A három megállónyi úton nem terveztem el automatikusan semmit a tanévre csak úgy önmagamnak, úgyis egyik nap és feladat adja majd a másikat. Más úgyis tervez (de hogyan?), terveztet helyettünk, hogy aztán a napi helyzetek felülírják az egészet.
Már szilveszterkor, újévkor sem tervezek, kezdeni bármikor lehet, ha mi magunk is megértünk rá, a helyzet, a lehetőségek is, és amúgy sem a naptári napok tesznek a alkalmassá a teljesítésükre sem.
Várom az őszt, gyerekkoromban az iskolát is képes voltam várni( a nyarat is meg lehet unni), és legalább addig ki is tartott az érzés, míg a könyvek új, friss-keserű nyomdaillatát lehetett érezni, a tolltartómban is rend volt a kihegyezett ceruzákkal, és a borítók sem koptak meg bolyhosra, majd szakadtra a széleken.
Aztán átvették a hétköznapok a maguk rutinját sikerrel vagy anélkül. Most is így lesz. Ennyit már ennyi idősen tudok, és ez megnyugtató.
Semmibe nem rángathassanak bele, aminek nincs értelme, legyen munkám, és hagyják a magam módján is végezni.
Ennyi!
de jó volt ez a bejegyzés, a képet nézve, olyan volt, mint ha kihallatszott volna a gondolataid sora, amíg utazol...és nekem meg felidézted a szeptemberi illatokat: az őszi napsütést az iskola udvaron, nyárfák rezgését, a tantermek semmihez nem hasonlítható illatát (az új festék, tábla, könyvek, és izguló gyerekek illatának kevercsét), a várakozás ízét, a neszeket, a kíváncsiságot,
VálaszTörlés"Ennyit már ennyi idősen tudok, és ez megnyugtató."---éppen ma reggel gondoltam újra arra,hogy egyáltalán nem bánom,sőt: örülök,hogy ennyi éves vagyok és kifelé tartok.
VálaszTörlésEgy ideje mar en sem szeretek tervezni.
VálaszTörlésIgen, mindent meg lehet unni, es mindennek lehet orulni is:)
Én már második éve érzem úgy, hogy jobb lenne távolról és nosztalgiával szemlélni az iskolát. De mire majd valóban eltávolodom, talán már nosztalgiára sem lesz erőm. Milyen igazad van, terveznek és beosztanak helyettünk. Több mindent döntenek el a fejünk fölött, mint az utóbbi 20 évben összesen, és félő, hogy akik döntenek, nem az embert, embereket látják, csak az esetet. Ezért én inkább szorongással indulok a szeptembernek az idén is, és csak abban reménykedem, hogy az én nyaram szép hosszú lesz.
VálaszTörlésA utolsó két mondatodban mély igazság rejlik. Vagy csak nagyon hasonlóan gondolkozunk.
VálaszTörlésKatalin, szeptember 1. van, és tökéletesen illik hozzá a mai időjárás. Bágyadt, sápadt.
VálaszTörlésIgen a tanévkezdésnek illata volt: az iskolának a könyveknek, a ceruzáknak..., és hozzájött a belső várakozás érzése.
Mammka, éppen most fogalmaztuk meg nem régen egy kolléganőmmel, hogy nem szeretnénk újra fiatalok lenni.
Ágnes, minden erre épül.:-)
Eta, van szorongás, de az is bennem van, hogy józan ésszel megoldható minden. A józan észt magamtól várom. Cinikusan hangzik, de így van.
Golgotavirág, kialakítja magában az ember azt, ami az utolsó kér mondatban van. Nem volt meg rögtön!