Sokszor voltam Balfon ( 8 km innen) a gerincem kezelései miatt. Busszal jöttem haza, és ha még volt időm az érkezéséig a szanatórium parkjában sétáltam és nézegettem. A buszmegálló nem vonzott, az csak egy barna fadoboz volt a parkhoz képest.
A kezemben volt a megpakolt táska egy vizes törölközővel, fürdőruhával, papuccsal, egyebekkel és néztem az órát is, hogy a látvány miatt nehogy ne érzékeljem az idő múlását, és elmenjen majd nélkülem a busz.
Volt ott egy mindenki macskája is, aki felnézett az érdeklődőkre, és mindig feleslegesen óvta tőlünk az ételét, hiszen senki nem vágyott rá.
Volt pók is, aki szőtte a hálóját, és adott a szépségnek is, mert virágok szirmai közé feszítette ki a gyenge szálakat.
A színes virágok között virított sok sárga színű, hogy a napszínükkel ők legyenek a legjobban láthatók. El is érték a céljukat, mert észrevettem őket.
Mindehhez társult a megszelídült szeptember eleji napfény, melyre egész nyáron át vártam.
Elérkezett mára szeptember elseje, sőt folytatódik ez a hónap, és a mai dátummal teljesült is egy kívánságom.
