Egy 16 éves diákom megkért, hogy kérjek időpontot a pszichiátriára, mert szüksége lenne szakemberre. Elintéztem, aztán közölte, hogy nem kell, mert közben találkozott egy fiúval, és ahogy ő mondta, azóta nagyon happy! Ilyen hatalma van az ellenkező neműnek, illetve egy társnak, és ilyen a fellobbanó teenager szerelem.Neki nem jelzem, de még nem mondom le az időpontot, túl friss még ez a kapcsolat.
Elolvastam Szabó Magda: Hullámok kergetése c. könyvét. Adatok, tények nélküli útikönyv 1965-ös első megjelenéssel, melyben inkább hangulatok, élmények leírása a fontos "olyan mintha te is ott lennél" stílusban, képek nélkül csak szavakkal láttatva:
"... ténferegtünk a dombon, macskák között, a szűk utcák egymásra könyöklő házai árnyékában, ahol szinte minden szegleten festők dolgoztak, s a házacskákat mintha valami arra szálló madár ejtette volna ki a csőréből. Csepp kereskedések, égnek futó lépcsők, egymás tetejére épített szobácskák, szemetesvödrök, bor, olajszag, a tetőablakon kikönyöklő nénik és gipszjézuskák..."
Másik:
"Két templom van, mindkettő fából, az utca könyökében kis kávéház, mellette cukrászda, idegen formájú sütemények, idegen színű díszek itt is. Egy csapat fiú tér haza biciklin, kerékpárjuk kormányán jéghokki felszerelés, nyomukban egy néni jön, a néni mögött kutya, a kutya szájában összehajtogatott újság. Csak a biciklik csengője szól, aztán az is elhal az estében. Csönd van, kimondhatatlan csönd. A kirakatok világítanak, mintha nappal volna, a papírkereskedésben és a fűszeresnél gyertyával díszített fenyőkoszorú, meg valami fura ingecske, vállfán."
Az első a Montmartre, a másik egy Göteborg melletti kisváros, Kungälv.
Az én utazásom szombaton egy osztrák kis faluba vezetett, már említettem. Hogy is mondja Lewis Hine?
"Ha szavakkal is el tudnám mondani a történetet, nem kellene fényképezőgépet hurcolnom magammal."
U.i.: Utólag teszem ide, és megköszönöm Katalinnak a linket. Itt olvasható a könyv!
A szavaid is érzékletesek, de a képeid elénk hozzák tán még a hangulatot is.
VálaszTörlésstali
Én örülök, hogy nem látok/látunk a jövőbe. Minden bizonnyal csak a rossz dolgokat látnánk meg.... nem, nem, nem.
VálaszTörlésSokkal inkább érdekelnének az előző életemben megélt dolgok, az *segíthetne* a következő életeim ajtainak kulcsához.
Jajdeszép....jajdeszép!
VálaszTörlésA hétvégén mi is pont arról beszélgettünk, amivel kezdted ezt az írásodat. A halálról - egy "ismeretlen ismerős" halt meg hirtelen, 47 évesen - beszélgettünk barátnőmmel, meg a Sorsról, hogy vajh akkor megvan-e írva? és hívőként hihetsz-e ebben? Nemjóízű beszélgetés volt, mindketten szomorúak voltunk a téma miatt...
Szeretem a történetet mesélő fotókat, de azt hiszem, jobban kedvelem a a képszerűen mesélő történeteket.
Nagyon szeretem az ilyen érzékletes leírásokat, amelyek képesek átadni a hangulatot, a színeket, egyszóval minden érzékszervünkhöz szólnak, s csupán a végül is elvont szavakkal!
VálaszTörlésTe a képeiddel csinálod így, Éva.
Ami meg a jövőbe látást illeti: nem, ezerszer nem kívánom!
A könyv: újra jó,hogy írtál róla,nem ismerem.
VálaszTörlésnem szeretném tudni a jövőt!de igyekszem úgy élni,mintha ez a nap lenne az utolsó./Marcus Aurelius/.
Ki az a néni??????
Stali, mindig is "mániám" volt, hogy visszaadjak hangulatokat szavakkal.Akár egy ilyen típusú blogot is nyithatnék, olyan erős a vágyam iránta.
VálaszTörlésgyönyörű az a kis hunyor, a képek számomra a béke és nyugalom szimbólumai: a kalács, a függöny ...meseszépek
VálaszTörlésa néni és a konyhája: lehetne órákat merengeni : modern szekrény,és padozat, friss festés, fiatalos színek, és ellenpontként a sparhelt előtt üldögélő anyóka...
szeretem
és nagyon az idézeteidet is
nem szeretném tudni, pontosan mikor halok meg: azzal sem tudok mit kezdeni, hogy "úgy élj, mintha az utolsó nap lenne" , mert ha tudnám, "még 24 óra", belerettegnék mind a 24- be, irtózva figyelném a mutató cammogását, semmi másra nem tudnék figyelni, nyüszítenék egy sarokban, búcsúpuszikat rajzolgatva, bömbölve
Kavics, én sem szeretném. Van egy amerikai film, talán Deja vu (?) a címe és Denzel Washnigton játszik benne. Miatta néztem meg, mert amúgy nem tudtam miről szól a film. Szóval valami időutazással próbálja kicselezni a sorsot, és így megmenteni egy nő életét. Beleavatkozik a sorsba, de az mindig valahogy egy lépéssel előtte jár akkor is, ha vissza tudta pörgetni az időt, és belépni a múltba. Legalább sok mindent megértett, mert az az agya a jelent is tudta. Kicsit kemény film, de a téma érdekes volt végig, feszülten figyeltem.
VálaszTörlésAz előző élet, ha volt, engem is érdekelne. Amíg nem javítjuk ki az ott elkövetett hibáinkat, újra annak tanulására születünk, ha igaz a reinkarnációs dolog.
Érdekelne ki voltan. Megérzésem szerint egy szláv országban földművelő.
képzeld, képzeld, képzeld mit leltem.:
VálaszTörléshttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=658&secId=61727&limit=10&pageSet=1
Krikszi, mikor meghalt éjjel zaj volt (beszédek, lépcsőzések,zörgések) éjjel fél 3-ig a társasházban, de nem tudtam az okát: ügyeletes orvos, mentő, halottszállító...Most már tudom.
VálaszTörlésMikor másnap megtudtam, hogy nem valaki így bulizott, akkor el is szégyelltem magam, de ki gondol a halálra. Előbb arra, hogy egy lakást rámolnak ki( egy másik szomszéd azért nézett ki), mint arra, hogy valaki eltávozott közülünk. A halál valahogy mindig jelen van az életünkben, de hessegetjük is el. Félünk is tőle, készülünk is rá.
Hogy meg van-e írva? Örök titok számomra!
Rózsa, én sem akarom tudni a jövőt: nem, nem és ezerszer nem én sem. Talán a jót igen, de válogatni biztosan nem lehetne, hogy mit tudjunk. Az rosszat semmiképpen nem akarom tudni. Nem tudnék addig a gondolatával élni, elrontaná a jelent.
VálaszTörlésKöze van a reményhez, a hithez biztosan, mert akkor remény sem lenne a jobb várására, ha tudnánk pontosan mi lesz a jövőben. Ki van ez jól találva.
Mamka, a néni M. anyukája. 91. évében van.
VálaszTörlésmilyen jól passzol ide Márta idézete is
VálaszTörlés"Őrizz meg az életed és halálod iránti közönytől, őrizz meg a kishitűségtől és hiszékenységtől, az önhittségtől és hiúságtól, a reménytelenségtől és kétségbeeséstől." (Részlet egy Brüdergemeinde-liturgiából)*
Katalin, nagyon-nagyon köszönöm. Nem írok hozzá semmit, benne van ami kell.
VálaszTörlésA tanítványoddal kapcsolatban nagyon igazad van. A fotók is ugyanúgy beszélnek, aki érti, mint a szavak. A tieid nagyon beszélnek!
VálaszTörlésA tinijeim most tanulják a szerelmet, az egekben vannak, hagyják magukat az érzelmektől sodortatni, nem használják az észt, a logikát, de minket is. Azt csak mi felnőttek szoktuk használni a kapcsolatainkban az érzelmek mellett.
VálaszTörlésEmlékszem, 16 évesen tetszett egy fiú, igazi plátói szerelem volt részemről. Egyszer köszönt pénteken a buszmegállóban, nem bírtam magammal egész hétvégén.
Szeretem beszéltetni a fotókat, és olvasni máséiban is.
Igen, van egy ilyen film (Deja vu) Denzel Washnigtonnal, épp a múlt héten ismételték nálunk és úgy van ahogy írod.
VálaszTörlésÉn hiszek a reinkarnációban, és szívesen visszavezettetném magam egy megbízható hipnotizőrrel. Érdekes, ahogy írod, sejtésed szerint hol éltél már.
Nekem is van egy ilyen sejtésem, úgy hiszem spanyol vagy portugál földön éltem már.
Na még ilyet! Katalintól most találtam két olyan bejegyzést, amit nem láttam korábban. Vagy a szememmel van a baj vagy a technikával!:-)
VálaszTörlésElőször is, hurrá, nagyon örülök, hogy megtaláltad a neten a Hullámok kergetésé-t. Már egyszer írtam, hogy te olyan jó linkeket tudsz hozni, mindig segít valamiben! Köszönöm!
Még annyit, hogy én sem tudnék mit kezdeni az utolsó nappal. Sajnálnám a többieket, magam, sajnálnám itt hagyni a világot.Azon is gondolkoztam már milyen lenne ha megmondanák, hogy nem sok van hátra. Mennyire tudnám magam összeszedni, hogy küzdjek az életemért, pedig a pozitív hozzáállás fontos. Kellene nagyon valami, ami biztat, erősíti a hitem a gyógyulásban. A mostani eszemmmel ( nem tudok róla, hogy nagyon közel lenne a vég))azt akarnám az orvosoktól, hogy mondják meg a bajom pontosan, az esélyeim is, de lehet, hogy csak a kegyes hazugság adná meg a szükséges erőt, mert az igazság bizonyára letaglózna!
Nem csak a teenager szerelem ilyen. :-) Egy társ, és a megélt felobbanó nagyszerű érzések felnőttnél is gyógyírként tudnak hatni.
VálaszTörlésEgyszer régesrégen történt, hogy az emberek minduntalan kerestek, vagyis inkább láttak rajtam valamit.
-Meghíztál? (amúgy egyszálbél vagyok)
-Befestetted a hajad?
Közben egyszerűen csak szerelmes voltam épp. (ugyannyi kg-osan, ugyanolyan színű hajjal, mint addig) :-DD
Kavics, nem voltam olyan szakembernél, aki visszavezette volna a múltamba.
VálaszTörlésHogy valamilyen szláv voltam? Jól érzem magam ezekben az országokban, otthon érzem magam náluk. Még a szláv nyelvek is tetszenek.
Föld? Soha nem műveltem földet, de ámulva nézem az autóból, buszból a földet, a friss szántás fényét, ahogy a gabona nő, a repce, a napraforgó színét stb.
Lehet, hogy nem is az előző életemből hoztam ezek szeretetét, hanem a nagy- és dédszülők földműveléssel foglalkoztak, hallottam róluk eleget, még éltem is együtt velük, és azonosítom magam az ők törekvéseikkel. Gyerekkoromban nagymamámék tótul beszéltek sokszor, és én jól elvoltam közöttük gyermekségem gondtalanságával.
Nem tudom egyébként hogy lehet megérezni az előző élettel kapcsolatos dolgokat.Én régen eldöntöttem, hogy szláv földművelő voltam, és azóta is hiszem.
Még annyit itt is elég sokat vetítik valamelyik csatornán a Deja vu c. filmet.
VálaszTörlésPipulka, kisimítja az embert a szerelem, az biztos. Gondolkoztam, hogy voltam-e valaha igazán szerelmes. Igen, fel lehet tenni ezt a kérdést, aztán meg azt is, hogy kinek mi egyáltalán a szerelem.
VálaszTörlésAzt hiszem, voltam, vagyis volt benne részem, amit én tartok szerelemnek.Csak valami mindig becsúszott, ami miatt nem volt teljesen felhőtlen az érzés!
Ide figyelj, Katalinom!:-) Kész kincsesbánya a link, amit hoztál.Nagyon köszönöm. Kicsit turkáltam még benne, és ideteszem a más írók, költők digitalizált művét is, hogy más is nézegethesse. Katt a nevekre a lenti link megnyitása után!
VálaszTörléshttp://pim.hu/object.d8f182da-fdfa-45ba-914f-2688ce822346.ivy
Még annyit, hogy a szomszédasszonyom éppen annyi idős volt, mint én. Az ember más halálakor is sokszor gondol magára, hogy akár ő is lehetne, de egyelőre még nem, és így tovább...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésmindig is úgy kellene élnünk, és értékelni az életet,(s mindent, mindenkit), hogy elveszithetjük, úgy felkelni reggel, hogy nem tudhatjuk mikor jön el az idő, de egyszer biztos eljön:mert „ki születik, az halálra / küldetik a napvilágra / és a sírban szendereg”.(Borbély Szilárd), akit ma...
VálaszTörléshogy ragyognak azok a fehér csempék abban a konyhában... meg minden...! :)
VálaszTörlésAliz, így kellene élni, mintha aznap lenne az utolsó, de én nem tudok. Viszont szeretném még jobban értékelni az életet.
VálaszTörlésMit nem adnánk még egy átlag napért majd egyszer...Eljön az is, de amíg lehet kerülöm a naponta rágondolást.
bocs, Éva, de én nem ugyanazt irtam! sokkal általánosabban, nem csak önmagunkra vonatkoztatva, hanem másokra is, bárkit, bármit bármikor elveszithetünk...ennek állandó tudatában jobban értékelnénk mindent...(ezt pl Kosztolányi nagyon tudta...) És én itt most arra a költőre utaltam , akit épp aznap vesztettünk el (amikor irtam)...teljesen félreértettél :( (nem
VálaszTörléstudok tisztán fogalmazni...:(
Aliz, köszönöm a helyreigazításom!
VálaszTörlésIgen, bármit, bárkit bármikor elveszíthetünk, ahogy egyszer nekünk is búcsúzni kell.