Aliznak!

Takáts Gyula: És benne, mint nagyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend,

mint ablakkeretben az üveg.

És benne, mint nagyító alatt

kitárja titkát a világ,

akár egy metszett óriási sejt.

 

Van az úgy, hogy ismeretlen ismerős helyen ismeretlen ismerősre gondolunk. Ezért gondoltam tegnap délután Bécsben Aliz-Julira.

Elég erre a házra ránéznem, és  máris látom őt a konyha ablakában állva a fekete-fehér képen mosolyogva, amint átjárja a napfény.Mennyire az én életem része is lett, amit valaha Aliz átélt! Köszönettel tartozom az élményért.

Talán a  Stephansdom harangja is éppen akkor úgy zúgott,  ahogy én hallottam tegnap délután? Vagy csend volt, csak egy nagyváros zaja kúszott fel a 4. emeletre? Ugye, azt írtad, hogy a 4.emeleten volt az a bizonyos lakás?

Benéztem a ház mögötti utcába egy pillantást vetve a zsinagógára is, majd elindultunk a dóm felé. Milyen közel van egymáshoz  a két épület, milyen jó megférnek és elférnek!:-)

Aliz-Juli hoztam neked pár képet, most már ez az utca és ez a ház  Bécsben számomra csak rólad szól! A te emléked az én emlékem ismeretlen ismerősként is.
Erre is való a blogvilág.

U.i.: Íme, az a bizonyos napsütötte, nyitott ablakú konyhában készült  kép Alizról és a másik, amely alapján még nyáron azonosítottam a házat Bécsben. Csak az volt a támpontom, hogy a Stephansdom látszik hátul az utca végén. Jó kis nyomozó munka volt, élveztem.:-)

Egyszer kaptam engedélyt tőle a régi képek feltöltésére, és most élek vele. Köszönöm.