A húsvéti reggelink

Azért mentünk szombaton este a misére, és nem vasárnap reggel, hogy a  húsvéti reggelire legyen elég időnk. Kapkodva azt nem lehet enni, arra időt kell szánni.

Volt számomra két hazai is az asztalon. Az üveges torma és a kalácsunk is magyar volt, és azon belül is nagyon hazai, mert Sopronban vettük mind a kettőt. 

A cukrászdában vett kalács méretére azt mondhatom, hogy hatalmas ugyanis 3 napig azt ettük a kávénkhoz. Minden más a vendéglátó ország terméke volt. M. vette, és tette le elém őket mind a két húsvéti napon.

Nem voltam ott, mikor M. levette a polcról még itthon a tormát. Csak később kérdezte meg, hogy a "csemege" szónak van-e  köze a csípősséghez. Ez volt ugyanis a címkéjére írva, és nem tudta, hogy mit jelent. Mondtam neki, hogy nyugodtan eheti majd, mert jót választott még véletlenül is. Legalább bővült a magyar szókincse, hátha később is emlékezni fog erre a  szóra.

Aggódott az üveges torma miatt, de mégis vett friss tormát is. 

Gondosan reszelgette, és annak az erejétől nem félt, pedig az a torma a  számból az orromon át még az agyamat is megcsiklandozta. 

Gondolom az övét is, de egyszer sem panaszkodott.:)