Ősszel nem hal meg:
haraszttá születik a
hulló falevél.
Szöllősi Bernadett
A falevelek nem gondolkoznak, hogy hova hulljanak le. Libegnek-lebegnek, majd leesnek, ahova éppen hívja őket a jövendő helyük.
Maradnak az első szélig vagy a menetszél erejéig, majd megmutatják magukat távolabb is. Aztán a széltől fújva összegyűlnek, és léptek súlya préseli őket egymáshoz egyre szorosabban.
Áznak, fáznak, nyúlós-nyálassá válnak, és vékony rétegben lapulnak rá a földre. Rajtuk járva azt sem tudjuk már, hogy egyszer hulló levelek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése