Egy kolléganőmmel, akivel sokat dolgoztam együtt ugyanabban a munkaidőben egyszer elmesélte, hogy egy éjjel nem tudott aludni és rádiót hallgatott. Már éjfél után 2 óra volt, mikor megszólalt egy akkor számára ismeretlen dal, és azóta sem megy ki a fejéből és sajnálja, hogy talán soha többé nem hallhatja.
Alig tudott angolul és csak annyit értett meg belőle, hogy: New York, 4 óra és december.
Ha ő nem is, én elfelejtettem a történetet.
Évek múlva egyszer egy háromhetes nyelvtanfolyamon voltam, és ott sokat hallgattuk Leonard Cohen: A híres kék esőkabát ( Famous Blue Raincoat) című dalát.
Miután a tanfolyamról hazajöttem elmeséltem neki, hogy van egy dal, amit sokszor hallgattunk és tetszik nekem.
Mivel megosztottuk egymással a zenei élményeinket is, meghallgattuk közösen a Híres kék esőkabát című dalt, hogy ő is tudja, hogy miről beszéltem.
Az első dallamoknál a felismerés örömével csak ennyit mondott:
én a Cohen daloktól nagyon nagyon lehangolt leszek, ha nem figyelek a szövegre, akkor is nagyon fájdalmas és szomorú érzésem lesz...Értem, és tetszik, amikor valami rejtély így megoldódik (és kolleganőd "véletlen" ajándékként megkapja a kersett dalt, ...de én inkább hallgatok lelkesítő optimistább zenét (akár ezt: https://www.youtube.com/watch?v=JrEfqfPxznc
Katalinom, megértem, hogy mindenkinek más hangulatú dalok tetszenek, ez nagyon természetes dolog. Én mindig szerettem Cohent, szeretem is, és nem szoktam lehangolt lenni, ha hallgatom. Még mindig emlékszem a történetre és a megtalálás örömére, amit a kolléganőm érzett. Köszönöm a linket, most hallgatom a zenét. Azt írják alatta, hogy kávé helyett legyen az ilyen zene. A reggeli kávém azért most is mellettem van.:)
Igen, de szerencsére, ahogy különböző hangulatú zenéket is hallgatunk, úgy különbözű műfajúakat is. Bennem elférnek együtt, és ezzel nem is vagyok egyedül.:)
Én mindig úgy olvasom a kommenteket, hogy tudom, valaki talán szabadjára engedte a fantáziáját és közben vagy utána írt valamit. Vagy asszociált valamire, ami csak az ő tudásában és emlékeiben él, és én persze nem tudhatok arról. Ezért " színesek" néha a kommentek, és talán már nem is a bejegyzésről szólnak. Én ezt dicséretnek veszem és elfogadom, mert megadhattam a szabadon jövő gondolatok lehetőségét is a blogomban. Ezért nem volt furcsa a Nessun Dorma itt. Persze, nem gondolom át ennyire részletesen az okokat máskor, csak neked fogalmaztam meg most. Nálam már automatikus.
Katalinom, nem tudom, hogy nekem szól-e ez a mondatod, de valami nagyon azt súgja, hogy nem! Mégis leírom most itt, hogy arra nem is gondoltam, mikor Julinak írtam a kommentem, hogy hangulatfüggő is lehet egy komment( és annyi más), nemcsak a fantázia és az asszociációk. Szeretem mikor szabadon "szárnyalnak" a gondolatok!:)
Jó szó az "együttrezgünk". Mindig szerettem, szeretem is és kutatom a nagyon rövid, a látszólag csak egy egyszerű tényt közlő, de annál sokkal többet tartalmazó mondatokat. Köszönöm, amit most ide elhoztál. Lehet rajta elmélkedni.:)
Leonard Cohen was Canadian, of course. Many times I have eaten bagels in the Jewish quarter of Montreal where he grew up, and retained an association with the rest of his life. The author, Mordecai Richler was nurtured by the same influences. Both were great talents.
David, thanks for your addition. I've read a lot about Cohen, and not just the general stuff on the internet, but also details because I was interested in his life, poems and music etc. I know he was Canadian and I know Mordecai Richler was too. I saw that you noticed the line I put on my blog for my birthday: "It takes seventy-two muscles to frown, but only twelve to smile." No matter how small a quote I put on my blog from someone I don't know, I look it up on the internet to find out who he/she is or was. I should read a book by him, because if you say he was a good writer, then it must be true.
Nagyon kedvelem Cohent, nálam csak a férjem szereti jobban. A Suzanne az ifjúságom emléke, sokat énekeltük tábori ki mit tudokon (két osztálytársunk gitárral kísérte, mindig nyertünk:) meg a tábortűz mellett. Van egy fura lemezem, a bakelit maga tisztára tarka, azon szerepel, tálan abból tanultuk meg. De igazán a már idős Cohent imádom, CD-nk, dvd-nk is van a koncertjéről. A 3 nő is csodálatos, meg a többi zenész, akikkel fellép. Épp tegnap emlegettem, mert egy film nézése közben láttam egy feliratot: Chelsea Hotel. Nagyon szeretem ezt a számát is, meg persze a Halleluját (Kulkával nekem még csodálatosabbb...), az Everybody knows-t, a So long Marianne-t. Nem is lenne vége a felsorolásnak... rhumel (milyen sok kapcsolódásunk van, ugye?🤗)
Én is nagyon sok dalát ismerem és szeretem is hallgatni. Amelyeket felsoroltál mind ismerem, és sokat hallgattam is őket. Mostanában kevesebbet, de most újra elkezdtem, mert megtaláltam a verseit ( nem a dalszövegeket), aztán minden elkezdődött újra: zene, ismeretek keresése róla, képek, versek, saját vele kapcsolatos emlékek... Tudod, ha egyszer beindul valami, akkor nem lehet abbahagyni. Pár napja kezdődött el, és még javában tart, ezért van ez a bejegyzésem is egy megtörtént emlékkel. A kapcsolódási pontoknak mindig örülök, ennek is!:) Ja, és olyan szép volt és idős korában is az. Sok képét láttam a napokban, és ezt állapítottam meg róla.
én a Cohen daloktól nagyon nagyon lehangolt leszek, ha nem figyelek a szövegre, akkor is nagyon fájdalmas és szomorú érzésem lesz...Értem, és tetszik, amikor valami rejtély így megoldódik (és kolleganőd "véletlen" ajándékként megkapja a kersett dalt, ...de én inkább hallgatok lelkesítő optimistább zenét (akár ezt: https://www.youtube.com/watch?v=JrEfqfPxznc
VálaszTörlésKatalinom, megértem, hogy mindenkinek más hangulatú dalok tetszenek, ez nagyon természetes dolog. Én mindig szerettem Cohent, szeretem is, és nem szoktam lehangolt lenni, ha hallgatom.
TörlésMég mindig emlékszem a történetre és a megtalálás örömére, amit a kolléganőm érzett.
Köszönöm a linket, most hallgatom a zenét. Azt írják alatta, hogy kávé helyett legyen az ilyen zene.
A reggeli kávém azért most is mellettem van.:)
A NESSUN DORMA pl. mindig megtart és megtölt
VálaszTörlésEngem is úgy, ahogy téged. Szépséges!
Törléscsakhogy az egész más műfaj!
VálaszTörlésIgen, de szerencsére, ahogy különböző hangulatú zenéket is hallgatunk, úgy különbözű műfajúakat is. Bennem elférnek együtt, és ezzel nem is vagyok egyedül.:)
TörlésBennem is;) csak furcsa volt itt...
TörlésÉn mindig úgy olvasom a kommenteket, hogy tudom, valaki talán szabadjára engedte a fantáziáját és közben vagy utána írt valamit.
TörlésVagy asszociált valamire, ami csak az ő tudásában és emlékeiben él, és én persze nem tudhatok arról.
Ezért " színesek" néha a kommentek, és talán már nem is a bejegyzésről szólnak. Én ezt dicséretnek veszem és elfogadom, mert megadhattam a szabadon jövő gondolatok lehetőségét is a blogomban.
Ezért nem volt furcsa a Nessun Dorma itt.
Persze, nem gondolom át ennyire részletesen az okokat máskor, csak neked fogalmaztam meg most. Nálam már automatikus.
természetesen TUDOM, hogy egészen más műfaj, de a hangulatom is az
TörlésKatalinom, nem tudom, hogy nekem szól-e ez a mondatod, de valami nagyon azt súgja, hogy nem!
TörlésMégis leírom most itt, hogy arra nem is gondoltam, mikor Julinak írtam a kommentem, hogy hangulatfüggő is lehet egy komment( és annyi más), nemcsak a fantázia és az asszociációk. Szeretem mikor szabadon "szárnyalnak" a gondolatok!:)
Én imádom Cohent. "együttrezgünk" Jut eszembe Dürrenmatt Szinházi problémái, mi szerint a tragédia az igazán optimista műfaj! :)
VálaszTörlésJó szó az "együttrezgünk".
TörlésMindig szerettem, szeretem is és kutatom a nagyon rövid, a látszólag csak egy egyszerű tényt közlő, de annál sokkal többet tartalmazó mondatokat. Köszönöm, amit most ide elhoztál. Lehet rajta elmélkedni.:)
Leonard Cohen was Canadian, of course. Many times I have eaten bagels in the Jewish quarter of Montreal where he grew up, and retained an association with the rest of his life. The author, Mordecai Richler was nurtured by the same influences. Both were great talents.
VálaszTörlésDavid, thanks for your addition.
TörlésI've read a lot about Cohen, and not just the general stuff on the internet, but also details because I was interested in his life, poems and music etc.
I know he was Canadian and I know Mordecai Richler was too. I saw that you noticed the line I put on my blog for my birthday:
"It takes seventy-two muscles to frown, but only twelve to smile."
No matter how small a quote I put on my blog from someone I don't know, I look it up on the internet to find out who he/she is or was.
I should read a book by him, because if you say he was a good writer, then it must be true.
Nagyon kedvelem Cohent, nálam csak a férjem szereti jobban. A Suzanne az ifjúságom emléke, sokat énekeltük tábori ki mit tudokon (két osztálytársunk gitárral kísérte, mindig nyertünk:) meg a tábortűz mellett. Van egy fura lemezem, a bakelit maga tisztára tarka, azon szerepel, tálan abból tanultuk meg.
VálaszTörlésDe igazán a már idős Cohent imádom, CD-nk, dvd-nk is van a koncertjéről. A 3 nő is csodálatos, meg a többi zenész, akikkel fellép.
Épp tegnap emlegettem, mert egy film nézése közben láttam egy feliratot: Chelsea Hotel. Nagyon szeretem ezt a számát is, meg persze a Halleluját (Kulkával nekem még csodálatosabbb...), az Everybody knows-t, a So long Marianne-t. Nem is lenne vége a felsorolásnak...
rhumel
(milyen sok kapcsolódásunk van, ugye?🤗)
Én is nagyon sok dalát ismerem és szeretem is hallgatni. Amelyeket felsoroltál mind ismerem, és sokat hallgattam is őket.
TörlésMostanában kevesebbet, de most újra elkezdtem, mert megtaláltam a verseit ( nem a dalszövegeket), aztán minden elkezdődött újra: zene, ismeretek keresése róla, képek, versek, saját vele kapcsolatos emlékek... Tudod, ha egyszer beindul valami, akkor nem lehet abbahagyni. Pár napja kezdődött el, és még javában tart, ezért van ez a bejegyzésem is egy megtörtént emlékkel.
A kapcsolódási pontoknak mindig örülök, ennek is!:)
Ja, és olyan szép volt és idős korában is az. Sok képét láttam a napokban, és ezt állapítottam meg róla.