Gyász

 Zsille Gábor: Ne sírj

Krakkó, mondja valaki,

és eszembe jut, milyen jó volt sírni

a domonkosok miséjén, az oltár

sarkához közel, a tömegbe veszve,

térdepelve énekelni elcsukló hangon,

crucem tuam adoramus Domine,

ne sírj, érintetted meg a kezem, talán

kimondtad, talán csak jelezted,

át kellett volna ölelni téged

és kicsit sem engedni a szorításból,

ne sírj, súgta az érintésed,

és csupa könny volt az arcod.

A képeket a veszprémi Gizella-kápolna  altemplomában készítettem.