Egy közeli osztrák faluban, Wiesenben olyan finom az eper, mint talán sehol máshol. Elmentünk venni egy kosárkával.
Már az utcán belekóstoltunk hogy aztán délután befejezzük a műveletet.
Úgy esszük az epret (más gyümölcsöt is, amit ízlelni akarunk), hogy összelapítva a húsát, még hosszan tartjuk a szánkban, hogy az aroma szinte az orrunkban, az összes ízlelőbimbónkban áradjon szét, majd mosolyra húzza a szánkat. Ez utóbbi elkerülhetetlen.
Ennek most én is nagyon tudnék örülni.
VálaszTörlésImádom az epret! Errefelé nehéz jó ízűt találni, sajnos. Jobb híján ilyet eszem...
VálaszTörlésRánéztem a dobozokra, nyeltem én is.
VálaszTörlésmegmostátok? ;)
VálaszTörlésAz első 1-1 szem kóstolót nem mostuk meg, a többit otthon igen!
TörlésÉn meg úgy, hogy kiszaladok a kertbe, igyekszem megelőzni a csigákat és ha nem földes már ott helyben bekapok egy-két szemet.
VálaszTörlésotthon a málnát én is úgy, gyerekkoromban, korareggel!
Törlésén is azt érzem igazán finomnak, amit a saját földből, magam szedek, vagy a szomszéd néni :)))
Törlésmég az is lehet, hogy ez a csilivili osztrák eper is magyar származású :)))))))
Hú, hát ahogy ezt megfogalmaztad, az reklámnak is elmenne. Ki kéne függeszteni a bejegyzésedet abban a faluban. Csurog a nyálam.
VálaszTörlésÉn is szeretném csak úgy a kertből enni, de nekem ez nem lehetséges.
VálaszTörlésEgyébként tényleg nagyon finom volt.