Sokat nézegetem a régi fotóimat mostanában, ami nem volt eddig így.
Jönnek elő az emlékek, de a velük kapcsolatos gondolataim már mostaniak, ami nagyon is természetes.
A képek maradtak olyannak, ahogy valamikor elkészítettem őket, de én már változtam azóta.
A blogomban egyre több régi képem van, bizonyára észre is vettétek, emlékszem a történetükre, és írok róluk a mai a szememmel is látva őket.
Az írásaimmal továbbra is megmutatok magamból, mert árulkodnak rólam a soraim, de van, ami csak az enyém marad. Amiről viszont írok, az továbbra is igaz, semmi hamisítás nincs bennük.
A blogom inkább nyugiszoba lesz ezután is, mert erre van szükségem.
Inkább ez legyen, mint dühöngő, mert próbálok a jóra és szépre fókuszálni, vígasztalódni is közben velük, és ezzel nem akarok idealizálni semmit egy hamis képpé alakítva, csak olyan irányba akarok menni a blogomban is, ami most jó és kell nekem.
Talán másnak is így megfelelő, és természetesen most az olvasóimra gondolok.
Nem akarok túl sokat rágódni, vagy újra élni a rosszat, ráadásul "közönséget" is bevonva, mert a ti lelkivilágotokat is óvnom kell.:)
A rágódás helyett egy kis gondolkozás-félére, elmélázásra, és a hangulatokba való elmerülésre még mindig szükségem van.
Rejtekhelynek is kell a blog, hogy menekülhessek a káoszosodó világ elől a híreivel együtt, melyeket természetesen követek, és el is ítélem, amit kell, de fárasztanak és szorongok tőlük.
Politizálni is csak a magam módján fogok, szerintem ti tudtok olvasni a sorok között is.:)
Szép ez a sejtelmes nőalak, figyeli a billentyűzetedet. Mi olvasóid pedig a leütött betűidet, amik szavakba, mondatokba rendeződve egy békés és nyugtató szigetté válnak, hogy idemenekülhessünk a káoszos, lealjasult világból. Jó hogy vagy!
VálaszTörlésrhumel
(a másik fotó, a szemüvegeddel, azt juttatta eszembe, hogy immár milyen sok éve leteszem magam mellé, ha a géphez ülök. Ilyen távolságba már nincs szükségem rá.)
Éppen így gondoltam el a blogomat, egy szigetnek, ahol nincs jelen az egyre káoszosodó és gátlástalanul lealjasuló kinti valóság. A hazai híreket is olvasva ennek a mértéke túlnő minden határon. Ezért akar a blogom egy menedékhely lenni magamnak és másoknak is. Míg verseket keresek, régi képeket nézegetek stb. ki tudom zárni a rosszat.
TörlésMilyen érdekes, előbb írtam Aliznak ez esetben, nem a kommentek sorrendjét követve( általában követem) , és szinte ugyanezt írtam le, de nem is lehet kétféleképpen leírni a bennem lévő egyként megélt érzést és szándékot.
Szemüveget én sem használok a számítógéphez, már lassan máshol sem. Érdekes, de javul a szemem.
A női alakot M. hozta egyszer Görögországból, nekem is egyet és magának is. Azért választottam éppen ezt a képet, mert a billentyűzetet nézi.:)
Én mikor kb 2007-ben elkezdtem blogot irni, hasonló elképzelésssel tettem. "Nulla dies sine linea",, és csak derűs órát akartam tudomásul venni (Szabó Lőrinc "Mozart hallgatása közben "szabadon-De a valóság teljessége hamar túllépett ezen!
VálaszTörlésÉn sem csak a derűs órákat veszem észre, mert nekem sem ez a teljes valóságom természetesen.
TörlésA blogomat azonban a "békesség szigetévé" is akarom tenni, és főleg a jó dolgokról írni,( arányok!) mert ide akarok menekülni a kinti valóság elől, és helyet adok másoknak is, akiknek ez kell.
Szükség van egy ilyen helyre is, elég a kinti valóság látványa, a róluk szóló olvasás, információk szerzése, néha a szorongás.
Számomra a teljesség így valósul meg a kettővel együtt, de mégis szétválaszva őket, két külön helyen.
Egy a" szépre" törő blog és a blogon kívüli valóság, de ez esetben nem összemosódva.
Ha nem így teszem, akkor hol marad az általam kitűzött célja a blognak, egy menedék létrehozása, ha itt is megismétlem a rosszat újra megélve, és másokkal együtt is rágódva rajta.
A blogomrol beszeltem !nem az altalanos valósagszemleletemről.. de ez egy Szamomra nincs "sziget" mert az torzitana. De röviden mar leirtam...hogy szamomra ez a tieddel azonos elképzelés a valóság próbaján megbukott. De te csak valaszd ketté a vilagodat. En nem tudtam. De mar rég nem is akarom.
VálaszTörlésÍrtam egy hosszú kommentet, de elszállt.
TörlésLátom a valóságot, benne élek, benne is vagyok nyakig, és nem is behunyt szemmel. Ha tudnád, mennyit olvastam ma a jelenlegi politikai helyzetről, hogy a valóságlátásom rendben legyen.. De nem tudhatod, hogyan telt eddig a napom. Nincs is baj a valóságlátásommal, és nem csak a politikával kapcsolatban van ez így.
A hírek olvasása közben viszont elöntött a szenny, a becstelenség, a gátlástalanség, a mindenáron a hatalom vágy, a kétarcú szolgaság, a háború, a bosszúvágy, a jogok tiprása... Nincsenek rá szavaim.
Te soha nem kerestél egy menedéket? Nem volt soha szükséged rá? Tényleg?
Tudom, hogy bennünk él és egyszerre a világból származó jó és rossz, de hogy lekicsinyítsem a magánéletünkben is így van. Együtt vannak, és ezt tudom.
De magunk választjuk meg azt helyet, hogy mikor, mit és hogyan adjuk ki magunkból ezt a kettősséget.
Míg a világom jobbik felével foglalkozom, a könyvek, versek, zene, életem nem mindig jó, csak "jobb" történéseivel, örömmel készített fotók, addig elterelődik a a sok rosszról a figyelmem, és ez az érzés megosztható másokkal is, lehet ez akár egy blog is.
Míg nem tudtam elterelni a figyelmem, belebetegedtem, jött a pszichátria, mert én ilyen vagyok.
Ha valaki akar ilyen blogba akar jönni, mint az enyém, akkor jön. Ha nem akar jönni akkor el fog maradni, volt már ilyen, és lesz is. Személyiség, igény és döntés kérdése többek között.
Én az otthonom mellett a blogom választottam ki annak a helynek, ahol a bennem lévő kettősség, a jó, rossz együtt ( igen, ez a világ!) levése szétválasztva is kiadható magamból.
A jó és a rossz szavakat használtam most, és ezzel nagyon leegyszerűsítettem azt, ami ennél bonyolultabb.
Nekem kell egy kis elvonulás a világtól, kolostorba nem mehetek. Kell egy hely, ahova nem hozom be a rosszat, de attól még látom, tapasztalom.
Te ilyen vagy, én olyan, de így vezeted a blogod, én másképp, meg is tehetjük, mert a sajátunk, csak mások által is olvasható.
Egyébként pedig:
"Ki minek gondol, az vagyok annak."
( Weöres Sándor)
Ket malombam örlünk. En se irok ezekről a dolgokról
TörlésMost is le se irpm ezeket a szavakat!vilageletemben menekültem még a .meneküles elől is . Nem teszem!!! Egy menedékem van: maga az elet[em].de globalisan. Es hogy en is idezzek ; mert mimden oly szép még a csúnya is.(Kosztolanyi)
Igen, két malomban őrlünk, és én erről már nem is akarok többet írni. Vannak különböző emberek, mindig így volt, és így is lesz.
TörlésValakinek a megítélése, és róla egy vélemény kialakítása pedig annyira, de annyira szubjektív, hogy ez ellen nem is tehetek semmit, és már nem is akarok.
Hogy magyarázzam el, hogy számomra az elmenekülés, és a kis elvonulás egy általam választott helyre, a megpihenés valahol, hogy feltöltődjem, az nem azonos. Ha valaki nem akarja ezt érteni, nem is fogja.
Egyszer azt hittem, hogy fel kell adnom valamit, de nem tudtam akkor mégsem megtenni. Ma már tudom, hogy tényleg ezt kell tennem!
ÉN nem vontam kétségbe a te szép nyugalmas blogod létjogosultságát, magam is olykor szeretek itt időzni, reagálni... Csak le mertem irni az én esetemben ennek a kudarcát, indoklással.és egyben (ön) igazolással - az én esetemben. "Virágozzék minden virág! Miért gondolod, hogy nem értelek?! Nem is értem! Azt kell hinnem, te nem értesz engem!
TörlésVéleménynek mindig van helye nálam, eltérőnek is. Az, hogy nem értesz meg( így érzem), nem először fordul elő.Volt, hogy egy jóindulatú szavam is rossz szándákúnak vetted. Nagyon fájt, mert azt akartad sugallni vele, hogy valamilyen módon negatív megkülönböztetlek téged másoktól azért, mert zsidó vagy. Hogy gondolhatsz ilyet?
TörlésNagyon fájt, jobban, mint hiszed, de nem tudtalak elengedni akkor magamtól, mert megkedveltelek nagyon, és tisztelem a tudásodat is. Még mindig így van, csak az a törés ne lenne meg bennem... Abbahagyom, azt hittem nem lesznek nekem már könnyeim, de nem volt igazam.
Sajnalom...
TörlésKedves Éva, épp válaszolni akartam a bejegyzésedre, hiszen a blogvilághoz viszonyuló állásfoglalásunk mindig felizgatja egy kicsit a blogírói kedélyeket, állásfoglalásra késztet, mindig a sajátunkból kiindulva persze, amely bennünket, pillanatnyi kedélyállapotunkat tükrözi.
VálaszTörlésMinden választás jogos, tiszteletre méltó, és ahogy te is mondod, legfeljebb nem olvassa az ember, ha nem tetszik neki az atmoszféra, a téma, és általában senki se rohanja le a másikat, ha nem felel meg az ízlésének (legalább is az általam látogatott blogokban), a választék óriási!
Azt is megértem, hogy a te választásod mintegy menekülés, lassú gyógyuláshoz vezető út az átélt szenvedésekért : "A blogomat azonban a "békesség szigetévé" is akarom tenni, és főleg a jó dolgokról írni, (arányok!) mert ide akarok menekülni a kinti valóság elől, és helyet adok másoknak is, akiknek ez kell." Sokan mondják is neked a kommentekben, hogy nálad megtalálják a megnyugvást, az inspiráló szépséget, ami ebből a kizökkent világból még megmaradt. Én is olvaslak, rendszeresen, mert érzem az őszinteségedet, vágyadat világunk kis csodáinak megragadása iránt, akaraterődet, melyről magam is példát vehetek.
Ami engem illet, valahol a kettő között lavírozok... A blogomban néha kitör belőlem a lázadás a körülmények, esetleg saját magam ellen is, sőt az is, melyet általában némi öniróniával "nyavalygásnak" titulálok (többnyire születésnapom tájékán), amikor az öregedéssel járó nehezen kibírható körülmények következményei összecsapnak a fejem felett... Nehezen megy számomra a bölcs belenyugvás ígéretének kegyes illúziója... S ha kimondom, - miközben meglegyint a megbánás mások kedélyeinek esetleges lelombozása miatt - én viszont tagadhatatlanul megkönnyebbülök tőle egy kicsit!...
Remélem azonban, hogy néha sikerül némi (alig észrevehető) humort, könnyedebb hangot, jótevő emóciót is csempészni a mondanivalómba!...
Bennem is megvan a valóság sokoldalúsága, és ha nagyon egyszerűsíteni akarom, akkor a jó és a rossz oldala is a világnak és a valóságnak bennem van, és egyszerre. A tájékozódni akarás ezzel jár. Erről a kettőségről, már irtam az előző, máshoz szóló kommentbem.
TörlésTőlünk is függ, hogy melyik kerül túlsúlyba, nem azért, mert így döntünk, hanem inkább, hogy melyikkel foglalkozunk többet.
Abból rakódik több le több bennünk, ez hangulatot meghatározó, és további irányokba terelő. Általában a korábbi útvonal iránya megmarad, nem szokott megváltozni.
Nekem kell a jó irányba menés, és ez számomra a versek, a könyek, a zene, fotózás... Mint írtam figyelemelterelő úgy, hogy tudom másból is áll az élet, nem húnyom be a szemem. Ha a jó, illetve a jobb dolgokkal foglalkozom többet, kisebb arányban vannak a rossz dolgok bennem. Ha nem is lehet ez természetes, nálam működik. Ez már önvédelem, és sokszor nem védtem már magam, mások érdekei fontosabbak voltak. Most megtehetem, hogy ne legyenek azok.
Magam óvom már, mert különben rámegyek. Többször voltam a pszichiátrián, sokszor és sok ideig mindig. Az a hely, nem a rövid időszakokról szól.
Önismeretre törekszem és rá kellett jönnöm, hogy a benyomások, azok történések és a helyzetek, melyekből nem tudok kimászni, mert nem lehet, ugyanis nem tőlem függnek, mert nem egyedül élünk, azok annyira megviselnek, hogy jön a depresszió.
Gyengeség? Ha az, akkor az! Ha más is, akkor pedig az!
A blog megnyugvásra ad lehetőséget, ez mostanában kristályosodott ki bennem. Írok, és ez jó.
Ezért is írok már minden nap, mert egyfajta terápia, és vannak olyan posztok, melyek készüléssel is járnak, és míg olvasok, elbabrálgatok versekkel, idézetekkel , és az jót tesz nekem. Radnótiban is ezért mélyedtem el, és sokkal több írásom is van tartalékban, mint amit feltettem a blogomba. Nem csak terápia, mert az olyan száraz szó, hanem öröm is, és ez fontos.
Tehát kell a blog pedig volt szándékomban már abbahagyni, ez főleg akkor van, ha félreértik akár egy jószándákú szavam is, vagy másnak hisznek, mint aki vagyok, pedig nem akarok hamis képet mutatni magamról. Ha mégis másnak látnak, akkor nem kell a blog. Ha" önző" vagyok, és saját magam teszem előtérbe, akkor kell.
A véleményalkotás annyira szubjektív, hogy rájuk kell hagynom, mit gondolnak. Nem így volt eddig, de már meg tudom tenni. Nehezem váltam meg engem megbántó személyektől is, magyarázgatni akartam, mit és miért, de már nem teszem. Elválnak útjaink, ma már végleg tudom, hogy így kell lennie.
Mások kedélyének lerombolása? Ha a blogoban többet akarok foglalkozni a bennem lévő jó dolgokkal, akkor ez nem lehet rossz az olvasóimnak sem. Én is megkönnyebbülök, másra sem vagyok rossz hatással, végre valami, ami könnyű!:)
Ami nehéz, az az öregedés, de ez nem visszafordítható. A test öregszik.
Az utolsó mondatod pedig így van!:)
Hú, de hosszúúú!:) Sok türelmet hozzá!
TörlésElolvastam, alig volt hosszabb az enyémnél!... 😉 A blogunk, ha nyilvános is, mert kommunkálni, beszélgetni, gondolatot cserélni is szeretnénk (innen a tengerbe dobott palack képe), s ha nem is kell pontosan egy véleményen lennünk ehhez, az ellenvéleményt vagy az akár árnyalatnyi különbségeket is ki lehet fejezni agresszivitás nélkül... Mindenki keresi a számára is járható utat.
TörlésBlogunkban publikáljunk azt, amit szeretnénk, ami jót tesz elsősorban magunknak. Azt írtad egy helyen, hogy természetesen mindent nem muszáj kitenni, de amit írsz, az igaz. Szinte szó szerint én is et írtam egyszer ebben a témában jópár évvel ezelőtt és még most is vallom.
Úgy érzem - és te is hangsúlyozod - hogy ma már a "gyengeség" szót is el tudod viselni, anélkül, hogy összeomlanál tőle. Örülök neki! Igen az írás egyfajta terápia is, még annak is, aki nem vallja be magának. S velejárója az öröm, nagyon fontos. (Bár itt, Fr-ban ismertem valakit : csodálatos stílusban írt, de egyszer ledorongolt engem, amikor azt mertem mondani, hogy nekem az írás olyan, mint holmi pezsgőfürdő, amelyben elmerülhetek... - bár elismerem, hogy még sohasem próbáltam pezsgővel!... Ő viszont azt vallotta, hogy "vérébe mártja a tollát"...)
Mindenkiben van gyengeség, ezzel együtt szeressük magunkat, mert mi ismerhetjük, érthetjük meg leginkább szándékainkat, reakcióinkat. Igen, óvjuk magunkat, ki más tehetné náluk is jobban...
Bocsánat a hosszúságért!
Sokáig nem óvtam magam, mert más valaki mást helyeztem elém, és csak őt néztem. Nem döntés kérdése volt, hanem egy helyzet, melyben helyt kellett állnom, amit meg is tettem. Nem menekültem el, de önmagam ellen dolgoztam.
TörlésMost már megtehetem, hogy elvonulok valahova, megpihenni, feltöltődni. Hívhatjuk ezt önzésnek, de önmagunkkal törődésnek is. Meg lehet válogatni a helyet, hova megyünk ezért, és ez lehet számomra egy blog is. Nem csak maga a mondatok leírása, hanem a vele való "bütykölés": képek, versek, idézetek, kommentek, más blogjainak követése.
Viszont megpihenésről, feltöltődésről szó sincs ott, ami a negatív dolgok sulykolása, újra megélése, csak ott már mondatokkal , ez stresszes környezetet ad. Az otthonunkat sem börtönnek rendezzük be, hanem ahol élni tudunk. Egy blog is berendezhető.
Hogy az igazat írjuk arról, amit leírásra választunk, az alap. Hosszú távon nem is lehet másképp blogot vezetni. Annyira átlátszó és megalázó lenne, ha nem, és értelme sincs. A legegyszerűbb a nem szerepjátszás, önmagunk adása, abba nem lehet belebukni.
Ha valaki mégis másképp látja a blogírót, akkor miután először magunkat vizsgáltuk meg, attól el kell válni. Ez is önvédelem, és nem is gyengeség, hanem erő kell hozzá. Az olyan lelkűeknek, mint én különösen. Van, hogy akkor is ragaszkodunk valakihez, ha megbántotta szóval, vagy nem megfelelő hangnem választással. Mert van valami kapocs vaalahol még.Ha többször megteszi, akkor már könnyebb elválni, mert megszűnik a kapocs, és lelkiismeret furdalás sincs. Már semleges az illető.
Szeretem, hogy nem a " véredbe mártod a tollad".:), és szeressük is magunkat!
Este 6-kor jutottam ma (főzős napom volt a fiamék felé) odáig, hogy a koradélelőtt gyorsan elolvasott bejegyzésed után most végigolvassam a kommenteket is. Szeretem, amikor jó sokat (érvelve is) írtok. Mivel nincs saját blogom, talán nem is kellene belekotnyeleskednem. Szerintem régen is, manapság is a béke szigete a blogod, és írj továbbra is úgy, ami neked a leginkább megfelel. Szerintem, ha lenne saját blogom, akkor sem tennék bele semmilyen politikai állásfoglalást. Az a téma az, ami még a családokat is megosztja, nemhogy az ismerősöket és idegeneket. A politikai témákon azonnal mindenki neki tudna esni a másik torkának, ami egy blogban teljesen felesleges lenne. Azok, akik olvassák évek óta a blogodat, többnyire humán beállítottságúak, és szerintem kedvelik a hozott témáidat. Az meg, hogy néha-néha vannak kicsi nézetkülönbségeink, az teljesen természetes, és még belefér a békés idelátogatásba. Én magam hevesebb természetű voltam fiatalabb koromban, most kezdem lassacskán pár éve megtanulni, hogy sokkal elfogadóbb legyek mindenben. Például nagyon nem szeretem az újkori nagy tetoválási hullámot, de be kell lássam, hogy mindenki maga rendelkezik a saját testével, és ha ennyire sok embernek ez tetszik, tudjam elfogadni, és nem szóvá tenni. Tágabb rokonságomban is megjelentek (unokatestvéreknél), és meg bírtam állni, hogy semmit nem kérdeztem, és nem véleményeztem. Ezt a tetoválást csak példaként hoztam fel, nem mert bárki is emlegette volna. A bloghoz visszatérve, azt kell minden olvasónak megtanulnia, hogy vannak olyan alapszabályok, amiket illik betartania mindenkinek. A magam részéről megtanultam, hogy ha nem tudok szívből megdicsérni valakit, mert csak kritikám lenne, akkor jobb, ha csendben maradok, és ugrok más felületre. A rosszindulatú olvasókat meg szigorúan le kell tiltani, legalábbis én így gondolom. Én viszont még itt soha nem olvastam olyan kommentet, ami ebbe a kategóriába tartozna. Azért írtam, hogy ez a blog a béke szigete, és mindnyájan tudjuk, hogy az is fog maradni.
VálaszTörlésRosszindulatú kommentelőm nincs, velem kötekedő, meg nem értő már van, de ha ezt vélemény különbségnek hívom, akkor az is elfogadható.
TörlésHogy miért van szükségem a blogomban a" béke szigetére "( nem jutott jobb kifejezés esezmbe), azt kifejtettem az előző komentjeimben alaposan és jó hosszan!:)))
Meg akarok pihenni valahol már, annyira kezd a világ körülöttem/körülöttünk lezülleni és rossz irányba menni. Egyszerűen nem lehet mindig vele foglalkozni, vissza kell térni a széphez és a jóhoz, hogy az egyensúly meglegyen. Ki kell egyenlíteni a bennünket ért rombolót az építővel. Nagyon természetes az egyensúlyra törekvés. Nem is kell elmenni jó vagy rossz irányba, hanem a középen lévő harmóniát keresni.
Politika? Része az életnek, benne és a hatásaiban élünk szinte nap mint nap. A blogomra nem volt jellemző, hogy írjak róla, persze, hogy tudok, amit tudok. Ha mégsem akarom, hogy belém szoruljon a mondanivalóm, az rám jellemző módon lesz: jó versek, általunk megbecsültek gondolatai, melyek persze lehetnek aktuálisak is, de egy bölcs gondolat mindig az.
A tetoválásról az a véleményem, hogy óvni kell minden testrészünket és a bőrünket is. Számomra mindenből a természetes a legszebb. A rossz pedig az vele kapcsolatban, hogy végérvényes!
Nagyon köszönöm, hogy írtál, és rászántad az időd az olvasásokra, a bejegyzésre és a hosszú kommentekre.
Még azt is megtetted, hogy kommentet írtál te is.
Vágyom a nyugalomra, de nagyon, ami kibillent lelkileg, az testileg is megbetegít.
Ha annyira tudjuk, akkor éljünk is így! Mert ki akar önmaga ellensége lenni önként és dalova?