Sokat nézegetem a régi fotóimat mostanában, ami nem volt eddig így.
Jönnek elő az emlékek, de a velük kapcsolatos gondolataim már mostaniak, ami nagyon is természetes.
A képek maradtak olyannak, ahogy valamikor elkészítettem őket, de én már változtam azóta.
A blogomban egyre több régi képem van, bizonyára észre is vettétek, emlékszem a történetükre, és írok róluk a mai a szememmel is látva őket.
Az írásaimmal továbbra is megmutatok magamból, mert árulkodnak rólam a soraim, de van, ami csak az enyém marad. Amiről viszont írok, az továbbra is igaz, semmi hamisítás nincs bennük.
A blogom inkább nyugiszoba lesz ezután is, mert erre van szükségem.
Inkább ez legyen, mint dühöngő, mert próbálok a jóra és szépre fókuszálni, vígasztalódni is közben velük, és ezzel nem akarok idealizálni semmit egy hamis képpé alakítva, csak olyan irányba akarok menni a blogomban is, ami most jó és kell nekem.
Talán másnak is így megfelelő, és természetesen most az olvasóimra gondolok.
Nem akarok túl sokat rágódni, vagy újra élni a rosszat, ráadásul "közönséget" is bevonva, mert a ti lelkivilágotokat is óvnom kell.:)
A rágódás helyett egy kis gondolkozás-félére, elmélázásra, és a hangulatokba való elmerülésre még mindig szükségem van.
Rejtekhelynek is kell a blog, hogy menekülhessek a káoszosodó világ elől a híreivel együtt, melyeket természetesen követek, és el is ítélem, amit kell, de fárasztanak és szorongok tőlük.
Politizálni is csak a magam módján fogok, szerintem ti tudtok olvasni a sorok között is.:)
Szép ez a sejtelmes nőalak, figyeli a billentyűzetedet. Mi olvasóid pedig a leütött betűidet, amik szavakba, mondatokba rendeződve egy békés és nyugtató szigetté válnak, hogy idemenekülhessünk a káoszos, lealjasult világból. Jó hogy vagy!
VálaszTörlésrhumel
(a másik fotó, a szemüvegeddel, azt juttatta eszembe, hogy immár milyen sok éve leteszem magam mellé, ha a géphez ülök. Ilyen távolságba már nincs szükségem rá.)
Éppen így gondoltam el a blogomat, egy szigetnek, ahol nincs jelen az egyre káoszosodó és gátlástalanul lealjasuló kinti valóság. A hazai híreket is olvasva ennek a mértéke túlnő minden határon. Ezért akar a blogom egy menedékhely lenni magamnak és másoknak is. Míg verseket keresek, régi képeket nézegetek stb. ki tudom zárni a rosszat.
TörlésMilyen érdekes, előbb írtam Aliznak ez esetben, nem a kommentek sorrendjét követve( általában követem) , és szinte ugyanezt írtam le, de nem is lehet kétféleképpen leírni a bennem lévő egyként megélt érzést és szándékot.
Szemüveget én sem használok a számítógéphez, már lassan máshol sem. Érdekes, de javul a szemem.
A női alakot M. hozta egyszer Görögországból, nekem is egyet és magának is. Azért választottam éppen ezt a képet, mert a billentyűzetet nézi.:)
Én mikor kb 2007-ben elkezdtem blogot irni, hasonló elképzelésssel tettem. "Nulla dies sine linea",, és csak derűs órát akartam tudomásul venni (Szabó Lőrinc "Mozart hallgatása közben "szabadon-De a valóság teljessége hamar túllépett ezen!
VálaszTörlésÉn sem csak a derűs órákat veszem észre, mert nekem sem ez a teljes valóságom természetesen.
TörlésA blogomat azonban a "békesség szigetévé" is akarom tenni, és főleg a jó dolgokról írni,( arányok!) mert ide akarok menekülni a kinti valóság elől, és helyet adok másoknak is, akiknek ez kell.
Szükség van egy ilyen helyre is, elég a kinti valóság látványa, a róluk szóló olvasás, információk szerzése, néha a szorongás.
Számomra a teljesség így valósul meg a kettővel együtt, de mégis szétválaszva őket, két külön helyen.
Egy a" szépre" törő blog és a blogon kívüli valóság, de ez esetben nem összemosódva.
Ha nem így teszem, akkor hol marad az általam kitűzött célja a blognak, egy menedék létrehozása, ha itt is megismétlem a rosszat újra megélve, és másokkal együtt is rágódva rajta.
A blogomrol beszeltem !nem az altalanos valósagszemleletemről.. de ez egy Szamomra nincs "sziget" mert az torzitana. De röviden mar leirtam...hogy szamomra ez a tieddel azonos elképzelés a valóság próbaján megbukott. De te csak valaszd ketté a vilagodat. En nem tudtam. De mar rég nem is akarom.
VálaszTörlés