak, mi meg az itthoni fejleményeket. Ha kérdést tettünk fel, egy hét is kellett, mire megkaptuk rá a választ.
VálaszTörlésElőttem van Anya gyöngybetűi, nagyon szépen írt. Sajnos, ahogy Te is írtad Éva, én is sokszor selejteztem és így eltűntek ezek a régi írások. Sosem gondoltam rá, hogy ennyire fog egyszer hiányozni az Anyukám, Apukám kézírása...
A külföldön élő lányom küldött karácsonyra képeslapot, meglepetés volt, én meg majd elsüllyedtem úgy szégyelltem magam, mert én nem írtam, a videótelefonálásra építettem mindent, hogy úgyis beszélünk. Megfogadtam, míg élek, mindig fogok nekik lapot írni /küldeni, ha nem tudnak hazajönni ünnepekre. Éreztem rajta, hogy csalódott volt kicsit, nagyon fájt nekem, hogy ilyen figyelmetlen voltam , bőgtem utána.
Bocsánat, sokat fecsegtem... ☺️
A nagymamám és a férje, akire nagyapaként tekintettem Békéscsabán éltek, mi pedig itt a nyugati végeken. Ahogy nálatok is, cserélődtek a levelek, jöttek-mentek a hírek.Várni kellett rájuk. Utána nekünk volt telefonunk, nekik nem, így megbeszéltük, hogy melyik telefonfülkét hívjuk majd. Ők időre odamentek, és fogadták a hívásokat. Ha valami sürgős volt, akkor ment a távirat. Így ment ez régen.
TörlésJó, hogy elhatároztad, hogy fogsz a lányaidnak képeslapot küldeni karácsonyra. Ne is tágíts ettől! Ha lehet örömet szerezni tedd meg! Meg fogják becsülni a lapjaidat. Kisírtad magad, vége, tiszta lappal indulsz, és írod majd a lapokat. Milyen jó lesz adni és kapni majd.
Dehogy fecsegtél! Nagyon jó hogy leírtad, ami benned volt. Igazán jólesett olvasni.Köszönöm szépen.
Az jutott eszembe, olvasva az írásodat Orsi, hogy bizony mindenkinek vannak ilyen elszalasztott és később fájó dolgai, de szerintem képeslapot bármikor írhat az ember, olyan szépek és nemcsak ünnepekhez valóak vannak, szóval bármikor vehetsz egy szép tájról, virágról, vagy egy kedves idézetről szóló képeslapot és elküdhetetd neki azzal, hogy csak úgy... gondoltam rád, amikor ezt megláttam... stb. és írsz neki néhány kedves mondatot, és nagyon fog örülni szerintem, sőt meg is fog nagyon lepődni, kellemesen, hiszen nincs ünnep éppen. Szóval... szerintem küldj neki képeslapot, ne várj egy következő ünnepet. :)
TörlésBetty, mikor utazunk valami szép helyre, s a lányaim is, ha elindulnak valahová a nagyvilágba onnan külföldről is, mindig küldünk lapokat egymásnak, hiába mutatjuk be whatsappon sok fotóval a hely szépségét, más egy képeslap ☺️ szóval nem halt ki ez a kommunikációs forma sem, szerencsére. Névnapokra, születésnapokra is megy lap, ez a karácsonyi most kimaradt. Nem mentegetem magam, csak tényleg annyira a videotelefonra vártam/vártunk , hogy láthassam Őt és a párját. (az egyik lányom itthon volt)
TörlésTanultam belőle, még most is összeszorul a gyomrom az érzésre, hogy figyelmetlen voltam ...
Így már értem, Orsi. :) Azt hittem, hogy csak ünnepeken küldtök, és azt talán lehetett volna egy meglepetéslappal kicsit kompenzálni. Én is ilyen érzékeny vagyok ilyen figyelmetlenségeimre (sajnos a másokéra is, és ez nem jó), és akár évekig is, ha eszembe jut, nagyon rossz érzésem lesz tőle. Megértelek... :)
TörlésYour cards are very nice. I also had a lot of pen pals when I was at school and I loved to receive letters.
VálaszTörlésIt is good to know that you had pen pals. I have English, American, Croatian, Indian and Russian pen pals.
Törlés