Ködben

Mindig inkább pozitív voltam, mint negatív, írnék is ily módon, de most nem megy.
Még engem is legyőzött a jelenlegi helyzet, és álszent dolog lenne valami könnyed írás részemről, mert benne vagyok egy ködben. Szorongatja is a torkom a köd, nemcsak rám telepszik.
Talán visszatérek majd korábbi önmagamhoz, de legalább egy bejegyzés erejéig hadd aggódjam, mert ez van most bennem. 
Hova jutunk? Hogyan jutunk ebből ki?
Ki mint vet, úgy arat. Én nem így vetettem, és most mégis így aratok. Helyesebben aratnék, legalább a vetőmagnak valót. 
Jut eszembe, mikor az Őrségben, Pityerszeren voltam legutóbb, ott véstem jól be, hogy a parasztember a tartalékait vetőmagból is külön tartotta és jól őrizte, hogy ha minden pusztul, ég, akkor a jövő legalább ne vesszen el a jelennel teljesen.Mert megvolt a józan ész...
Mégis kell a hit, kiteszek újra egy Bibliát könnyen elérhető helyre, olvasom, és gondolkodom, mit tegyek magamért, magunkért.
Hinni akarom, hogy úgy is küzdhetek, hogy nem merül el közben a lelkem valahová nagyon mélyre még egy blogban sem.


...és ezt is ideteszem:

"A levertség olyan helyzet, ahol az embernek nem lenne szabad levertnek lenni. Ami neked nehéz, lehet, hogy másnak könnyű volna. Egyet jól jegyezz meg! Az igaz ember sohasem depressziós! Számára nem létezik olyan nyomasztó helyzet, hogy céljait föladja és sorsának föladatát ne oldja meg. Sőt, a nehéz próbákban kihívást lát. Kitűnő alkalmat, hogy jellemét erősítse.

A valódi bajban egyébként senki sem depressziós! Háborúban, árvízben az ember eszeveszetten harcol, olyan erők szabadulnak föl belőle, hogy maga is meglepődik: étlen szomjan küzd, nem adja fel, robotol, olyan súlyokat elbír, amelyeket békében meg sem tud mozdítani."

/Müller Péter/