Sok

Mindenből kevesebbet akarok, amiből sok van a birtokomban, vagy bekúszik a környezetembe, mert hagyom: szavak, kilók, ételek, negatív gondolatok, minőség hiánya...
A sokból van sok!
Jön hamarosan egy alkalmas időszak a kevesebbre, a fent felsoroltakat mindenképpen csökkentem. Készen állok rá, és menni fog.

Láttatás

Azért is szerettem olvasni Vlagyimir Nabokov: Másenyka c. művét, mert azt a tényt, hogy valaki estefelé egy vonaton utazik, így írja le, és még sok minden mást hasonlóan lírai érzékletességgel láttat:

" Amikor a vonat elindult, bement a fülkébe. Bent sötét volt, a kalauz úgy gondolta, hogy nem érdemes meggyújtani a lámpákban a kanócot, ha üresek a fülkék. Ganyin a hátára feküdt a heverőszerű ülés csíkos huzatán, és a nyitott ajtón át, a folyosó ablakán keresztül nézte az égő tőzeg füstjén át a kirajzolódó vékony drótokat és a naplemente sötét  aranyát. Volt valami furcsa és kísérteties ebben, ahogy a szürke füst áramlatai között utazott az üres, zakatoló vasúti kocsiban, érdekes gondolatok suhantak át az agyán, mintha már megtörtént volna azelőtt is, mintha akkor is ugyanúgy feküdt volna, kezét nyaka alá téve a párnának, a huzatos, zakatoló sötétben, és ugyanez a füstös naplemente söpörte végig az ablakokat dúsan és süvítve."

( Hetényi Zsuzsa fordítása)

Helyzetjelentés március 1-én

Legfiatalabb kollégám szülinapját ünnepeltük a héten. Anyukája sütött tortát, volt más finomság  is. A tortán cseresznyés gumicukor díszítés volt. Vén fejjel is vadásztuk a gumicukrot!:-) Nagy élmény volt!
Voltam orvosnál gyógyszert felíratni csütörtökön, a váróteremben sok köhögős emberrel üldögéltem viszonylag egészségesen. A doki is mondta, hogy járvány van. Tegnaptól fáj a torkom, szerintem ott szedtem össze valamit. Pedig azt hittem ezt a szezont már megúsztam.  Kibírható még az állapot, de nem szeretem, és holnap tényleg kúrálom magam. Ma főztem, anyu jött hozzám ebédelni. 
M. Nizzában ázik, itt sütött a nap, friss, tavaszi idő volt, de nekem a bentlét esett jól. Délután beszélgettünk, repetáztunk is a rántott csirkéből és a krumplipüréből. 
Utána olvastam( olyan jó béke szállt meg közben), jó sok teát ittam, és felidéztem, hogy mi mindent olvastam össze a kúrálásról már. Használtam azt, ami volt itthon. Mézbe tettem fokhagymát, teába citromot, volt itthon mandarin is, és bevettem C vitamint is. A nyakamon pedig sál!
Politika! Figyelem a krími-ukrán-orosz eseményeket...Soha nincs nyugalom.:-(

Ti is akképpen...

Tetszik!
Nem tartok itt, csak törekszem rá, azt sem mindig, és sokszor  el is bukom. Van, hogy sikerül jó embernek lennem, és ez belső békét és nyugalmat ad.
Ha valaki sopánkodás, kritizálás, fanyalgás, lehetőség hiányának emlegetése helyett viszont képes a maga helyén helytállni, az tiszteletreméltó számomra. 

Az egyik hozzászóló egy fontos dologra utalt:

"És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal."

Lk. 6.31

Úgy terveztem,

hogy visszaviszem a könyvtárba  a könyveket, de nem hozok ki semmit. Nem azért, mert nem akarok olvasni, hanem mert a saját itthoniakat akarom. Határidőre sem akarok olvasni, hanem lassan, ha kell ötször egy mondatot. Vagy azért mert nem értem, vagy azért mert olyan nagyon értem, vagy mert olyan szép.
Ez volt a terv, de könyvtárból nem lehet könyv nélkül eljönni. Micsoda lehetetlen ötlet!
Kivettem:
-Vladimir Nabokov: Másenyka és szintén tőle az: Adomány c. műveit, mert L. Ulickaja gyakran emlegeti őt, mint szeretett írót, és John Updike így nyilatkozik róla: "Csak úgy lenne szabad prózát írni, ahogy Nabokov ír- elragadtatottan."
- Nálam van még Csabai László: Szindbád Szibériában c. regénye, mert benne van a múlt év 10 legjobb magyar könyve között. 
Más!
Szeretem nézni a lampionvirágot, vagy másképpen zsidócseresznyét, sőt, ettem is már az érett belső bogyójából ( a cseresznyeformájúból).
Még múlt hétvége előtt megtaláltam a régi osztrák ház udvarán a maradékát, jól megnéztem, mert olyan emberi. A termésburok "érhálózattá" ritkult, látható a benti lényeg, mert hagyja magát láttatni a sok rejtőzködés után. Olyan a bogyó, mintha  a szíve lenne a növénynek.
Készítettem magamnak pár lampiont hazahozatalra is, de végül ott felejtettem őket, ahol felnőttek.

Sopronbánfalva

természetesen nemcsak a felújított kolostor épületéből áll. 
A parkolóból egy rövidebb úton mentünk fel az épületig, lefelé már egy hosszabbat választottunk, mert ez volt az aznapi séta, és drukkoltunk, hogy ne ázzunk meg nagyon a döntésünk miatt. Én még egy kőművessel is beszélgettem az eső újabb megérkezéséig, mert érdekelt egy éppen felújítás alatt álló ház néhány részlete. M. egyszer így jellemzett valakit: "Még nálad is többet beszélget idegenekkel!" Hmmm! Mivel leginkább tényeket közöl- vagyis nem dicséret vagy kritika a cél-, így nem tudom, mit is akart ezzel jelezni nekem.
A templomig és a kolostorig vezető lépcsők melletti szobrokról lekerültek a téli védőruhák. Nagyon is kellett nekik, mert rossz állapotban vannak. 
Tetszettek a füstölgő kémények is, hétvégi otthonlétekhez meleget kell teremteni, elvégre még február van. 
Régi házakat is nézegettem, találgattam, hogy vajon miért szeretném őket, ha az én (mi) otthonom lenne, mit alakítgatnék rajta, hogy rendezném be, aztán el is képzelem magam benne. Jó játék!
Találtam egy nagyon aprócska régi házat, egy kis kék ablak fogott meg rajta. Egy kis részlet is beindítja a fantáziámat. Illetve leginkább egy kis részlet indítja be, és onnan már könnyű folytatni!

Csendben

Reggelizés közben hallottam, hogy új kiállítás van a meglévő mellett a Sopronhoz tartozó Sopronbánfalván a pálos-karmelita kolostorban, ami felújítása után oktatási és meditációs központként is működik sokféle funkcióval egyedül vagy csoportosan érkező szálló és elvonulni vágyók számára is. Bizony, bizony, ez itt a reklám helye!
Gyorsan döntöttünk a rádió híre után,  bár már nem először voltunk ott. Mivel esős volt  a szombat, úgyis valami benti program kellett. Pár perces út autóval, de jó kis sétát is lehet tenni, akinek ehhez van kedve és ereje.
M. egyetlen mondat fordítását kérte, amit az úton látott. "Jöjjetek énhozzám!" Lefordítottam, és meg kell vallanom ez a hívó szó egyre erősödik bennem mostanában.

Elfogadható árú belépődíj ellenében szabadon bejárható a hajdani kolostor, a szobák, a kiállítások is,  a régi refektórium ma étterem, kert is van, az egész épület egyébként a visszafogott, igényes letisztultságával adja a látnivalókat.
Nagyon kellett a csendje, vannak meditációs helyiségek, leültem, és csak úgy voltam az egyszerű vonalak között a lágy fényben, ugyanezt megismételtem a könyvtárukban, és keringve kerengtem is! :-)
De kellett itt ez  a pár óra nekem, huhh, egészen átmosott! 

A sötét politikától egy várható rózsaszín lehetőségig

Nem mondhatom, hogy belemegyek  a politikába  a blogomban, nem is tervezem, de figyelem az ukrán eseményeket is többek között. Az sem meglepő, hogy félve keresem a párhuzamokat, hogy eljuthatunk-e mi is ide. Keresem a kapaszkodókat is, de a politika, a hatalomféltés, a hovatartozás irányának lehetőségei, a máson uralkodni vágyás ereje,  maga a  politika egy sötét, kiszámíthatatlan(ul kiszámítható) dolog, ezért félek, bármennyire is nem akarok én már félni semmitől. A politikát illetően nincs már kapaszkodóm, elveszítettem.
Ezt sem tartom lélekápolónak.
Megjöttem a  a sebészemtől, a novemberi emlőműtétet most lehet lezárni ezzel a jó UH eredménnyel. Pipát neki a listámon, ez legalább rendben, és nem is lényegtelen.
Az ember lánya nem otthon is megkeresi a maga kuckóját, szombaton is megtaláltam egy könyvvel az osztrák kis falu régi házában, és hogy mennyire közel vannak mindenhol a blogos társak leírom, hogy mikor megláttam az ablakban a fokföldi ibolyát, Márta virágjai jutottak eszembe, és a Szabó Magda könyvet is úgy olvastam, hogy majd írok róla a blogban. 
Mikor megérkeztünk, Mama éppen hajat mosott, megszárítottam közel húzódva a cserépkályha melegéhez.
Hazahoztam ma egy kis rügyező ágat, vízbe tettem, meglátom mi történik. Szerintem lesz pár rózsaszín szirmom hamarosan, ez kiszámítható.

Szomszédasszonyom

hirtelen halála kapcsán jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy nem látunk a jövőbe. Milyen lenne vajon úgy ébredni, hogy tudjuk,  éjjel már nem leszünk. Tudnánk ellene tenni, vagy a sors az sors? Másképp élnénk addig?
Egy 16 éves diákom megkért, hogy kérjek időpontot a pszichiátriára, mert szüksége lenne szakemberre. Elintéztem, aztán közölte, hogy nem kell, mert közben találkozott egy fiúval, és ahogy ő mondta, azóta nagyon happy! Ilyen hatalma van az ellenkező neműnek, illetve egy társnak, és ilyen a fellobbanó teenager szerelem.Neki nem jelzem, de még nem mondom le az időpontot, túl friss még ez  a kapcsolat.
Elolvastam Szabó Magda: Hullámok kergetése c. könyvét. Adatok, tények nélküli útikönyv 1965-ös első megjelenéssel, melyben inkább hangulatok, élmények leírása  a fontos "olyan mintha te is ott lennél" stílusban, képek nélkül csak szavakkal láttatva: 

"... ténferegtünk a dombon,  macskák között, a szűk utcák egymásra könyöklő házai árnyékában, ahol szinte minden szegleten festők dolgoztak, s a házacskákat mintha valami arra szálló madár ejtette volna ki a csőréből. Csepp kereskedések, égnek futó lépcsők, egymás tetejére épített szobácskák, szemetesvödrök, bor, olajszag, a tetőablakon kikönyöklő nénik és gipszjézuskák..."
Másik: 
"Két templom van, mindkettő fából, az utca könyökében kis kávéház, mellette cukrászda, idegen formájú sütemények, idegen színű díszek itt is. Egy csapat fiú tér haza biciklin, kerékpárjuk kormányán jéghokki  felszerelés,  nyomukban egy néni jön,  a néni mögött kutya, a kutya szájában összehajtogatott újság. Csak a biciklik csengője szól, aztán az is elhal az estében. Csönd van, kimondhatatlan csönd. A kirakatok világítanak, mintha nappal volna, a papírkereskedésben és a fűszeresnél gyertyával díszített fenyőkoszorú, meg valami fura ingecske, vállfán."

Az első a Montmartre, a másik egy Göteborg melletti kisváros, Kungälv.
Az én utazásom szombaton egy osztrák kis faluba vezetett, már említettem. Hogy is mondja Lewis Hine? 
"Ha szavakkal is el tudnám mondani a történetet, nem kellene fényképezőgépet hurcolnom magammal."

U.i.: Utólag teszem ide, és megköszönöm Katalinnak a linket. Itt olvasható  a könyv!