Íme, mikor még küld az évszak valami aranylót a szürkére váltás előtt azoknak, akik hiányolni fogják a színeket. Én ugyan elvagyok a fekete-fehérrel is, az olyan egyértelmű. Fekete-fehér, igen-nem...Viszont egyre több szín van már a földön, szemünk mint a lefelé irányított spotlámpa ott keresi a színek utolsó maradékát.Kórházban voltam egyszer, és egy sárgán fénylő, magányos fára nyílt a mellettem lévő ablak. Ez jelentette számomra a külvilágot, ahol nagy széllel egész éjjel tartó eső jött, és reggelre az a bizonyos fa kopaszon állt, de a törzse körül nagy tányérként ott volt a sok levél, melyeket még nem hordott el a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése