Kint már a latyakba átmenő és koszosodó hó volt a + 8 fokban.
Bent égett a tűz, a teánk is hamarosan megérkezett, és mi citromot facsartunk, mézet csurgattunk bele, közben azt is néztük, hogyan változik egyre sötétebbre a színe.
Kavargattuk is, bele-belekortyoltunk, és így telt vele az idő addig, míg megkaptuk az ebédünket.
Az ottlévő hangulat csak egy ráadás, talán a tél egyik utolsó üzenete volt számunkra, adott még meleget, színeket és ízeket, hogy elégedetten búcsúzhassunk el majd tőle.
Akár a napunk éleit is tompítani képes órákat töltöttünk ott el, ha egyáltalán kellett volna bárminek is az élén tompítani aznap.
Ez nagyon kedves hangulatú irás. Ha film lenne, lassitva játszanák...vagy állóképeknek(?) Az örökkévalóság lengi be (mert ugyebÁr az nem csak a túlvilágon lehet? .) )
VálaszTörlésIsmersz már annyira, hogy nagyon bele tudok merülni a hangulatokba. Írni is szeretek róluk, és lehetőleg éreztetni azt, amit ott volt. Aztán vagy sikerül vagy nem, de ha ezt érezted, akkor valami át is ment belőle.
TörlésÖrökkévalóság? A túlvilágra ott nem gondoltam éppen, de szerettem volna, hogy sokáig legyek azon a teázós és ebédelős helyen.
I get that kind of satisfaction in a woodland dell, with nature all around.
VálaszTörlés