"...Villámként rögzíted a megtört arcot
Haragosan szól, vibrálva zenél
Élő világ jaját, türi a mocskot
Álmában ő is szebb jövőt remél..."
( Stefanicus)
Készült a kép egyszer a hideg soproni Fő téren a januári szélben, a köveket itt-ott még foltokban fedő hóban, és a közben szóló kitartó hegedűszó emlékére is.
Mi hárman végeztünk a benti kávénkkal, és az ajtón kilépve akarva-akaratlanul bennem volt a szégyennek az az érzése, hogy mit tettünk korábban mi, és mit tett közben ő.
És ahogy Márta is írta egyszer nálam a kommentként hagyott sorai két szavával: "fillér csörrent".
Ahogy ő is tudta akkor egy hasonló esete után, hogy mi nem oldhattunk meg semmit az adott pénzünkkel, csak éppen nem fordítottuk el a fejünket és tettük, amit tennünk kellett.
Mi sem oldottunk meg semmit, a hegedű megszólaltatója sem önmagának, az általunk korábban megválasztottak még úgysem, és Ő sem onnan fentről, akinek a háza csak néhány méterre volt tőlünk.
I think I must be a far less complicated person than you! If I see a st
VálaszTörlésI think so too, David. I always want to see deeper into the world around me. Even if I don't think about it at the moment I see something, I will later.
Törlésreet musician I give him or her a little money. That’s it. The end of the transaction, the culmination of the interval we shared. Nothing more, nothing less. Whether I solved anything or not never enters my head. I do not set out daily to solve the world’s problems. I take my comfort in nature. Have a great day - David
VálaszTörlés