Olykor magamon is meglepődöm, hogy milyen nehezen bocsájtok meg. Illetve a megbocsájtás bennem van, de nehezen mondom ki, tehát a bocsánat csak számomra szól, engem erősít, a másikat nem.
De!
Talán neki is kell az idő, hogy elgondolkozzon, és ne kapja meg olyan gyorsan a feloldást, mert akkor nem nevel rajta semmit.Igazán nem is rajta akarok nevelni önző módon, de a kettőnk kapcsolatának kezelésére is kell nevelés, a felismerés, mert különben omlik össze. Fordítva is igaz, elvárom tőle is a közlést- ha nem jönnék rá-, hogy miben kell alkalmazkodnom.
Lehet, hogy nem is tudta, hogy megbánt?
Tudta, mégis megtette...Nevetett is rajta, ez bántott a legjobban, tulajdonképpen jót is akart ( a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve) de az is lehet, hogy kínjában és zavarában nevetett már.
Aztán azt hitte mérges vagyok, pedig szomorú és csalódott.
Milyen összetett dolgok ezek, mennyi idő, érzés kell a kibogozásához!
Szeretnék benne biztos lenni, hogy mégis ez visz előre, és a rossz többször, mint a jó.Csak ki kell bogozni, fel kell dolgozni, át kell beszélni, ki kell mondani, nem magunkban hordozni.
Tegnap megtettem az első lépést két nap után...
Valaki azt mondta egyszer, hogy csak annak lehet megbocsátani, aki bocsánatot "kér"...
VálaszTörlésTöbbször kimondta, hogy elnézést "kér"!
VálaszTörlés2 napig nem voltam rá képes megfelelően reagálni. Én sem vagyok megbocsájtó gép...
Közben éreztem mennyire kínlódik, ahogy én is.
Van ennél rosszabb, ha Te voltál bántó. Mert még abban sem lehetsz biztos, meghallja-e, ha megbánásodat akarod tudatni.
VálaszTörlésÉn vagyok hasonló helyzetben, egy liba, kolléganő miközben érte harcoltam kiderült a hátam mögött lepaktált az ellenséggel. Azóta rá sem tudok nézni. Nemhogy megbocsátani, mondtam ha én majd nyugdíjba megyek, s megkapják a kolléganőim, hát a legrosszabbra készüljenek!
VálaszTörlésÉva igen. Azt hiszem, az visz csak előre, ha előbb a másik helyébe helyezzük magunkat, megpróbáljuk az objektív élettapasztalatunk, ismereteink szerint látni, hogy mi motiválhatta őt.
VálaszTörlésS felismerni, hogy ahol bántott, az bennünk régebbi, nyílt, de legalábbis érzékeny sebhely (ahol rendben vagyunk, ott sérthetetlenek is vagyunk), s nem az ő dolga, hanem a miénk feldolgozni, begyógyítani ezeket.
Nem nevelhetünk mást, csak magunkat. A bűntudatkeltés vagy büntetéssel való játszmázás pl. még senkit nem nevelt fel, legfeljebb megfélemlített, idomított vagy világgá kergetett.
Ha magunk felnőttünk, az épp elég példa, vonzerő másoknak.
Most magam is ezen dolgozom, s tán még hosszú ideig...
"Arról tudom felismerni azt, aki valóban szeret, hogy nem lehet megsérteni." (Saint-Exupéry)
... és, amit másoknak nem bocsátunk meg, ott van valami,amit magunknak, vagy a szüleinknek nem bocsátunk meg. Érdemes áskálódni, fura dolgok kerülhetnek elő. :)
VálaszTörlésStali, bűnhődni és büntetni is rossz...Vagy nézőpont kérdése? A fejlődés eszköze mindkettő?
VálaszTörlésHoldgyöngy, nem árultak el, ellenség sincs, kettőnk között folyik valami, amit mielőbb rendezni kell.
Marvin, pontosan tudom miért tette, mert olyan jól ismerem, ismerem mi motiválja. Éppen ezért sajnáltam őt is, de először magam jobban.
Nem akarok bűntudatot kelteni, és félve vettem észre, hogy olyat is mondtam, amit nem kellett volna, ami nem tartozott az ügyhöz.Ott és akkor is tudtam, mikor kimondtam.
Utána ő elment, én itt maradtam a tisztázatlan helyzettel.Ez számomra is büntetés volt. A legrosszabb az, ha nem tudjuk azonnal rendezni, utána a távolság miatt nem tudjuk. Mert ezt személyesen kell.
Nem akarok játszmát folytatni, szégyellem, átlátható.
Ez is igaz:
"S felismerni, hogy ahol bántott, az bennünk régebbi, nyílt, de legalábbis érzékeny sebhely..."
Igen, utólag a távolság nehezebbé, olykor lehetetlenné teszi...
VálaszTörlésA bölcsek szerint ezért is fontos a "jelenlét", hogy akkor és ott mindig tudatosan figyeljünk. Na ez nem megy nekem sem :( Még.
KÍvánom, hogy Neked ezt a helyzetet hamar sikerüljön tisztázni!
VálaszTörlésNagyon figyelek mindig, hogy M. ne menjen úgy haza soha tőlem, hogy ne tisztázzuk, amit kell. Mert akkor az a hét nehéz. Most félig tisztáztuk indulásakor, és úgy érzem a megbocsájtás és a helyrehozatal is megtörtént mára messengeren.
VálaszTörlésKellettünk hozzá mind a ketten. Ő is tudta, hogy hibázott, én pedig nem rágódom már az ügyön.
Marvin, jó, ez a " jelenlét". Igen, figyelni kell, és nem hagyni, hogy elragadjon az indulat!!!
Én mindig a másik oldalon álok. Mindig magamat vádolom, és én kérek bocsánatot, hogy megsértődtem. Most nem sikerül.Talán, most én voltam sértő, de nem tisztázott a kérdés. Mindegy bocsánatot kértem, de nem kaptam...:(((
VálaszTörlésGondolkodom, mit vétettem...talán semmit!Ebben a dologban, ennyi volt, kiürült....
Adrienn!
VálaszTörlésTörekszel még a rendezésre? Vagy az már megalázó? végigmentetek azon, ami még ez ügyben tehető?
Bocsánatot kértél, és ha a másik ezt nem adja meg, akkor tényleg jobb a visszavonulás.Idő kell talán az átgondolására, vagy marad így.
Vannak helyzetek, melyek jelen vannak az ember napjaiban, és nem lehet tudni mi a következő lépés. Hallgatni ez esetben jobb, de feszül az emberben még mindig a tisztázás vágya.Hmmm...
szerintem - konkrét helyzettől függetlenül - a megbocsátással magunknak is jót teszünk, nem lehet nem megbocsátani!(az más kérdés, hogy nem felejtünk, ha nem tudunk), nekem van egy olyan tapasztalatom, ami viszont nem kellemes, és lehet, remélem is, h nem is általánositható(!), hogy aki ellenünk követ el valamit, az nem bocsát meg - nekünk...(!) ez elég paradox , és mégis.... tényleg remélem, hogy nem minden esetben van igy... de akkor is,annál inkább, én a mindenkori megbocsátás pártján állok!
VálaszTörlésAliz, lehet, hogy az ellenünk elkövető nem bocsát meg nekünk, mert ő maga szégyelli, amit tett, de nem akarja kimutatni ezt, mert akkor ő a "vesztes"! A külvilág számára pár szóval lerendezi, hogy a győzelem látszatát fenntartsa.Mert van aki mindig győztes akar lenni, ha erkölcsileg vesztes is.
VálaszTörlésItt a fejlődése meg is állt.
Még annyit, hogy sokszor tapasztaltam, hogy aki vesztes, de a győztes szerepében szeret pózolni, vagyis nem tud veszíteni, megbocsájtani, bocsánatot adni sem, az provokál. Hátha valaki beszalad a csapdába, és ezzel eléri a célját.
VálaszTörlésÉva! Megbántottam, bocsánatot kértem, szerintem többször mint kellett volna. Próbáltam, hogy a pozitív dolgokat is sorakoztassuk fel, hogy elvegyen a rossz szájízből...nem ment! Most már feladtam, mert szerintem, már egy lépéssel így is többet tettem a békességért. Nem vagyok haragtartó, sokszor azt is elvállalom, amit nem én követtem el! Mindegy most már....jön a feldolgozás!
VálaszTörlésigazad van, sajnos:(, még a provokációval kapcsolatban is, nagyo!:( és mégis, az "nyer", aki megbocsát (bár ANNAK NEM IS A NYERÉS A FONTOS!:)
VálaszTörlésAdrienn, akkor jöjjön az a feldolgozás! Úgy látom, döntöttél. Vagy ő döntött? Mindegy is, ahogy látom.
VálaszTörlésAliz, neked is, nekem is van bizonyára bőven tapasztalatunk.Én nem akarok minden áron nyerni, mert az örökös győzelemre hajtás akkora stressz lenne, hogy kikészítene. Akkor meg miért?
de hát épp ezt mondom, hogy az nem is fontos( a "nyerés") , annak, aki megbocsát(ó)...illetve szerintem egyáltalán nem fontos ez... (én a te szóhasználatodba mentem bele...(te irtál győztesről ill. vesztesről!) és átvitt értelemben: idézőjelben is- használtam a "nyertes"-t a "győztes" szinonimájaként....) szerintem egyet is értünk, csak úgy tűnik (a mostani válaszodból), mintha nem...:) de már máskor is volt ilyen... és kiderült, h én értelmeztem rosszul...
VálaszTörlésAliz tökéletesen egyetértünk. :-)
VálaszTörlésÚgy kellett volna írnom azt a mondatot, hogy "én SEM akarok mindenáron nyerni", és akkor jobban kitűnik az egyetértésünk.
Köszönöm, hogy írtál.:-)