Sokat nézegetem a régi fotóimat mostanában, ami nem volt eddig így.
Jönnek elő az emlékek, de a velük kapcsolatos gondolataim már mostaniak, ami nagyon is természetes.
A képek maradtak olyannak, ahogy valamikor elkészítettem őket, de én már változtam azóta.
A blogomban egyre több régi képem van, bizonyára észre is vettétek, emlékszem a történetükre, és írok róluk a mai a szememmel is látva őket.
Az írásaimmal továbbra is megmutatok magamból, mert árulkodnak rólam a soraim, de van, ami csak az enyém marad. Amiről viszont írok, az továbbra is igaz, semmi hamisítás nincs bennük.
A blogom inkább nyugiszoba lesz ezután is, mert erre van szükségem.
Inkább ez legyen, mint dühöngő, mert próbálok a jóra és szépre fókuszálni, vígasztalódni is közben velük, és ezzel nem akarok idealizálni semmit egy hamis képpé alakítva, csak olyan irányba akarok menni a blogomban is, ami most jó és kell nekem.
Talán másnak is így megfelelő, és természetesen most az olvasóimra gondolok.
Nem akarok túl sokat rágódni, vagy újra élni a rosszat, ráadásul "közönséget" is bevonva, mert a ti lelkivilágotokat is óvnom kell.:)
A rágódás helyett egy kis gondolkozás-félére, elmélázásra, és a hangulatokba való elmerülésre még mindig szükségem van.
Rejtekhelynek is kell a blog, hogy menekülhessek a káoszosodó világ elől a híreivel együtt, melyeket természetesen követek, és el is ítélem, amit kell, de fárasztanak és szorongok tőlük.
Politizálni is csak a magam módján fogok, szerintem ti tudtok olvasni a sorok között is.:)
Szép ez a sejtelmes nőalak, figyeli a billentyűzetedet. Mi olvasóid pedig a leütött betűidet, amik szavakba, mondatokba rendeződve egy békés és nyugtató szigetté válnak, hogy idemenekülhessünk a káoszos, lealjasult világból. Jó hogy vagy!
VálaszTörlésrhumel
(a másik fotó, a szemüvegeddel, azt juttatta eszembe, hogy immár milyen sok éve leteszem magam mellé, ha a géphez ülök. Ilyen távolságba már nincs szükségem rá.)
Éppen így gondoltam el a blogomat, egy szigetnek, ahol nincs jelen az egyre káoszosodó és gátlástalanul lealjasuló kinti valóság. A hazai híreket is olvasva ennek a mértéke túlnő minden határon. Ezért akar a blogom egy menedékhely lenni magamnak és másoknak is. Míg verseket keresek, régi képeket nézegetek stb. ki tudom zárni a rosszat.
TörlésMilyen érdekes, előbb írtam Aliznak ez esetben, nem a kommentek sorrendjét követve( általában követem) , és szinte ugyanezt írtam le, de nem is lehet kétféleképpen leírni a bennem lévő egyként megélt érzést és szándékot.
Szemüveget én sem használok a számítógéphez, már lassan máshol sem. Érdekes, de javul a szemem.
A női alakot M. hozta egyszer Görögországból, nekem is egyet és magának is. Azért választottam éppen ezt a képet, mert a billentyűzetet nézi.:)
Én mikor kb 2007-ben elkezdtem blogot irni, hasonló elképzelésssel tettem. "Nulla dies sine linea",, és csak derűs órát akartam tudomásul venni (Szabó Lőrinc "Mozart hallgatása közben "szabadon-De a valóság teljessége hamar túllépett ezen!
VálaszTörlésÉn sem csak a derűs órákat veszem észre, mert nekem sem ez a teljes valóságom természetesen.
TörlésA blogomat azonban a "békesség szigetévé" is akarom tenni, és főleg a jó dolgokról írni,( arányok!) mert ide akarok menekülni a kinti valóság elől, és helyet adok másoknak is, akiknek ez kell.
Szükség van egy ilyen helyre is, elég a kinti valóság látványa, a róluk szóló olvasás, információk szerzése, néha a szorongás.
Számomra a teljesség így valósul meg a kettővel együtt, de mégis szétválaszva őket, két külön helyen.
Egy a" szépre" törő blog és a blogon kívüli valóság, de ez esetben nem összemosódva.
Ha nem így teszem, akkor hol marad az általam kitűzött célja a blognak, egy menedék létrehozása, ha itt is megismétlem a rosszat újra megélve, és másokkal együtt is rágódva rajta.
A blogomrol beszeltem !nem az altalanos valósagszemleletemről.. de ez egy Szamomra nincs "sziget" mert az torzitana. De röviden mar leirtam...hogy szamomra ez a tieddel azonos elképzelés a valóság próbaján megbukott. De te csak valaszd ketté a vilagodat. En nem tudtam. De mar rég nem is akarom.
VálaszTörlésÍrtam egy hosszú kommentet, de elszállt.
TörlésLátom a valóságot, benne élek, benne is vagyok nyakig, és nem is behunyt szemmel. Ha tudnád, mennyit olvastam ma a jelenlegi politikai helyzetről, hogy a valóságlátásom rendben legyen.. De nem tudhatod, hogyan telt eddig a napom. Nincs is baj a valóságlátásommal, és nem csak a politikával kapcsolatban van ez így.
A hírek olvasása közben viszont elöntött a szenny, a becstelenség, a gátlástalanség, a mindenáron a hatalom vágy, a kétarcú szolgaság, a háború, a bosszúvágy, a jogok tiprása... Nincsenek rá szavaim.
Te soha nem kerestél egy menedéket? Nem volt soha szükséged rá? Tényleg?
Tudom, hogy bennünk él és egyszerre a világból származó jó és rossz, de hogy lekicsinyítsem a magánéletünkben is így van. Együtt vannak, és ezt tudom.
De magunk választjuk meg azt helyet, hogy mikor, mit és hogyan adjuk ki magunkból ezt a kettősséget.
Míg a világom jobbik felével foglalkozom, a könyvek, versek, zene, életem nem mindig jó, csak "jobb" történéseivel, örömmel készített fotók, addig elterelődik a a sok rosszról a figyelmem, és ez az érzés megosztható másokkal is, lehet ez akár egy blog is.
Míg nem tudtam elterelni a figyelmem, belebetegedtem, jött a pszichátria, mert én ilyen vagyok.
Ha valaki akar ilyen blogba akar jönni, mint az enyém, akkor jön. Ha nem akar jönni akkor el fog maradni, volt már ilyen, és lesz is. Személyiség, igény és döntés kérdése többek között.
Én az otthonom mellett a blogom választottam ki annak a helynek, ahol a bennem lévő kettősség, a jó, rossz együtt ( igen, ez a világ!) levése szétválasztva is kiadható magamból.
A jó és a rossz szavakat használtam most, és ezzel nagyon leegyszerűsítettem azt, ami ennél bonyolultabb.
Nekem kell egy kis elvonulás a világtól, kolostorba nem mehetek. Kell egy hely, ahova nem hozom be a rosszat, de attól még látom, tapasztalom.
Te ilyen vagy, én olyan, de így vezeted a blogod, én másképp, meg is tehetjük, mert a sajátunk, csak mások által is olvasható.
Egyébként pedig:
"Ki minek gondol, az vagyok annak."
( Weöres Sándor)