2025. december 12., péntek

Egy sparhelt tüzének fénye

 "Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg – édes félálom: nyugodalom."

(Gárdonyi Géza: Tűz - részlet)



Advent időszakában különös szerepe van a fénynek, amely lehet akár a tűz fénye is.
Amit én láttam, és  a melegét is érezhettem, az egy az üveg mögé az unokákról készült fényképekkel és szentképekkel teletűzdelt zöld kredences, régi sparheltes konyhában volt. 
M. azóta már elhunyt anyukájának a falusi konyhájában, amely nincs meg már úgy, ahogy régen volt. 
Ha mostanában ott vagyok, és ránézek a kredenc helyett az új, kissé jellegtelen bútorokra, és  a sparhelt helyett a villanytűzhelyre, akkor  azt érzem, hogy valami hiányzik, pedig csak a kényelem és a korral haladás igénye valósult meg a felújított konyhában is.  De a nosztalgia a régi iránt azért bennem van.
Ért engem akkor abban a  konyhában egy  olyan megtiszteltetés, hogy tehettem fát is a lassan már kihúnyó lángokra. 
Lehet, hogy ez a megtiszteltetés csak abból állt, hogy M. anyukája  a  közel 90 évével már nem akart, de nem is tudott felállni.
M. és a testvére pedig nem vették észre, hogy hűl a konyha, és arra sem gondoltak, hogy akár ilyen feladat is várhatna rájuk.
Mindegy is milyen okból, de a mama kérésére vettem a kosárban lévő fából, hogy azt a tűzre tegyem. 
Megtehettem utólag azt, amit nem tettem  meg egykor a nagymamám nyári konyhájában, és később egy elmulasztott lehetőséget is pótolhattam így.
Nem gondoltam én a tűzrakáskor költői szavakra, és arra sem, hogy én adom a melegséget az ottlévőknek.  (Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni...) 
Inkább az volt bennem, hogy az én lakótelepi, radiátoros személyem hozzá jutott egy ilyen különleges mozdulathoz, ami másnak  csak napi rutin.

8 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Jó, hogy így látod, mert számomra is szép volt és főleg emlékeztes.

      Törlés
  2. Hát bizony, egyre többen vannak, akik nem ismerték azokat az özönvíz előtti időket, amikor még igazi tűz fölött főztek... Nálunk is zöld kredenc és régimódi sparhelt volt eleinte. Aztán jött a gáz és vele a modernizálódás kezdete, eleinte palackkal, majd vezetékkel.
    Reggel kihamuzott, majd begyújtott valaki (nem mindig ugyanaz, a munka jól be volt osztva) és a később érkezőket már kellemes meleg konyha várta, ahol a nap nagy része lezajlott, egészen lefekvésig.
    "... az én lakótelepi, radiátoros személyem hozzá jutott egy ilyen különleges mozdulathoz, ami másnak csak napi rutin." Van, akinek különleges, netán romantikus, másnak mindennapi megszokott robot érzését hordozza magában ugyanaz a mozdulat. Jól éreztetted, kedves Éva, mit jelentett számomra dunántúli rokonaimnál a sokáig fellelhető "csikótűzhely" emléke, mely összeforrt gyerekkori vakációim varázsával!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak nagymamának volt sparheltja, az is a nyári, hátsó konyhájában. Ott gyűltünk össze mindig akkor is, amikor még gyerek voltam, és nála nyaraltam.
      A szüleimnek már gázzal működött a meleg adó kályha, és palackkal a főzésre alkalmas tűzhely.
      Reggel már anyu begyújtott, mire én felkeltem, délután pedig én voltam ezért felelős, mert én értem haza legkorábban az iskolából. Mindig volt valaki, aki megtegye, hogy a többiek is később melegben legyenek.
      Az én tűzre tevésem azért volt persze M. anyukájának a konyhájában romantikus, mert ritka alkalom volt, és ez a tény növelte az értékét. A másnak csak robotnak számító munka kiöli a különlegesség érzését.
      Mindenestre, ahogy írtam, mikor most megyek ugyanabba a konyhába, a modern konyha látványa után eszembe jutnak azok az órák, mikor M. kalácsot szelt ott, a mama felajánlotta hogy választhatok a kredencből magamnak egy régi bögrét a kávémhoz, és én a tűzre rakás után beleszundítottam a délutánba a német nyelven történő beszélgetés meg nem értett monoton mondatai közben...

      Törlés
  3. For many years we had a "real" fire but ultimately succumbed to the convenience of a gas fire. There may be a certain romanticism about logs burning, and their odour and overall aura, but it is hard work to keep a fireplace clean. Of course chimneys have to be swept too.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. David, for me, putting logs on the fire was only romantic because it happened on very rare occasions. Daily routine kills romance!
      The old kitchen is now just a memory. The kitchen has since been furnished with new furniture and an electric stove has replaced the old one. Time passes, you have to develop and look for comfort.
      But if I am there recently, I remember the old one.
      When I thought that I should write something on my blog during Advent, I remembered the light of the old fire. In this period that we are living in now, light and warmth have a special role.
      That is why I wrote about this memory of mine. Éva

      Törlés
  4. A tüzet jó nézni, belefeledkezni a lángok látványába. Kicsi gyerekként nem tehettem a konyhai sparheltbe. Ha felemelték a tetejét, a kis körön keresztül kirepültek a kis parázsló szikrák, nagyon szép volt. A szén és fa behordása viszont nem könnyű, főleg hogy annak idején mindig nagy hó volt telente, először utat kellett ásni a fáskamráig. Ezért be volt mindig egy jó adag készítve reggelre. Anyukám örült, mikor városba, panel lakásba költöztünk, ahol egyenletes meleg volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretem a tüzet nézni, és ahogy Gárdonyi is írja a fenti soraiban, nyugalmat ( nyugodalmat) ad.
      A látványa is szép, és ahogy írod, a sparhelt tetején lévő kis kör alakú rész felemelése után a kirepülő szikrákkal. Szép az a folyamat is, ahogy a kialvó tűz feléled újra, ha fát rakunk rá.
      Az már más kérdés, hogy ezt a nyugalmat és látványt hogy érhetjük el. Sokszor kemény, módszeresen előre megtervezett munkával.
      Mikor gyerek voltam ezt csak láttam, nem vontak bele a munkába.
      Ahogy nőttem, sorra tűntek el már a régiek, és a kényelmesebb fűtési, főzési megoldások jöttek. Akkor számomra is voltak feladatok, de azok már nem voltak olyan nehezek, mint régen.
      Végül számunka is elérkezett a lakótelepi radiátorok világa, és tart azóta is.
      Ma este az egyik szobában megcsináltam azt a könnyű " feladatot", hogy mindössze egy tekeréssel megszűntettem a fűtést, mert már túl meleg lett bent.
      Ennyit kellett csak tennem!

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu