2016. június 14., kedd

Egy

lelkész egy feszülten izgatott valakinek azt mondta, hogy menjen ki a temetőbe. A kérdő tekintetre azt válaszolta, hogy tele vannak sírok olyanokkal, akik magukat pótolhatatlannak hitték a munkahelyükön, az életben, és izgultak, idegeskedtek, nem találtál meg az öröm békéjének boldogító titkát. Lám, elvesztegettek így sok napot, és pótolhatók is lettek végül.
Kimentünk a temetőbe,* eszembe jutottak ezek a mondatok.
Minden temető olyan, mint egy szomorúan szép múzeum, melyeket holtak lelke őriz.


* A soproni Szent Mihály temető

7 megjegyzés:

  1. legközelebb (direkte) vidámabb helyre menjetek! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Martin magyar rokonainak sírjaihoz mentünk egy baráttal, aki ismeri ezeket a családokat. Egy darabig nem megyünk.

      Törlés
  2. Engem is elfog a temetőben egy furcsa kettős érzés. A nagy nyugalom azt sugallja: mit gyötrődsz, mi már tudjuk, mi "volt" az élet igazi értelme, innen, a túloldalról; másrészt meg az élők dühítő tehetetlensége az elfecsérelt drága idő miatt...

    VálaszTörlés
  3. Jaj ez mennyire jó és mennyire találó mindig, pont most is, mikor az ember már már ismét kezdi magát megint valahol lent találni....Megjegyzem.

    VálaszTörlés
  4. én is mindig megilletődök, akármilyen temetőbe kerülök,
    olyan sok minden csak itt jut eszünkbe: "mi lett volna ha" érzések , meg a temetőápolás , meg annyi sok más is ..:(

    valami vidámabb helyet is keressetek ám

    VálaszTörlés
  5. Mindenki megy temetőbe a vidám helyeken kívül, szinte elkerülhetetlen, hogy megtegyük. Érzéseink is változóak vele kapcsolatban. Mi sem hagytuk ki, és ezúttal régen elhunytakhoz mentünk, nem volt szívbemarkolóan fájó az érzés.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu