Egy irányba kellene

M. országjáráson van pár napig. 

Először Szolnokra ment vonattal, és miután megérkezett, a Tiszához vezetett az első útja. A folyó partjáról írt pár sort nekem, és erről a hídról készített fotóját mellékelte hozzá. 

Most Debrecenben van, és örömmel írta, hogy találkozott egy nagyon rendes Fideszes emberrel, akivel sokat tudott németül beszélgetni.

Az idős ember meghívta M.-t ebédelni, mert bográcsban készült a káposztás tészta nála, amit M. nagyon szeret. 

M. küldött képet a cvekedliről, a bográcsról, egy kosárfonásról és arról az emberről is. Gondolom politizáltak, mert másképpen honnan tudná, hogy a vendéglátója  Fideszes.

M. két nap alatt a lehető legjobban megoldott egy olyan helyzetet, amit most Magyarországon nem tudnak megtenni. 

Egyszerűen nem megy, és utóbbi napokban minden engem ért hatás ezt bizonyítja. Bóklásztam a Facebookon is, és  a helyzetre azt tudom mondani, hogy katasztrófa. Folyik a két párt támogatói között az esztelen, gyalázkodó harc, és én úgy hívom, hogy: kommentháború, és azon belül is a mocskosabbik.

Nekik most már nem egymás ellen kellene továbbra is harcolni, a cél most egészen más már, csak ezt meg kellene érteni, és ennek köze van az elfogadáshoz is. Hogy nehéz?  Igen, az!  Sokan megtapasztalták már.

A képen az a híd van, amit M. küldött, és nem is titkolom, hogy a hídban szimbólumot látok. 

Összekötő szerepe van, sikeresen át lehet kelni rajta, és vezet is valahova. Mind a két oldaláról el lehet indulni, talán még találkozni is, és mindenkinek előre mutatja az irányt. 

Hogy miért kell végigmenni és egy irányba? Ez is egyértelmű. 

Mindenki tudja, hogy mi a neve ennek az országnak, és én erre a névre gondoltam.

Hogy a másik képen mi van, azt nem kell leírnom.:)