Az ősz számomra akvarell festészet, az összefolyó meleg színek egyvelege. A sárga és a vörös először fent, majd az idő múlásával egyre inkább már lent folyik össze a szemünk láttára.
A fent és a lent közötti kapcsolat pedig az éppen lehulló levelek egyre sűrűsödő jelenléte.
Később barnulnak, száradnak, pöndörödnek, és zörögve nyomot sem hagyva karistolják az aszfaltot, ha a szél ereje megtalálja őket.
Végül kikerülni már nem lehet a leveleket, szőnyegként puhítják a föld keménységét, és féltve őrzik az új immár avarként hangzó nevüket.
A festményeket Sopronban láttam dr. Gáspárdy Tibor festőművész kiállításán, és a képeket is ott készítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése