Sokkal később, ha mégis eszembe jut bármi( ahogy jön, úgy megy), az már egy belém épült gondolat, mely már vagy sajátom volt a könyv előtt is, vagy azzá vált általa. Tudatosság nincs már benne, asszociációk sora annál több.
Jó volt elolvasni többször a fehér színről írt sorokat, mert én is egyre inkább a fehér színt és árnyalatait szeretem, ahogy egyre több mindenben a visszafogott felé haladok sikeresen vagy sikertelenül.
A fehér bennem volt, van és lesz, és az idő haladtával olvasmány vagy saját élmények rakódnak még rá, hogy számomra az (egyik)legszebb színné erősítsék:
"Órákon át nézte az ablakon át a hó fényétől és nedvességtől finoman változó fehérséget, vizsgálgatta egy fajanszkorsó elmosódva fehérlő oldalát, a nagyszemcsés Whatman papír darabjait az asztalon, régi reliefek fakófehér gipszöntvényeit, rajtuk egy ősi ábécé alig észlelhető betűtesteivel.
A második hónap végén újra festeni kezdett - húsz évvel a lágerbeli ujjgyakorlatok, az unalmas ócskaságok dacos másolása után.
Ezek most teljesen fehér csendéletek voltak, bennük csapódott le Robert Viktorovics megszenvedett gondolatai a fehér szín természetéről, a formáról, a festőiséget, mindig rabul ejtő faktúráról; gondolkodásának szótagjai, szavai, a porcelán cukortartók, a fehér darázsfészek-szövésű törölközők, az üveges tej voltak, és mindaz, ami a köznapi tekintet számára fehérnek látszott, Robert Viktorovics számára azonban azonban ideális és a titkos minőség utáni kutatás gyötrelmes ösvényeit jelezte."
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska - részlet
Fordította: V. Gilbert Edit
de szép, és nagyon klappol hozzá az összes képed: ilyen jégcsipkét én is leltem, de nem mertem megfogni, mert nagyon fáztam, hős vagy
VálaszTörlésKatalinom, én egy másikkal elvágtam az ujjam.
VálaszTörlésCsak úgy szeretetből végighúztam a kezem egy jégcsipkével fedett bokron( mind ilyennel volt fedve). A vérem adtam a tél szeretetemért!:-D
Szeretem a fotóidat, és a finom humorodat. "...A vérem adtam a tél szeretetemért!..." :o))
VálaszTörlésMilyen érdekes vonzódásunk egyes színekhez! Nyilván pszichológiai alapja van: egyszerre tükrözi alkatunkat és pillanatnyi lelkiállapotunkat, alakulásunkat...
VálaszTörlésErről is lehetne külön bejegyzés!
Nati, néha kibuggyan belőlem valami!:-)
VálaszTörlésRózsa! Számomra( más számára is) a fehér vágyott tisztaság,egyszerűség, visszafogottság...stb színe. Egyébként pedig eleve több szín van benne, már ezért is elgondolkodtató.
VálaszTörlésEgyre inkább haladok a fehér felé.
igen, a fehérben (paradoxul) minden szin benne van, és mégis szó szerint a letisztulás szine. Én is szeretem...
VálaszTörlésAliz, az évek múlása( némi felszedett bölcsesség) is közrejátszik benne? Magamra vonatkoztatva úgy érzem mindenképpen.
VálaszTörlés