Ünnep után

Eltelt a karácsony. Nem voltam itthon, M-nál voltam egy hétig. Ahogy terveztem, a fenyőfa fényénél is olvastam, jókat ettem és ittam. Szenteste a  templomban a saját és mások leheletét is láttam olyan hideg volt, de jól felöltöztem, így nem fáztam. Igyekeztem megérteni a német nyelvű misét, és örömömre szolgált, hogy mindig tudtam miről van szó. Beszélni nem tudok, de egyre többet értek meg ezen a nyelven. A mise végén a Csendes éj-t én magyarul énekeltem az osztrák hívekkel.

Szentestére hal volt a vacsora krumplisalátával és rizzsel. Sokféle sütemény volt, kicsit túl sok is volt, de majd máskor visszafogom magam. Miért éppen ezen az ünnepen tegyem meg? :)

Karácsony első napján nem főztünk, egy étterembe mentünk. 10-en voltunk a pici babával együtt. Velünk evett, de ő a pincérek által felmelegített bébiételt, miközben az etetőszékben az asztalfőn ült. 

Ebéd után M-nál gyűltünk össze sütizni, kávézni, beszélgetni. Tetszett neki a kis oroszlán, amit kapott tőlünk, bár a csomagolópapír és a doboz most is jobban tetszett neki. Lehetett gyűrögetni, nézegetni a piros papírt.

Gondoltam Anyura, mikor még együtt ünnepeltünk, és a könyvjelzőm most is egy 2016. karácsonyára általa írt képeslap volt. Olvastam rajta a sorait, a kedves szavait. Hiányzott, mindig szép ünnepeink voltak együtt, Apu halála után kettesben. A szentestéért én voltam felelős, és mindig megállapítottuk, hogy nagyon jó volt.

Szilveszterkor M-nal együtt leszek, most is itt van nálam, és csak szombaton megy el.

Kívánok nektek békés, egészségben gazdag új esztendőt!

 

Mert mi mást is kívánhatnánk, mint ezt a kettőt: béke és egészség. Aztán mindenki megtoldja a kívánságai sorát, amivel akarja. Én a jövőre vonatkozólag nem tettem semmilyen elhatározást. Nincsen listám arról, hogy mit akarok. Amire már megértem, úgyis megtörténik, amit nagyon akarok, azért majd úgyis teszek éppen eleget. Legyen így nálatok is! Találkozunk jövőre!