Álomból ver fel a beállított mobiltelefonom.
Ébredés előtt álomként pergő képeimben a gyógyszertárban várakozom, nem szolgálnak ki, áll a sor, és én tudom, hogy majd elkésem a munkahelyemről... Álomnak itt vége, nem késem el a valóságban, a biztonsági okokból felhúzott vekker is megszólal.
Vannak vágyálmok, vannak rémálmok, amire egy sokat filozofáló kolléganőm egyszer azt mondta neki a kettő néha egy és ugyanaz. Ezen gondolkozom, mert amiről beszélt bizonyára olyan megvalósulása, amitől vágyva félünk, és végül tesszük, mert tenni kell.
Aztán ügyintézek, halogatott telefonhívást bonyolítok, piacon elguruló 100 Ft-ost keresek a standok közé beszáradt pókhálós, átnedvesedett porban. Végül megtalálom akkor, mikor már lemondtam róla. Ez a már "lemondós-megtalálás" sem új számomra.
Igen. Én minden nap úgy kelek, hogy elmondom, ma is csodálatos dolgok történnek velem, és minden este elszámolok magamnak ezekről a csodálatos dolgokról. Ebbe a felsorolásba alszom bele.
VálaszTörlésVan egy mondás, miszerint vigyázzunk, hogy mire vágyunk, mert teljesül. Én szívesen idézgettem, mert jól hangzik, aztán nemrég megtelt tartalommal is. Egy barátomról van szó, aki három dologra vágyott: nem akart többé dolgozni, haza akart költözni (egy másik városban kapott munkát) és többet szeretett volna együtt lenni velünk, a barátaival, mert úgy érezte, hogy széthullik a baráti társaság (korábban egy munkahelyen dolgoztunk és annak megszűnésével többen elköltöztünk). Beteg lett. Most otthon van. Nem dolgozik. És a barátai egymásnak adják a kórház kilincsét. Visszacsinálna mindent? Igen. Nagyon szorítok, hogy sikerüljön neki.
VálaszTörlésMarvin, ezt én is be fogom vezetni! Tudom, hogy van ilyen, és jó lenne, de eddig csak terveztem.
VálaszTörlésSzia AM! Ezt én is tapasztaltam. Csendre vágytam, és ezt hangsúlyoztam több helyen is. Pár hete a WindowsXP-m újratelepítésekor elveszítettem sok év alatt letöltött zenéim. Képeket, verseket is, ezt meg sem tudom magyarázni, de azt is írtam mondtam, hogy aminek mennie kell menjen, mert bizonyára megtette a szolgálatát.El is tűntek.
Nagyon kell vigyázni a megfogalmazásainkkal.Sajnáltam is azt, amit elveszítettem, de bele is törődtem.
Így kellett történnie. Gyakorolhatom a beletörődést!:-)
Vágyálmok, rémálmok? Nyilván éber állapotunkban bennünket leginkább foglalkoztató gondo(lato)k szülik őket...
VálaszTörlésAmi engem illet, amit leggörcsösebben akarok, általában nem következik be. Ezért újabban megpróbálom inkább elengedni magamat. Hátha...
Annyira tetszik ez a Kanyadi vers, nem ismertem, pedig nagyon kedvelem.
VálaszTörlésAz iras maga is, mint mindig:)
Flora, nekem igazán nincsenek is rémálmaim, vagyis, amit annak tartanak, pl. üldözés, zuhanás, támadás, halál. Sőt nagyon nem is emlékszem az álmaimra. Biztos, hogy arról álmodunk, ami napközben foglalkoztat. A legrosszabb álmok, hogy elkésem, nem találom, nem jutok el…
VálaszTörlésGörcsösen én sem érem el a vágyott céljaim. Tudatosan nem tudom őket elengedni, csak egy bizonyos idő elmúltával kevesebbet gondolok rá, és esetleg akkor teljesül. Akkor viszont már nem is vágyom rá annyira.:-)
Ágnes, nem tudom mikor és hol találtam meg, de van, és jó, hogy van ez a vers.
VálaszTörlésFlora! Ezt még ide leteszem, mert ideillik!
VálaszTörlésMegvágyom és elengedem. Mert, ha nagyon akarom, ha az éhség és a szomjúság türelmetlenné tesz, elrontom az egészet. Figyeld meg, míg valamit nagyon akarsz, nem kapod meg! Sőt, pusztán az állandó akaratoddal hátráltatod, vagy elrontod.
Jól várakozni, csak hittel lehet.
A hit kulcsmondata: „Jól tudja a ti mennyei atyátok, hogy mire van szükségetek!”
Mint minden mágia, az esőcsinálás is így működött, hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért. Vágyát, óhaját, reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba. – s utána az egészről megfeledkezett. Vidáman táncolt, dalolt, élvezte az életét.
Ezt hívták a:
„Vágy eleresztésének”
Ekkor kezdett esni.
/Müller Péter/
Akkor én tudat alatt követtem Müller Péter tanácsát! Inkább valamiféle intuíció sugalmazására, azt hiszem.
VálaszTörlésMert a valóságban, bevallom, a nevét sem ismertem...
Flóra,
VálaszTörlésMagyarországon ismert a neve, és eléggé megosztó. Ki nagyon szereti, ki nem!!! Én nem érzem vele kapcsolatban a középutat.10 évvel ezelőtt( vagy régebben,) sokat olvastam, mostanában leszoktam róla. Valószínű azért, mert igazán akkor felelt meg annak az életszakaszomnak.
celozni is egy kicsit melle kell... (ezt nagyon reg olvastam, meg Salingernel(aliz)
VálaszTörlésAliz, ezt nem ismertem, de jó!:-)
VálaszTörlés