lelkész egy feszülten izgatott valakinek azt mondta, hogy menjen ki a temetőbe. A kérdő tekintetre azt válaszolta, hogy tele vannak sírok olyanokkal, akik magukat pótolhatatlannak hitték a munkahelyükön, az életben, és izgultak, idegeskedtek, nem találtál meg az öröm békéjének boldogító titkát. Lám, elvesztegettek így sok napot, és pótolhatók is lettek végül.
Kimentünk a temetőbe,* eszembe jutottak ezek a mondatok.
Minden temető olyan, mint egy szomorúan szép múzeum, melyeket holtak lelke őriz.
* A soproni Szent Mihály temető
legközelebb (direkte) vidámabb helyre menjetek! ;)
VálaszTörlésMartin magyar rokonainak sírjaihoz mentünk egy baráttal, aki ismeri ezeket a családokat. Egy darabig nem megyünk.
TörlésEngem is elfog a temetőben egy furcsa kettős érzés. A nagy nyugalom azt sugallja: mit gyötrődsz, mi már tudjuk, mi "volt" az élet igazi értelme, innen, a túloldalról; másrészt meg az élők dühítő tehetetlensége az elfecsérelt drága idő miatt...
VálaszTörlésJaj ez mennyire jó és mennyire találó mindig, pont most is, mikor az ember már már ismét kezdi magát megint valahol lent találni....Megjegyzem.
VálaszTörlésén is mindig megilletődök, akármilyen temetőbe kerülök,
VálaszTörlésolyan sok minden csak itt jut eszünkbe: "mi lett volna ha" érzések , meg a temetőápolás , meg annyi sok más is ..:(
valami vidámabb helyet is keressetek ám
♥
mármint még élve
TörlésMindenki megy temetőbe a vidám helyeken kívül, szinte elkerülhetetlen, hogy megtegyük. Érzéseink is változóak vele kapcsolatban. Mi sem hagytuk ki, és ezúttal régen elhunytakhoz mentünk, nem volt szívbemarkolóan fájó az érzés.
VálaszTörlés