Jeges, az arcbőrt fájón csípő péntek estén újra megérkezett hozzám Z. kolléga sétája végcéljaként. Elindult, és szerintem tudta vagy remélte, hogy nálam köt majd ki, és nem érzi nagyon megalázónak gyengeségét. Nem én éreztetem vele, önmagának fáj a helyzete.
Egyedül töltött olvasós, TV-s estét akartam magamnak önző módon, de a valóság jött el hozzám, jelezve, hogy kellek. Mondta, hogy el is küldhetem, de miért is tettem volna meg.
Akár könyvlapon is olvashatnám, hogy valaki nyomja a csengőt, bebocsátást remélve. Könyv csukva, ajtó kinyitva, és míg melegítem a maradék töltött káposztát, megnézi az elromlott asztali lámpámat, hátha hasznos lehet az ittléte. Látom, hogyan éli meg azt, hogy talán itt és most zavar, mégsem tud nem itt lenni.
Nagyon nehéz fölfelé kapaszkodni annak, aki mélyre került.
Belesajgott a lelkem!!!!!De milyen jó,hogy nálad megmelegedhetett a teste,és főleg a lelke!!!!Ez a legfontosabb!Ezért érdemes élni.Köszönöm,hogy olvashattam!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés"Látom, hogyan éli meg azt, hogy talán itt és most zavar, mégsem tud nem itt lenni."
VálaszTörlésde jó, hogy így tudod ezt látni! jelen vagy, ítélkezés és minősítés nélkül! de sokszor szeretnék én is ilyen lenni, ez nekem nehéz!
de egyre többször sikerül is:)
Valóban, nehéz felfelé kapaszkodni, de ha ilyen karok nyúlnak valakiért, az csak reménnyel töltheti el!
VálaszTörlésÉs, ha szeretet oda-vissza játszik, akkor mindenki nyertesen jön ki belőle!
Megható történet!!!
Milyen nehéz lehet együttérzést, baráti meleget "koldulni"... nem is tudom, képes lennék-e rá, de leginkább megtudni nem szeretném...
VálaszTörlésBizony, olykor nagyon-nagyon nehéz. Csodálatos, hogy akadnak akikben annyi empátia és főként segítőkészség van, hogy segítenek a kikapaszkodásban.Én is találkoztam velük , szerencsére.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésKöszönök minden szót!
Most leírom, hogyan alakulnak néha-gyakran a dolgok...
Tegnap újra kellett telepíteni a Windows XP-met. Nem megyek bele a részletekbe miért. Sok minden eltűnt, sok mindent én nem tudtam helyrehozni hajnalig sem( szemem piros!), mert ehhez szakértelem kell, több, mint nekem van.
Ma délelőtt hívtam ezt a bizonyos Z. kollégát végső elkeseredésemben, aki azonnal jött, és helyretett mindent. Nem hiába informatikus.:-)Közben faltuk a Milka csokit, mert szereti, és én sem utasítom el.:-)
Nem akarok csereüzletet kihozni semmiből, pláne a lélekből és bármilyen segítségből, mégis így működnek a dolgok. Segítünk egymásnak. A számítógép összeomlása egyfajta lélekösszeomlás volt számomra, mert sikertelenül próbáltam helyrehozni.
Jön ő még hozzám kiborulva sajnos, majd akkor én rendezem a lelkét. Hát valahogy így működnek a dolgok szándék nélkül is.