Napjaim apró történései

Ma elmentem sétálni, és egy-két dolgot elintézni. Mikor jöttem visszafelé, láttam messziről, hogy anyu volt erkélyén valaki áll a korlátra könyökölve. Éppen olyan volt, mintha ő várt volna rám, ahogy régen tette.  Azóta is a látvány hatása alatt vagyok.

Reggel zúgást hallottam kintről. Nyírták a füvet a lakótelepen. Kinyitottam az ablakot, és friss fűillat áradt be. A sétákat megígértem magamnak, be kell tartanom, de vonzott a frissen nyírt fű látványa és illata is. Míg mentem, láttam a füvet nyíró embert, kicsit megálltam nézni, ahogy végezte a munkáját.

Nem főztem magamnak. Elmentem egy közeli helyre menüt enni. Gulyásleves, aranygaluska vaníliaöntettel volt ebédre. Jólesett, és az ár is elfogadható. Máskor is megyek, magamnak nem fogok főzni.

Kicsit megfáztam, de csak a fejem tompa, és néha fújom az orrom, könnyezik a szemem. Ha ennyivel megúszom, az jó lesz. Szerencsére fűtenek. Iszom a forró teát, és melegen öltözöm.

Nem sok minden történt velem a napokban, de ez így van jól. Van valami azonban, amitől félek. Mindig úgy ébredek, hogy félve olvasom vagy hallgatom utána a híreket. Ez a háború, és egy esetleges harmadik világháború eljövetele. Remélem, hogy győz a józan ész, de a félelmem nem alaptalan. Napjaim része ez az érzés, le kellett írnom.

Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.

Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.

A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.

Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.

Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 

Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.

Napjaim

Borús vasárnap reggel van, jól aludtam. Elvégeztem a reggeli teendőket, leültem a számítógép elé. WhatsAppon M-mel is beszélgettem egy kicsit. A folyosón közben a szomszédasszonyok is beszélgetnek egy emelettel lejjebb. Nem értem hogy mit, de hallom, hogy elkezdték a szokásos eszmecserét. Egymással szemben laknak, gyakran beszélgetnek, nevetgélnek. Talán néha csatlakoznom kellene hozzájuk. Ha véletlenül akkor megyek arra, mikor szót váltanak, megállok, és én is beszélgetek velük. 

A héten a lépcsőházat és a korlátok fa és fém részeit festették. Rendkívül tiszta munkát végeztek. Mikor befejezték a munkát, fel is mostak a festők. Nem maradt hátra utánuk más csak a friss festékillat és a tisztaság. Ilyen munkát végzők is vannak.

Január elsején elhatároztam, hogy sokat sétálok. Nem tartom be. Nem vagyok elég erős magamhoz. Csak akkor megyek, ha elintézni valóm van. Az utóbbi pár napban volt is. Fodrász, posta, bank, könyvtár, bolt, gyógyszertár, Rossmann. Volt, ahova M. vitt, volt ahova gyalog mentem, mikor ő már hazament. Ez volt a séta. Közben néztem a lakótelep virágait. Le ne maradjak  a tavaszról. Nyílik a pipitér is. Egy volt blogos társam így hívott sok-sok évvel ezelőtt, még egy másik blogomban. Szép emlék.

Voltam temetésen is kedden. Nem jó esemény, de elmentünk, elkísértem a barátot utolsó útjára. Sokan voltak, szerettük Tonit.

Nem nagyon történik más velem. Múlnak a napjaim, és élvezem is őket. Ha egyedül vagyok próbálom magam elfoglalni. Nem mindig jó egyedül lenni, de vannak napok, mikor nincs más lehetőség. Keddig még így leszek. Most megyek vasalni, délután pedig egy jót olvasok. Széppé teszem a napom.

Kellemes vasárnapot kívánok nektek is.

Jó és rossz dolgok

Én, aki lakótelepi lakásban élek kert nélkül, nem nagyon veszem észre a tavaszi virágok nyílását. A legutóbbi sétánkon azonban figyeltem őket, próbáltam behozni a lemaradásomból azt, amit lehet. Találtam néhány szép szirmú virágot az utunk során. Virágoznak a fák is, éled a természet, egyre több a szín, fényesebben süt a Nap, hosszabbodnak a napok, a madarak is hangosabbak... Mindez egyre inkább belém ivódik, tudatában vagyok a változásoknak. Akarom, hogy így legyen.

A tavasz egyfajta kezdet, de én a napokban találkoztam a véggel, az elmúlással is. Két ember is örökre távozott a környezetemből. M. egyik barátja, akit én is ismertem, elhunyt. Egy hónapja még együtt  ebédeltünk, M. pár nappal a halála előtt még beszélt vele telefonon.

Sajnos egy volt gimnáziumi osztálytársamat sem láthatom már többé. Ő az első, aki távozott végleg az osztályból. Mi, többiek még élünk.

Élni kell, megélni a napokat, figyelni mindenre, ami szép és jó! Nem kell hagyni, hogy elillanjanak a napok. Unalomig ismételt szavak. A rosszat is át kell élni, de életünkben minden véges, egyszer a rossz is elmúlik majd. Eddig is így volt, ezután is így lesz. 

A két haláleset most újra ezekre a gondolatokra figyelmeztetett, nem először, és nem is utoljára.

Hekk

Jó egy nap nem főzni, hanem egy jó helyre elmenni, és valami finomat enni. Mikor kórházban voltam, egy szobatársam elmondta, hogy a legjobb hekket a közeli Fertőrákoson a Kovács Kocsmában lehet enni. Kipróbáltuk, és azóta visszajárók vagyunk. Így is lehet élvezni az életet. A finom ételek mindenképpen ehhez  tartoznak.
Elindulunk, és tudjuk, hogy valami jóban lesz részünk. Várjuk, hogy kihozzák a halat, nekilátunk, és még utána megiszunk egy kávét is. Nem sietünk, örömmel eszünk, közben hallgatunk is, beszélgetünk is, de leginkább hallgatva élvezzük az ízeket. Süt a februári nap, pattog a kályhában a tűz, gyűlnek a vendégek, keverednek a magyar és a német szavak. Közel a határ.

Minden rosszban van valami jó. Hányszor mondjuk ki ezt a mondatot, és mindig megbizonyosodhatunk az igazáról. Ha nem kerülök kórházba, soha nem tudjuk meg, hova kell menni hekket enni.

Könyvek

Ha  könyvárba megyek, M. majdnem mindig eljön velem. Tulajdonképpen ez jó, mert akkor ő visz és hoz autóval. Mindig felpakolok könyvekkel, és jó, ha segít valaki hazahozni őket.

Ő egy jól feltöltött utcai fülkés "könyvtárból" hozza a könyveit. Szereti a  hosszú, sokáig olvasható regényeket, és mindig talál is ilyeneket. 

Ha ott vagyok nála, akkor mindig várom vissza, és kíváncsi vagyok arra, hogy milyen könyveket hoz haza. Mikor hallom a kulcs csörgését, elmegyek elé az előszobába, és várom, hogy levegye végre a kabátját. A táskában még titokként ott vannak a könyvek. Aztán kiteszi őket az asztalra, elmondja, hogy miért azokat választotta, mit tud róluk, mit tud az írójukról, van-e hozzájuk fűződő emléke. Amit most olvas, arra emlékezett, hogy egy gimnáziumi tanára ajánlotta, de ő akkor nem olvasta. 

Belelapozunk mindegyikbe, majd  átöltözik, és leül olvasni. Belekezdeni egy könyvbe olyan, mint egy titkot felfedni.  Én gyakran mellé telepszem, és olvasunk csendben, örömmel, olyan élménnyel, mely szebbé teszi a napokat. Néha feláll, odamegy a számítógéphez, utánaolvas dolgoknak, érdekli a történelmi háttér. Mesél a könyvről, ha érdekes mondatot talál lefordítja nekem.

Kincs a könyv, örömforrás.

Virágok

A Valentin-napot nem nagyon tartom ünnepnek. Aztán mikor virágot kapok, akkor úgy érzem, hogy mégis jó, hogy van ez a nap. Vízbe teszem az ajándékot, és napközben oda-oda nézek, hogy eszembe jusson az, aki gondolt rám.
Az a jó, hogy nem csak ezen a napon kapok virágot. Beszélnek szavak helyett is, míg velem vannak, különösen akkor, ha egyedül vagyok. 

Cesky Krumlovban

Ha itthon vagyok  a cseh szavak valahogy mélyen ülnek bennem, de amint Csehországban vagyok rögtön a felszínre kerülnek. Megértem a feliratokat, tudok köszönni minden napszakban, megköszönni bármit, ha sor kerül rá. Ennyit tesz a környezet, az orosz nyelv valaha volt tanulása, a nagymamámék és anyu otthoni, gyakran tót nyelven való beszélgetése. Mennyi szó ragadt rám közben gyerekkoromban, míg hallgattam őket.  A szláv nyelvek egyébként is közel állnak hozzám.

Cesky Krumlovba mentünk pár napra. Szép város, romantikus utcákkal, színes, ódon házakkal, cégérekkel, lámpákkal.

Mindenképpen enni akartam az egyik cseh nemzeti ételt, sült húst, káposztával, knédlivel. Ez utóbbin volt a hangsúly. Csehországban knédlit enni muszáj. Sikerült kétszer is ennem, amire vágytam. Finom volt.

Csípős, hideg szélben sétáltunk az utcákon, sokszor megálltunk a Moldva folyónál. Smetana nagyszerű zenéjét dúdoltam magamban. A hideg elől néha bementünk egy cukrászdába forró gyümölcsteát inni, megpihenni. Rollátorral mentem, és így viszonylag sokat tudtam menni.

Szép napok vannak mögöttünk. Évekkel ezelőtt voltunk már itt, talán nyáron újra megyünk.

Pár korábbi nap néhány története

A múlt héten születésnapom volt, csendben megünnepeltük. Nem szoktunk nagy hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, de el sem megyünk mellette szótlanul. Múlnak az évek, még van hátra pár év egy kerek évfordulómig, talán akkor meghívom egy kis ünneplésre M. családját és pár barátot. Soha nem tettem ezt, de az introvertált személyemnek kell az, hogy néha szervezzek, emberek között legyek, a magam módján ünnepeljek és ünnepeljünk. Ritkán teszem. Volt pár telefonhívásom, és a Facebookon is jókívánságok. Nem nagyon használom ez utóbbit, de mivel közli az ismerősökkel, hogy születésnapom van, írtak, képeket küldtek, és én  odakuporodtam  a számítógép elé olvasgatni, megköszönni a sorokat.  Jó volt, hogy gondoltak rám. Rájöttem, hogy szükségem van rá, még akkor is, ha ilyen módon történik. Kell a törődés, nagyon kell. Felmelegít, áthatnak az érzelmek.

Elmentünk hétvégén M. öccséhez is látogatóba. Felújította a régi szülői házat. Úgy volt, hogy karácsonyra költözik be, de már november 19-én megtörtént ez az esemény. Milyen sokan kötik a beköltözést karácsonyhoz. Mikor én beköltöztem a mostani lakásomba én is az első karácsonyt képzeltem el itt. 

Kíváncsiak voltunk, hogyan alakította át, rendezte be a régi házat M. öccse, melyben annyiszor voltunk korábban. Ami nagyon tetszett az volt, hogy van neki kályhája is a padlófűtés mellé. Ha begyújt lehet látni a lángokat, hallgathatja a pattogó fahasábokat. Elmerültem mostanában a hygge világában, ez is hozzátartozik ehhez az érzéshez. Nézni a tüzet, melegedni mellette. Most éppen nem égett benne a tűz, de elképzeltem, hogy milyen lehet. Közben a két testvér az édesanyjuk réteséről beszélt. Az egyik kedvencet, a grízeset M. öccse megkereste egy régi szakácskönyvben, mely alapján M. anyukája süthette. M. ki fogja próbálni. Béke volt bennünk a múltat idézve egy új helyen, miközben a régi ház kinézete is velünk volt még. Jöttek elő az emlékek.

Találkoztunk M. egy barátjával is. Elmentünk négyen ebédelni egy szombathelyi halászcsárdába. Több mint 2 órán át ott voltunk, élveztük az étkezést, beszélgettünk, kávéztunk. Ez utóbbit többször is megtettük a legutóbbi pár napban. Cukrászdába mentünk, tetszett, hogy csak ülünk, nézzük az embereket, hallgatjuk a halk tányér és kanál koccanásokat, a közeli beszélgetéseket.

Képeslapok

Kaptam karácsonyra két képeslapot blogos társaktól. Az egyik saját készítésű. Úgy örültem nekik. Köszönöm Erika és Viola. 

Míg felhoztam őket a ládámból, már alig vártam, hogy elolvashassam a rájuk írtakat. Jó volt látni a feladók kézírását is. A postaládám is örült a sok számla és olykor egy-egy hivatalos levél után. Mintha visszamentünk volna a múltba egy kicsit. Hányszor nyitottam ki nem feleslegesen akkor a ládámat. Mikor tanultam az angolt, voltak levelezőtársaim, és jó volt meglátni mindig a csíkos szélű légiposta borítékokat. Így voltam valamikor az akkori Szovjetunióból írt levelekkel és lapokkal is. Mennyit tanultam mindkét nyelven a leveleket íróktól. Mennyi szó, kifejezés, kész, használható  mondatok... Jó volt belelátni az életükbe, és később találkozni is velük személyesen.
Milyen öröm adni és kapni! Karácsony táján ez az öröm megsokszorozódik.

Vannak más kapott lapok is nálam. Párat bekereteztem, és kitettem őket a falra. Azok is saját készítésűek. Évek óta ott vannak, a küldőjükre és blogjaikra gondolok, ha meglátom őket. Köszönettel tartozom értük újra. Köszönet a blogokért is, és nem csak karácsonykor.

Hygge

A hygge dán szó, és röviden azt jelenti, hogy élvezni az élet, a mindennapok egyszerű örömeit kevés pénzzel is. Egyfajta életmód, szemlélet, életérzés, mely szerint lehet és érdemes is élni.

Ha belegondolok, mindig is eszerint éltem, csak soha nem tudtam megnevezni az érzést, mert nem tudtam a megfelelő szót rá.

Megvoltak hozzá a dolgaim, ha nem is minden: takaró, pléd, kávé, tea, könyv, meghitt zug, kuckó a lakásban, bögrék, gyertya, meleg pulóver és zokni... Ezen kívül az ősz, a tél, az advent, a karácsony szeretete, az eső kopogásának és a viharos szélnek a hallgatása, miközben én bent a melegben biztonságban vagyok. Sorolhatnám még a hozzávalókat, a könyv kitér a lehetőségekre.

A hygge jelenti még, hogy tudunk a jelenben élni, megélni a boldog pillanatokat, és a legtöbbet kihozni belűlük. Ez tulajdonképpen a boldogság maga. Fontos a társas kapcsolatok megléte is, de nekem ez soha nem volt erősségem. Kevés barátban, kis családban volt mindig részem. 

Meik Wiking: Hygge - a dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvét kétszer is elolvastam. Mikor az első olvasás után letettem, azonnal elkezdtem olvasni másodszor is. Igen, akkor rögtön. Megérte. Lehet, hogy megveszem saját példányban is, ha kapható.

Kitettem már a szerző másik könyvét is magamnak, melyet szintén kivettem a könyvtárból. A címe: Lykke - a boldogság nyomában. Remélem, annyira fog tetszeni, mint a már fent említett másik könyv is.

Most

Sok edényem van, de nem mindet használom igazán. Elfelejtkezem az olyan apró örömökről, hogy a csokidrazsét nem csak az egyébként szép zacskójából is lehet enni, hanem ki lehet önteni egy bonbonierbe, és onnan szemezgetni. Mert miért ne becsülnénk meg jobban az olyan egyszerű alkalmakat az örömre, a szép dolgok látványára, mint például az előbb említett lehetőség. Csak úgy a magunk örömére is.
Meg kell becsülni a meglévő tárgyainkat, nem csak várni arra, hogy egyszer majd sorra kerülnek. Lehet, hogy soha, és csak állnak a szekrényben.

A most az igazi időpont mindig a jóra, a szépre, az örömre, nem a majd egyszer, valamikor...

Olvasás

Könyvtárban voltam, és vélhetően az épülésemre szolgáló könyveket hoztam ki. A Katherine May könyvet kezdtem el először olvasni. 
Kint hideg, bent meleg, kezemben egy könyv. Mi kell ennél több, ha egész délelőtt elfoglalt voltam, és a délutánt a pihenésre szántam?

Néha úgy érzem a "hygge" dán szó elborít, és nem mindig tudom, hogy jó-e, de mégis  alkalmazom, ami ezzel jár. Ez a szó az otthonosságot, mint alapszemléletmódot jelenti. Az otthoni kényelem felé fordulás, mely megvéd minket a külvilág zordságától. Sokat vagyok itthon, megteremtettem a kényelmemet, és élek vele. Védekezem, mert szükségem van rá.

Január elején

Egy német blogos társam többek között elégedettséget kívánt kommentben 2024-re. Milyen igaza van. Egészséget kívántunk magunknak és másoknak leginkább az új évre, de elégedettségre is szükség van. Meg kell tanulnunk ezt is érezni.

M-nél voltam január első napjaiban, minden úgy volt, ahogy volt, elfogadtam a napokat úgy, ahogy jöttek. Megéreztem azt az érzést, melyről az előbb írtam. Elégedett voltam.

Kedden leszedtük M. karácsonyfáját. Az enyém még megvan, hiszen nem voltam itthon, és nem tudtam elpakolni. Legalább tovább élvezem, ez is valami. Elteszem a karácsonyi dekorációkat is majd a gyertyák, a mécses- és gyertyatartók kivételével. Messzire van még a tavasz, kellenek a vígasztaló, pislákoló kis fények.

Találkozásaim is voltak. Beszélgettünk a fiatalabbik fiúval és a feleségével, M. egy barátjával és M. nővérével is. Mivel sokat vagyok egyedül, egy-egy találkozás, beszélgetés elégedettségre ad okot. A nővérnél történő vendégségben rossz volt, hogy nem tudok németül. Összeszedtem minden tudásomat, de sokkal több kellett volna.  Egyébként újra hálás vagyok az angol nyelvnek. Sokakkal a kapcsolatom ezen a nyelven történik. 

M. barátjával is angolul beszéltem. Magyarul akar tanulni, mikor meglátogatott minket elmondta a tervét. Tiszteletreméltó elhatározás, és nagyon örülök neki.

Hétfőn esett egy kis hó. Én, aki lakótelepen lakom, kevés tetőcserepet látok. Szép volt a cserepek találkozásaiba és kiemelkedéseibe befújt hó mintázata. Ültem az ablak mellett és nézegettem a hópelyhek  lassú gyarapodását a szemközti háztetőn. 

Még nem késő elégedettséget kívánni nektek az új évre. Kívánom, hogy érezzétek át minél többször ezt az érzést.

Vég és kezdet

Eltelt a szilveszter. Egyedül voltam, olvastam, TV-t néztem vártam az éjfélt a kis karácsonyfám mellett. Tavaly kórházban voltam, megébredtem ugyan éjfélkor a tüzijátékra, de pár percen belül vissza is aludtam. Akkor egy kívánságom volt, hogy lelkileg felépüljek. Ez megtörtént. Akkor sem volt több kívánságom csak egy. Most sincs több, ahogy az előző írásomban írtam már róla. A több mozgás a célom, vagyis a lelki felépülés után a testi is fontos.

Szilveszter reggelén kiraktam előre 2 hétre a gyógyszereimet. Jó lenne nélkülük élni, de nem lehet, tehát pontosan szedem őket. Utána elmentem még a boltba egy kis vásárlást csinálni. Csak néhány apróságot vettem. A pénztárosnő  nagyon kedves volt, meghallgattam a jókívánságait, és viszont kívántam neki hasonlókat. Segített közben bepakolni a kosaramba a vett dolgokat. Egy szomszéd kinyitotta az ajtót nekem, tehát csupa jó dologgal találkoztam az utamon.

Itthon még megebédeltem, hallottam a lakásba beszűrődő neszeket. Porszívózások hangja a szomszédoktól, valaki még felmosta a lépcsőházat, hallottam egymás köszönéseit, és a boldog új évet kívánásokat. Az utcáról hallottam délután kósza petárda durranásokat, trombita hangokat, melyek az este folyamán egyre gyakoribbá váltak, majd végül tüzijátákba torkolltak éjfél után. Voltak telefonhívásaim is jó beszélgetésekkel.

Elővettem délután egy könyvet, majd este TV-t néztem. M. most nem volt velem, de a neten kapcsolatban voltunk. 

1-én reggel pedig elmentem egy közeli, lakótelepi kis tóhoz, hogy az új évem úgy kezdődjön, ahogy elhatároztam: friss levegővel és sétával. Útközben sárba tapadt levelek és tűleveleken hintázó esőcseppek szépségét néztem, kutyákat sétáltatókkal, futókkal, horgászokkal találkoztam. 

Induljon az új év...