Tegnap délelőtt elmentünk sétálni a belvárosba, hogy ne csak az ablakból lássam a mostani havat. Állítólag 20 éve nem volt ekkora, és szerintem egyhamar nem is lesz, ezért nem lehetett kihagyni. Kell jó pár nap mire eltűnik, mert annyi van belőle, és én akkora latyakban és bokáig érő vízben sem akarok majd akkor járkálni.
A képeket látjátok, azután készültek, hogy megérkeztünk, én most inkább az odavezető útról írnék.
M. pénteken este nem talált már a megszokott parkolóban helyet, így egy kicsit távolabb ment, és lapátolt egy autónyi területet a nagy hóban, és végül ott leparkolt.
Ma délelőtt újra előkerült a lapát, mert nem tudtam kinyitni az autó ajtaját a nagyon közeli hófaltól.
Elindultunk volna, de csak a kerekek pörögtek, az autó nem mozdult. A lapát újra elő, még lapátolás, és többszöri próbálkozás után végre kijutottunk arról a helyről.
M. drukkolt, hogy mire visszaérünk, ne kívánja meg senki azt a felszabadított helyet, és ne kelljen újra máshol egy helyet kilapátolnia.
Az út mellett egy gyerek feküdt hason a hóban (biztonságban), és nem akart mozdulni, olyan jól érezte magát abban a helyzetben. Más gyerekek hóembert építettek, az anyukájak türelmesen várta míg befejezik az alkotást, pedig még nagyon az elején tartottak.
Közben azt láttuk az úton, hogy mindenki lapátol, és próbálkozik kiszabadítani az autóját. A hókotró két oldalra tolta a havat, és így falat húzott a parkoló autók mellé. A megközelíthetetlenség esete forgott fenn mindenhol.:)
A parkolóházba értünk végül, de csak a negyedik szinten volt már egy-két hely, tömve volt mire megérkeztünk. Máskor is így van, de most aztán tényleg!
A belvárost próbálták már megtisztítani, persze, hogy nem tökéletesen( mert mi tökéletes?), és én a rollátoromat taszigálva haladtam valahogy, szerencsére M. sokat segített közben.
Mikor visszaérkeztünk a sétánkról láttuk, hogy a már kilapátolt helyünkre nem vágyott senki, újra ott parkolhattunk le.
A lapát viszont újra előkerült, mert az autóig vezető korábban M. által készített keskeny utacskára valaki közben rálapátolta a havat, és ezért egy újabb utat kellett készíteni, hogy ma is megközelíthessük az autót.
Jó reggelt, itt nálunk tegnapra teljesen elolvadt, igaz 5-10 cm lehetett maximum a hóréteg. (Bár még hideg van.) Nem is vagyunk pedig messze egymástól. Viszont remélem a "mi" eseményünket Ti nem éreztétek . Mármint a koradélutáni földrengést. Én tkp nem is vettem észre, valami csattanó hangra csak figyeltem fel, pedig rezgett a ház, az alattunk lakók igencsak megijedtek.(A felmosó dőlt el és roppant a fürdőszoba kövön 🤭)
VálaszTörlésNeked is szép jó reggelt kívánok.
TörlésItt még nem olvadt el a hó, de már elkezdte, és az a szép puhaság már nincs meg, ami pénteken volt. Tegnap még éppen időben mentünk sétálni, hogy inkább a szépsége legyen még látható.
Tegnap a neten olvastam a földrengésről, és ma reggelizés közben hallottam a rádióban is még a főbb részleteket. Természetesen gondoltam rád, de mi nem éreztünk itt belőle semmit.
Legyen jó vasárnapotok!:)
Milyen szép képek! Mindig is szerettem volna Sopronban lakni, de most igazán jó lett volna ezt látni.
VálaszTörlésTegnap még szép volt, és ahogy láttam turisták is voltak, az egyik mondatát én is hallottam: " Hogy miért éppen most kellett nekünk Sopronba jönnünk?"
TörlésA többiek elégedettséggel sétáltak, és inkább az öröm volt az arcukon, hogy láthatták ezt a havat. Mert tényleg szép volt!
Jó volt nekünk is kicsit mászkálni, bár én a rollátoromat elég nehezen toltam ott, ahol nem volt tiszta a járda, de megoldottunk, és mindig haladtunk.
Nem bánom, hogy itt lakom, fiatalabb koromban azon morfondíroztam, hogy miért nem Budapesten. Most már belenyugvás és öröm van együtt bennem, és ez a kettő nem is rossz párosítás!:)