Láttam a házunk előtti járdán egy egészen kis fenyőágat és egy ázott falevelet, és együtt is volt kettő azok közül, amit szeretek: valami kis egyszerű és az eső.Az a kis ág biztosan egy korábban kivitt fenyőfáról tört le, és mikor visszajöttem, még mindig ott volt. Hazafelé tartva arra is gondoltam hogy vajon ott lesz-e még. Még az ilyen jelentéktelen dolgok is gyakoriak a gondolataimban, mert számomra a nem jelentős is jelentős. Vagy inkább úgy mondanám, hogy a nem jelentős a jelentős. Jobban nem is tudom megfogalmazni ezt a tulajdonságomat.Később jobb híján a múló időt is néztem: a fodrásznőm a pultra tett telefonjának az óráján, mellette egy határidőnaplón és a tükörben látott saját arcomon is. Beszélgetések foszlányainak is tanúja voltam:
1. Az egyik hajmosó hölgy: "... Franzi keveset tud magyarul, éppen csak annyit, amennyi az udvarláshoz kell."A másik válasza: "Ennyi bőven elég, egy férfinak nem is kell ennél több!"
2. Egy hölgy: "...azonnal tudják, hogy magyar vagyok."
Később hallottam, hogy németül beszélt a telefonon, és mivel kíváncsi voltam rá a korábbi mondata miatt, megnéztem magamnak. Semmi látható nem árulta el róla, hogy hol született. Később sem tudtam meg többet annál a fél mondatnál, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy miből is látható a "magyarság".:)Egy meglévő földrajzi tényről azonban megbizonyosodhattam újra a mondatfoszlányokból is: nagyon közel van Sopronhoz az országhatár.
Láttam a házunk előtti járdán egy egészen kis fenyőágat és egy ázott falevelet, és együtt is volt kettő azok közül, amit szeretek: valami kis egyszerű és az eső.
Az a kis ág biztosan egy korábban kivitt fenyőfáról tört le, és mikor visszajöttem, még mindig ott volt. Hazafelé tartva arra is gondoltam hogy vajon ott lesz-e még.
Még az ilyen jelentéktelen dolgok is gyakoriak a gondolataimban, mert számomra a nem jelentős is jelentős. Vagy inkább úgy mondanám, hogy a nem jelentős a jelentős. Jobban nem is tudom megfogalmazni ezt a tulajdonságomat.
Később jobb híján a múló időt is néztem: a fodrásznőm a pultra tett telefonjának az óráján, mellette egy határidőnaplón és a tükörben látott saját arcomon is.
Beszélgetések foszlányainak is tanúja voltam:
1. Az egyik hajmosó hölgy: "... Franzi keveset tud magyarul, éppen csak annyit, amennyi az udvarláshoz kell."
A másik válasza: "Ennyi bőven elég, egy férfinak nem is kell ennél több!"
2. Egy hölgy: "...azonnal tudják, hogy magyar vagyok."
Később hallottam, hogy németül beszélt a telefonon, és mivel kíváncsi voltam rá a korábbi mondata miatt, megnéztem magamnak. Semmi látható nem árulta el róla, hogy hol született. Később sem tudtam meg többet annál a fél mondatnál, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy miből is látható a "magyarság".:)
Egy meglévő földrajzi tényről azonban megbizonyosodhattam újra a mondatfoszlányokból is: nagyon közel van Sopronhoz az országhatár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése