Táncot lejt a tűz;
haldokló fahasábok
halk hangjaira.
( Horváth Ödön)
Hideg után jó a tóhoz közeli Halászcsárdába menni, abba, ahol a zöld cserépkályha van. Míg várjuk az ebédet, teát iszunk, gyorsan megkapjuk, közben pattog a kályhában a tűz, időnként még raknak rá, neki lehet támaszkodni, simogatni ez egyik kézzel. Azért az egyikkel, mert a másikban tea van. :-)
Megkapjuk a forró levest, amit fújni is kell, olyan forró. Utána várunk, mert a rántott ponty frissen sül ( forró, ropogós panír!), és hogy jobban múljon az idő, a pincérnő beszélget velünk, ő is odajön a közel kályhához. Most nincs más vendég csak mi. Ott vagyunk a kedvenc halevő helyünkön, miután jól átfagytunk és megéheztünk.
Mindennek meg kell tapasztalni az ellenkezőjét is, hogy értékeljük, élvezzük, vágyjuk a másikat.
Esténként oly jó érzés nézni a kályha üvegablakán át a parázs hasábokat..., úgy elaludni.
VálaszTörlésMegakadt a szemem a szép cserépkályhán rögtön, bennem volt a kérdés is, de te mindjárt meg is válaszoltad. De milyen jólesik a kis jutalom a nagy erőfeszítések után! azt is mondhatnám, hogy a nagy erőfeszítések adják meg a kárpótlás igazi ízét!
VálaszTörlésMárta!
VálaszTörlésSajnos itthon nincs ilyen kályha, lakótelepi központi fűtés van! Ezért keresem a lehetőségeket bárhol, ha láthatom, érezhetem a cserépkályhát. Gyerekkoromban az volt otthon!
Flora!
Nem szabad elfelejtkezni az önjutalomról.Régebben hajlamos voltam rá, ma már nem.:-) Lehet az bármi, akár egy cserépkályha érintése is. Olyan nagy erőfeszítést nem is tettem a jutalomért:-), csak ami adódott hétközben, de egy kis életélvezetet vele kell vinni a mindennapokba, a hétvégékbe különösen.
A nagy erőfeszítést is könnyebb véghez vinni, ha tudjuk, hogy valami vár ránk a végén.Én is így működöm!:-)
Istenem! De jó is volt itt olvasgatni, rég elfeledett sorokat, míves gondolatokat, ahogy kipattannak itt, akár a cserépkályhában tűz. Félve léptem be kis "otthonodba" ismét, a hosszú, tékozló hónapok, tán évek óta is. Úgy jöttem ide, mint rég elhagyott, elfeledett templomba, ahol csodákra számíthatok ismét, mint rég volt időben... A nagy zaj, a csinnadrattás tárhelyek után, de jó is itt Nálad! Puszillak: papa
VálaszTörlésCsak még annyit, hogy a régi Windows Live-os tárhelyre, illetve annak maradékára, elkezdtem ismét járogatni. A SkyDrive tárhelyre újból töltögetem a fotókat. Kerestelek ott, de sajnos nem leltelek.... Kár!
VálaszTörlésNemcsak ez a gyönyörű cserépkályha melengető, de az írásod is. Szívderítő volt olvasni ezen a zimankós reggelen.
VálaszTörlésSzia Papa:-))))))), de jó, hogy itt vagy! Tudod, hogy mindig nagyon örülök neked, a régi idők nekem is nagyon kedvesek.Én mindig itt vagyok,máshol nincs blogom, tehát te itt mindig megtalálsz. Mennék hozzád is, de a Facebookon kívül nem látlak, az meg nem az én műfajom, alig vagyok ott. Ha megírod e-mailben vagy itt, hogy merre vagy,akkor megyek hozzád szívesen.
VálaszTörlésSajnos a régi Windows Live tárhelyekre nem tudok már menni. Ok? Ki tudja? Most próbáltam ki, az már technikailag is kicsúszott alólam sajnos.
A Skydrive tárhelyet sem ismerem, majd utána nézek, de jobb lenne, ha te adnál tippeket, hol lenne a legjobb, ha megtalálnálak könnyen.
Stílusom maradt a régi, ha jó itt olvasgatni, a csinnadrattás tárhelyek után megpihenni, gyere többször, és szólj hozzám.Puszi:Éva
Csilla, melegedj nálam, most is hideg van kinn.:-)
VálaszTörlésEz a zöld cserépkályha ismerős, korábbi bejegyzéseidből, s bár itt ülök a jó meleg szobában a mégis felmelegedik a szívem a kellemes hangulattól:)
VálaszTörlés